19. fejezet

Sziasztok lányok. Bocsi, hogy ennyi ideje nem volt friss de tényleg nem volt időm rá. Amikor meg lett volna mindig kellett valamit csinálnom. Na mindegy mostantól sokkal gyakrabban lesz friss :D
Ja és kicsit megkésve, de Boldog 110-ik szülinapot, Edward!

(Bella)

Késő este volt mire megnyugodtam. Szerelmem mindvégig mellettem volt és nyugtatni próbált, kevés sikerrel. Nem akartam távol lenni tőle. Nem akartam visszaköltözni anyuhoz. Évekkel ezelőtt nem érdekelte, sőt örült amikor elköltöztem otthonról. Akkor most miért akarja, hogy visszaköltözzek? Miért akarja újra tönkretenni az életem? Itt boldog vagyok. Miért akar elválasztani azoktól akiket szeretek?

Felnéztem szerelmemre és láttam a szemében, hogy hallotta az egész beszélgetést. Láttam, hogy neki is ugyanazon jár az esze mint nekem. Egymás szemébe nézve mindketten tudtuk, hogy mi már csakis együtt élhetünk, csakis együtt lehetünk egészek és boldogok. Tudtam, hogy nem fogok elmenni innen. Szeretem Őt, jobban a saját életemnél is, és tudom, hogy Ő is így érez irántam. Nem fogok erről lemondani, csak azért mert anyámnak hirtelen hiányzom és vissza akar vinni.

Nem sokat aludtam azon az éjszakán. Csak néztük egymást, néha apró csókokat váltva, és úgy tűnt mintha az idő is megállt volna. A reggel mégis túl hamar jött el és tudtam, hogy beszélnem kell apuval erről az egészről. Az nem lehet, hogy ő beleegyezzen ebbe. Semmiképp nem fogom teljesíteni anyám kivánságát. Bármivel is fenyegetne én innen el nem megyek.

-Apud mindjárt feljön, beszélni szeretne veled. Később átjövök majd. - suttogta szerelmem a fülembe.

-Várlak vissza. Szeretlek.

-Én is szeretlek. - megcsókolt aztán elindult haza.

Apu pár percre rá feljött és leült mellém az ágyra.

-Apu, én nem akarok elmenni innen. Itt vagy te, itt  vannak a barátaim, Alice, Jake. Itt van Edward. Nem mondok le az itteni életemről, csak mert anyunak eszébe jutott, hogy van egy lánya. - mondtam neki és láttam, hogy teljesen egyetért velem.

- Kicsim, ha nem akarsz elmenni, nem kell. Te az én lányom is vagy és ha te itt akarsz élni, akkor itt is fogsz. Ebben biztos lehetsz. - megöleltem és percekig szorongattuk egymást. Tudtam, hogy ő mindig mellettem lesz és bármi is van segíteni fog.

Miután apu elment dolgozni én is felkeltem és átmentem a fürdőbe. A tükörbe pillantva szinte megijedtem a saját látványomtól. Az elmúlt két éjszakán nem igazán aludtam és ez nagyon is jól meglátszik rajtam. Megfürödtem és próbáltam egy kicsit rendbe szedni magam. Felöltöztem és az ágyamon ülve vártam szerelmemet. Tudom, hogy azt mondta, hogy később jön, de nekem már most hiányzik. Kinyújtózkodtam és ismét leperegtek a szemeim előtt minden együtt töltött pillanat. Róla álmodozva nyomott el az álom.

Órák múlve ébredtem fel szerelmem cirógatásaira. Már esteledett, de végre kipihentem magam. A karjaimat Ed nyaka köré fontam és hozzá hajoltam egy csók reményében. Megkaptam. Ájulás közeli állapotban szakadtam csak el édes ajkaitól, hogy levegő után kapkodjak. Bár neki nincs szüksége levegőre, ugyanúgy zihált mint én. Még pár hasonló csókot váltottunk, de apu bekopogott, hogy ideje lenne lemenjek egy kicsit. Nehezen, de elengedtem szerelmemet és egy utolsó puszi után kiugrott az ablakon, hogy pár perc múlva hivatalosan is megérkezzen.

Mikor leértem a konyhába, apu, anyu és Phil az asztalnál ültek. Épp vacsoráztak. Én is leültem, de csak pár falást tudtam lenyelni. Elmosogattam és visszaültem az asztalhoz. Egész idő alatt egyikünk se szólalt meg. A feszült csendet a csengő hangja szakította meg. Egyből felpattantam, és rekord idő alatt értem az ajtóhoz, hogy beengedjem szerelmemet. Még mielőtt felálltam volna az asztaltól láttam apu ajkán a mosolyt.

Ismét egy puszit nyomott csak az ajkaimra, mert már hallottam is anyuék lépteit a hátam mögött. Mikor megfordultam és Edward kezét megfogva húztam magam után a nappaliba, láttam anyu szemébe a megütközést és a dühöt. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű menet.

Apu kezet fogott Eddel, majd anyáéknak is bemutattam. Phil kezet rázott vele míg anyám csak idegesen köszönt neki. Apu próbálta oldani a feszült hangulatot és beszélgetni kezdett Edwarddal. Anyu viszont pár perc múlva felpattant és megkért, hogy menjek ki vele a konyhába, mert valamit beszélni szeretne velem. Rápillantottam szerelmemre, majd miután megszorítottam a kezét anyám után mentem. Ideges járkált a konyhába mikor én is beértem.

- Te teljesen megőrültél? Neked van barátod? Mi van, akarod, hogy megismétlődjenek a pár évvel ezelőtt történtek? - kérdezte miközben a szemei szikrákat szórtak felém. Nekem viszont itt telt be az a bizonyos pohár.

- Nem! Edward nem olyan! Ő igazán szeret engem. Miért jöttél el egyáltalán ide? Miért lettem hirtelen ennyire fontos számodra? Évekkel ezelőtt mikor Phil és te összeházasodtatok nem érdekeltelek. Amikor elköltöztem örültél, hogy megszabadultál egy gondtól. Akkor most miért akarnád, hogy visszaköltözzek hozzád? Miért akarod tönkretenni az életemet? Itt vannak a barátaim, itt van apu, aki hozzád képest mindig mellettem volt és szeretett, és itt van Edward. Miért akarnád most mindezt tönkretenni? Miért nem hagyod, hogy legalább most én is boldog legyek? - sírva kérdeztem tőle mindezt. Az évek alatt oly sok fájdalom gyűlt össze bennem amiért nem kellettem neki. Először mutattam meg neki a valódi érzéseimet, de a szemébe pillantva láttam, hogy hiába. Semmi se változott. Ugyanolyan hidegen pillantott rám mint pár perccel ezelőtt.

- Gondolod, hogy igazán szeret téged? Egyáltalán elmondtad neki, hogy mi történt veled? Tudja? Tudod, azért, hogy egy kapcsolat jól müködjön, a két fél teljes mértékben őszinte kell legyen egymással. Te őszinte vagy vele? Elmondtad neki az igazat magadról? - kérdezte cinikusan mosolyogva.

- Igen, biztos vagyok benne, hogy szeret. Nem mondtam el neki az igazat, de el fogom mondani. De nem ez a probléma itt. Nézd anyu, én nem akarok visszaköltözni hozzátok. Mostmár itt van az életem. Nem akarok veletek élni, már nem.

- Ahogy óhajtod. Mi holnap reggel megyünk haza. Ha akarod még meggondolhatod magad. - mondta minden érzelem nélkül.

Ezzel fogta magát és férjét kézen fogva mentek fel a vendég szobába. Apu is lassan fellépdelt utána a saját szobájába és egyedül maradtam Edwarddal. A szemébe pillantva tudtam, hogy el kell neki mondjam az egész igazat. Már csak abban reménykedtem, hogy megért majd.


Még mindig szeretem a komikat :D
puszi mindenkinek
Anita