(Edward)
Pillanatok múlva már sebes léptekkel közeledtem a, még mindig, zavartalanul csevegő párocska felé. Legyürtem magamban az ellenkező faj iránti ösztönös gyülöletemet és próbáltam logikusan gondolkozni. Több mint valószinű, Bella nem tudta, hogy a kutya itt lesz. Hisz az elmúlt napot, és éjszakát velem töltötte, vele meg nem is beszélt. Tehát Jacob csak váratlanul betoppanhatott. És végül is, sose hallottam a gondolatai között semmi olyat, hogy Bella érdekelné őt nőként is. Mindig is féltéssel és rengeteg szeretettel gondolt rá, mint egy igazi barátra, de semmi olyasmit nem hallottam, hogy szerelmes is lenne belé. Biztosra azért mégsem mehettem, annak ellenére, hogy szerelmem is mindig azt hajtogatta, hogy nincs köztük semmi, csak barátok, és, hogy belém szerelmes. És én bízom benne. Tudom, hogy szeretjük egymást és sose csalna meg.
Ekkor azonban kedvesem észrevett és felpattanva Jacob mellől, boldog mosollyal az ajkain a nyakamba vetődött. Szorosan öleltem magamhoz karcsú derekát, és beszívtam frézia illatát. A karjaiba, mint már oly sokszor, teljesen megnyugodtam és minden zavaró gondolatot kizártam a fejemből. Hisz szeret és én viszontszeretem, mindennél jobban. Egy lágy csókot nyomtam a nyakán lüktető érre, majd eltávolodtam tőle.
- Olyan jó, hogy itt vagy. Hiányoztál - súgta felém, amitől mosoly kúszott az arcomra, majd viszonoztam.
- Helló, Jacob. Hogy s mint? - pillantottam felé próbálva kedves hangnemet megütni, nem igazán sikerült.
- Helló, minden a legnagyobb rendben velem. Hát te? - ugyanaz a hideg közöny, mint ami, minden bizonnyal nálam is észrevehető volt, igyekezetem ellenére.
- Nálam minden tökéletes - mosolyodtam szerelmemre. Ő, érezve a feszült légkört csevegő hangnemmel felém fordult.
- Képzeld, Jake azért jött, hogy meghívjon La Push-ban. Ma este lesz valami buli szerűség, régebben jártam ezekre, tábortűzzel, meg ilyesmi. Zavarna ha elmennék? - az évek óta nem dobogó szívem most biztosan megállt volna.
- Akarsz menni? - kérdeztem reményvesztetten.
- Hát ha nem zavar akkor igen.
- Persze, ha akarsz, menj csak. Mikor jönnél vissza.
- Holnap reggel. - vágta rá gondolkozás nélkül. A megrökönyödés tisztán látszódott rajtam, mert rögtön magyarázkodni kezdett. - Tudod, ezek általában hajnalig szoktak húzódni és akkor meg nyugodtan ülhetek reggelig is. Reggel meg jönnél várni a határnál. Este meg elvihetnél a határig. - egyre jobban magamba roskadtam, de próbáltam ebből minél kevesebbet mutatni. Nem elég, hogy az éjjel nélkülöznöm kell az ölelését, de még az is kínozni fog, hogy Jacobbal lesz.
- Rendben, ahogy te akarod. - adtam meg magam ismét akarata előtt. Ezek után Jacob elment.
- Ugye tényleg nem gond? - kérdezte enyhe megbánással hangjában szerelmem.
- Dehogy kicsim, miért lenne gond?
- Gyerekek, mi elmegyünk vásárolni. Valószínűleg későn jövünk. Van ebéd elkészítve, csak meg kell melegíteni, amikor akartok egyetek - szólt ki nekünk mosolyogva Reneé.
- Anyu, lehet, hogy ma lemegyek La Push-ba, lesz ott egy kis buli, ugye nem gond? - kért engedélyt.
- Persze, hogy nem gond, csak vigyázz magadra.
Ezek után ők elindultak, mi meg, mikor a nap előbújni készült, felmentünk Bella szobájába. Minden igyekezetem ellenére látszhatott rajtam, hogy nem vagyok a legjobb formámban, mert miután az ágy szélére ültem és kis ideig csendben voltunk, Bella megunta ezt és az ölembe ült.
- Komolyan, ha zavar inkább lemondom. - mondta miközben a szemembe nézett. Láttam benne, hogy elkeseredett. Még a kapcsolatunk elején megfogadtam magamnak, hogy az lesz az egyetlen célom, hogy őt boldoggá tegyem.
- Nincs semmi baj szerelmem. Ha akarsz nyugodtan menj és szórakozz. Majd este elviszlek és reggel várni foglak a határnál. Komolyan minden rendben.
- Biztos? - kételkedett ismét. Túlságosan jól ismert.
- Biztos - súgtam mégis, majd megcsókoltam.
Könnyed csóknak indult, azonban hamarosan szenvedélyessé vált. Túl rég volt már az elmúlt éjszaka, és a gondolat, hogy ezen az éjjelen nem leszünk együtt még szenvedélyesebbé tett mindkettőnket. Ki akartuk használni a fent maradt időt. Egyre erősebben simult hozzám és rögtön megérezte a testem reakcióját mind a csókjára, mind a közelségére. Elmosolyodott majd az eddig hajamba botorkáló ujjai az ingem gombjaihoz csúsztak, és lassan, őrjitően lassan elkezdte kigombolni rajtam. Én sokkal hamarabb szabadítottam meg a ruhájától, ezért is kellett annyira gyakran menjen vásárolni. Ezzel azonban öngólt rugtam. Most már csupán egy csipkés fehérnemű szett takarta el csábító idomait.
Miután megszabadított az ingemtől, leszaggattam róla a vadító fehérneműt, így már csak a nadrágom állta útját vágyaink beteljesülésének. Ekkor azonban hanyatt lökött az ágyon. Végignézett fedetlen mellkasomon, majd alsó ajkába harapva a kezeivel is bejárta ugyanazt az utat. Az ujjai végül a nadrágom gombjainál álltak meg. Gerjedelmem miatt kissé nehezen bár, de megszabadított tőle. Ezután megcsókolt. Forrón, érzékien. A kezeim a combjait simogatták, de még mielőtt elértem volna a célom, lefogta őket és az ágyra szorította. Meglepetten pillantottam vágytól homályos szemeibe. Ajkai forrón folytatták táncukat a bőrömön. Az állam végigcsókolgatása után a nyakamat vette célba ahol először is végighúzta a nyelvét a valamikori ütőerem helyén majd bele is harapott, nyögést kicsalva belőlem. Az egész felsőtestemet végigcsókolta, miközben csípőjét ingerlően mozgatta máris túlhevített vágyamon.
Mikor ajkai már a köldököm körül jártak, megszabadított a boxeremtől is. Vártam már a pillanatot, bár tudtam, hogy annak ellenére, hogy máris halhatatlan vagyok, biztosan bele fogok ismét halni a gyönyörűségbe, amikor az ajkai megérintik férfiasságomat. Ő azonban mindenhol érintett, csak ott nem. Már már könyörögni kezdtem neki, hogy legalább egy röpke simitással ajándékozzon meg, amikor ő még ennél is többet adott. A nyelvét végighúzta rajtam, perzselő csíkot hagyva maga után. Majdnem rögtön elélveztem, minden igyekezetem ellenére. Nem ment könnyen. Sőt szinte sehogy sem ment, főként amikor miután nyelvével ismét körbesimogatott, ajkai közé vett és lágyan szopogatni kezdett.
Ismét könyörögni akartam neki, de ekkor megkegyelmezett nekem. A csípőm két oldalára térdelt majd rámhajolt, hogy megcsókoljon. Készségesen viszonoztam számba kúszó édes nyelve simogatásait, a morgásaimat azonban nem tudtam visszatartani, mert a csípője ismét mozgásba lendült. Az egyetlen probléma az volt, hogy még mindig nem voltam benne, ahogy rajtam feküdt, minden porcikánk tökéletesen összeért és pontosan éreztem csiklója lüktető simogatásait férfiasságomon. Zihálva szakadt el tőlem, majd felemelkedve lassan magába vezetett.
Hátra vetett fejjel nyögött fel a testén áthullámzó gyönyörtől. Az egyik kezem a mellére rebbent, míg a másikat az ajkaitól kezdve végigvezettem a testén majd célt talált a lábai között. Előbb lassan majd egyre gyorsuló ritmusban mozgott rajtam szüntelen nyöszörgés közepette. A gyönyör pillanatok múlva dermesztette meg testünket egyszerre. Szorosan összebújva kapkodtuk, a számomra nem, de számára éltető oxigént.
Az elkövetkezendő időt is forró szeretkezéssel töltöttük.
Pontban kilenckor már a határnál álltunk egymás ölelésébe bújva. A kutya még nem ért ide, úgyhogy kiélveztük az együtt töltött idő utolsó pillanatait is. Az elmúlt hónapok során olyannyira összeszoktunk, hogy már csak ez a pár óra is, amit külön kell töltenünk, egy örökkévalóságnak tűnt. Egy utolsó szerelmes csókkal búcsúztunk amikor megjelent Jacob kocsija a határ túloldalán.
Haza akartam menni átöltözni. Szivesen futottam volna egyet, de mivel kocsival hosszabb lenne az út inkább arra esett a választásom. Nem volt kedvem senkivel se beszélni, és szerencsére senki se bolygatott. Aggódó gondolataik az agyamba kúsztak de próbáltam kizárni őket. Amilyen gyorsan csak tudtam eltüntem otthonról. Visszaérve a határhoz életem leghosszabb éjszakájának néztem elé.
A percek csigalassúsággal teltek. Tulajdonképpen mivel is töltöttem el az időmet, mielőtt Bella az életem része lett volna? Most ő a mindenem, de ezelőtt? Vajon mi töltötte ki a gondolataimat, az életemet? Semmi - jött rögtön a felelet. Csupán próbáltam elviselhetővé tenni a mindennapokat, főként azért, hogy a családom ne aggódjon miattam. Akkor kezdtem el igazán élni amikor megismertem Bellát.
Ha ember lettem volna valószínűleg ez az egy éjszaka alatt megőszültem volna. Rengeteg idő után végre felkelt a nap. Kilencig azonban volt még mit várni, akkorra beszéltük meg ugyanis, hogy Jacob visszahozza őt ide. Pontban nyolckor azonban kocsi közeledett a határhoz. Felismertem, ezért rögtön kiszálltam a sajátomból. Alig fékezett le a kocsi, szerelmem máris kipattant belőle és hozzám szaladt. Érződött rajta az ázott kutyaszag, azonban az ő illatát még ez sem tudta teljesen elnyomni, ezért örömmel öleltem magamhoz.
- A barátnőd egy őrült. Hajnalig fent voltunk, most meg kirugott az ágyból, hogy hozzam ide. Úgyhogy én megyek is tovább aludni, őt meg rád bízom, bajlódj te vele a továbbiakban. - puffogott a kutya kómás fejjel.
- Hiányoztál már - a szemeiben ugyanazt a gyötrelmet láttam ami engem is egész éjjel kínzott. Nekem is hiányzott, pokolian. Ezt közöltem is vele, mire elmosolyodott és széditő csókkal ajándékozott meg.
A suli kezdés utáni két hónap gyorsan és többé-kevésbé kellemesen telt el. Az idő nagy részét Bella tanulással töltötte, nekem nem volt szükségem erre, ezért neki segítettem, hogy hamarabb végezzen vele.
Egy borús szombat reggel volt amikor szerelmem, miután felébredt, nem a szokásos reggeli csókunkkal kezdte, hanem kipattant az ágyból és a fürdő felé futott. Rögtön mellette álltam én is és a haját összefogva tartottam míg ő a vécé felé görnyedt. Utána fogat mosott és visszamentünk a szobájába. Rettentően sápadt volt.
- Mi történt? Valami rosszat ettél? - aggodalmamnak hangot is adtam rögtön.
- Nem tudom, valószínűleg. Nem nagyon volt étvágyam se a tegnap óta. Lehet, hogy csak egy egyszerű gyomorrontás. - egyetértettem vele, azonban mindenképp szerettem volna, hogy Carlisle megvizsgálja. Ma otthon volt, ezért felöltöztünk és hazamentünk.
Az egész Cullen család aggódva várta, Tanyan kivül persze, hogy kijöjjenek végre Carlisle otthon berendezett "rendelőjéből". Fél óra múlva, ami mindannyiunk számára sokkal többnek tűnt, végre kinyilt az ajtó és előbb szerelmem, kissé értetlen kifejezéssel az arcán, na meg félelemmel a szemében, amit nem értettem, majd Carlisle lépett ki rajta. Utóbbi arca semmi jót nem kecsegtetett.
Itt is a friss. Köszönöm az előzőhöz kapott komikat, ezt a fejezetet nekik ajánlom. Ide is várom a komikat, nem teszek komihatárt, de nagyon jó amikor valamilyen véleményt is írtok. Feltettem egy közvélemény kutatást is, kiváncsi vagyok az eredményre, légyszi szavazzatok :) A kövi nem tudom mikor jön, igyekszem vele.
puszi mindenkinek,
Anita
2012. augusztus 26., vasárnap
2012. augusztus 19., vasárnap
Díj
Szabályok:
-Mindenkinek kell 11 dolgot írni a magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell
-A jelöltnek újabb 11 kérdést fel kell tennie
-11 embert meg kell jelölni linkkel együtt
-És nincs vissza adás-jelölés
-Mindenkinek kell 11 dolgot írni a magáról
-A jelölő minden kérdésére válaszolnia kell
-A jelöltnek újabb 11 kérdést fel kell tennie
-11 embert meg kell jelölni linkkel együtt
-És nincs vissza adás-jelölés
11 dolog rólam:
1. Kedvenc évszakom az ősz.
2. Szeretnék házba lakni.
3. Amikor egy könyv érdekel, akkor képes vagyok még éjszaka is fent ülni csak, hogy végigolvassam.
4. Szeretnék egy kutyát.
5. Szeretnék még egyszer gyerek lenni.
6. Szeretnék új helyeket megismerni.
7. Gyerekkoromban archeológus szerettem volna lenni.
8. Érdekelnek a különböző ázsiai/afrikai kultúrák.
9. Szeretem a gyerekeket.
10. Szeretek segíteni az embereken.
11. Imádom a fréziát.
Kérdések Hope-tól
1. Van-e tetoválásod vagy piercinged?
Nincs még, de szeretnék majd tetoválást.
2. Ki a kedvenc zenészed?
2. Ki a kedvenc zenészed?
Hú, ez az amit nem tudnék pontosan megmondani :D azt hiszem Enrique Iglesias
3. Milyen könyveket olvasol?
3. Milyen könyveket olvasol?
Bármilyen típusuba bele tudok kezdeni, de vagy megfog az első soroktól kezdve, vagy nem olvasom végig.
4. Milyen a kapcsolatod a barátaiddal?
4. Milyen a kapcsolatod a barátaiddal?
Nagyjából jó, bár személytől függ.
5 Szereted az állatokat? Van-e kedvenced?
5 Szereted az állatokat? Van-e kedvenced?
Imádom az állatokat, a kutya, illetve az oroszlán a kedvenceim.
6. Milyen filmet néztél utoljára?
6. Milyen filmet néztél utoljára?
Tortúra, Stephen King könyve után.
7. Sportolsz valamit?
7. Sportolsz valamit?
Az utóbbi időben nem volt időm semmire.
8. Mennyi időt töltesz a családoddal?
8. Mennyi időt töltesz a családoddal?
Amennyit csak tudok, családcentrikus vagyok.
9. Melyik fagyi a kedvenced?
9. Melyik fagyi a kedvenced?
Epres.
10. Mióta írsz?
10. Mióta írsz?
Majdnem két éve írok blogon.
11. Mi ösztönzött rá, hogy blogot készíts?
11. Mi ösztönzött rá, hogy blogot készíts?
Hát elkezdtem írni és kiváncsi voltam, hogy másnak tetszik-e az amit csinálok :D.
Kérdések Rosalice-től
1.Melyik hónapban születtél?
Február
2.Vannak testvéreid?
2.Vannak testvéreid?
Nincs, de szerettem volna.
3.Mi a legnagyobb vágyad?
3.Mi a legnagyobb vágyad?
Boldognak lenni.
4.Mit szeretnél elérni az életedben?
4.Mit szeretnél elérni az életedben?
Ne kelljen aggódjak a holnapi napért.
5.Mi a kedvenc tárgyad és miért pont az?
5.Mi a kedvenc tárgyad és miért pont az?
Az ágyam :D Imádok aludni.
6.Kedvenc ételed?
6.Kedvenc ételed?
Borsó, bármilyen formában.
7.Milyen zenét hallgattál utoljára?
7.Milyen zenét hallgattál utoljára?
Lassú, szomorú dalokat.
8.Kiben bízol a legjobban?
8.Kiben bízol a legjobban?
Magamban.
9.Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
9.Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
Színész Will Smith, színésznő Charlize Theron.
10.Szereted az állatokat?
10.Szereted az állatokat?
Imádom.
11.Szerinted könnyen vagy nehezen barátkozó típus vagy?
11.Szerinted könnyen vagy nehezen barátkozó típus vagy?
Nehezen, nehezen nyilok meg az emberek előtt.
Kérdések Netty&Wiky-től
1. Hány éves vagy?
17.
2. Van barátod/barátnőd?
Jelenleg nincs és jobb így.
3. Mit szeretnél még életedben kipróbálni?
Rengeteg mindent.
4. Kedvenc sorozat?
Szex és New York
5. Kedvenc blog és miért?
Több kedvenc van.
6. Strand vagy tengerpart?
Tengerpart.
7. Kedvenc ital?
Bor, édes bor :D
8. Kedvenc ország?
Franciaország, Anglia :D
9. Ki ihlette a történeted?
Ezt az eredeti twilight.
10. Mit szeretsz szabadidődben csinálni?
Zenét hallgatni.
11. Ha lenne 3 kívánságod mit kívánnál?
Egészséget, boldogságot, hitet.
11 kérdés:
1. Milyen országot szeretnél meglátogatni?
2. Hol szeretnél élni?
3. Hiszel a csodákban?
4. Horoszkópod?
5. Mi az amit elsőként megnézel egy pasin?
6. Kit szeretsz a legjobban?
7. A legjobb érzés?
8. Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
9. Kávé vagy tea?
10. Mit gondolsz az álmokról?
11. Kit hiányolsz a legjobban?
11 kérdés:
1. Milyen országot szeretnél meglátogatni?
2. Hol szeretnél élni?
3. Hiszel a csodákban?
4. Horoszkópod?
5. Mi az amit elsőként megnézel egy pasin?
6. Kit szeretsz a legjobban?
7. A legjobb érzés?
8. Mivel lehet téged bármikor megnevettetni?
9. Kávé vagy tea?
10. Mit gondolsz az álmokról?
11. Kit hiányolsz a legjobban?
Akiknek küldöm:
LilyVolturi
Freeb
Devil
Drusilla
IccsiNee
Lizzyke
Kristin
Milli
Szepy
Regi
Még egyszer köszönöm a díjat :)
Freeb
Devil
Drusilla
IccsiNee
Lizzyke
Kristin
Milli
Szepy
Regi
Még egyszer köszönöm a díjat :)
31.fejezet
(Edward)
Feszült figyelemmel kémleltük az erdőt. Szorosan tartottam szerelmemet magam mellett, először nem tudván, hogy milyen vámpírok fognak felbukkanni. Végül mégis kellemes volt a meglepetés. Három ismerős nő lépett ki a fák közül, Zafrina, Senna és Kachiri, az Amazonok. Egy embervéren élő klán, akikkel azonban szoros barátság kötött össze. Normális esetben örömmel fogadtam volna őket, most azonban Bella miatt szorongtam. Nem tudtam, hogy hogyan fognak reagálni arra, hogy szerelmem ember. A félelmeimmel ellentétben, amik főként azért voltak, mert ismertem őket, és tudtam, hogy a természetük néha túl vad is lehet, minden jól zajlott.
Megismerkedtek Bellámmal és egész jól értekeztek. A látogatás okozta öröm kifejezése után, hazamentünk, ahol órákon keresztül beszélgettünk. Nem gondoltam volna, hogy Bella más vámpírok társaságában is ennyire fesztelenül tud viselkedni. Arra se gondoltam, hogy az első vámpír klán akikkel Bella, ember lévén, közelebbi kapcsolatban kerül, az az amazonoké lesz. Viszont az aggodalom felesleges volt. A három nő is hamar a szívükbe zárták szerelmemet.
Az amazonok velünk maradtak egész a suli kezdésig. Alice rávette egyik nap a lányokat, hogy menjenek el vásárolni. Tanyan kivül mindenki beleegyezett. Jazz és Em inkább a vadászatot részesítették előnyben, míg Carlisle munkába kellett menjen. Nekem nem volt kedvem semelyik aktivitáshoz, sokkal szívesebben lettem volna kettesben kedvesemmel, akit viszont Alice nem engedett velem maradni, így hát Bella, jó barátnő lévén, követte hóbortos, túlságosan akaratos barátnőjét.
Én inkább itthon maradtam. A szobámba ücsörögve hallgattam zenét, míg vártam, hogy teljen az idő, hogy újra láthassam szerelmemet. Kivéve azt az időszakot amikor James elrabolta, ez volt hosszú életem legszebb nyara. Az egyetlen zavaró tényező Jacob volt. Szerelmem többször találkozott vele az utóbbi időben, ami egyre inkább nemtetszést váltott ki részemről.Minden egyes alkalommal bizonygatta, hatékonyan, hogy Jacob neki csak barát és semmi több, újra és újra feltámadt bennem a féltékenység amikor találkoztak, na meg a gondolat, hogy Jacob mindent megadhatna neki.
- Bejöhetek? - zavart meg Tanya. Annyira belemélyedtem a gondolataimban, hogy nem is hallottam mikor jött ide. Semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, azonban mégsem zavarhattam el, úgyhogy bólintottam.
Lassan beljebb merészkedett a birodalmamban és leült mellém a kanapéra, míg a szeme a hatalmas francia ágyra tévedt, amelyet csak akkor szoktam használni amikor Bella is velem van. Hát igen, az elmúlt éjszaka is ilyen volt és még nem vettem rá magam arra, hogy elrendezzem az ágyat. A párnák, a lepedő szanaszét álltak mintegy buján hirdetve azt, hogy mivel is foglalkozott a benne fekvő szerelmes pár. Lelki szemeim elé kúsztak az elmúlt éjszaka forró képei. Tanya megköszörülte a torkát, mikor rájött, hogy figyelmem ismét elkalandozott, így kényszerítve arra, hogy rá figyeljek. Felé fordítottam a fejem és a továbbiakban próbáltam rá koncentrálni. Az elején nem ment vajmi könnyen, azonban hamarosan feltett egy olyan kérdést ami segített abban, hogy a figyelmemet csakis magáénak tudja.
- És boldog vagy Bellával? - kérdezte fanyar mosollyal ajkain.
- Igen, nagyon boldog vagyok vele. De ezt te is tudod, hisz láthatod rajtunk, hogy szeretjük egymást.
- Hát igen, rajtad nagyon is látszik, azonban... semmi, inkább hagyjuk - szakította félbe hirtelen mondanivalóját, de engem kiváncsivá tett.
- Azonban mi?
- Nem akarok akadékoskodni és főleg semmi sértőt mondani. Ez csak az én véleményem és azt hiszem, hogy jobb ha megtartom magamnak. - pillantott az ajtó irányába.
- Tanya, ha már belekezdtél, akkor mond is végig, amit akartál - nyögtem egyre feszültebben. Ez nem lehet igaz. Vajon a nők külön a, hogyan kergessük őrületbe a férfiakat azzal, hogy belekezdünk valamibe, de nem fejezzük be, nevü tanfolyamra járnak? Bella is, Alice is, sőt még Rose is ilyen, most meg kiderül, hogy Tanya is.
- Hát rendben, de nem akarom, hogy félreérts, ez csak az én véleményem. Több mint valószínű, hogy tévedek, de én, lehet, hogy a féltékenységtől elborult aggyal ezt látom. - kis szünetet tartott amitől az alig visszanyert türelmem ismét próbára lett téve. - Szerintem furcsa az, hogy az utóbbi időben egyre többet van együtt Jacobbal. Értem én, hogy barátok meg minden, de kicsit szokatlan, hogy ilyen gyakran találkoznak.
- Bella sose csalna meg vele. Mondtam már, hogy mi szeretjük egymást. Miért jöttél tulajdonképpen? Most megpróbálod befeketíteni előttem a nőt akit tiszta szívemből szeretek? Gondolod, hogy meg tudod rendíteni a bizalmamat benne? - kérdeztem tőle dühösen.
- Sajnálom Edward. Én így látom a helyzetet. Mondtam, hogy több mint valószínű tévedek, de mi van akkor ha nem. Nem mondom, hogy Bella megcsal, hanem csak azt, hogy nagyon furcsa ez a hirtelen barátság kettejük között.
- Fejezd be, Tanya. Ez az amit sose fogsz tudni elérni, hogy kételkedjek Bellában. Szeretem őt és bízom benne, ugyanúgy ahogy ő is szeret.
- Bocsáss meg, hogy kellemetlenséget okoztam, csak védeni akarlak. Nem akarnám, hogy szenvedj - mondta még, majd meg sem várva, hogy válaszoljak eltűnt.
Később, miután valamelyest lenyugodtam, hazaérkeztek a lányok is. Alice rögtön letámadott:
- Remélem nem vetted figyelembe azt a sok hülyeséget amit Tanya állított Belláról. Ugye tudod, hogy ő csak téged szeret és sose tudna megcsalni főként mindaz után ami történt vele, és amin együtt átmentetek - mondta húgom kétkedő pillantásokkal méregetve.
- Alice, tudod jól, hogy mennyire szeretem Bellát, sose tudnék kételkedni benne. Amúgy őt hol hagytad? - kérdeztem, mert már az első perctől kezdve feltűnt, hogy kedvesem nincs sehol.
- Haza akart menni kipakolni, meg a szüleivel tölteni egy kis időt, és üzeni, hogy vár téged is majd. - mondta most már nyugodtan mosolyogva.
Én azonban nem bírtam tovább. Látni akartam, érezni a teste melegét, gyönyörű szemeibe akartam mélyedni. Gyorsan átöltöztem és a kocsimba pattantam. Percek alatt értem oda szerelmem házához, ahol viszont nem várt látvány fogadott.
Bella épp Jacobbal kacarászott az udvaron lévő hintán ücsörögve. A bennem élő szerelmes, mégis féltékeny férfi túl bizalmasnak találta a közelséget kettejük között. Nem akartam rosszra gondolni. De végül is, nem azt mondta, hogy a szüleivel akar időt tölteni, engem meg később vár? Akkor meg, hogy kerül a képbe Jacob?
A féltékenységtől elborult agyamban egy szörnyű kérdés fogalmazódott meg: talán Tanyanak van egy hangyáni igaza?
Itt a friss, remélem, hogy elnyeri tetszéseteket. Bocsi, hogy ismét ennyit késtem vele, de el voltam utazva és nem volt hogy tegyem fel, bár a fejezet már kész volt. Köszönöm a komikat és örülök mind az 54 rendszeres olvasómnak :)
A kövi a napokban fog jönni, sietek vele ahogy csak tudok.
Egy új történetre is van ötletem, ez nem twilight alapú lenne, hanem Rob Pattinson lenne a főszereplője, de ez még csak tervezgetés, meglátjuk mi lesz belőle :)
puszi mindenkinek,
Anita
Feszült figyelemmel kémleltük az erdőt. Szorosan tartottam szerelmemet magam mellett, először nem tudván, hogy milyen vámpírok fognak felbukkanni. Végül mégis kellemes volt a meglepetés. Három ismerős nő lépett ki a fák közül, Zafrina, Senna és Kachiri, az Amazonok. Egy embervéren élő klán, akikkel azonban szoros barátság kötött össze. Normális esetben örömmel fogadtam volna őket, most azonban Bella miatt szorongtam. Nem tudtam, hogy hogyan fognak reagálni arra, hogy szerelmem ember. A félelmeimmel ellentétben, amik főként azért voltak, mert ismertem őket, és tudtam, hogy a természetük néha túl vad is lehet, minden jól zajlott.
Megismerkedtek Bellámmal és egész jól értekeztek. A látogatás okozta öröm kifejezése után, hazamentünk, ahol órákon keresztül beszélgettünk. Nem gondoltam volna, hogy Bella más vámpírok társaságában is ennyire fesztelenül tud viselkedni. Arra se gondoltam, hogy az első vámpír klán akikkel Bella, ember lévén, közelebbi kapcsolatban kerül, az az amazonoké lesz. Viszont az aggodalom felesleges volt. A három nő is hamar a szívükbe zárták szerelmemet.
Az amazonok velünk maradtak egész a suli kezdésig. Alice rávette egyik nap a lányokat, hogy menjenek el vásárolni. Tanyan kivül mindenki beleegyezett. Jazz és Em inkább a vadászatot részesítették előnyben, míg Carlisle munkába kellett menjen. Nekem nem volt kedvem semelyik aktivitáshoz, sokkal szívesebben lettem volna kettesben kedvesemmel, akit viszont Alice nem engedett velem maradni, így hát Bella, jó barátnő lévén, követte hóbortos, túlságosan akaratos barátnőjét.
Én inkább itthon maradtam. A szobámba ücsörögve hallgattam zenét, míg vártam, hogy teljen az idő, hogy újra láthassam szerelmemet. Kivéve azt az időszakot amikor James elrabolta, ez volt hosszú életem legszebb nyara. Az egyetlen zavaró tényező Jacob volt. Szerelmem többször találkozott vele az utóbbi időben, ami egyre inkább nemtetszést váltott ki részemről.Minden egyes alkalommal bizonygatta, hatékonyan, hogy Jacob neki csak barát és semmi több, újra és újra feltámadt bennem a féltékenység amikor találkoztak, na meg a gondolat, hogy Jacob mindent megadhatna neki.
- Bejöhetek? - zavart meg Tanya. Annyira belemélyedtem a gondolataimban, hogy nem is hallottam mikor jött ide. Semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, azonban mégsem zavarhattam el, úgyhogy bólintottam.
Lassan beljebb merészkedett a birodalmamban és leült mellém a kanapéra, míg a szeme a hatalmas francia ágyra tévedt, amelyet csak akkor szoktam használni amikor Bella is velem van. Hát igen, az elmúlt éjszaka is ilyen volt és még nem vettem rá magam arra, hogy elrendezzem az ágyat. A párnák, a lepedő szanaszét álltak mintegy buján hirdetve azt, hogy mivel is foglalkozott a benne fekvő szerelmes pár. Lelki szemeim elé kúsztak az elmúlt éjszaka forró képei. Tanya megköszörülte a torkát, mikor rájött, hogy figyelmem ismét elkalandozott, így kényszerítve arra, hogy rá figyeljek. Felé fordítottam a fejem és a továbbiakban próbáltam rá koncentrálni. Az elején nem ment vajmi könnyen, azonban hamarosan feltett egy olyan kérdést ami segített abban, hogy a figyelmemet csakis magáénak tudja.
- És boldog vagy Bellával? - kérdezte fanyar mosollyal ajkain.
- Igen, nagyon boldog vagyok vele. De ezt te is tudod, hisz láthatod rajtunk, hogy szeretjük egymást.
- Hát igen, rajtad nagyon is látszik, azonban... semmi, inkább hagyjuk - szakította félbe hirtelen mondanivalóját, de engem kiváncsivá tett.
- Azonban mi?
- Nem akarok akadékoskodni és főleg semmi sértőt mondani. Ez csak az én véleményem és azt hiszem, hogy jobb ha megtartom magamnak. - pillantott az ajtó irányába.
- Tanya, ha már belekezdtél, akkor mond is végig, amit akartál - nyögtem egyre feszültebben. Ez nem lehet igaz. Vajon a nők külön a, hogyan kergessük őrületbe a férfiakat azzal, hogy belekezdünk valamibe, de nem fejezzük be, nevü tanfolyamra járnak? Bella is, Alice is, sőt még Rose is ilyen, most meg kiderül, hogy Tanya is.
- Hát rendben, de nem akarom, hogy félreérts, ez csak az én véleményem. Több mint valószínű, hogy tévedek, de én, lehet, hogy a féltékenységtől elborult aggyal ezt látom. - kis szünetet tartott amitől az alig visszanyert türelmem ismét próbára lett téve. - Szerintem furcsa az, hogy az utóbbi időben egyre többet van együtt Jacobbal. Értem én, hogy barátok meg minden, de kicsit szokatlan, hogy ilyen gyakran találkoznak.
- Bella sose csalna meg vele. Mondtam már, hogy mi szeretjük egymást. Miért jöttél tulajdonképpen? Most megpróbálod befeketíteni előttem a nőt akit tiszta szívemből szeretek? Gondolod, hogy meg tudod rendíteni a bizalmamat benne? - kérdeztem tőle dühösen.
- Sajnálom Edward. Én így látom a helyzetet. Mondtam, hogy több mint valószínű tévedek, de mi van akkor ha nem. Nem mondom, hogy Bella megcsal, hanem csak azt, hogy nagyon furcsa ez a hirtelen barátság kettejük között.
- Fejezd be, Tanya. Ez az amit sose fogsz tudni elérni, hogy kételkedjek Bellában. Szeretem őt és bízom benne, ugyanúgy ahogy ő is szeret.
- Bocsáss meg, hogy kellemetlenséget okoztam, csak védeni akarlak. Nem akarnám, hogy szenvedj - mondta még, majd meg sem várva, hogy válaszoljak eltűnt.
Később, miután valamelyest lenyugodtam, hazaérkeztek a lányok is. Alice rögtön letámadott:
- Remélem nem vetted figyelembe azt a sok hülyeséget amit Tanya állított Belláról. Ugye tudod, hogy ő csak téged szeret és sose tudna megcsalni főként mindaz után ami történt vele, és amin együtt átmentetek - mondta húgom kétkedő pillantásokkal méregetve.
- Alice, tudod jól, hogy mennyire szeretem Bellát, sose tudnék kételkedni benne. Amúgy őt hol hagytad? - kérdeztem, mert már az első perctől kezdve feltűnt, hogy kedvesem nincs sehol.
- Haza akart menni kipakolni, meg a szüleivel tölteni egy kis időt, és üzeni, hogy vár téged is majd. - mondta most már nyugodtan mosolyogva.
Én azonban nem bírtam tovább. Látni akartam, érezni a teste melegét, gyönyörű szemeibe akartam mélyedni. Gyorsan átöltöztem és a kocsimba pattantam. Percek alatt értem oda szerelmem házához, ahol viszont nem várt látvány fogadott.
Bella épp Jacobbal kacarászott az udvaron lévő hintán ücsörögve. A bennem élő szerelmes, mégis féltékeny férfi túl bizalmasnak találta a közelséget kettejük között. Nem akartam rosszra gondolni. De végül is, nem azt mondta, hogy a szüleivel akar időt tölteni, engem meg később vár? Akkor meg, hogy kerül a képbe Jacob?
A féltékenységtől elborult agyamban egy szörnyű kérdés fogalmazódott meg: talán Tanyanak van egy hangyáni igaza?
Itt a friss, remélem, hogy elnyeri tetszéseteket. Bocsi, hogy ismét ennyit késtem vele, de el voltam utazva és nem volt hogy tegyem fel, bár a fejezet már kész volt. Köszönöm a komikat és örülök mind az 54 rendszeres olvasómnak :)
A kövi a napokban fog jönni, sietek vele ahogy csak tudok.
Egy új történetre is van ötletem, ez nem twilight alapú lenne, hanem Rob Pattinson lenne a főszereplője, de ez még csak tervezgetés, meglátjuk mi lesz belőle :)
puszi mindenkinek,
Anita
2012. július 27., péntek
30.fejezet
(Bella)
Hosszú idő után először ébredtem tökéletesen kipihenten. A szememet kinyitva észrevettem, hogy szerelmem szobájában vagyok és sötét van. Vajon mennyit aludhattam?- tűnődtem magamban. A szobában egyetlen lámpa pislákolt az éjjeliszekrényen, mellette a valószínűleg késői vacsorámmal. Az ablaknál állva fedeztem fel szerelmemet is, valamit épp nagyon figyelt. Aztán megfordult és mosolyogva közeledett az ágyhoz, majd szorosan magához ölelt. Boldogan bújtam hozzá a lehető legközelebb. A legjobb érzés, szerintem, amikor annak a személynek a karjaiban vagy akit mindennél jobban szeretsz. Tudtam, hogy most már biztonságban vagyok, és semmi rossz nem érhet el. Hamarosan az ajkaink is találkoztak és egy végtelenül szerelmes, édes csókban forrtak össze. Mindenről tökéletesen megfeledkezve csókoltam életem értelmét, ő viszont, pár perc múlva, mikor már épp hanyat dönteni akartam, elszakította az ajkait az enyémektől és lefogta az inge gombjaival foglalkozó kezeimet. Morcos pillantást vetettem rá, mire méginkább elmosolyodott és egy puszit lehet az orromra, majd az éjjeliszekrényen lévő tálcáért nyúlt. Ellentmondást nem tűrően tette az ölembe, és én megadóan falatozni kezdtem.
- Biztosan éhes vagy. A lányok előreláthatóan elkészítettek mindent mielőtt elmentek - mondta Ed.
- Elmentek? Hova?
- Vadászni. Az egész család. Alice szervezte, most értem már miért - mosolyodott el. - A szüleid is hazamentek pár órával ezelőtt, úgyhogy üres a ház. - észrevettem a tekintetében a fellobbanó, alig kordában tartott vágyat, és máris elment az étvágyam az előttem felsorakozó finomságoktól. Helyette egészen másra éheztem. Azonban tudtam, hogy semmiképp se fogja hagyni ezt, hogyha nem eszek rendesen, úgyhogy folytattam az evést és mindkettőnk figyelmének elterelése végett tovább kérdezgettem.
- Hogy vannak apuék? Anyu ugye jól van? Begyógyult a sebe?
- Mostmár jól vannak. Anyud is jól van. A seb is szépen gyógyult, Carlisle ellenőrizte rendszeresen. Halálra aggódták magukat miattad. Csak nagy nehezen tudta rávenni Esme őket, hogy ne akarjana segíteni a keresésben. Phil viszont elment. Nem birta már, hogy Reneé figyelme kizárólag rád irányul és azt mondta neki, hogy majd amikor csak vele akar foglalkozni akkor keresse meg, de anyud jelenleg nem fontolgatja ezt a lehetőséget - döbbenten hallgattam amit mesél.
Tudtam, hogy Phil egoista, de, hogy ennyire... És elvileg szerette anyut, akkor meg, hogy tudja így magára hagyni. Holnap beszélek anyuval és megmondom neki, hogy menjen utána, legyen boldog, ha úgy akarja. Időközben befejeztem a vacsorámat és az érzéseim ismét kiéleződtek szerelmemre. Ő mégis komolyan nézett a szemembe miközben közelebb vont magához.
- Igérd meg nekem, hogy soha többé nem csinálsz ilyesmit. Soha többet nem leszel ennyire felelőtlen, és nem teszel ki engem ennyi aggódásnak. Tudod te mennyire féltettelek, mennyit aggódtam érted? Tudod te mennyire szeretlek? - egyre kétségbeesettebb volt.Az arcát két kezem közé fogta és rámosolyogtam, majd lágyan megcsókoltam. Szenvedélyesen kapott az ajkaim után. A következőkben nem a szavaké volt a főszerep.
A nyakam végigcsókolgatása után, megszabadított a trikómtól, majd a melleimre vetette magát. Lágyan csókolgatta őket, majd a figyelmét kizárólag a mostanra megkeményedett bimbóim kötötték le. Kéjes sóhajok hagyták el a számat. Miután az inget lesimogattam izmos vállairól, az öve felé tapogatóztam, de lefogta a kezeimet. Méltatlankodva pillantottam rá, egyrészt, mert megállított, másrészt mert abbahagyta a kényeztetésemet.
- Ez az éjszaka a tiéd. Ma csak én kényeztetek. - suttogta igézően a szemembe pillantva, majd ellentmondást nem tűrően végigfektetett az ágyon.
Lágyan végigizlelte minden porcikám miközben megszabadított a falatnyi bugyimtól. Gátlástalanul tártam szét a combjaimat amikor ajkaival egyre közeledett nőiességem tüzelő középpontja felé. Ő azonban kikerülte és a combomon folytatta a csókolgatást. Szenvedve vergődtem az ágyon amikor mindenhol érintett csak éppen azon a helyen nem ahol leginkább vágytam rá. Hiába toltam felé a csipőmet, ő galád módon kikerülte azt. Majd meghaltam egyetlen érintéséért. Végül, hosszas kínzás után megkegyelmezett nekem és végighúzta nyelvét szemérmemen. Az első orgazmusom pillanatok alatt ért el. Addig nyalogatott amíg két hasonlóban nem hajszolt.
Miután a harmadik után többé-kevésbé csillapodott a remegésem, a hajába markolva húztam fel magamhoz és csókoltam meg, kimondatlanul kérve, hogy tegyen végre a magáévá. Megtette. Egyazon ritmuson vonaglottunk a következő, immár közös gyönyör felé.
Már pirkadt amikor elnyomott az álom pár elsuttogott szeretlek után.Ismét gyönyörű, ám lehetetlen álmom volt. Azt a két gyönyörű babát láttam megint.
Reggel, amikor felébredtem még mindig az álmom hatása alatt voltam. Mindig is szerettem volna kisbabát, de csakis szerelmemet tudtam elképzelni az apának. Az a két kisbaba az álmomban mintha kettőnk tökéletes mása lett volna. De tudtam, hogy ez sajnos lehetetlen, úgyhogy nem is álmodoztam tovább. Sóhajtva másztam ki az ágyból és elmentem zuhanyozni.
Szerelmem nem volt sehol, tehát biztosan visszaértek a többiek a vadászásból. Sokáig álltam a langyos vizsugár alatt, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy le kéne menni. Felöltöztem majd leindultam. A lépcső aljánál jártam amikor hirtelen megszédültem. A korlátba kapaszkodtam meg, majd szerelmem mellettem termett.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Persze, csak kicsit megszédültem. - nyugtattam meg.
- Ejnye Eddy, ennyire kifárasztottad az éjjel Bellát? Délig alszik, most meg még szédül is. - Em szóáradatát, aminek természetesen ismét én és szerelmem voltunk a főszereplői egy csattanás állította le. Valószinűleg a menekülést megint csak Rosenak köszönhetjük.
Ed magához ölelt és az ebédlő felé húzott. A családunk már körülülte az ebédlőasztalt és Esme épp akkor hozta a reggelimet. Jobban mondva egy egész hadseregnek elegendő reggelit. Szerelmem eltámogatott a székig és miután leültem falatozni kezdtem, közben a történtekről beszélgettünk.
Tanyara pillantottam. Ő az asztallapot tüntette ki a figyelmével, bele se szólt a beszélgetésbe. Fogadni mernék, hogy ő az egyetlen aki még csak a kisujját se mozdította a megtalálásom érdekében, sőt. Nem tudtam, hogy miért, de úgy éreztem, hogy most méginkább tartanom kell tőle. Volt egy egyre erősödő, furcsa érzésem vele kapcsolatban. A többiek épp Victoriáról beszéltek. Ed elmesélte, hogy mit hallott a gondolatai között. Féltékeny volt rám, amiért Jamest érdekeltem. Fogalmam sincs, hogy tud valaki szeretni egy ilyen férfit. Azonban, mivel a nőt nem találták meg, még mindig vigyáznunk kell. Jobban mondva nekik kell rám vigyázniuk.
Később hazamentem anyuékhoz. Kimondhatatlanul örültem, hogy láthatom és magamhoz ölelhetem őket ismét. Még aznap beszéltem anyuval Philről, azonban azt mondta, hogy esze ágában sincs utána menni. Tulságosan sok időt fecsérelt el már így is rá, és majdnem elvesztette azokat a személyeket akik igazán fontosak számára, amikor ezt mondta épp apura mosolygott. Nagyon örülnék ha kibékülnének, így nem lesz egyik se egyedül majd amikor én e kell hagyjam őket.
A vakáció utolsó három hetét többnyire szerelmemmel és a családjával töltöttem. Azonban időt szakítottam arra is, hogy anyuékkel legyek, illetve, hogy Jacobbal is találkozzak párszor. Nagyon jó barátok voltunk és már nagyon hiányzott. Persze Ed ezeket az alkalmakat nem nézte túl jó szemmel és mindig azon nyafogott, hogy Jake talán mélyebb érzéseket táplál irántam. Mindig próbáltam neki megmagyarázni, hogy minket csakis baráti, sőt mondhatni testvéri szeretet köt össze, de nem hitt igazán nekem, úgyhogy általában megmutattam neki, hogy kiért dobog a szívem és lángol a testem.
A vakació utolsó hetében voltunk amikor Alice kitalálta, természetesen Roseal karöltve, hogy menjünk el piknikezni. Egy szép, nem annyira mint a mi rétünk, de mindenképp nagyon szép tisztáson kötöttünk ki ahol játszottunk, beszélgettünk. A kellemes időtöltést azonban megzavarták a fák közül kilépő idegenek.
Itt az új fejezet. Remélem tetszett. Nagyon köszönöm az előzőhöz kapott komikat, ide is szivesen várom őket. A fejezet már meg volt jó két napja, de történt valami anyuval és nem volt se időm se kedvem, se idegem leülni és feltenni. Nem akartam még többet késni vele, úgyhogy ma rávettem magam, hogy írjam meg.Nem tudom, hogy mikor jön a kövi, igyekszem vele, elvileg jövő hétvégére elutazok, de előtte mindenképp még lesz egy fejezet.
puszi mindenkinek
Anita
Hosszú idő után először ébredtem tökéletesen kipihenten. A szememet kinyitva észrevettem, hogy szerelmem szobájában vagyok és sötét van. Vajon mennyit aludhattam?- tűnődtem magamban. A szobában egyetlen lámpa pislákolt az éjjeliszekrényen, mellette a valószínűleg késői vacsorámmal. Az ablaknál állva fedeztem fel szerelmemet is, valamit épp nagyon figyelt. Aztán megfordult és mosolyogva közeledett az ágyhoz, majd szorosan magához ölelt. Boldogan bújtam hozzá a lehető legközelebb. A legjobb érzés, szerintem, amikor annak a személynek a karjaiban vagy akit mindennél jobban szeretsz. Tudtam, hogy most már biztonságban vagyok, és semmi rossz nem érhet el. Hamarosan az ajkaink is találkoztak és egy végtelenül szerelmes, édes csókban forrtak össze. Mindenről tökéletesen megfeledkezve csókoltam életem értelmét, ő viszont, pár perc múlva, mikor már épp hanyat dönteni akartam, elszakította az ajkait az enyémektől és lefogta az inge gombjaival foglalkozó kezeimet. Morcos pillantást vetettem rá, mire méginkább elmosolyodott és egy puszit lehet az orromra, majd az éjjeliszekrényen lévő tálcáért nyúlt. Ellentmondást nem tűrően tette az ölembe, és én megadóan falatozni kezdtem.
- Biztosan éhes vagy. A lányok előreláthatóan elkészítettek mindent mielőtt elmentek - mondta Ed.
- Elmentek? Hova?
- Vadászni. Az egész család. Alice szervezte, most értem már miért - mosolyodott el. - A szüleid is hazamentek pár órával ezelőtt, úgyhogy üres a ház. - észrevettem a tekintetében a fellobbanó, alig kordában tartott vágyat, és máris elment az étvágyam az előttem felsorakozó finomságoktól. Helyette egészen másra éheztem. Azonban tudtam, hogy semmiképp se fogja hagyni ezt, hogyha nem eszek rendesen, úgyhogy folytattam az evést és mindkettőnk figyelmének elterelése végett tovább kérdezgettem.
- Hogy vannak apuék? Anyu ugye jól van? Begyógyult a sebe?
- Mostmár jól vannak. Anyud is jól van. A seb is szépen gyógyult, Carlisle ellenőrizte rendszeresen. Halálra aggódták magukat miattad. Csak nagy nehezen tudta rávenni Esme őket, hogy ne akarjana segíteni a keresésben. Phil viszont elment. Nem birta már, hogy Reneé figyelme kizárólag rád irányul és azt mondta neki, hogy majd amikor csak vele akar foglalkozni akkor keresse meg, de anyud jelenleg nem fontolgatja ezt a lehetőséget - döbbenten hallgattam amit mesél.
Tudtam, hogy Phil egoista, de, hogy ennyire... És elvileg szerette anyut, akkor meg, hogy tudja így magára hagyni. Holnap beszélek anyuval és megmondom neki, hogy menjen utána, legyen boldog, ha úgy akarja. Időközben befejeztem a vacsorámat és az érzéseim ismét kiéleződtek szerelmemre. Ő mégis komolyan nézett a szemembe miközben közelebb vont magához.
- Igérd meg nekem, hogy soha többé nem csinálsz ilyesmit. Soha többet nem leszel ennyire felelőtlen, és nem teszel ki engem ennyi aggódásnak. Tudod te mennyire féltettelek, mennyit aggódtam érted? Tudod te mennyire szeretlek? - egyre kétségbeesettebb volt.Az arcát két kezem közé fogta és rámosolyogtam, majd lágyan megcsókoltam. Szenvedélyesen kapott az ajkaim után. A következőkben nem a szavaké volt a főszerep.
A nyakam végigcsókolgatása után, megszabadított a trikómtól, majd a melleimre vetette magát. Lágyan csókolgatta őket, majd a figyelmét kizárólag a mostanra megkeményedett bimbóim kötötték le. Kéjes sóhajok hagyták el a számat. Miután az inget lesimogattam izmos vállairól, az öve felé tapogatóztam, de lefogta a kezeimet. Méltatlankodva pillantottam rá, egyrészt, mert megállított, másrészt mert abbahagyta a kényeztetésemet.
- Ez az éjszaka a tiéd. Ma csak én kényeztetek. - suttogta igézően a szemembe pillantva, majd ellentmondást nem tűrően végigfektetett az ágyon.
Lágyan végigizlelte minden porcikám miközben megszabadított a falatnyi bugyimtól. Gátlástalanul tártam szét a combjaimat amikor ajkaival egyre közeledett nőiességem tüzelő középpontja felé. Ő azonban kikerülte és a combomon folytatta a csókolgatást. Szenvedve vergődtem az ágyon amikor mindenhol érintett csak éppen azon a helyen nem ahol leginkább vágytam rá. Hiába toltam felé a csipőmet, ő galád módon kikerülte azt. Majd meghaltam egyetlen érintéséért. Végül, hosszas kínzás után megkegyelmezett nekem és végighúzta nyelvét szemérmemen. Az első orgazmusom pillanatok alatt ért el. Addig nyalogatott amíg két hasonlóban nem hajszolt.
Miután a harmadik után többé-kevésbé csillapodott a remegésem, a hajába markolva húztam fel magamhoz és csókoltam meg, kimondatlanul kérve, hogy tegyen végre a magáévá. Megtette. Egyazon ritmuson vonaglottunk a következő, immár közös gyönyör felé.
Már pirkadt amikor elnyomott az álom pár elsuttogott szeretlek után.Ismét gyönyörű, ám lehetetlen álmom volt. Azt a két gyönyörű babát láttam megint.
Reggel, amikor felébredtem még mindig az álmom hatása alatt voltam. Mindig is szerettem volna kisbabát, de csakis szerelmemet tudtam elképzelni az apának. Az a két kisbaba az álmomban mintha kettőnk tökéletes mása lett volna. De tudtam, hogy ez sajnos lehetetlen, úgyhogy nem is álmodoztam tovább. Sóhajtva másztam ki az ágyból és elmentem zuhanyozni.
Szerelmem nem volt sehol, tehát biztosan visszaértek a többiek a vadászásból. Sokáig álltam a langyos vizsugár alatt, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy le kéne menni. Felöltöztem majd leindultam. A lépcső aljánál jártam amikor hirtelen megszédültem. A korlátba kapaszkodtam meg, majd szerelmem mellettem termett.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Persze, csak kicsit megszédültem. - nyugtattam meg.
- Ejnye Eddy, ennyire kifárasztottad az éjjel Bellát? Délig alszik, most meg még szédül is. - Em szóáradatát, aminek természetesen ismét én és szerelmem voltunk a főszereplői egy csattanás állította le. Valószinűleg a menekülést megint csak Rosenak köszönhetjük.
Ed magához ölelt és az ebédlő felé húzott. A családunk már körülülte az ebédlőasztalt és Esme épp akkor hozta a reggelimet. Jobban mondva egy egész hadseregnek elegendő reggelit. Szerelmem eltámogatott a székig és miután leültem falatozni kezdtem, közben a történtekről beszélgettünk.
Tanyara pillantottam. Ő az asztallapot tüntette ki a figyelmével, bele se szólt a beszélgetésbe. Fogadni mernék, hogy ő az egyetlen aki még csak a kisujját se mozdította a megtalálásom érdekében, sőt. Nem tudtam, hogy miért, de úgy éreztem, hogy most méginkább tartanom kell tőle. Volt egy egyre erősödő, furcsa érzésem vele kapcsolatban. A többiek épp Victoriáról beszéltek. Ed elmesélte, hogy mit hallott a gondolatai között. Féltékeny volt rám, amiért Jamest érdekeltem. Fogalmam sincs, hogy tud valaki szeretni egy ilyen férfit. Azonban, mivel a nőt nem találták meg, még mindig vigyáznunk kell. Jobban mondva nekik kell rám vigyázniuk.
Később hazamentem anyuékhoz. Kimondhatatlanul örültem, hogy láthatom és magamhoz ölelhetem őket ismét. Még aznap beszéltem anyuval Philről, azonban azt mondta, hogy esze ágában sincs utána menni. Tulságosan sok időt fecsérelt el már így is rá, és majdnem elvesztette azokat a személyeket akik igazán fontosak számára, amikor ezt mondta épp apura mosolygott. Nagyon örülnék ha kibékülnének, így nem lesz egyik se egyedül majd amikor én e kell hagyjam őket.
A vakáció utolsó három hetét többnyire szerelmemmel és a családjával töltöttem. Azonban időt szakítottam arra is, hogy anyuékkel legyek, illetve, hogy Jacobbal is találkozzak párszor. Nagyon jó barátok voltunk és már nagyon hiányzott. Persze Ed ezeket az alkalmakat nem nézte túl jó szemmel és mindig azon nyafogott, hogy Jake talán mélyebb érzéseket táplál irántam. Mindig próbáltam neki megmagyarázni, hogy minket csakis baráti, sőt mondhatni testvéri szeretet köt össze, de nem hitt igazán nekem, úgyhogy általában megmutattam neki, hogy kiért dobog a szívem és lángol a testem.
A vakació utolsó hetében voltunk amikor Alice kitalálta, természetesen Roseal karöltve, hogy menjünk el piknikezni. Egy szép, nem annyira mint a mi rétünk, de mindenképp nagyon szép tisztáson kötöttünk ki ahol játszottunk, beszélgettünk. A kellemes időtöltést azonban megzavarták a fák közül kilépő idegenek.
Itt az új fejezet. Remélem tetszett. Nagyon köszönöm az előzőhöz kapott komikat, ide is szivesen várom őket. A fejezet már meg volt jó két napja, de történt valami anyuval és nem volt se időm se kedvem, se idegem leülni és feltenni. Nem akartam még többet késni vele, úgyhogy ma rávettem magam, hogy írjam meg.Nem tudom, hogy mikor jön a kövi, igyekszem vele, elvileg jövő hétvégére elutazok, de előtte mindenképp még lesz egy fejezet.
puszi mindenkinek
Anita
2012. július 16., hétfő
29. fejezet
(Alice)
Mázsás kő esett le a szívemről amikor több napos kín és aggódás után végre megtaláltuk Bellát . Ed az elmúlt időszakban szinte magán kívül volt, halálra aggódta magát és folyton csak az erdőben járkált, hátha valahol végre megtalálja szerelmét. Amikor látomásom volt arról, hogy megtalálja őt, a megkönnyebbülés vette át hatalmát eddig megfeszített idegeimen. Úton hazafelé, miután bátyám átvette tőlem Bellát, telefonáltam Carlislenak, aki kénytelen volt munkába menni, annak ellenére, hogy ő is rettenetesen aggódott fogadott lánya miatt, majd Esmenek is, aki az utóbbi napokban szinte mindig Charlienal volt, próbálva lelket önteni beléjük és nyugtatni őket. Mindketten nagyon örültek a hírnek és megígérték, hogy amilyen gyorsan csak tudnak jönnek.
A házhoz érve, felvittük Bellát Ed szobájában, madj Rose segítségével kizavartam a türelmetlen és ismételten kétségbeesett bátyánkat. Levetkőztettük és megmosdattuk, illetve a sebeit is kitisztitottuk, hogy majd Carlisle elláthassa. Mire végeztünk mindennel Em és Jazz is hazaértek, majd pár percre rá apánk is. Ő rögtön felment ellenőrizni legkisebb lányát míg mi a nappaliban telepedtünk le.
Napok óta először bújtam boldogan és félelemmentesen Jazzhez. Örültem, kimondhatatlanul örültem, hogy végre minden rendben van, megtaláltuk Bellát és nem esett semmi komolyabb baja. Rose arcán is hasonló érzelmeket fedeztem fel. Bátyám természetesen, hiába mondtuk neki, nem volt hajlandó mégcsak leülni se. Csak mosolyogni tudtam rajta.
Viszont amikor épp csipkelődni akartam volna egy kicsikét, megpillantottam Tanyat. Az ablak előtt állt és szinte toporzékolt a méregtől. Nem értettem. Mármint természetesen tudom, mindenki tudja, hogy nem szereti, sőt, Bellát, de azért nem értem, hogy miért ennyire mérges és miért tűnik végtelenül csalódottnak. Ennyire azért csak nem akarhatta Bella rosszát. Mire megszólalhattam volna, egy kocsi fékezett le a házunk előtt.
Biztosan Esme és Bella szülei érkeztek meg. Edward, mikor már idegesíteni kezdte, hogy, érthető okokból bár, de nagyon gyakran hívták, megkérte Esmet, hogy menjen el hozzájuk és próbálja meg őket lebeszélni arról, hogy folyton zaklassák keresés közben. Érthető volt, hogy előbb-utóbb besokal, ezért Charlie is folyamatosan bocsánatot kért a zavarásért. Anyánk azonban tudott rájuk hatni, szerencsére.
Örültem, hogy kedvenc barátném visszakapta az édesanyját. Mármint, hogy ő ráébredt, hogy milyen lánya van és most értékelni tudja. Félőrülten rontottak be a házba, ezzel kizökkentve Edwardot is az aggódástelt világából. Carlisle nyugodtan sétált le az emeletről. Miután a helységben levő összes szempár rátapadt elmosolyodott.
- Minden rendben van Bellával. Csupán egy pár többé-kevésbé komoly sebe van. - mindenki hallhatóan eresztette ki az eddig benntartott levegőt.
- Köszönjük Edward, hogy megmentetted a lányunkat. - suttogta Charlie amin bátyám csak elmosolyodott.
- Felmehetünk hozzá? - kérdezte rögtön Reneé mire Carlisle mosolyogva biccentett. Mind a ketten egyszerre mozdultak az emelet felé.
Edward erre lebiggyesztette az ajkait. Olyan volt mint egy aranyosan morcos kisfiú. Hosszú idő után először nevettünk fel felszabadultan és teljes mértékben boldogan.
(Edward)
- De most miért? - titkolni se bírtam volna morcosságomat. - Én akartam látni végre.
- De Edward, várj egy pár percet, végül is ők a szülei. - mosolyodott ismét el apám.
Duzzogva ereszkedtem le egy fotelre. Alig vártam, hogy ismét láthassam szerelmemet és magamhoz ölelhessem, de a szülei megakadályoznak ebben. Kimondhatatlan örömet éreztem amikor megtaláltam és most is, hogy Carlisle mondta, hogy nincs semmi komolyabb sérülése, de végre látni is akartam és akartam, hogy felébredjen és rám emelje gyönyörű szemeit.
Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy Charlie és Reneé már le jöttek. Megpróbáltam emberi tempóban haladni, de nehéz volt. Legszívesebben száguldottam volna, hogy mihamarabb életem értelme mellett legyek. Rose és Alice is csatlakoztam hozzám és bár nem tetszett de lenyeltem ezt is. Végülis a barátnőjükről van szó és ők is rengeteget aggódtak érte. Örültem, hogy szerelmem ilyen barátokra talált. Mégis boldog voltam amikor végre kimentek.
Leültem kedvesem mellé és csak gyönyörködtem most békés arcába. Egyszer csak elsuttogta a nevem a felhők fölé emelve így a szívemet, de nem ébredt fel. Alig vártam, hogy végre kinyissa lehunyt pilláit, de erre csak másnap késő estére került sor.
(Tanya)
Ezt nem hiszem el. Ez a liba mostanra már halott kéne legyen, erre tessék. A néger lelépett még mikor eltűnt a kislány. Victoriáról meg azóta se tudok semmit. James meg... nem értem. Ott volt több mint egy hétig a karjai közt, de meg sem ölte, se nem erőszakolta meg, de még csak bántani se bántotta, úgy igazán. Úgy látszik csakis magamra számíthatok. Ki kell gondoljak egy tökéletes tervet, hogy végre megszabaduljak Bellától és Edward csak az enyém lehessen, örökre.
Itt a friss, remélem tetszik. Most végre nem telt el két hónap a kettő között :D
Köszönöm szépen a komikat :) Fruzsi, a rendszeresítéssel csak az a gond, hogy valahányszor megpróbáltam rendszer szerint írni sose jött össze :D Kicsit szétszórt vagyok és nem tudok a korlátokhoz alkalmazkodni :D És azt se szeretném, hogy megígérjem, hogy jön egy bizonyos napon a friss és ne hozzam. Jelenleg csak annyit ígérek meg, hogy legalábbis most vakáció ideje alatt megpróbálok hetente frisselni, vagy talán többször egy héten. Attól függ, hogy jön össze. Annyit még megsugok, hogy ez kicsit tőletek is függ, mert ha látom, hogy érdekel és komiztok, akkor sokkal több kedvem van az íráshoz és sokkal inkább igyekszem hozni és nem csalódást okozni :D
Na nem fecsegek tovább :D
puszi mindenkinek
Anita
Mázsás kő esett le a szívemről amikor több napos kín és aggódás után végre megtaláltuk Bellát . Ed az elmúlt időszakban szinte magán kívül volt, halálra aggódta magát és folyton csak az erdőben járkált, hátha valahol végre megtalálja szerelmét. Amikor látomásom volt arról, hogy megtalálja őt, a megkönnyebbülés vette át hatalmát eddig megfeszített idegeimen. Úton hazafelé, miután bátyám átvette tőlem Bellát, telefonáltam Carlislenak, aki kénytelen volt munkába menni, annak ellenére, hogy ő is rettenetesen aggódott fogadott lánya miatt, majd Esmenek is, aki az utóbbi napokban szinte mindig Charlienal volt, próbálva lelket önteni beléjük és nyugtatni őket. Mindketten nagyon örültek a hírnek és megígérték, hogy amilyen gyorsan csak tudnak jönnek.
A házhoz érve, felvittük Bellát Ed szobájában, madj Rose segítségével kizavartam a türelmetlen és ismételten kétségbeesett bátyánkat. Levetkőztettük és megmosdattuk, illetve a sebeit is kitisztitottuk, hogy majd Carlisle elláthassa. Mire végeztünk mindennel Em és Jazz is hazaértek, majd pár percre rá apánk is. Ő rögtön felment ellenőrizni legkisebb lányát míg mi a nappaliban telepedtünk le.
Napok óta először bújtam boldogan és félelemmentesen Jazzhez. Örültem, kimondhatatlanul örültem, hogy végre minden rendben van, megtaláltuk Bellát és nem esett semmi komolyabb baja. Rose arcán is hasonló érzelmeket fedeztem fel. Bátyám természetesen, hiába mondtuk neki, nem volt hajlandó mégcsak leülni se. Csak mosolyogni tudtam rajta.
Viszont amikor épp csipkelődni akartam volna egy kicsikét, megpillantottam Tanyat. Az ablak előtt állt és szinte toporzékolt a méregtől. Nem értettem. Mármint természetesen tudom, mindenki tudja, hogy nem szereti, sőt, Bellát, de azért nem értem, hogy miért ennyire mérges és miért tűnik végtelenül csalódottnak. Ennyire azért csak nem akarhatta Bella rosszát. Mire megszólalhattam volna, egy kocsi fékezett le a házunk előtt.
Biztosan Esme és Bella szülei érkeztek meg. Edward, mikor már idegesíteni kezdte, hogy, érthető okokból bár, de nagyon gyakran hívták, megkérte Esmet, hogy menjen el hozzájuk és próbálja meg őket lebeszélni arról, hogy folyton zaklassák keresés közben. Érthető volt, hogy előbb-utóbb besokal, ezért Charlie is folyamatosan bocsánatot kért a zavarásért. Anyánk azonban tudott rájuk hatni, szerencsére.
Örültem, hogy kedvenc barátném visszakapta az édesanyját. Mármint, hogy ő ráébredt, hogy milyen lánya van és most értékelni tudja. Félőrülten rontottak be a házba, ezzel kizökkentve Edwardot is az aggódástelt világából. Carlisle nyugodtan sétált le az emeletről. Miután a helységben levő összes szempár rátapadt elmosolyodott.
- Minden rendben van Bellával. Csupán egy pár többé-kevésbé komoly sebe van. - mindenki hallhatóan eresztette ki az eddig benntartott levegőt.
- Köszönjük Edward, hogy megmentetted a lányunkat. - suttogta Charlie amin bátyám csak elmosolyodott.
- Felmehetünk hozzá? - kérdezte rögtön Reneé mire Carlisle mosolyogva biccentett. Mind a ketten egyszerre mozdultak az emelet felé.
Edward erre lebiggyesztette az ajkait. Olyan volt mint egy aranyosan morcos kisfiú. Hosszú idő után először nevettünk fel felszabadultan és teljes mértékben boldogan.
(Edward)
- De most miért? - titkolni se bírtam volna morcosságomat. - Én akartam látni végre.
- De Edward, várj egy pár percet, végül is ők a szülei. - mosolyodott ismét el apám.
Duzzogva ereszkedtem le egy fotelre. Alig vártam, hogy ismét láthassam szerelmemet és magamhoz ölelhessem, de a szülei megakadályoznak ebben. Kimondhatatlan örömet éreztem amikor megtaláltam és most is, hogy Carlisle mondta, hogy nincs semmi komolyabb sérülése, de végre látni is akartam és akartam, hogy felébredjen és rám emelje gyönyörű szemeit.
Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy Charlie és Reneé már le jöttek. Megpróbáltam emberi tempóban haladni, de nehéz volt. Legszívesebben száguldottam volna, hogy mihamarabb életem értelme mellett legyek. Rose és Alice is csatlakoztam hozzám és bár nem tetszett de lenyeltem ezt is. Végülis a barátnőjükről van szó és ők is rengeteget aggódtak érte. Örültem, hogy szerelmem ilyen barátokra talált. Mégis boldog voltam amikor végre kimentek.
Leültem kedvesem mellé és csak gyönyörködtem most békés arcába. Egyszer csak elsuttogta a nevem a felhők fölé emelve így a szívemet, de nem ébredt fel. Alig vártam, hogy végre kinyissa lehunyt pilláit, de erre csak másnap késő estére került sor.
(Tanya)
Ezt nem hiszem el. Ez a liba mostanra már halott kéne legyen, erre tessék. A néger lelépett még mikor eltűnt a kislány. Victoriáról meg azóta se tudok semmit. James meg... nem értem. Ott volt több mint egy hétig a karjai közt, de meg sem ölte, se nem erőszakolta meg, de még csak bántani se bántotta, úgy igazán. Úgy látszik csakis magamra számíthatok. Ki kell gondoljak egy tökéletes tervet, hogy végre megszabaduljak Bellától és Edward csak az enyém lehessen, örökre.
Itt a friss, remélem tetszik. Most végre nem telt el két hónap a kettő között :D
Köszönöm szépen a komikat :) Fruzsi, a rendszeresítéssel csak az a gond, hogy valahányszor megpróbáltam rendszer szerint írni sose jött össze :D Kicsit szétszórt vagyok és nem tudok a korlátokhoz alkalmazkodni :D És azt se szeretném, hogy megígérjem, hogy jön egy bizonyos napon a friss és ne hozzam. Jelenleg csak annyit ígérek meg, hogy legalábbis most vakáció ideje alatt megpróbálok hetente frisselni, vagy talán többször egy héten. Attól függ, hogy jön össze. Annyit még megsugok, hogy ez kicsit tőletek is függ, mert ha látom, hogy érdekel és komiztok, akkor sokkal több kedvem van az íráshoz és sokkal inkább igyekszem hozni és nem csalódást okozni :D
Na nem fecsegek tovább :D
puszi mindenkinek
Anita
2012. július 10., kedd
28. fejezet
(Edward)
Az őrület határán álltam. Nem tudom, hogy egy vámpír egyáltalán megőrülhet, de ha igen, én lehetnék az élő példája. Belláról több mint egy hete nem tudunk semmit. Egyre gyakrabban veszekedünk egymás között, stressz levezetés gyanánt. Charlie és Renee is egyre inkább idegesíteni kezdtek. Nagyon jó, hogy ennyire szeretik és aggódnak érte, főként, hogy Renee is megváltozott, de azzal nem segítenek semmit ha folyton hívnak. Pár napja megkértem Esmet, hogy legyen szives hozzájuk menni és nyugtatni őket, addig is, nyugodtabban kereshetjük Bellát.
A többiek különféle stratégiákat dolgoznak ki. Az elején én is részt vettem ezeken, de mikor láttam, hogy semmi haszna, s bármennyire biztosak is voltunk magunkban nem találtuk meg, inkább egyedül, megállás nélkül kerestem tovább. Annyit tudunk biztosan, hogy még itt vannak. James nem vitte messze. Ennyit látott Alice. Meg azt, hogy a nő nincs vele. Őt sem tudjuk, hogy hova tűnt, csak annyi biztos, hogy James egyedül rabolta el Bellát és vitte valahova. Alice folyton a jövőt figyeli, de szinte semmit se lát konkrétan és ez teljesen kiborítja. Ő is és Rose is halálra aggódták már magukat barátnőjük miatt. Az egyetlen aki nem aggódik, akit nem érdekel, hogy mi történik, az természetesen Tanya. A legjobb az, hogy az utóbbi időben mindig otthon ül és senki útjában sem áll. Legalább egyikünket sem zavar. Habár, ha jobban belegondolok, őt ismerve ez nem a legjobb. Hallottam egyszer a gondolatai között, hogy reméli, hogy sose találjuk meg, de túl nagyon siettem, hogy ezért veszekedjek vele. A fontos az, hogy nem áll az utunkban.
Megőrjit a gondolat, hogy annak a vadállatnak a kezeiben van. Hogy bánthatja, ismét. Rettegek attól, hogy talán elkésünk, és nem találjuk meg. Attól, hogy elveszíthetem, örökre. Ilyenkor mindig megpróbálok ismét reménykedni és bízni abban, hogy minden rendben lesz, lehetőleg mihamarabb. De nehéz. Az nem lehet, hogy neki, egy ilyen angyalnak, csak ennyi adatott az életből. Az nem lehet, hogy meghalt, vagy bármikor megölhetik.
Ezekben a gyötrelem teli napokban egyre többször villant át az agyamon, hogy talán békén kéne hagyjam. Talán örökké el kéne tűnjek az életéből, hogy végre nyugalomra, boldogságra, stabilitásra leljen, talán..Jacob oldalán. Nem az én hibám, hogy évekkel ezelőtt James megerőszakolta, de az, hogy most ismét bánthatja igenis az én hibám. James fejéből olvastam ki ezt, amikor pár nappal ezelőtt, egy röpke pillanatra hallottam a gondolatait. Bár nem felejtette el Bellát, de nem akarta ismét bántani, viszont amikor látta, hogy én védelmezem, beteg agyában megszületett ez a terv. Ezt és egy másik nőt láttam a gondolatai között. Ezt a nőt látta Alice is. Fogalmam sincs ki is ez. Miért akar rosszat Bellának. Természetesen vámpír, de, hogy kicsoda azt nem tudom. Nem tudom, hogy egyáltalán ismerjük-e. És ami a legfontosabb, honnan ismeri Bella őt, vagy ő Bellát. Miért akarja büntetni? Ezek a gondolatok gyötörtek amikor meghallottam a hangot.
(Bella)
Fájdalom hasított a fejemben amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen. Nem tudom, hol lehetek. Küszködve a fájdalommal körülnéztem a helységben. Egy elhagyatott kis kunyhó lehetett. Rettentően piszkos volt. Amikor megpróbáltam megmozdulni vettem észre, hogy a kezeim és a lábaim is össze voltak kötve. A félelem, a rettegés méginkább erőt vett rajtam. Alattam egy régi, mocskos pokróc szerűség volt. Hányingerem támadt. Aztán megláttam. A helységben egyetlen kicsi, ugyanolyan mocskos mint minden más, ablak volt. Ez az ablak előtt állt ő. Az aki már egyszer tönkretette az életemet. Ugyanúgy nézett ki mint akkor. Kopott farmer és csizma volt rajta, illetve egy bőrdzseki. Szőke haja ugyanolyan lófarokban volt kötve mint akkor. A lélegzetem mégjobban felgyorsult amikor megfordult. Az arcán kaján mosoly jelent meg és közelíteni kezdett felém. Félelmemben próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. A várttal ellentétben, nem bántott. Legalábbis nem abban az értelemben amelytől én féltem.
A következő napok során próbáltam a lehető legkevesebbszer megmozdulni is akár. Igaz, hogy eddig csak egy pár ütést kaptam, ami a helyzethez mérten nem sok, de féltem, hogy ez bármikor megváltozhat. Illetve rettegtem attól, hogy ismét megerőszakol.
Egyre kimerültebbnek éreztem magam. Nagyon keveset aludtam az elmúlt napok során. Kimeritett a félelem, az aggodalom. Ezen a reggelen viszont valami megváltozott.Mikor pár percnyi alvás után kinyitottam a szemem és a rablóm szokásos helye felé néztem, ő nem volt ott. Körül néztem a kunyhóban, már amennyire a póz amelyben kényszeritve voltam megengedte, és sehol se volt. Reménykedni kezdtem abban, hogy talán elmenekülhetek. Az eddigi ütések okozta fájdalommal mit sem foglalkozva, megpróbáltam a kezeimről leoldozni a kötelet és nagy nehezen sikerült is. Már a lábamról oldoztam le amikor meghallottam a kaján nevetését a hátam mögött.
Tudtam, hogy most nem fogom könnyen megúszni. Elém ugrott és első körben egy pofot adott. A kezeimet megfogva visszakényszerített a földre majd a teste beborította az enyémet. Hát bekövetkezett az amitől féltem. Egy keserves sikoly szakadt ki a torkomból.
(Edward)
Szerelmem sikoltását hallottam meg amikor az erdőben a szokásos köröket róttam. Eszeveszett tempóban futottam a hang irányában, a hegyen felfelé. Erre sose jöttünk. Mennyire hülyék voltunk. Több sikoly nem hallatszódott, a kétségbeesés ismét urrá lett rajtam. Aztán a szél felém sodorta szerelmem, az ő vérének az illatát. Az illat irányában szaladtam tovább amikor megláttam egy kicsi, elhagyatottnak tűnő kunyhót. A félelem elszorította a torkomat, nem tudván, hogy milyen látvány fog fogadni. Az ajtót berugtam és megláttam Jamest amint Bellát a földre szegezve tartja. Mindketten felém tekintettek. Bella szemei mégjobban megteltek könnyel amikor látta, hogy én vagyok az, és felfedeztem még az ezernyi érzelem között a szerelmet és a hálát.
James arcán látszott, hogy erre nem számított. Vadállatiasan felmorogtam, majd rávetettem magam. Ott ütöttük egymást ahol csak értük, nekem viszont a képességem ismét segítségemre volt. Annak ellenére, hogy tisztában van a képességem működésével és azzal, hogy hogyan lehet kijátszani, a váratlan felbukkanásom miatt nem tudott már koncentrálni. Amikor az egyik karját leszakítottam, bukkantak fel a testvéreim az ajtóban. A két lány egyből Bellához sietett aki eszméletét vesztve hevert a koszos padlón, míg a bátyjáim nekem segítettek. Miután Jamest darabokra szaggatuk és tüzet gyújtottunk, Em és Jazz ott maradtak, míg mi a házunk felé siettünk. A lányok átadták nekem szerelmemet, míg ők telefonálnak Carlislenak és Esmenek.
Magamhoz szoritottam karcsú testét és amilyen gyorsan csak tudtam, száguldottam haza. Lefogyott ez a pár nap alatt és több sebből vérzett. Tudtam, hogy épp idejében érkeztem és, hogy annak az állatnak nem volt ideje ismét megerőszakolni őt. Boldog voltam, hogy végre megtaláltuk és biztonságban van, de mikor fáradt, megviselt arcára és testére néztem az aggodalom ismét átvette a hatalmat felettem.
Itt a friss. Remélem tetszett :) Az elején úgy terveztem, hogy még nem fogja megtalálni Bellát, de végül változtattam a terven, nem akartam kinozni már őket illetve titeket :)
Nagyon szépen köszönöm az öt komit :)
Remélem most is kapok egy párat :)
puszi
Anita
Az őrület határán álltam. Nem tudom, hogy egy vámpír egyáltalán megőrülhet, de ha igen, én lehetnék az élő példája. Belláról több mint egy hete nem tudunk semmit. Egyre gyakrabban veszekedünk egymás között, stressz levezetés gyanánt. Charlie és Renee is egyre inkább idegesíteni kezdtek. Nagyon jó, hogy ennyire szeretik és aggódnak érte, főként, hogy Renee is megváltozott, de azzal nem segítenek semmit ha folyton hívnak. Pár napja megkértem Esmet, hogy legyen szives hozzájuk menni és nyugtatni őket, addig is, nyugodtabban kereshetjük Bellát.
A többiek különféle stratégiákat dolgoznak ki. Az elején én is részt vettem ezeken, de mikor láttam, hogy semmi haszna, s bármennyire biztosak is voltunk magunkban nem találtuk meg, inkább egyedül, megállás nélkül kerestem tovább. Annyit tudunk biztosan, hogy még itt vannak. James nem vitte messze. Ennyit látott Alice. Meg azt, hogy a nő nincs vele. Őt sem tudjuk, hogy hova tűnt, csak annyi biztos, hogy James egyedül rabolta el Bellát és vitte valahova. Alice folyton a jövőt figyeli, de szinte semmit se lát konkrétan és ez teljesen kiborítja. Ő is és Rose is halálra aggódták már magukat barátnőjük miatt. Az egyetlen aki nem aggódik, akit nem érdekel, hogy mi történik, az természetesen Tanya. A legjobb az, hogy az utóbbi időben mindig otthon ül és senki útjában sem áll. Legalább egyikünket sem zavar. Habár, ha jobban belegondolok, őt ismerve ez nem a legjobb. Hallottam egyszer a gondolatai között, hogy reméli, hogy sose találjuk meg, de túl nagyon siettem, hogy ezért veszekedjek vele. A fontos az, hogy nem áll az utunkban.
Megőrjit a gondolat, hogy annak a vadállatnak a kezeiben van. Hogy bánthatja, ismét. Rettegek attól, hogy talán elkésünk, és nem találjuk meg. Attól, hogy elveszíthetem, örökre. Ilyenkor mindig megpróbálok ismét reménykedni és bízni abban, hogy minden rendben lesz, lehetőleg mihamarabb. De nehéz. Az nem lehet, hogy neki, egy ilyen angyalnak, csak ennyi adatott az életből. Az nem lehet, hogy meghalt, vagy bármikor megölhetik.
Ezekben a gyötrelem teli napokban egyre többször villant át az agyamon, hogy talán békén kéne hagyjam. Talán örökké el kéne tűnjek az életéből, hogy végre nyugalomra, boldogságra, stabilitásra leljen, talán..Jacob oldalán. Nem az én hibám, hogy évekkel ezelőtt James megerőszakolta, de az, hogy most ismét bánthatja igenis az én hibám. James fejéből olvastam ki ezt, amikor pár nappal ezelőtt, egy röpke pillanatra hallottam a gondolatait. Bár nem felejtette el Bellát, de nem akarta ismét bántani, viszont amikor látta, hogy én védelmezem, beteg agyában megszületett ez a terv. Ezt és egy másik nőt láttam a gondolatai között. Ezt a nőt látta Alice is. Fogalmam sincs ki is ez. Miért akar rosszat Bellának. Természetesen vámpír, de, hogy kicsoda azt nem tudom. Nem tudom, hogy egyáltalán ismerjük-e. És ami a legfontosabb, honnan ismeri Bella őt, vagy ő Bellát. Miért akarja büntetni? Ezek a gondolatok gyötörtek amikor meghallottam a hangot.
(Bella)
Fájdalom hasított a fejemben amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen. Nem tudom, hol lehetek. Küszködve a fájdalommal körülnéztem a helységben. Egy elhagyatott kis kunyhó lehetett. Rettentően piszkos volt. Amikor megpróbáltam megmozdulni vettem észre, hogy a kezeim és a lábaim is össze voltak kötve. A félelem, a rettegés méginkább erőt vett rajtam. Alattam egy régi, mocskos pokróc szerűség volt. Hányingerem támadt. Aztán megláttam. A helységben egyetlen kicsi, ugyanolyan mocskos mint minden más, ablak volt. Ez az ablak előtt állt ő. Az aki már egyszer tönkretette az életemet. Ugyanúgy nézett ki mint akkor. Kopott farmer és csizma volt rajta, illetve egy bőrdzseki. Szőke haja ugyanolyan lófarokban volt kötve mint akkor. A lélegzetem mégjobban felgyorsult amikor megfordult. Az arcán kaján mosoly jelent meg és közelíteni kezdett felém. Félelmemben próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. A várttal ellentétben, nem bántott. Legalábbis nem abban az értelemben amelytől én féltem.
A következő napok során próbáltam a lehető legkevesebbszer megmozdulni is akár. Igaz, hogy eddig csak egy pár ütést kaptam, ami a helyzethez mérten nem sok, de féltem, hogy ez bármikor megváltozhat. Illetve rettegtem attól, hogy ismét megerőszakol.
Egyre kimerültebbnek éreztem magam. Nagyon keveset aludtam az elmúlt napok során. Kimeritett a félelem, az aggodalom. Ezen a reggelen viszont valami megváltozott.Mikor pár percnyi alvás után kinyitottam a szemem és a rablóm szokásos helye felé néztem, ő nem volt ott. Körül néztem a kunyhóban, már amennyire a póz amelyben kényszeritve voltam megengedte, és sehol se volt. Reménykedni kezdtem abban, hogy talán elmenekülhetek. Az eddigi ütések okozta fájdalommal mit sem foglalkozva, megpróbáltam a kezeimről leoldozni a kötelet és nagy nehezen sikerült is. Már a lábamról oldoztam le amikor meghallottam a kaján nevetését a hátam mögött.
Tudtam, hogy most nem fogom könnyen megúszni. Elém ugrott és első körben egy pofot adott. A kezeimet megfogva visszakényszerített a földre majd a teste beborította az enyémet. Hát bekövetkezett az amitől féltem. Egy keserves sikoly szakadt ki a torkomból.
(Edward)
Szerelmem sikoltását hallottam meg amikor az erdőben a szokásos köröket róttam. Eszeveszett tempóban futottam a hang irányában, a hegyen felfelé. Erre sose jöttünk. Mennyire hülyék voltunk. Több sikoly nem hallatszódott, a kétségbeesés ismét urrá lett rajtam. Aztán a szél felém sodorta szerelmem, az ő vérének az illatát. Az illat irányában szaladtam tovább amikor megláttam egy kicsi, elhagyatottnak tűnő kunyhót. A félelem elszorította a torkomat, nem tudván, hogy milyen látvány fog fogadni. Az ajtót berugtam és megláttam Jamest amint Bellát a földre szegezve tartja. Mindketten felém tekintettek. Bella szemei mégjobban megteltek könnyel amikor látta, hogy én vagyok az, és felfedeztem még az ezernyi érzelem között a szerelmet és a hálát.
James arcán látszott, hogy erre nem számított. Vadállatiasan felmorogtam, majd rávetettem magam. Ott ütöttük egymást ahol csak értük, nekem viszont a képességem ismét segítségemre volt. Annak ellenére, hogy tisztában van a képességem működésével és azzal, hogy hogyan lehet kijátszani, a váratlan felbukkanásom miatt nem tudott már koncentrálni. Amikor az egyik karját leszakítottam, bukkantak fel a testvéreim az ajtóban. A két lány egyből Bellához sietett aki eszméletét vesztve hevert a koszos padlón, míg a bátyjáim nekem segítettek. Miután Jamest darabokra szaggatuk és tüzet gyújtottunk, Em és Jazz ott maradtak, míg mi a házunk felé siettünk. A lányok átadták nekem szerelmemet, míg ők telefonálnak Carlislenak és Esmenek.
Magamhoz szoritottam karcsú testét és amilyen gyorsan csak tudtam, száguldottam haza. Lefogyott ez a pár nap alatt és több sebből vérzett. Tudtam, hogy épp idejében érkeztem és, hogy annak az állatnak nem volt ideje ismét megerőszakolni őt. Boldog voltam, hogy végre megtaláltuk és biztonságban van, de mikor fáradt, megviselt arcára és testére néztem az aggodalom ismét átvette a hatalmat felettem.
Itt a friss. Remélem tetszett :) Az elején úgy terveztem, hogy még nem fogja megtalálni Bellát, de végül változtattam a terven, nem akartam kinozni már őket illetve titeket :)
Nagyon szépen köszönöm az öt komit :)
Remélem most is kapok egy párat :)
puszi
Anita
2012. május 13., vasárnap
27.fejezet
(Edward)
Az utóbbi napok, hetek meglehetősen ambivalens érzésekkel töltöttek el. Egyrészt Bellámmal élveztük egymás társaságát, a nyarat, a családunkat , másrészt, bár nem igazán beszéltünk róla, mindenki rettentően feszült volt. Tudtuk, hogy az idegenek itt vannak és amíg a közelben tartózkodnak egy perc nyugtunk sincs. Próbáltunk nem foglalkozni vele, de folyton figyeltünk mindenre, talán jobban mint valaha.
Alice volt talán a legkiborultabb. Az idegen vámpírok tisztában voltak képessége működésével és kihasználták ezt. Napról napra egy kimerültebb és fáradtabb volt.
Egyik este elmentünk vadászni, én, Alice és Em. Megígértem szerelmemnek, hogy mire felébred én is ott leszek. Addig Rose vigyázott rá, bár szerintem Bella se aludt egy szemhunyásnyit sem ahogy ismerem őket. Épp egy hegyi oroszlánra vadásztam amikor meghallottam a gondolatot.
"Én nem értem Jamest. Miért nem elég neki, hogy egyszer megerőszakolta azt a lányt? Miért akarja megint? Hisz az csak egy ember. Talán én nem adok neki eleget? El kell viseljem ezeket mert másképp elveszíthetem. Tudom, hogy nem tűri ha valaki korlátozni akarja. Tudom, hogy bármelyik pillanatban el tudna hagyni, ha elege lenne belőlem, de én nem tudnék nélküle élni. Túlságosan szeretem. Talán valóban nem érdemli meg, de ez van. Nem tudok parancsolni az érzéseimnek."
A bátyám lépett ki először a fák közül majd rögtön utána Alice. Intettem, hogy inkább menjünk. Még egyszer belehallgattam a gondolataiba. Színtiszta gyülöletet és féltékenységet sugároztak felém gondolatai. A féltésem Bellával kapcsolatban egyre csak erősödött. Nemcsak Jamestől, de még ettől a nőtől is tartanunk kell. Tudom, hogy bármire képes lenne Jamesért. Mint később kiderült félelmem egyáltalán nem volt alaptalan.
(Bella)
Furcsa volt az elmúlt időszak. Biztonságban éreztem magam amikor szerelmem velem volt, de amikor valamelyik családtagjával voltam féltem. Nem azért, mert ők nem védtek volna meg szükség esetén, hanem azért mert nem akartam veszélybe sodorni őket is.
Anyuval is javult valamilyen szinten a kapcsolatom. Sokat beszélgettünk, pont mint mielőtt férjhez ment volna Philhez. Hiányzott ez nekem és ahogy láttam ő is boldog volt, hogy ismét közelebb kerültünk egymáshoz. Apa örül annak, hogy boldognak lát, bár néha észreveszem rajta az aggodalmat.
Ezen a napon anyu vásárolni hívott. Boldogan mondtam neki igent. Szerelmem természetesen aggódott egy sort, de megnyugtattam, hogy egy olyan helyen ahol többtíz ember nyüzsög biztosan nem fog semmi történni. Különféle módszereket bevetve győztem meg az igazamról. Végül sóhajtva, de beadta a derekát. Megkért, hogy szóljak ha valami nincs rendben.
Anyuval elhúzódott a vásárlás és már besötétedett amikor elindultunk a kocsi felé. Mikor jöttünk nem volt parkoló hely ezért messzebb parkoltunk az erdő mellett. Már majdnem a kocsinál voltunk amikor megláttam az árnyat. Aztán minden annyira gyorsan történt. Anyu felsikkantott és ájultan esett össze. Mellé térdeltem és nem értettem, hogy mi történt. A fején egy jókora ütés volt, úgy tűnt mintha nekilökték volna a kocsinak.
Ekkor mellénk lépett valaki. Tudtam, még mielőtt ránéztem volna, tudtam, hogy ő az. Hát rám talált. Minden hiábavaló volt. A hajamba markolt és felhúzott a földről. Felnyögtem a fájdalomtól. Elkezdett maga után húzni. Ellenkezni próbáltam. Tudtam, hogy semmi értelme, de nem tudtam szó nélkül, tett nélkül tűrni azt, hogy ez az állat elraboljon. Felmérgesedett és visszafordulva pofon vágott. Nekicsapódtam a kocsi oldalának. A világ, a támadóm cinikus mosolya egyre jobban elmosódott.
(Edward)
Aggódtam. Jobban mint valaha. Az órák csigalassúsággal teltek, ahogy vártam az estét. Szerelmem meggyőzött, hogy minden rendben lesz és nem kell féltenem, de nem tudtam szabályozni az érzéseimet. Nem tudtuk, hogy James és a nője mikor akarnak támadni. Arról nem is beszélve, hogy van még egy férfi velük akiről nem tudunk semmi.
Háborgó lelkemet nem nyugtatta meg az sem, hogy már besötétedett és Bellám még mindig nem hívott. Többször próbáltam hívni de nem vette fel. Alice azt mondta, hogy nem látja őt. Bár ez az utóbbi időben nem meglepő, hisz semmit sem lát tisztán. Amúgy is idegbeteg állapotom csak romlott amikor csörgött a telefonom, de nem szerelmem, hanem Charlie neve villogott a kijelzőn.
-Igen, Charlie? - szóltam bele és magam is meglepődtem mennyire kétségbeesett a hangom. Tudtam, hogy szerelmemmel történt valami.
- Ide tudnál jönni, Edward? Most? - az ő hangja se volt külömb.
-Bellával történt valami?
-Igen, siess kérlek.
Megszakítottam a vonalat és a következő másodpercben, nem törődve családom riadt tekintetével, száguldottam a garázsba, majd padlógázzal indítottam a kocsit. Rosszabbnál, rosszabb képek jelentek meg lelki szemeim előtt. Hirtelen állítottam meg a kocsit és rohantam szerelmem háza ajtajához. Kopogás nélkül rontottam be.
- Mi történt? - kérdeztem a kanapén helyet foglaló Renee-től. A fején egy seb tátongott és egész testében remegett.
- Bella eltűnt.- mondta helyette Charlie.
-Hogyhogy? - kérdeztem az őrület határán állva. Mérges voltam magamra amiért engedtem magam meggyőzni, Bellára amiért hősködött és az egész mindenségre amiért ez történik velünk, vele.
-Az anyjával jöttek hazafelé amikor valaki megütötte Renee-t. Ő elájult és mikor magához tért Bella már nem volt sehol. Csak a táskája és a vásárolt cuccok voltak az utcán. mellette.- mesélte Charlie. - Csak azt nem tudom, hogy ki lehet az aki a lányomnak rosszat akar. - suttogta hasonló kétségbeeséssel a hangjában.
- Szerintem te is tudod, hogy ki volt. - mondtam, és rettegtem. Féltem, hogy nem fogjuk megtalálni őt idejében.
Renee rámnézett és könnyes szemekkel felemelkedett a kanapéről.Charlie rögtön utána kapott amikor elindulva felém meglibbent. Renee szorosan kapaszkodott belé. A másik kezével megragadta a karom és sírva könyörgött.
-Bocsáss meg amiért úgy viselkedtem veled eddig. Csak túlságosan féltettem a lányomat. Kérlek, csak annyira kérlek, hoy mentsd meg Bellát.
-Megígérem, hogy visszahozom. -suttogtam majd eltűntem.
Napokon keresztül kerestük őket de semmi nyomra nem bukkantunk. Már mind az őrület határán álltunk és pengeélen táncoltunk. Fogalmunk se volt mi történt, hol van Bella. Alice az az este óta nem látta egyáltalán.
Ezen a hajnalon azonban meglepő dolog történt. Az erdőben voltunk mind és újabb és újabb terveken gondolkoztunk amikor kilépett a fák közül a harmadik vámpír. Egyikünk se látta még őt. Néger volt és ridegen végignézett rajtunk, majd belekezdett mondandójában.
- Nem tudom, hogy milyen szál köti Jamest ehhez a lányhoz de azt tudom, hogy mióta ide jöttünk folyton az adandó alkalmat keresi, hogy lecsapjon rá. Napok óta nem láttam őt. Nem tudom hova tűnt. Azért jöttem ide, mert nekem semmi közöm hozzátok, semmi rosszat nem akarok nektek. Csupán figyelmeztetni akartalak. James nagyon feszélyes vámpír lehet, de Victoria...még nála is veszélyesebb. Ő se tud Jamesről semmit és már teljesen ki van borulva. Ha Jamestől meg is fogtok szabadulni valahogy, vele nagyon vigyázzatok. Féltékeny a lányra és képes lenne bántani, megölni őt bármelyik pillanatban ha találkozna vele. Én elmegyek. Nem tudok segíteni nektek, de nem is akarok már velük lenni. - mikor a mondandója végére ért menni készült és én úgy éreztem, hogy a maradék reményem is elszállt.
Ennyi volna. Tudom, hogy megint hónapok óta nem jelentkeztem, és szörnyen sajnálom ezt. Remélem, hogy még akad egy két személy aki kiváncsi a történetre. Nem tudom mikor jön a friss de igyekszem vele.
puszi mindenkinek
Anita
Az utóbbi napok, hetek meglehetősen ambivalens érzésekkel töltöttek el. Egyrészt Bellámmal élveztük egymás társaságát, a nyarat, a családunkat , másrészt, bár nem igazán beszéltünk róla, mindenki rettentően feszült volt. Tudtuk, hogy az idegenek itt vannak és amíg a közelben tartózkodnak egy perc nyugtunk sincs. Próbáltunk nem foglalkozni vele, de folyton figyeltünk mindenre, talán jobban mint valaha.
Alice volt talán a legkiborultabb. Az idegen vámpírok tisztában voltak képessége működésével és kihasználták ezt. Napról napra egy kimerültebb és fáradtabb volt.
Egyik este elmentünk vadászni, én, Alice és Em. Megígértem szerelmemnek, hogy mire felébred én is ott leszek. Addig Rose vigyázott rá, bár szerintem Bella se aludt egy szemhunyásnyit sem ahogy ismerem őket. Épp egy hegyi oroszlánra vadásztam amikor meghallottam a gondolatot.
"Én nem értem Jamest. Miért nem elég neki, hogy egyszer megerőszakolta azt a lányt? Miért akarja megint? Hisz az csak egy ember. Talán én nem adok neki eleget? El kell viseljem ezeket mert másképp elveszíthetem. Tudom, hogy nem tűri ha valaki korlátozni akarja. Tudom, hogy bármelyik pillanatban el tudna hagyni, ha elege lenne belőlem, de én nem tudnék nélküle élni. Túlságosan szeretem. Talán valóban nem érdemli meg, de ez van. Nem tudok parancsolni az érzéseimnek."
A bátyám lépett ki először a fák közül majd rögtön utána Alice. Intettem, hogy inkább menjünk. Még egyszer belehallgattam a gondolataiba. Színtiszta gyülöletet és féltékenységet sugároztak felém gondolatai. A féltésem Bellával kapcsolatban egyre csak erősödött. Nemcsak Jamestől, de még ettől a nőtől is tartanunk kell. Tudom, hogy bármire képes lenne Jamesért. Mint később kiderült félelmem egyáltalán nem volt alaptalan.
(Bella)
Furcsa volt az elmúlt időszak. Biztonságban éreztem magam amikor szerelmem velem volt, de amikor valamelyik családtagjával voltam féltem. Nem azért, mert ők nem védtek volna meg szükség esetén, hanem azért mert nem akartam veszélybe sodorni őket is.
Anyuval is javult valamilyen szinten a kapcsolatom. Sokat beszélgettünk, pont mint mielőtt férjhez ment volna Philhez. Hiányzott ez nekem és ahogy láttam ő is boldog volt, hogy ismét közelebb kerültünk egymáshoz. Apa örül annak, hogy boldognak lát, bár néha észreveszem rajta az aggodalmat.
Ezen a napon anyu vásárolni hívott. Boldogan mondtam neki igent. Szerelmem természetesen aggódott egy sort, de megnyugtattam, hogy egy olyan helyen ahol többtíz ember nyüzsög biztosan nem fog semmi történni. Különféle módszereket bevetve győztem meg az igazamról. Végül sóhajtva, de beadta a derekát. Megkért, hogy szóljak ha valami nincs rendben.
Anyuval elhúzódott a vásárlás és már besötétedett amikor elindultunk a kocsi felé. Mikor jöttünk nem volt parkoló hely ezért messzebb parkoltunk az erdő mellett. Már majdnem a kocsinál voltunk amikor megláttam az árnyat. Aztán minden annyira gyorsan történt. Anyu felsikkantott és ájultan esett össze. Mellé térdeltem és nem értettem, hogy mi történt. A fején egy jókora ütés volt, úgy tűnt mintha nekilökték volna a kocsinak.
Ekkor mellénk lépett valaki. Tudtam, még mielőtt ránéztem volna, tudtam, hogy ő az. Hát rám talált. Minden hiábavaló volt. A hajamba markolt és felhúzott a földről. Felnyögtem a fájdalomtól. Elkezdett maga után húzni. Ellenkezni próbáltam. Tudtam, hogy semmi értelme, de nem tudtam szó nélkül, tett nélkül tűrni azt, hogy ez az állat elraboljon. Felmérgesedett és visszafordulva pofon vágott. Nekicsapódtam a kocsi oldalának. A világ, a támadóm cinikus mosolya egyre jobban elmosódott.
(Edward)
Aggódtam. Jobban mint valaha. Az órák csigalassúsággal teltek, ahogy vártam az estét. Szerelmem meggyőzött, hogy minden rendben lesz és nem kell féltenem, de nem tudtam szabályozni az érzéseimet. Nem tudtuk, hogy James és a nője mikor akarnak támadni. Arról nem is beszélve, hogy van még egy férfi velük akiről nem tudunk semmi.
Háborgó lelkemet nem nyugtatta meg az sem, hogy már besötétedett és Bellám még mindig nem hívott. Többször próbáltam hívni de nem vette fel. Alice azt mondta, hogy nem látja őt. Bár ez az utóbbi időben nem meglepő, hisz semmit sem lát tisztán. Amúgy is idegbeteg állapotom csak romlott amikor csörgött a telefonom, de nem szerelmem, hanem Charlie neve villogott a kijelzőn.
-Igen, Charlie? - szóltam bele és magam is meglepődtem mennyire kétségbeesett a hangom. Tudtam, hogy szerelmemmel történt valami.
- Ide tudnál jönni, Edward? Most? - az ő hangja se volt külömb.
-Bellával történt valami?
-Igen, siess kérlek.
Megszakítottam a vonalat és a következő másodpercben, nem törődve családom riadt tekintetével, száguldottam a garázsba, majd padlógázzal indítottam a kocsit. Rosszabbnál, rosszabb képek jelentek meg lelki szemeim előtt. Hirtelen állítottam meg a kocsit és rohantam szerelmem háza ajtajához. Kopogás nélkül rontottam be.
- Mi történt? - kérdeztem a kanapén helyet foglaló Renee-től. A fején egy seb tátongott és egész testében remegett.
- Bella eltűnt.- mondta helyette Charlie.
-Hogyhogy? - kérdeztem az őrület határán állva. Mérges voltam magamra amiért engedtem magam meggyőzni, Bellára amiért hősködött és az egész mindenségre amiért ez történik velünk, vele.
-Az anyjával jöttek hazafelé amikor valaki megütötte Renee-t. Ő elájult és mikor magához tért Bella már nem volt sehol. Csak a táskája és a vásárolt cuccok voltak az utcán. mellette.- mesélte Charlie. - Csak azt nem tudom, hogy ki lehet az aki a lányomnak rosszat akar. - suttogta hasonló kétségbeeséssel a hangjában.
- Szerintem te is tudod, hogy ki volt. - mondtam, és rettegtem. Féltem, hogy nem fogjuk megtalálni őt idejében.
Renee rámnézett és könnyes szemekkel felemelkedett a kanapéről.Charlie rögtön utána kapott amikor elindulva felém meglibbent. Renee szorosan kapaszkodott belé. A másik kezével megragadta a karom és sírva könyörgött.
-Bocsáss meg amiért úgy viselkedtem veled eddig. Csak túlságosan féltettem a lányomat. Kérlek, csak annyira kérlek, hoy mentsd meg Bellát.
-Megígérem, hogy visszahozom. -suttogtam majd eltűntem.
Napokon keresztül kerestük őket de semmi nyomra nem bukkantunk. Már mind az őrület határán álltunk és pengeélen táncoltunk. Fogalmunk se volt mi történt, hol van Bella. Alice az az este óta nem látta egyáltalán.
Ezen a hajnalon azonban meglepő dolog történt. Az erdőben voltunk mind és újabb és újabb terveken gondolkoztunk amikor kilépett a fák közül a harmadik vámpír. Egyikünk se látta még őt. Néger volt és ridegen végignézett rajtunk, majd belekezdett mondandójában.
- Nem tudom, hogy milyen szál köti Jamest ehhez a lányhoz de azt tudom, hogy mióta ide jöttünk folyton az adandó alkalmat keresi, hogy lecsapjon rá. Napok óta nem láttam őt. Nem tudom hova tűnt. Azért jöttem ide, mert nekem semmi közöm hozzátok, semmi rosszat nem akarok nektek. Csupán figyelmeztetni akartalak. James nagyon feszélyes vámpír lehet, de Victoria...még nála is veszélyesebb. Ő se tud Jamesről semmit és már teljesen ki van borulva. Ha Jamestől meg is fogtok szabadulni valahogy, vele nagyon vigyázzatok. Féltékeny a lányra és képes lenne bántani, megölni őt bármelyik pillanatban ha találkozna vele. Én elmegyek. Nem tudok segíteni nektek, de nem is akarok már velük lenni. - mikor a mondandója végére ért menni készült és én úgy éreztem, hogy a maradék reményem is elszállt.
Ennyi volna. Tudom, hogy megint hónapok óta nem jelentkeztem, és szörnyen sajnálom ezt. Remélem, hogy még akad egy két személy aki kiváncsi a történetre. Nem tudom mikor jön a friss de igyekszem vele.
puszi mindenkinek
Anita
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)