Itt az új fejezet!
Köszönöm szépen a komikat Orsynak és Reninek, ez a fejezet nektek van, illetve mindenkinek aki eddig megosztotta velem a véleményét :)
Igyekszem a frissel, remélem a jövő hét folyamán hozom :)
Jó olvasást,
Anita
Szerencsére a kanapé az ajtónak háttal állt, úgyhogy nem látak semmit- gondolta magában Bella még mindig fekve. Edward felemelkedett melőle és családjára pillantott. Alice ezer wattos mosollyal nézte őt, mintha pontosan tudná, hogy mi történt éppen kettejük között.
- Mit csináltok? - kérdezte a pötöm vámpír pont olyan játékosan, mint egy gyerek.
- Mi csak... - lepillantott Bellára, aki hatalmas szemekkel figyelte arcát. -Bella rosszul lett kissé, úgyhogy lenyújtózott.
- De mostmár jól vagyok - emelkedett fel a nő, s lesújtó pillantást vetett Edre mikor meg akarta akadályozni ebben. Utált gyengének mutatkozni.
Főleg mikor, felülve, szembe találta magát Tanyaval. Pillantásuk egymásba kapcsolódott. A vámpír aranysárga tekintetében égő, lobogó gyűlölet hátborzongató volt. Ösztönösen érezte, hogy tartania kell tőle. A múltkor mindent megtett azért, hogy megszabaduljon tőle. Most is félelemmel töltötte el, hogy képes volt az idegen vámpírok szövetkezni, azért, hogy neki ártson. Egyike azoknak, Victoria, tényleg nem olyan, mint ahogy mind elképzelték. Amikor elmesélte neki mindezt... És a Cullen család nem is tudja, hogy milyen kigyót melenget a keblén. És a múltkor is... az ő keze is benne volt abban, hogy Ed igy viselkedett, illetve, hogy szinte az egész család kételkedett benne. Ez nem menti fel a férfit a felelősségtől. Egyre erősebben gyülölte a másik nőt. És ugyanakkor félt attól amit most fog kieszelni ellene. Ami még rosszabb volt, szinte érezte azt, hogy ezuttal gyerekeit fogja felhasználni ellene. Az összekapcsolódott pillantásnak Rose vetett véget. Jobban mondva Rose karjai, melyek szorosan ölelték vigyázva nagy pocakjára.
- Sajnálom, hogy kételkedten benned - súgta a szóke nő barátnője fülében.
Bella karjai is felemelkedtek és átölelték a szinte rázkódó testet. Alice-hez hasonlóan, rá sem tudott igazán haragudni. Amint eszébe jutottak a szép emlékek melyek összekötötték őket, rögtön ellágyult. Rose pedig mindig is imádta családjád, ezért kételkedett benne, féltette bátyját. Alice azonban elmesélte neki, mennyire maga alatt volt a látszólag érzéketlen szőkeség miután Bella eltűnt. Meg természetesen az egész család.
Amint Rose karjai eltűntek dereka körül, Em mackó ölelésében találta magát. A földről felemelve szorította magához, miközben fülébe súgta:
- Pocakkirály! - ezt azonban olyan szeretetteljesen mondta, hogy nem lehetett rá haragudni.
Bella elnevette magát és szorosan átöltelte kedvenc bátyját. Miután mindenki, Tanyan kivül természetesen, végigölelgette a lányt, és persze mindenki bűntudatosan bocsánatot kért, amiért kételkedett, illetve Bella mindenkit megbocsátott, annak ellenére, hogy még fájt neki, hogy oly könnyen kételkedtek, Alice felkiáltott:
- Azért engem se hagyjatok ki a jóból - majd legjobb barátnéjához száguldott és szorosan megölelte, minenki nevetésbe tört ki a két lány boldogságától.
Kicsivel később, amikor az örömködés kissé alábbhagyott, bár egyáltalán nem szűnt meg, letelepedtek a nappaliban levő kanapékra és vidám beszélgetésbe kezdtek. Megosztották egymással azt, amit a terhességről tudtak, míg Carlisle magához híven teljes kiváncsisággal hallgatta a beszámolót és faggata a lányt.
- És mi lesz a szüléskor? - kérdezte Esme félve.
- Mi legyen? - csodálkozott Bella.
- Hát az Amazonok szerint az emberi nők... nos, nem élik túl a szülést - súgta a nő fájdalmasan.
- Victoria átváltoztat miután megszületnek a kicsik.
- Ezt már elterveztétek? - kérdezte a mackó.
- Igen. Én hallottam a legendákat a félig vámpír babákról és elmeséltem Bellának is, majd ő eldöntötte.
- Vámpír akarsz lenni? - kérdezte most Jazz Bellát.
- Igen. Ez az egyetlen módja, hogy gyermekeim mellett legyek. Nem hagyhatom őket magukra, és végül is.. mindig vámpír akartam lenni - mosolygott nosztalgikusan a lány.
- Miért Victoria változtat át? - szólalt meg Ed is rövid csend után.
- Ki más változtatna át? - pillantott rá.
- Hát... nem is tudom... Talán Carlisle... megfelelőbb lenne erre, ... vagy esetleg... én. - nyögte ki a férfi.
- Miért ne lehetne Vic alkalmas rá? - faggatta Bella egyre mérgesebben.
- Hát, mert ő nem sok ideje vegetáriánus vámpír és talán... - gondolatát azonban nem tudta befejezni.
- Soha, érted sohasem tudnám bántani Bellát - morogta Victoria.
Ed tekintetét végigjáratta a családon, majd rögtön rájött, hogy eme gondolatmenetét senki sem díjazta. Minden női tag szemében hasonló indulat dominált, míg Em arcán megjelent az oly nagyon ismert kaján vigyor, szemében játékos fény gyúlt, amolyan " Most megjártad, öregem". Tisztán látszott rajta, hogy élvezi a helyzetet.
- Miért lennél te megfelelőbb, mint Vic? Elvégre te is... te is öltél már embert - mondta Bella, annak ellenére, hogy tudta, Ed utálja, ha múltja azon részére terelődik a beszélgetés.
- Régen azt mondtad, hogy azt akarod, hogy én változtassalak át - kapaszkodott Ed az utolsó szalmaszállban, miközben határozottan Bella tekintetében mélyedt.
- Az akkor volt - válaszolt a lány kissé megkésve és enyhén kivörösödött arccal, mert eszébe jutott milyen körülmények között esett szó közöttük erről.Éppen egy igen szenvedélyes szeretkezés után pihent szerelme karjaiban, mikor Ed bocsánatot kért a testét, illetve a nyakát borító harapásnyomok miatt. Bár mindig nagyon vigyázott arra, hogy még véletlenül se mélyedjenek a pengeéles fogai kedvese finom bőrében, sosem hagyta ki az alkalmat, hogy nyomokat hagyjon rajta. Ajkait és fogait lágyan, mégis erőteljesen dörzsölte nyaka érzékeny bőréhez, amivel, jól tudta, könnyen őrületbe kergette a lányt. Edre pillantva tudta, hogy pont ezt az emléket akarta eszébe juttatni a megjegyzésével. Az ajka szegletében megbújó mosoly is ezt bizonygatta. Dühös lett rá, hogy ily gonosz módszereket használ ellene, és magára is amiért ilyen könnyen lázba jön együttlétük egyetlen emlékképétől is.
- Édesapáddal szoktál beszélni? - szakította ki Alice őket a szinte transszá váló tekintet örvénytől. A vak is láthatta, hogy mily szenvedélyesen figyelik a másikat. Míg Alice eldöntötte, hogy nem engedi barátnéját ilyen egyszerűen elcsábulni, Em duzzogott, mert nem tudta, hogy mi folyik a gerlepár között, ahogy ő nevezte őket, majd dühös pillantást vetett húgára amikor az megszólalt.
- Igen, rendszeresen szoktam telefonálni nekik. Hiányoznak, nagyon, de tudom, hogy jobb lesz így. Legalábbis egyelőre.
- Tudnak a terhességről? - kérdezte Carlisle.
- Igen, meséltem nekik, bár alig tudtam lebeszélni őket, hogy utánam jöjjenek - könnybe lábadt a szeme, hisz olyannyira szerette volna, hogy szülei is osztozzanak örömében.
- Jacob is aggódott érted - közölte Rose természetesen, mintha csak az időjárásról beszélgettek volna. Értette Alice igyekezetét és most cinkos pillantást váltottak, Em és Ed legnagyobb bánatukra.
- Igen? - kérdezett vissza Bella mosolyogva, sejtve a lányok tervét és mélységesen egyetértve vele.
- Igen, még hozzánk is eljött, hogy kérdezzen - egészítette ki Alice, miközben ártatlanul pislogott az egyre mérgesebb Edre.
- Milyen régen nem beszéltem vele. Fel kellene hívnom - mélázott el Bella. Tényleg nagyon hiányzott már neki, de az áradozásával próbára akarta tenni Ed türelmét is.
- Miért nem hívod meg őt is ide? - kérdezte nyájasan a férfi.
- Nagyszerű ötlet - mosolygott rá a lány, tetettve, hogy nem érzékelte a csöpögő gúnyt a férfi kérdéséből.
A következő két hétben rengeteg hasonló jelenet játszódott le a házban. Bár az elején csak véletlenül, egy átbeszélgetett éjszaka után Alice, Rose és Vic tudatosan segítettek Bellának szivatni Edet, illetve néha megakadályozni, hogy túlságosan könnyen engedjen neki.
Mind a négyen élvezték ezt, de Bella jól tudta, hogy már csak napok kérdése és be fogja adni a derekát. Túlságosan szomjazott a férfi csókjára, túlságosan kivánta őt. Azonban eddig minden olyan pillanatban amikor kicsit közelebb kerültek egymáshoz, valamelyik lány felbukkant félbeszakítva őket, és keresztülhúzva Em terveit, aki szorgalmasan segített Ednek.
A férfit pokolian idegesítette a lányok viselkedése, nem egyszer határozta el, hogy kitekeri húgai kecses nyakát. Bella kedvében azonban mindig szivesen járt. Szinte minden percben a közelében volt, főzött neki, viccelődött vele, bókolt, masszírozta a derekát és lábait mikor túlságosan fájni kezdtek és egyre többször felejtette kezeit szerelme pocakján, illetve néha más testrészein.
Egyik nap azonban a Cullen család Victoriával együtt ismét vadászni készültek, egyedül hagyva Bellát Eddel egész éjszakára.
