18. fejezet

(Bella)

Félve ültem apu kocsijába. Nem akartam anyuval találkozni. Rossz előérzetem volt ezzel a látogatással szemben. Nyáron sose szoktunk találkozni, mert mindig a férjével utazik. Látszott apun, hogy ő sincs elragadtatva ettől a hirtelen látogatástól. Nem siettünk a reptért felé. Mikor odaértünk még volt pár per a gép leszállásáig. Feszülten várakoztunk apuval.A gép landolt és rövid időre rá megláttuk anyut és a férjét közeledni felénk.

-Jaj kicsi lányom, el se tudod képzelni mennyire hiányoztál - mondta miközben átölelt. Kivülről meghatónak számíthatott ez a jelenet, de valójában nem volt benne semmi szeretet.

- Bella, örülök, hogy látlak - mondta Phil és át akart ölelni viszont elhúzódtam tőle. Még élénken élt bennem annak a napnak az emléke ami végül arra késztetett, hogy meneküljek el a saját anyám házából.

Miután mindenki köszönt mindenkinek, összeszedték a csomagjaikat és haza indultunk. A kocsiba feszült csend uralkodott és senki se szólalt meg egész hazáig. Apu gyorsabban vezetett hazafelé mint amikor a reptér felé mentünk. Kis idő múlva hazaértünk és ők felvitték a vendégszobába a cuccaikat.

Hiányzott Edward. Most, hogy vakáció van a nap 24 órájában együtt vagyunk és még apu miatt sem kell aggódjunk. A tegnap éjszaka képei pörögtek le újra és újra szemeim előtt. Az a gyönyör amivel megajándékozott... Még mindig borzongás fut végig rajtam, ha csak rá gondolok. Fantáziálásom közepette mentem le a konyhába vacsorát készíteni. A szokásos ritmusban csináltam minden, szinte semmire se figyeltem most oda. Épp azon gondolkoztam, hogy vajon mikor fog Ed átjönni. Alice biztos látta, hogy anyu jön és azért nem jött még át szerelmem. Míg csak apuval voltunk nem volt gond. Bármikor jöhetett, igaz apu nem szeretett volna látni intim pillanatokat, de erre mindig is vigyáztunk. Apuval jól megvoltunk, de most nem akartam kitenni szerelmemet anyu és férje undokságának. Tudom, hogy elviselne minden sértést anyutól csak azért mert szeret, de én nem akartam ezt.

Róla álmodozva fejeztem be a vacsorát. Apuék bejöttek a konyhába és lassan falatozni kezdtünk. Ismét rossz előérzetem volt. Alig tudtam egy pár falatot lenyelni egész idő alatt és nagyon zavart, hogy valahányszor felpillantottam anyu mindig engem nézett. Kérdő pillantásomra csak lehajtotta a fejét és tovább evett. Apu is kedvtelenül majszolta a húst. Amikor befejeztük a vacsorát, összeszedtem a tányérokat és mosogatni indultam míg ők a nappaliba mentek. Gyorsan végeztem a mosogatással és fel akartam menni a szobámba mikor anyu megszólalt:

- Bella, kincsem, gyere ide kérlek! - kedvtelenül mentem be a szobába és vártam, hogy mit is akar mondani, hogy aztán felmehessek végre a szobámba abban reménykedve, hogy szerelmem már ott vár. - Akarunk mondani valamit - pillantott a szemembe.

- Igen? - kérdeztem félve, mert a rossz előérzetem megint jelentkezett.

- Azt szeretnénk, hogy velünk költözz Arizonába! - mondta ellentmondást nem tűrően.

- Hogy mi? - kérdeztem megütközve.

- Mostmár mi sem fogunk annyit utazni és neked is ott a helyed, mellettünk! - mondta Phil

- De...én..nem - válaszoltam nekik cérnavékony hangon

- Hogy hogy nem? - kérdezte anyám egyre mérgesebben.

- Én...én nem akarok oda költözni - mondtam félve de biztosan az akaratomban.

- Mégpedig oda fogsz költözni, ha akarsz ha nem. Pár nap múlva megyünk is haza. Pár napod van még elbúcsúzni az itteni életedtől - mondta anyám és ezennel lezártnak tekintette a vitát.

- Nem! - válaszoltam mérgesen, majd sarkon fordultam és felszaladtam a lépcsőn. Benyitottam a szobámba és könnyes szemmel bújtam szerelmem felém nyújtott karjaiba.



Itt is volna. Bocsi a késésért és, hogy eléggé rövid, de most is két matek példa között írtam meg :D
Örülnék pár kominak.
puszi
Anita