2013. május 14., kedd

47.fejezet


 Sziasztok!

Bocsánat és ismét bocsánat a hosszas késésért. Tudjátok, ez nálam úgy müködött, hogy amikor volt kedv, nem volt idő, amikor volt kedv s idő is, nem volt gép. Rengeteg időt fecséreltem el arra, hogy kitisztitsam a gépem a vírusoktól, s sajnos olyan szintre jutott, hogy még az internetet sem tudtam használni. 
 Nem próbálok magyarázkodni, hisz erre nincs magyarázat, csak na... :D
Nem tudom mikor jön a friss, én is remélem, hogy minél hamarabb, hisz én is kiváncsi vagyok, hogy mi fog még történni :D

Puszi mindenkinek,
Anita




A Cullen család, Victoriaval együtt hajnaltájt, amikor a nap első sugarai épp csak megbirizgálták a fák rügyező ágait, indultak el vadászni. Az elmúlt hetek során nagyon összebarátkoztak a lánnyal. Főként Alice és Rose zárták a szívükbe, de mindenki megkedvelte, persze egyetlen kivétellel. Tanya volt ez a zavaró tényező mindannyiuk életében.

Illetve Ed számára Bella folyamatos visszautasítása. Reménykedett, hogy most, hogy több mint 12 órát fognak édes kettesben maradni, sikerül majd kicsit közelebb kerülnie szíve választottjához. Erről szóló reményeit Alice indulás előtti kacsintása is növesztették. Ebben a kacsintásban volt valami kétértelműség, ami sokkal inkább vallott a medveszerű bátyjára, mint pöttöm húgára.

Mikor egyedül maradt végre, belopózott szerelme szobájában, mint az elmúlt éjszakák legtöbbjén. Természetesen, mikor Bella ébredezni kezdett kiment a nappaliban és úgy tett, mintha egész éjszakát ebben a helyiségben töltötte volna. Pár éjszaka után erőt vett magán és leheveredett szerelme mellé. Félt, hogy Bella felébred és leüvölti a fejét, amiért ilyet merészelt, de még ezt a rizikó faktort  is megérte az érzés ahogyan szerelme forró teste az ő hűs testéhez simul és álmában szorosan átöleli.

Ez reményt nyújtott neki és minden egyes reggel újabb és újabb adag merészséggel és határozottsággal állt neki újrahóditani a szeretett nőt. Persze ez korántsem volt olyan egyszerű, ha az említett nőszemély pokolian makacs és még van három támogatója is. A lányok viselkedése lassacskán lelohasztotta a kedvét, majd este, jobban mondva éjszaka új erőre kapott.

Ezen a reggelen azonban, amint a nap erős sugarai már teljesen behatoltak a szobában, határozott ébresztési szándékkal, úgy döntött, hogy most az egyszer nem fog kimenekülni mielőtt a lány felébredne. Bella nyújtozkodni kezdett, majd ásított egyet, s Ed kicsit enyhítette a szorítást a törékeny test körül. A lány egy pillanatra szorosabban ölelte, majd mintegy ráébredve tettére, szemei kipattantak és meglehetősen zavartan és értetlenül pillantott a férfire.

- Te mit keresel itt? - kérdezte suttogva szinte, mintha egy titok megérdeklődéséről lenne szó, amely csak kettejükre tartozik, holott csupán a férfi közelsége akasztotta el lélegzetét.

- Őrzöm az álmod - válaszolt Ed könnyedén. A lány reakciói magabiztossá tették.

Mélyen pillantottak egymás szemébe és percekig feküdtek így egymás karjaiban. Majd Ed ajkai közeledni kezdtek Bella elnyiló ajkai felé. A nő fejében pörögtek a gondolatok. Egyrészt, nem akart ilyen könnyedén engedni a férfinek, másrészt bármit megadott volna egy szenvedélyes csókért. A milliméterek egyre csökkentek az ajkaik között, majd éhesen tapadtak egymáshoz. A csók egyre mélyült, a levegő forrósodott, Bella szíve egyre őrültebb táncot járt, s mindketten ziháltak. Bella hiúságát fényezte az, hogy hozzá hasonlóan Ed is kapkodja a számára nem szükséges oxigént, ez pedig pontosan jelezte neki, hogy a férfi is hasonlóképpen kivánja őt.

Mégis elszakította magát a mézédes ajkak csábító erejétől és pár pillanat után az erős karokból is kibontakozott, majd vágyuk elől a fürdőben menekült. Kis ideig csak állt, hátát a csukott ajtónak vetve, és próbálta meggyőzni magát, hogy ez a legjobb amit tehetett. A férfi utáni vágy azonban lassan már fizikai fájdalmat okozott. Szíve, teste visszaküldte Edhez, de az esze erősebb volt ezúttal.

Megmosta az arcát jéghideg vízzel, próbálva lecsititani a testében égő szenvedélyt, de úgy érezte, hogy még a Föld leghidegebb pontján is perzselné ez az édesen kínzó tűz. A tükörbe pillantva elcsodálkozott szemei csillogásán. Erről is a terhesség tehet - gondolta szórakozottan. Ha a méhében nem növekedne két csodás babája, lehet, hogy nem lenne ennyire kívánós. Eddig csakis Alicenak köszönheti, hogy egy- egy szenvedéllyel fűtött pillanatban nem engedett szerelmének. De most ők nincsenek itt - jutott eszében. Nem tudta, hogy képes lesz-e végig ellenállni.

Kint, Edward sem volt jobb állapotban. Tudta, hogy Bella is akarja, de pokolian zavarta a tény, hogy folyton elutasítja. S olykor, egyre gyakrabban szólalt meg szívében és elméjében a hang, hogy lehet, hogy Bella már nem is szerelmes belé, ezért ellenáll oly könnyedén. Ha tudta volna, hogy egyáltalán nem könnyedén teszi ezt...

Pár perc után kissé összeszedte magát s elindult reggelit készíteni.

A nap gyorsan telt. A kínos hallgatás után Ed bombázó kérdései feloldották a feszült hangulatot. Még ennyi idő után is van kérdése, sőt, nem is kevés születendő gyerekeiről. Bella mosolyogva válaszolgatott neki, majd együtt figyelték babáik ficánkolását. A lány behunyt szemekkel élvezte a bensőjét cirógató hullámzásokat, míg Ed ezt tenyerével tapogatta ki. Majd fejét lágyan hajtotta szerelme jócskán nővő pocakjára.

Bella ujjai belemélyültek a férfi rakoncátlan tincsei közé s így ültek órákon keresztül, mígcsak gyerekeik megunták az előadást s abbahagyták a mozgolódást. Ekkor Ed a nő szemeibe nézett s onnan próbálták kiolvasni a vágyott kérdéseket. Az idilli pillanatnak dél körül lett vége, amikor Bella hasa megkordult.

- Megyek készítek ebédet - pattant fel Ed mosolyogva.

- Segítek én is - ajánlotta Bella mosollyal ajkain.

Az ebédkészítés zökkenőmentesen zajlott, egyetlen apró pillanatot kivéve. Bella nagyszerűen szórakozott Ed kicsit szétszórt főzésén, amit a férfi tetetett sértődöttséggel vett tudomásul. Amikor a nő a közelébe férkőzött, hogy ténylegesen segítsen neki, Ed megragadta a derekát, a konyhapulthoz szorította s szenvedélyesen megcsókolta. Bella karjai automatikusan tekeredtek a férfi nyaka köré s odaadóan viszonozta a csókot. Mikor együtt voltak, vagy csak egymáshoz értek, az idő, a tér, megszűnt létezni, s már csak ők ketten voltak, lebegtek az édes semmiségben.

Mikor Ed kezei Bella fenekére csúsztak a nő felnyögött s eltolta magától. A férfi előbb csak vágyakozva tekintett rá, majd felfogta mi történt körülötte.

- Bocsáss meg - mondta érzékien rekedt hangján, azonban sem tekintetében, sem hangjában nem tükröződött sajnálat. Csupán a gyönyör, a vágy és a fájdalom izgalmas kavalkádja.

Pár perces kínos csönd után, míg egymás szemében pillantva próbálták visszafogni magukat s visszanyerni lélekjelenlétüket, folytatták a főzést. Miután készek lettek vele, Bella megebédelt s megdícsérte a férfi szakácstudományát, enyhitendő a feszült hangulatot.

Később elaludt a kanapán Ed vállára hajtva a fejét. Órák múltán ébredt fel a férfi duruzsoló hangjára, mely nyugtatni próbálta. Szörnyű álma volt. Az álom eleje szép volt. Eddel és két gyerekükkel voltak. Nem lehettek több mint négy évesek. Egymást kergetve játszadoztak és nevettek a szikrázó napsütésben. Ez a gyönyörű kép ismét olvadás közeli állapotban hozta Bella lelkét. Eddel a fűben ültek egymást karjaiban s figyelték gyerekeik játszását s vidámságát.

A körülvevő erdőből azonban félelmetes morgás hallatszódott, majd miután a gyerekek is megálltak s figyelni kezdték a fák közötti réseket, kilépett Tanya. Szemei vérvörösen világítottak s pengeéles fogait kivillantó ajkai gonosz mosolyra húzódtak. Ed és Bella, amint meglátták rohanni kezdtek felé, de már túl késő volt. A gyerekek túl közel voltak a szörnyeteghez.Tanya elkapta őket, még mielőtt menekülni próbáltak volna s egyetlen rántással letépte a fejüket.

Ez volt a pillanat amikor Bella zokogva ébredt fel. Próbálta nyugtatni magát, hogy ilyesmi nem fog megtörténni, hogy csak álom az egész, de ez nem ment ilyen könnyen. Szerette, imádta gyerekeit amióta csak tudott a létezésükről s a szíve fájón vérzett a gondolatra, hogy álma akár be is teljesülhet. Tudta, hogy tartania kell Tanyatól, de nem tudta rávenni magát, hogy felfedje az igazságot mindenki előtt. Félt, hogy talán éppen ekkor következne be az álma.

Mikor zokogása alábbhagyott felpillantott a férfire, aki egész végig szorosan tartotta a reszkető testet, tiszta aggodalommal tekintetében.

- Mit álmodtál?

- Én ... - első pillanatban el akart neki mondani mindent Tanyaról,Jamesről, az álomról, de végül nem tette. - Semmit.

- A semmitől nem lehetsz ennyire megijedve. Nem zokoghatsz így- szólt rá szigorúan a férfi, majd újra kérdezte - Mit álmodtál?

- Nem akarok beszélni róla - zárta rövidre Bella. Tisztán látta a férfi arcán átsuhanó fájdalmat, megbántódást. Tudta, hogy azért van ez, mert régen minden rossz álmot, minden félelmet megosztott vele, s most azt hiszi, hogy nem bízik már meg benne. Pedig semmi köze ehhez. Csupán megóvni akarja a családját. - Megyek lezuhanyozok.

Tervével ellentétben, vegül nem a zuhany alatt, hanem a kádban kötött ki. Belemélyült az illatos forró vízben s megpróbálta kikapcsolni az agyát. Ez jól meg egészen addig míg belépett Ed is a fürdőszobába.

Végigtekintett a habok között elmerülő testen, nyelt egy nagyot, majd közelebb lépett s letérdelt a kád mellé.

- Jobban vagy? - kérdezte rekedtes hangján.

- Jobban - súgta Bella elmerülve vágyakozó tekintetében.

- Elmeséled? - kérdezte ismét a férfi miközben a lány háta mögé lopózott s miután kissé felmelegítette jéghideg ujjait, a lány vállaira csúsztatta őket.

- Semmiség - lehelte élvezve a lágy cirógatásokat, majd megköszörülte a torkát - Mit csinálsz?

- Csak egy kicsit ellazítalak.

Az elején próbált, de egyszerűen nem tudott ellenállni az ujjak erőteljes varázsának. Kiemelkedett kissé a kádból s engedte, hogy egész hátát kényeztessék a hosszú ujjak. Teljesen ellazították s kitöröltek minden mást az agyából ezen a gyönyörű pillanaton kívül. Ugyanakkor a vágy fellobbant a lányban. Minden egyes simítás, nyomás egyre közelebb lökték affelé, hogy engedjen a férfinek.

A vágy akkor lépett tetőfokára mikor Ed ajkai lágyan tapadtak a nedves vállára. Bella feje hátrahanyatlott a férfi vállára. Az ajkak nem álltak le, hanem tovább folytatták utjukat a nyaka felé. Finoman megszívta, majd felpillantott a nő vággyal telt szemeiben. A pillantásuk hasonlóan forró volt. Bella ajkai hivogatóan nyiltak szét s Ed nem tudott ellenállni nekik. Szenvedélyesen  tapadtak egymáshoz. Élvezettel teli csók volt ez.

A férfi kezei előre merészkedtek s beborították hetykén előremeredő melleit. Bella felnyögött s beletúrt a férfi rakoncátlan tincseibe. Ajkaik a levegőhiány ellenére sem válltak el egymástól. Az ujjai finoman játszadoztak a kemény mellbimbóval, majd lejjebb csúsztatta őket.Lepkeszárny finoman végigsimított kedvese pocakján, majd ujjai rátaláltak a nedvesen lüktető nőiességére.

Lágyan körbesimogatta őt, amit a nő élvezettel teli nyögéssel jutalmazott. Érzékien kényeztette szerelmét, aki nyöszörögve kapaszkodott belé. A gyönyör villámcsapásként remegtette meg Bella megfeszülő testét. Miután a remegése alábbhagyott, elszakította ajkait a férfiétől és mélyen pillantott a szemeibe. Pár pillanat után ismét megcsókolta.

Felbátorodva a lány válaszán a karjaiba emelte, majd egy törölközőt is magával rángatva, a szobába vitt, majd óvatosan lefektette az ágyra édes terhét. Finoman felitatta a vízcseppeket libabőrös testéről. A makacsabb cseppek a férfi ajkainak lettek az áldozatai. Amint ajkai Bella legérzékenyebb pontjára tapadtak, a lány ujjai ismét a hajába túrtak s nyöszörögve fogadta az erőteljes, érzéki nyelvcsapásokat. A gyönyör pillanatok alatt érte el. A férfi még egyszer végigsimitott forró szemérmén kiélvezve a szeretett nő édes ízét.

Bella felhúzta magához, s szenvedélyesen kapott ajkai után, majd tépni kezdte róla a ruháit. A vágy tüze, bármily édes tűz is volt, elviselhetetlenné kezdett válni. Már nem számított semmi más rajtuk kivül. A szíve gyorsan dobogott mikor a testük ennyi idő után ismét egymáshoz simult. Pár pillanat múltan az ajkaik elválltak egymástól. A tekintetük összekapcsolódott, majd a testeik olvadtak össze.

A férfi felnyögött amikor megérezte maga körül az égető forróságot. A nő nyöszörögve fogadta magában a belsejét tökéletesen kitöltő férfiasságot. Lassan, érzékien, forrón mozogtak a szerelem ősi ritmusára. A nyelveik hasonló szenvedéllyel szeretkeztek, mint lentebb a testük. A nő karmolásokkal tarkította a férfi izmos hátát, a férfi erőteljes kezeivel simogatta mindenütt az imádott testet. Elveszni akart ebben az édes nőiességben.

A gyönyört hiába próbálták elodázni, hamarosan egyazon pillanatban csapott le rájuk. Szorosan ölelve a másikat fogadták a testüket átjáró élvezetet. Percek, vagy órák múltán Bella megmozdult a férfi alatt, amitől a testét kitöltő férfiasság ismét megkeményedett. A tekintetük megtalálta egymást, majd az egész kezdődött előről.

A nap átvette a hold felett az irányítást és kedveskedő simogatással töltötte be Bella szobáját. A kiváncsi napsugarak meglepetten vették tudomásul a szerelmespár összesimult testét. Bella még nem aludt, habár egész testét átjárta a kellemes fáradság. Nem bánta meg azt, hogy szíve és teste követeléseinek engedett. Ámbár még mindig úgy érezte, hogy ez túl korai volt.

- Jönnek Alicék - szakította ki gondolataiból Ed. Ijedten pillantott rá, amitől a férfinek is elment a jókedve, s hirtelen támadt önbizalmát és boldogságát is mintha elfújta volna.

Gyorsan felöltöztek, majd kimentek a nappaliba. Alice biztosan tudja, hogy mi történt, csak abban reménykedett Bella, hogy ezt nem osztotta meg senkivel. Nem próbálta eljátszani, hogy alszik, s végül is, már kora reggel van, semmi furcsa nincs abban, hogy ébren van. Leültek a nappaliba és vártak. Mikor a csend már kezdett elviselhetetlenné s kínossá válni, Bella hirtelen felindulásból megszólalt:

-Ugye tudod, hogy ez csak szex volt?



2013. március 26., kedd

46.fejezet

Itt az új fejezet!

Köszönöm szépen a komikat Orsynak és Reninek, ez  a fejezet nektek van, illetve mindenkinek aki eddig megosztotta velem a véleményét :) 
Igyekszem a frissel, remélem a jövő hét folyamán hozom :)
Jó olvasást, 
Anita 


Szerencsére a kanapé az ajtónak háttal állt, úgyhogy nem látak semmit- gondolta magában Bella még mindig fekve. Edward felemelkedett melőle és családjára pillantott. Alice ezer wattos mosollyal nézte őt, mintha pontosan tudná, hogy mi történt éppen kettejük között.

 - Mit csináltok? - kérdezte a pötöm vámpír pont olyan játékosan, mint egy gyerek.

 - Mi csak... - lepillantott Bellára, aki hatalmas szemekkel figyelte arcát. -Bella rosszul lett kissé, úgyhogy lenyújtózott.

 - De mostmár jól vagyok - emelkedett fel a nő, s lesújtó pillantást vetett Edre mikor meg akarta akadályozni ebben. Utált gyengének mutatkozni.

Főleg mikor, felülve, szembe találta magát Tanyaval. Pillantásuk egymásba kapcsolódott. A vámpír aranysárga tekintetében égő, lobogó gyűlölet hátborzongató volt. Ösztönösen érezte, hogy tartania kell tőle. A múltkor mindent megtett azért, hogy megszabaduljon tőle. Most is félelemmel töltötte el, hogy képes volt az idegen vámpírok szövetkezni, azért, hogy neki ártson. Egyike azoknak, Victoria, tényleg nem olyan, mint ahogy mind elképzelték. Amikor elmesélte neki mindezt... És a Cullen család nem is tudja, hogy milyen kigyót melenget a keblén. És a múltkor is... az ő keze is benne volt abban, hogy Ed igy viselkedett, illetve, hogy szinte az egész család kételkedett benne. Ez nem menti fel a férfit a felelősségtől. Egyre erősebben gyülölte a másik nőt. És ugyanakkor félt attól amit most fog kieszelni ellene. Ami még rosszabb volt, szinte érezte azt, hogy ezuttal gyerekeit fogja felhasználni ellene. Az összekapcsolódott pillantásnak Rose vetett véget. Jobban mondva Rose karjai, melyek szorosan ölelték vigyázva nagy pocakjára.

 - Sajnálom, hogy kételkedten benned - súgta a szóke nő barátnője fülében.

Bella karjai is felemelkedtek és átölelték  a szinte rázkódó testet. Alice-hez hasonlóan, rá sem tudott igazán haragudni. Amint eszébe jutottak a szép emlékek melyek összekötötték őket, rögtön ellágyult. Rose pedig mindig is imádta családjád, ezért kételkedett benne, féltette bátyját. Alice azonban elmesélte neki, mennyire maga alatt volt a látszólag érzéketlen szőkeség miután Bella eltűnt. Meg természetesen az egész család.

Amint Rose karjai eltűntek dereka körül, Em mackó ölelésében találta magát. A földről felemelve szorította magához, miközben fülébe súgta:

- Pocakkirály! - ezt azonban olyan szeretetteljesen mondta, hogy nem lehetett rá haragudni.

Bella elnevette magát és szorosan átöltelte kedvenc bátyját. Miután mindenki, Tanyan kivül természetesen, végigölelgette a lányt, és persze mindenki bűntudatosan bocsánatot kért, amiért kételkedett, illetve Bella mindenkit megbocsátott, annak ellenére, hogy még fájt neki, hogy oly könnyen kételkedtek,  Alice felkiáltott:

- Azért engem se hagyjatok ki a jóból - majd legjobb barátnéjához száguldott és szorosan megölelte, minenki nevetésbe tört ki a két lány boldogságától.

Kicsivel később, amikor az örömködés kissé alábbhagyott, bár egyáltalán nem szűnt meg, letelepedtek a nappaliban levő kanapékra és vidám beszélgetésbe kezdtek. Megosztották egymással azt, amit a terhességről tudtak, míg Carlisle magához híven teljes kiváncsisággal hallgatta a beszámolót és faggata a lányt.

- És mi lesz a szüléskor? - kérdezte Esme félve.

- Mi legyen? - csodálkozott Bella.

- Hát az Amazonok szerint az emberi nők... nos, nem élik túl a szülést - súgta a nő fájdalmasan.

- Victoria átváltoztat miután megszületnek a kicsik.

- Ezt már elterveztétek? - kérdezte a mackó.

- Igen. Én hallottam a legendákat a félig vámpír babákról és elmeséltem Bellának is, majd ő eldöntötte.

- Vámpír akarsz lenni? - kérdezte most Jazz Bellát.

- Igen. Ez az egyetlen módja, hogy gyermekeim mellett legyek. Nem hagyhatom őket magukra, és végül is.. mindig vámpír akartam lenni - mosolygott nosztalgikusan  a lány.

- Miért Victoria változtat át? - szólalt meg Ed is rövid csend után.

- Ki más változtatna át? - pillantott rá.

- Hát... nem is tudom... Talán Carlisle... megfelelőbb lenne erre, ... vagy esetleg... én. - nyögte ki a férfi.

- Miért ne lehetne Vic alkalmas rá? - faggatta Bella egyre mérgesebben.

- Hát, mert ő nem sok ideje vegetáriánus vámpír és talán... - gondolatát azonban nem tudta befejezni.

- Soha, érted sohasem tudnám bántani Bellát - morogta Victoria.

Ed tekintetét végigjáratta a családon, majd rögtön rájött, hogy eme gondolatmenetét senki sem díjazta. Minden női tag szemében hasonló indulat dominált, míg Em arcán megjelent az oly nagyon ismert kaján vigyor, szemében játékos fény gyúlt, amolyan " Most megjártad, öregem". Tisztán látszott rajta, hogy élvezi a helyzetet.

- Miért lennél te megfelelőbb, mint Vic? Elvégre te is... te is öltél már embert - mondta Bella, annak ellenére, hogy tudta, Ed utálja, ha múltja azon részére terelődik a beszélgetés.

- Régen azt mondtad, hogy azt akarod, hogy én változtassalak át - kapaszkodott Ed az utolsó szalmaszállban, miközben határozottan Bella tekintetében mélyedt.

- Az akkor volt - válaszolt a lány kissé megkésve és enyhén kivörösödött arccal, mert eszébe jutott milyen körülmények között esett szó közöttük erről.Éppen egy igen szenvedélyes szeretkezés után pihent szerelme karjaiban, mikor Ed bocsánatot kért a testét, illetve a nyakát borító harapásnyomok miatt. Bár mindig nagyon vigyázott arra, hogy még véletlenül se mélyedjenek a pengeéles fogai kedvese finom bőrében, sosem hagyta ki az alkalmat, hogy nyomokat hagyjon rajta. Ajkait és fogait lágyan, mégis erőteljesen dörzsölte nyaka érzékeny bőréhez, amivel, jól tudta, könnyen őrületbe kergette a lányt. Edre pillantva tudta, hogy pont ezt az emléket akarta eszébe juttatni a megjegyzésével. Az ajka szegletében megbújó mosoly is ezt bizonygatta. Dühös lett rá, hogy ily gonosz módszereket használ ellene, és magára is amiért ilyen könnyen lázba jön együttlétük egyetlen emlékképétől is.

- Édesapáddal szoktál beszélni? - szakította ki Alice őket a szinte transszá váló tekintet örvénytől. A vak is láthatta, hogy mily szenvedélyesen figyelik a másikat. Míg Alice eldöntötte, hogy nem engedi barátnéját ilyen egyszerűen elcsábulni, Em duzzogott, mert nem tudta, hogy mi folyik a gerlepár között, ahogy ő nevezte őket, majd dühös pillantást vetett húgára amikor az megszólalt.

- Igen, rendszeresen szoktam telefonálni nekik. Hiányoznak, nagyon, de tudom, hogy jobb lesz  így. Legalábbis egyelőre.

- Tudnak a terhességről? - kérdezte Carlisle.

- Igen, meséltem nekik, bár alig tudtam lebeszélni őket, hogy utánam jöjjenek - könnybe lábadt a szeme, hisz olyannyira szerette volna, hogy szülei is osztozzanak örömében.

- Jacob is aggódott érted - közölte Rose természetesen, mintha csak az időjárásról beszélgettek volna. Értette Alice igyekezetét és most cinkos pillantást váltottak, Em és Ed legnagyobb bánatukra.

- Igen? - kérdezett vissza Bella mosolyogva, sejtve a lányok tervét és mélységesen egyetértve vele.

- Igen, még hozzánk is eljött, hogy kérdezzen - egészítette ki Alice, miközben ártatlanul pislogott az egyre mérgesebb Edre.

- Milyen régen nem beszéltem vele. Fel kellene hívnom - mélázott el Bella. Tényleg nagyon hiányzott már neki, de az áradozásával próbára akarta tenni Ed türelmét is.

- Miért nem hívod meg őt is ide? - kérdezte nyájasan a férfi.

- Nagyszerű ötlet - mosolygott rá a lány, tetettve, hogy nem érzékelte a csöpögő gúnyt a férfi kérdéséből.


A következő két hétben rengeteg hasonló jelenet játszódott le a házban. Bár az elején csak véletlenül, egy átbeszélgetett éjszaka után Alice, Rose és Vic tudatosan segítettek Bellának szivatni Edet, illetve néha megakadályozni, hogy túlságosan könnyen engedjen neki.

Mind a négyen élvezték ezt, de Bella jól tudta, hogy már csak napok kérdése és be fogja adni a derekát. Túlságosan szomjazott a férfi csókjára, túlságosan kivánta őt. Azonban eddig minden olyan pillanatban amikor kicsit közelebb kerültek egymáshoz, valamelyik lány felbukkant félbeszakítva őket, és keresztülhúzva Em terveit, aki szorgalmasan segített Ednek.

A férfit pokolian idegesítette a lányok viselkedése, nem egyszer határozta el, hogy kitekeri húgai kecses nyakát. Bella kedvében azonban mindig szivesen járt. Szinte minden percben a közelében volt, főzött neki, viccelődött vele, bókolt, masszírozta a derekát és lábait mikor túlságosan fájni kezdtek és egyre többször felejtette kezeit szerelme pocakján, illetve néha más testrészein.

Egyik nap azonban a Cullen család Victoriával együtt ismét vadászni készültek, egyedül hagyva Bellát Eddel egész éjszakára.

2013. március 12., kedd

45.fejezet

Sziasztok!

Itt lenne az új fejezet, tudom ismételten késve, s sajnálom, hogy megint így jött össze. Nem ígérek semmit  a kövit illetően, igyekszem vele, talán, ha nem igérem, akkor hamarabb sikerül hozni. Nagyon szépen köszönöm a komizóknak :) 
Az új blogra is fogok ma feltölteni fejezetet akit érdekel.
Jó olvasást,
Anita
 


- Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte Bella döbbenten, fájdalmasan.

A tegnapi nap mély nyomokat hagyott benne. Újra látni azt a férfit, aki oly mély sebet ejtett lelkén, és akit még így is, minden ellenére imád. Próbálta visszafogni magát, mert legszívesebben a nyakába ugrott volna, és addig csókolta volna, míg csak szusszal bírja. Azonban ismét belé villant az a végzetes délután és a vágy nyomban dühhé változott és ha lehetett volna, illetve értelme lett volna, tíz körömmel kaparászta volna az arcát. Ekkor azonban Edward megfordult, ellenállhatatlan mosollyal, bár belül retteget, és megszólalt lazán:

- Reggelit készítek.

- Az tökéletesen rendben van, de miért pont itt? Miért az én konyhámban? És különben is, hol van Victoria? - kérdezte Bella flegmán.

- Victoria elment vadászni Alice, illetve a család többi tagjával. A reggelit pedig, azért itt készítem, mert neked van.

- Victoria elment vadászni velük? - hülledezett  Bella. - Tudja, hogy itt vagy?

- Igen, ő engedett be - mondta Ed hezitálva, látva a csodálkozást, sőt, a megrökönyödést Bella arcán, így gyorsan témát váltott. - Gyere enni, nehogy kihüljön.

- Miért vagy itt? - kérdezte ismét Bella.

- Bella... - suttogta megtörten Ed és Bella szinte meglágyult ettől. - Azért vagyok itt, mert szeretlek. Tudom, hogy megbántottalak, és ezerszer átkoztam már el magam érte. Annyi mentségem van, hogy elvakított a féltékenység. És akkor még nem tudtuk, hogy egy vámpír is nemzhet gyereket. De ettől függetlenül imádlak, téged és a gyerekeinket is, és mindent meg fogok tenni azért, hogy megbocsáss.

Bella csak szó nélkül ereszkedett le a székre és, bár esze cseppett sem az evés, vagy az inycsiklandó ételen járt, mégis gyomra kérte a jussát, így hát elkezdett enni. Ezzel azonban pokoli kínokat okozott Ednek. Nem reménykedett abban, hogy a nyakába borul a lány, de azért arra sem várt, hogy vallomása után, teljesen érdektelenül falatozni kezd.

Amit azonban a férfi nem tudott, az az, hogy Bella azért foglalta le magát, hogy ne vesse a karjaiba magát. Hat hónap telt el, és ez idő alatt rettenetesen hiányzott neki.Emellett a terhesség is növelte vágyát. Ha az agya engedte volna, már a karjaiban lenne és odaadóan csüngne meggypiros ajkain.

Gyorsan evett. majd felállt és Ed mellét sétálva betette a mosogatóba a tányérját. Egymás szemébe pillantottak. Percekig álltak így, próbálva kilesni a másik tekintetéből az egyéni kérdéseikre a választ, néhol megtalálva, néhol nem. Majd a férfi tekintete lesiklott a lány ajkaira.Bella érezte, hogy az ajkai kiszáradnak ettől a tömény vággyal töltött pillantástől, s nyelve hegyével gyorsan megnedvesítette.

Az idilli pillanatot Bella szisszenése és összegörnyedése szakította félbe.

- Bella - kiáltott fel Ed, majd karjaiba kapva szerelmét, a kanapéhoz vitte és óvatosan lefektette rá. Az aggodalom eltorzította vonásait.

Bella tenyereit pocakján nyugtatva pillantott fel rá. Meghatotta az a mély féltés amit rajta látott.

- Nyugodj meg. Minden a legnagyobb rendben. Csak néha kicsit túl hevesen mozgolódnak.

Pár pillanatig csak némás vesztek el ismét egymás tekintetébe, majd Bella kinyújtotta kezét és megragadva a férfiét a pocakjára húzta. Ed tenyere lágyan, védelmezően simult rá, majd szemei tágra nyiltak, mikor apró, hol erős, hol gyengébb rugásokat érzett. Ha még lett volna könnye, biztosan a meghatottság könnyei csillogtak volna most szemeibe. Csodás érzés volt.

Felpillantott Bella arcára. A szemei csukottak voltak és arcán átszellemült kifejezés ült. Talán, azért, mert itt vagyok vele és a babák is tudatták jelenlétüket - gondolta Ed. Bella is valami hasonlón elmélkedett. Fantasztikus volt érezni a szeretett férfi kezeit gyerekeik lakhelyén érezni. Bár az agya egyre csak súgta neki, hogy ez nem helyes, emlékezzen vissza arra, hogy mit tett vele, de a szíve egyre inkább szárnyalni kezdett és hajlott arra, hogy megbocsásson neki, és csak a jelennek, a jövőnek éljen. Ennek ellenére - gondolta - megérdemli, hogy megbűntessen. Szinte ördögi mosoly kezdett játszani ajkain.

Ekkor azonban megérezte ajkain Ed leheletét. Szemei nyomban kinyiltak és rémülten pillantott rá. Erre még nem volt felkészülve. Félt, hogy hogyha tényleg megcsókolja, akkor sutba fog dönteni mindent és túlságosan ellágyul irányában.


A Cullen család vadászni készült. Kivéve Tanyat. Ő csak felült egy fa magas ágára és onnan figyelte a család többi tagját. Szépen sorban mindenki elindult párjával vadászni. Victoria egyedül akart menni, azonban megvárta míg mindenki eltűnik a fák között, majd körülnézett és felugrott Tanya mellé. Vámpír létére majdnem leesett az ágról amint Victoria macskaszerű teste és vörös lobogó haja feltűnt előtte.

- Ha egyetlen ujjal is bántani mered Bellát, megöllek, érted? - vicsorított Vic kecses ujjait Tanya nyaka köré szorítva. - Szállj le végre Edwardról, fogd fel, hogy ő Bellát szereti és vele lesz együtt, bármit is tennél. Legyen már egy kis méltóságod. Tudod, hogy mi mindenre lennék képes, hogy megvédjem azokat akiket szeretek. Ne húzz ujjat velem.

Ezzel amilyen váratlanul feltünt, épp oly váratlanul tűnt is el a lombok között. Tanya egyedül maradt. Most egy ideig csendben lesz - gondolta. Nem tehetne semmit, míg Alice, Rose, Victoria, sőt szinte mindenki rajta tartja a szemét. De majd egyszer, hamarosan bosszút áll. De úgy, hogy az a kis cafka vért fog sírni - gondolta bosszúszomjasan.

Pár óra múltán hazaindultak.


Bella figyelte amint a férfi nagyon lassan, de közeledik felé. Vágyott erre a csókra. Jobban mint bármi másra. De nem volt biztos benne, hogy meg tudna állni egyetlen csóknál. Vacillálása közben Ed ajkai lágyan az övéihez értek. Pár gyöngéd puszi után, mikor már épp elmélyíteni akarta a csókot, Alice hangját hallották meg az ajtóból.

2013. február 27., szerda

44. fejezet + díj



Lejjebb görgetve megtaláljátok a fejezetet is :)



Köszönöm a díjat Rosalice-nek és LilyVolturi-nak!

Tudom, hogy nem lehet, de első sorban nekik küldeném a díjat :)

 Szabályok:
1. Másold át a képet és a kérdéseket a blogodra!
2. Minden kérdésre őszintén válaszolj!
3. Add tovább a díjat 7 személynek!
4. A díjat visszafelé nem lehet adni, viszont többször meg lehet kapni.

Kérdések:

1. Melyik pilótával (ha nem szereted a F1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?
Nem szeretem a F1-et és úgy általában nem rajongok a sportolókért.


2. Miért vele?
...

 3. Milyen az álomrandid? (Hova mész és kivel?)
Nincs egy bizonyos szabály. Fontos az, hogy azzal a személlyel legyek, akit tényleg szeretek és aki viszont szeret, és ezzel máris megvan az álomrandi. A hol pedig annyira nem számit.

  4. Milyen számodra a férfiideál?
Nincs férfiideálom. Szerintem bármilyen férfi lehet annak a bizonyos nőnek az ideálja, minden ellenére.


5. Álomlánykérés?
Nem gondolkodtam még ezen. 


6. Voltál már úgy igazán szerelmes?
Fogjuk rá.


7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)
Nem szeretem a Forma1-et, de úgy általában semelyik sport sincs igazán közel hozzám. Legfennebb a tánc, de arra egy nap is kevés lenne, hogy elmondjam miért szeretem :D


8. Van szerencseszámod/tárgyad?
Hát... szeretem a 3-as számot...


9. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)
Hú... Hát igen, elég sok cipőm van, szinte a fél szekrény csak azzal van tele, smink... egy óriási fiók, táskáról inkább ne beszéljünk. Gyerekkorom óta a táskák a hobbym. Ettől függetlenül még véletlenül sem vagyok az a tipikus cicababa. Sok dolgom van, igen, de azok mind a normál kategóriába sorolhatóak :D

10. Mindent megtudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?
Lényegében igen, mindent megtudunk beszélni egymással(ettől függetlenül nem kötök mindent az orrukra, hisz amit nem tudnak, nem fáj, nemde? :D) Közel szerintem mindkettőhöz állok, de ez általában változik :D (főképp anyu)


11. Hogyan vetemedtél rá, hogy végig néz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)
Hát az biztos, hogy nem volt önszántomból. 5-6 éves lehettem. Az uncsijaim 14, ill. 10 évvel idősebbek nálam. Mindketten imádták még akkoriban (azt nem igazán tudom, hogy most is szeretik-e még, akkortól nem firtattam a témát). Igy hát, én is kénytelen kelletlen néztem velük. Főként velük gyerekeskedtem, úgyhogy gyakori program volt ez, ameddig egyszer felháborodtam és azóta sem vagyok egyetlen futamra sem kiváncsi :D

Akiknek küldöm: 



44. fejezet

A Cullen nappaliban a hangulat kezdett egyre paprikásabb lenni. Egyik oldalon állt Edward, a saját elképzeléseivel, természetesen egyedül, a másikon Alice és Rose próbálva rákényszeríteni akaratukat. Azaz Ed javát. A család többi tagja csak ült és hallgatta őket. Tanyan kivül természetesen mindenki Alicék oldalán állt, de segítség nélkül is látszott, hogy a lányok fognak nyerni. Hiába, havalamit a fejükbe vesznek senki sem tudja már megállítani őket. Sőt külön-külön is szinte képtelenség volt legyőzni őket egy vitában, hát még amikor egy oldalon harcoltak. És ezt Edward is tudta. Ennek ellenére még próbálkozott.

- Ez képtelenség, én ebbe nem megyek bele - mondta sokadjára. - Egyszerűen csak hagyni fogjuk, hogy nyugodtan éljék az életüket. 

- Jaj, Ed, abbahagynád már ezt? Úgysem fogjuk engedni, hogy ismételten baromságot csinálj. Egyszer már elszúrtad, és ha kell, megkötözve is, de itt leszel Bella és a gyerekeid mellett. Nem fogod megfosztani a gyerekeidet az apjuktól...

- Az apjuk egy szörnyeteg - mondta Ed, de Alice tovább folytatta szónoklatát, és csak szeme villanása árulta el, hogy hallotta a megjegyzést. 

- Engem és a család többi tagját sem fogod megfosztani tőlül. És én tudom, hogy van értelme harcolni.

- Harcolni? Miért? Bella már nem szeret - súgta megtörve Ed.

- Hidd el, hogy számomra is érthetetlen okokből, de Bella még mindig változatlanul szeret. Ezért, és a két csöppségért, akiket a szíve alatt hord érdemes harcolni. És harcolni is fogsz - mondta elszántan a pöttöm vámpír.

Mindenki csodálattal figyelte Alicet.

- Nem mondom, hogy könnyű lesz. Semmikép. Túlságosan megbántottad azért, hogy csak úgy megbocsásson. De meg fog. Idővel. Kitartónak kell lenned. Biztosan undok lesz és sokszor fog visszautasítani, de minden rendben lesz majd.

- Miért vagy ennyire biztos ebben? - kérdezte Ed, de Alice máris látta a remény apró sugarát megcsillani tekintetében.

- Egyrészt, mert a legjobb barátnőm és jobban ismerem a tenyeremnél is, másrészt... láttam - magyarázta Alice hatásszünetet tartva.

- Láttad? Mit láttál? Mutasd meg - sürgette Ed és Alice csak egy pillanatig vacillált. Talán majd ez megadja a kellő motivációt - gondolta és megnyitotta elméjét.

A nap gyönyörűen ragyogta be a rétet. Ugyanazon a réten ült Bella, ahol hónapok múltán ismét találkozott a Cullen családdal. Valami azonban megváltozott. Már nem volt nagy pocakja, helyette azonban két kicsi csomag volt a karjaiba és a bőre szikrázott a napsütésben. Vámpír lett. Edward állt a rét szélén és figyelte őket, majd közelebb sétált. Bella felnézett és rámosolygott. A mosolya még a bőrénél is ragyogóbb volt. A férfi letérdelt melléjük és átvette a rózsaszín kicsi csomagot. A nő a szabaddá vált kezének ujjaival a férfi hajába túrt, majd megcsókolta. 

A látomásnak itt vége szakadt.

- Ilyen lesz a jövőtöl - mondta Alice.

- Tényleg megtörténhet ez? - kérdezte hitetlenkedve Ed, de látszott rajta, hogy lelke máris új erőre kapott.

- Persze, hogy megtörténhet. És meg is fog, ugye? - kérdezte szinte parancsolóan Alice. A férfi csak csendben bólintott. 

Alice ujjongott. Azt azonban nem közölte már Eddel sem, és senki mással sem, hogy ez a látomás már nem most volt. Legnagyobb kétségbeesésére nem látott semmit Belláról. Hónapokkal ezelőtt látta ezt, még közvetlen azután, hogy Ed oly csúnyán megbántotta. Utána hónapokig nem látta őt. Majd az a látomás, aminek segítségével végül megtalálták őt. És most ismét semmi. Feketeség, sötétség vette körbe az elméjét, ha Bellára koncentrált. Csak reménykedni tudott, hogy ezt nem azt jelenti, hogy barátnéja élete veszélyben van.

Az éjszakának lassacskán vége lett, miután Alice ismertette mindenkivel a terveket. Az egész család elindult vadászni, a terv szerint. Csak Tanya kommentált volna, de Alice egy gyors és szinte gyilkoló pillantással elnémította. 

Csak Alice és Edward maradtak a házban pirkadatkor. Nem szóltak egymáshoz. Alice még mindig aggódott és próbálta ezt titkolni, illetve próbálta leküzdeni az elméjét körülvevő magas falakat, hogy eljutthasson Bella jövőjéig. Ed pedig szokásához híven a bűntudatával birkózott. Bűntudata volt azért, mert elhagyta szerelmét, sőt még meg is alázta. Ugyanakkor erőt adott neki az, hogy látta a jövőt. Mire a nap teljesen felkelt, döntésre jutott. Igenis harcolni fog a szerelméért. Ha Bella tényleg szereti, mégpedig jelenleg úgy tűnik, és végülis Alice rettenetesen ritkán szokott tévedni, akkor érdemes harcolni érte. Belláért és a babákért. Be fogja bizonyítani neki, hogy imádja őt - gondolta.

Később kettesbe indultak el Victoriáék háza felé. Az ajtónál azonban Ed megtorpant.

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte.

- Ed - kezdte fenyegető hangnemben Alice, de nem tudta befejezni a mondatot, mert az ajtó hirtelen kinyilt és egy mérges Victoria állt előttük.

- Ő mit keres itt? - kérdezte Alicetől hanyagul Edre mutatva, cseppett sem titkolva rosszállását.

- Victoria, kérlek. Hallgass meg és segíts - mondta neki Alice, használva a már túlságosan is jól ismert bociszemeket, amelyeknek, bár mindenki próbálkozott, még soha senki sem tudott ellenállni.

Victoria is, mindenki máshoz hasonlóan meglágyulni látszott az átható, könyörgő aranybarna tekintet hatására. Bementek a házba. Mindenhol csend honolt, csak az egyik szobából hallattszott ki Bella szuszogása. Ed megbabonázva nézte az ajtót.

- Szóval, miért jöttetek? Illetve, félre ne érts Alice, miért jött ide Edward? - kérdezte ismét Vic.

- Azért, hogy ... - kezdte Alice, de a férfi megszólalt. 

- Azért jöttem, mert szeretem Bellát - mondatára Vic felhorkant és már hangot is adott volna gondolatainak, de Ed folytatta. - Tudom, hogy egy őrült voltam, amiért úgy bántam vele, de a féltékenység elvette az eszemet. Azért vagyok itt, mert mindenképp szeretném őt visszakapni. Szükségem van rá, de ha ő mégis úgy gondolná, hogy nem kér belőlem, amit mellesleg tökéletesen megértenék, akkor is a gyerekeim mellett szeretnék lenni. Jóvá akarom tenni a múltat és mindent meg fogok tenni, hogy mellettük lehessek. Mindent.

Alice meghatottam tekintett bátyjára, míg Vic enyhén megdöbbenve, de aprócska örömmel nézett rá, majd megszólalt:

- El sem tudod képzelni, mennyire szenvedett ez a lány. Kérlek, ha komolyan gondolod mindezt, ha tényleg akarod őt és a babákat, akkor tegyél meg mindent érte. Ha pedig nem, akkor hagyd őt békén és tűnj el az életéből. 

- Komolyan gondolom...

- Tudnod kell, hogy nem lesz könnyű. Ezt valószínűleg már Alice is elmondta - pillantott az említettre. - A fájdalom miatt falat emelt maga és szíve köré. Rengeteg türelemre és akaraterőre lesz szükséged. Biztosan rengetegszer fog elutasítani, vagy megalázni.

- Nem számít - válaszolt Ed. - Imádom őt.

- És ő viszontszeret. Ebben biztos lehetsz.

- Akkor pedig, méginkább érdemes harcolni - mondta elszántan Edward.

Kis idő múlva Alice, Victoriával karöltve, egész hamar összebarátkoztak, bár Alicet ki nem tudná megszeretni egyből, elindultak vadászni. Csak Ed maradt egyedül a házban várva, hogy Bella felébredjen és észrevegye jelenlétét. Az egyik fotelben valami rózsaszín és kék egyveleget látott. Közelebb lépett és kiváncsian felemelte. Két, körülbelül félig kész kötött rugdalózó volt. Ed ellágyult a látványtól. Ismét tudatosult benne, hogy tényleg lesz két babája. S reményei szerinte pont olyan gyönyörűek lesznek mint az anyjuk. Féltette Bellát, sőt rettegett attól, hogy a gyerekek bánthatják, de ugyanakkor alig várta, hogy a karjaiba tarthassa gyerekeit.

A ruhácskákat visszatette a fotelre és a konyha felé lépdelt. Gondolta, összedob valami reggelit Bellának. Lehet ez is egy mód, hogy elkezdje meglágyítani a szívét. Belenézett a hűtőbe, majd kiemelt pár tojást és nekiállt rántottát készíteni. A gondolataiba mélyedt és a konyhaajtóban hallatszódó hald neszezésre riadt fel. Az ajtónak háttal állt és várta, hogy kész legyen a rántotta, illetve, hogy Bella megszólaljon. 
Erre nem kellett sokat várnia. 

- Hát te meg mit keresel itt? 




Tudom, hogy a késés ismét rengeteg volt, de vagy nem jött össze a fejezet, vagy pedig, időm nem volt rá, hogy feltöltsem. Remélem, hogy írtok pár komit :D még mindig szeretem őket. A kövire nem kell ilyen sokat várni, mert máris kész van. Úgyhogy legkésőbb hétvégén feltöltöm. Persze ez attól is függ, hogy lesznek-e komik :D

puszi mindenkinek,
Anita



 

2013. január 29., kedd

Új blog+ díj

Sziasztok!

Ezer bocsánat a hosszas késés miatt, de minden igyekezetem ellenére, sehogy sem jött össze a fejezet. Illetve megvan valamennyire, de egyáltalán nem tetszik. Rossz munkát pedig végképp nem akarok kirakni. Valahogy most nincs ihletem ehhez. A történet természetesen szinte teljesen megvan a fejemben, de mikor lapra kéne vetni, akkor nem jönnek úgy a gondolatok, hogy egyáltalán elfogadható legyen az én véleményem szerint.

Azonban most nyitottam egy új blogot, amely már a valós világgal foglalkozik, nincsenek sem vámpírok, sem semmilyen más fantasztikus lények. Ez az új történet Robsten alapjában véve. Remélem meglátogatjátok és elolvassátok az első fejezetet amit máris feltöltöttem. 

Mindkét történetet folytatni szándékozom, csak dátumokat nem ígérek, főként ehhez nem, csak annyit, hogy igyekszem vele. 

Az új blog:


Díj

 Első Díjam :)

Nagyon szépen köszönöm a díjat LilyVolturi-nak :)

1. Ha megkapod a díjat, készíts róla bejegyzést és tedd ki a fent látható képet.
2.Válaszolj őszintén a kérdésekre.
3.Összesen öt személynek küldheted tovább.
4.Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra - kivétel a válaszokat.
5. A díjat vissza nem küldheted (Akitől kaptad annak nem adhatod, de te többször is megkaphatod)


Kérdések:

1. Mi a kereszneved? 
Anita, bár nem feltétlenül szeretem, jobban tetszik a Nitus :D

2.Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Sokan. Függ a hangulattól. Képes vagyok még nyugodt lelkiállapotban és boldogan is el-el sírni magam egy-egy olyan dalon ami épp abban a percben valamit megmozgat bennem.

3.Félsz a sötétben? 
Gyerekkoromban rettegtem a sötétségtől. Mindig ameddig elaludtam valamilyen fényforrás kellett legyen. A baj az volt amikor felébredtem éjszaka. Minden hangban, vagy árnyban valamit beleképzeltem. Akkor jött csak igazán a hiszti. Nem voltam valymi kellemes gyerek abban az időben. Mostanra szerencsére kinőttem. :D

4.Szerelmes vagy valakibe?
De még mennyire :D

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled? 
Hát ha sorolni kezdeném, akkor itt érne a holnap :D Valahogy külön érzékem van ahhoz, hogy gáz helyzetekbe hozzam magam, vagy kerüljek :D

6.Gondoltaban már öltél meg valakit? 
Persze. Azért nem túl gyakran. Inkább a kínzási módokat dolgoznám ki valakiken, de azt szinte napi szinten :D

7.Szerinted a péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Lényegében nem történt velem semmi egyetlen péntek 13-án sem, de azért a babona még ott van az emberben, habár nem erre fókuszálom az életem :D

8.Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?
Habár elég közvetlen kapcsolatban vagyunk, azért vannak olyan dolgok amiket semmikét sem mesélnék el nekik és ők sem hiszem, hogy örülnének, ha tudomást szereznének róla :D

9.Hallgatsz olyan zenét, amit a barátaid előtt szégyellsz?
Nem. Nem igazán érdekel mások véleménye, főként, ha zenéről van szó.

10. Kiskorodban sírtál amikor szurit kaptál? 
Naná :D Igaz, beteges gyerek voltam, úgyhogy sok szurit kaptam gyerekkoromban. De nálam a dili az volt, hogy meddig előkészítették a tűt, meg az egyébb hozzávalókat, én jól kisírtam magam, majd amikor már ténylegesen szúrkáltak csak lazán néztem :D

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? 
Személy szerint úgy gondolom, hogy sosem szabad elfelejtsük, hogy honnan is indultunk. Nem igazán szeretnék híres lenni, inkább valami nyugodt életet szeretnék magamnak. Habár, ha hirtelen gazdag lennék, akkor elsősorban itt hagynék csapot-papot és kirándulnék egy jó nagyot. Első cél jelenleg valamilyen rejtett szigetecske lenne :D

12. Szoktál álmodozni?
 Igen, bár nem az álmoknak élek. Inkább azok megvalósítására törekszem.

13. Járnál Chace Crawforddal?
Az meg ki? ... Nem igazán, nem az én típusom.

14. Hány gyereket szeretnél?
Imádom a gyerekeket, úgyhogy min. 2-3

15. Adni vagy kapni jobb?
Adni. Természetesen szeretek kapni is, de semmihez sem fogható az az érzés, ha látod a szeretteid arcán a boldogságot attól amit te adtál nekik. 

16. Titkom
Ha elárulnám az már nem lenne titok :D
 
17. Bakancslista
- elvégezni a licit, jó jegyekkel
- megfelelő egyetemre menjek
- jó állás
- család
- utazások

Akiknek tovább küldöm: 
 
       

2013. január 1., kedd

B.U.É.K

 

Szeretnék mindenkinek az új évben boldogságot, egészséget, örömöt, sikert kivánni!

2012. december 26., szerda

Boldog Karácsonyt

 

Tudom, kicsit megkésve ezt is, de szeretnék mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kivánni.Eddig technikai okok miatt nem tudtam  irni, de számomra ez az egész periódus olyan karácsonyi hangulatban telik el, úgyhogy nem érzem lekésetnek ezt a bejegyzést. 
Friss, illetve meglepetés majd újévkor jön, remélem mindkettővel elégedettek lesztek majd :)
puszilok mindenkit és kivánom, hogy élvezzétek ki minden pillanatát ennek a gyönyörű ünnepnek,
Anita