Nagyon boldog Nőnapot mindenkinek! :)
Égés. Fájdalom. Szenvedés. Ez zubogott az elmúlt idő minden pillanatában Bella testében. Sosem gondolta volna, hogy ennyi szenvedéssel jár az, hogy örökké éljen majd. Próbálta kizárni a fájdalmat, de nem sikerült. Hangot azonban nem adott ki. Emlékezett még, amikor mesélték neki, hogy senki sem képes eltűrni ezt az egészet anélkül, hogy kikiáltaná kínlódását. Ő mégis hallgatott. Hallgatott a gyerekeiért, nehogy megijessze, megzavarja őket a zajjal, és hallgatott Edwardért is.
Tudta, hogy mennyi viaskodás dúlt szerelmében meddig eldöntötte, hogy átváltoztatja. Tudta, hogy átvenné a fájdalmát azért, hogy ne ő szenvedje el ezeket az órákat. Nem akarta méginkább nehezíteni sorsát.
Minden pillanatban az égető érzés mellett ott volt családja is gondolataiba. Két gyönyörű babája, szerelme, és a család többi tagja is. Bár fájt, tudta, hogy át kell élje mindezt, azért, hogy tényleg örökké boldogan élhessenek mind. És kész volt eltűrni mindent. Tudta, hogy Edward minden pillanatban mellette volt, érezte jelenlétét, hűtötte testét a férfi hideg keze, mely mindig az övével volt összekulcsolva.
Az órák teltével egyre inkább hallotta mi történik körülötte. Hallotta a másik szobákból a családtagok hangját, bár nem mindig tudta kivenni, hogy miről is beszélnek. És hallotta Anthony és Scarlett gügyögését is. Ez erőt adott neki tovább tűrni. Karjaiba akarta már érezni két gyönyörű babáját. És kiváncsi volt arra is, hogy Edward miért ordított pár órával azelőtt. Egyszer csak annyit érzett, hogy elengedte kezét, majd kiviharzott a szobából és valakivel veszekedett. Nem tudta, hogy mi történhetett, főleg, hogy nem hallotta, Carlisle és Edward szóváltását.
Még mindig ezen elmélkedett amikor valami megváltozott. A szíve gyorsabban kezdett dobogni, amitől igencsak kétségbeesett. Vajon mit jelenthet ez, gondolta. Aztán szíve feladta a méreg elleni harcot és megállt a dobogásból. Első pillanati sokkjábal nem is tudta, hogy mi történt, főleg, hogy a dobogással egyidőben az égő fájdalom is megszűnt.
Kiváncsian kinyitotta szemeit, és pillantása nyomban találkozott Edwardéval. Aggódást, csodálatot, boldogságot, szerelmet és még rengeteg érzelmet olvasott ki a férfi fekete szemeiből. Hozzá akart érni, a karjaiba akart bújni, ezért felpattant az ágyról, bár ez jóval gyorsabban ment mint számított volna rá.
Ekkor vette észre a család többi tagját is, kik az ajtó mellett sorakoztak. Gyors mozdulataira mind megfeszültek, de nem tettek semmit. Csupán Ed mozdult közelebb hozzá.
- Szerelmem - mondta halk, megnyugtató hangon - minden rendben. Most még minden nagyon új, de...
A mondatot nem tudta befejezni, mert Bella, gyors reflexjeinek köszönhetően máris karjaiba vetette magát. Szorosan átölelte miközben beszívta illatát. A férfi hasonló módon ölelte át élvezve azt, hogy nem kell vigyázzon erősségére, mert a nő, akit szeret, ugyanolyan, mint ő. Nem tudták mennyit álltak így, egyszerűen csak kiélvezve a pillanat varázsát, hisz oly rég nem voltak már ilyen helyzetbe. Bella felemelte a fejét és mélyen a férfi szemébe pillantott. Ajkaik közeledni kezdtek egymáshoz, majd összefortak egy lassú, izzó csókban, amibe belesűrítettek minden: szerelmüket, a fájdalmat, amit egymás miatt éreztek, a jövőjük boldogságát.
- Khm - szakította félbe a pillanatot Emmet, mikor már nem bírta tovább. Rögtön gazdagabb lett pár gyilkos pillantással, de a vigyora töretlen maradt. - Én igazán értékelem, hogy Bella jól van, meg minden, de ha pluszba vagyunk, nyugodtan szóljatok, nem haragszunk meg.
- Nem vagytok pluszba, Em - motyogta Bella, miután nehezen, de elszakadt szerelme mézédes ajkaitól. Mindig vágyott rá és szerette az érintését, de mintha most ez ezerszeresére nőtt volna.
- Hogy vagy, Bella? - szólalt meg Carlisle, mielőtt még Emmett tudta volna folytatni szivatását.
- Jól, gondolom. Csak ég a torkom - pillantott rá mosolyogva a nő.
- Igen, menjetek vadászni, utána meg a babákkal lehetsz - mondta Alice, mikor látta, hogy Bella ellenkezni akar. - Siessetek, már türelmetlenek.
- Türelmetlenek... - hagyta lógva a gondolatot a nő, nem értve, hogy hogy lehetne két három napos baba türelmetlen.
- Nagyon különleges babáink vannak - mondta mosolyogva Edward - majd meglátod miről beszélünk. De most gyere, minél hamarabb vadászol, annál hamarabb velük lehetsz.
Kisétáltak a házból, majd be az erdőbe. Ott futásnak eredtek. A nő élvezte azt ahogyan a szél a haját fésüli és az arcát simogatja. Felszabadítónak találta az érzést. A férfi pedig a nő átszellemült pillantásában gyönyörködött, miközben azon gondolkozott, hogy mennyire szerencsés, hogy ez a nő, őt részesíti szerelmében. Eljutottak egy tisztásra ahol megálltak és hallgatóztak.
- Szerencsénk van - mosolygott Edward - délre van két vadmacska, azokat fogjuk levadászni. Nyugi - csak hagyatkozz az ösztöneidre - szólalt meg ismét, mikor látta Bella bizonytalanságát.
Ismét futni kezdtek, s meg sem álltak a célukig. Edwardnak igaza volt. A nő csupán az ösztöneire hagyatkozva fogta el az egyik macskát, majd ajkait a nyakára szorította és szívni kezdte a forró, édes vért.
Mikor befejezték mindketten az ivást, kéz a kézben elsétáltak egy, közelben csordogáló folyóig. Itt Bella lemosta magáról a rácsordult vérfoltokat, míg Edward vágyait próbálta visszafogni. Előbb a gyerekek, s aztán te - gondolta magában, azonban nem tudta már kontrollálni magát, miután Bella felé fordult .
A melleinél a blúza vizes lett és átlátszottak mellbimbói. A nő csodálkozva nézte ahogyan a férfi ragadozó léptekkel felé indult. Bellát egy közeli fához nyomta miközben birtokba vette ajkait. Szerelmük hevét a ruháik szenvedték meg, majd a fűvel borított földön teljesítették be. Bellának mindez annyira új volt. Annyira tökéletesen érezte szerelme minden egyes rezdülését, s a férfi is szabadjára engedte ösztöneit most.
Miután mindkettőjük testét átjárta a gyönyör, felöltöztek és hazaindultak. Bár egymás iránti szomjuk csak átmenetileg enyhült, Bella látni akarta gyerekeit.
Mikor visszaértek, Bellát elöntötte az izgalom. Beléptek a nappaliba, ahol minden családtag gyülekezett. Pillantását azonban Esme és Rosalie karjaiban lévő babák vonzották. Előbb bizonytalanul, de közelebb léptek a nőhöz, s mikor látták, hogy minden rendben, és, hogy csak a csodálattól, szeretettől és boldogságtól csillog a szeme, átnyújtották neki a két gyereket.
Bella érezte, hogy hogyan telik meg szíve mérhetetlen szeretettel, ahogyan babái karjaiba voltak. Majd rögtön megértette, miért mondták azt, hogy különlegesek a gyerekeik. Scarlett kezecskéjét az arca felé nyújtotta, majd megosztotta vele gondolatait. Csodálatos élmény volt, ahogyan tekintetük összekapcsolódott és része lehetett lánya élményein. Mérhetetlen boldogság öntötte el lelkét. Anthony, érezve, hogy anyja figyelme elszakadt tőle mozgolódni kezdett, hogy magára hívja a figyelmet. Bella vidám kacagása töltötte be a szobát ahogyan gyerekeit finoman ringatta karjaiba.
Igen, valóban különlegesek, és tökéletesek - gondolta magában, miközben apró puszikat nyomott mindkét baba homlokára. Hamarosan azonban a babák laposakat kezdtek pislogni, ezért Bella mindkettőt álomba ringatta, majd ágyukba fektette.
- Jacob akar mondani neked valamit - mondta Edward, miután gyerekeik már az igazak álmát aludták. Bella kiváncsian pillantott előbb Edwardra, majd Jacobra, aki meglepően szorongónak tűnt.
