Boldog új évet!

 

Hát, őszintén azt sem tudom mit mondhatnék most. Nagyon régóta nem írtam és nem is jelentkeztem már a blogon és ezért nagyon szégyelem magam. Nem tudom, hogy egyáltalán van-e még itt valaki akit érdekel a mondandóm, de ha mégis akkor csak annyit szeretnék mondani, vagyis írni, hogy az új év kezdetével én is új erőre kaptam, és annak ellenére, hogy eddig úgy éreztem, hogy semmikép sem megy ez már nekem, most rájöttem, hogy nem véletlenül nyitottam ezt a blogot és szeretek írni, úgyhogy nem hagyom abba, és a napokban már fel is teszem a következő fejezetet. Még egyszer bocsánatot szeretnék kérni mindazoktól akik várták és szerették a történetet, és ezuttal, ha még valaki kiváncsi itt leszek és nem fog eltelni egy fél év anélkül, hogy akár egyetlen sort is írjak. 

Nagyon boldog, sikerekben, egészségben gazdag új évet kivánok mindenkinek!

24. fejezet

(Bella)

Edwardnál aludtam azon az éjszakán. Még most is beleborzongok az emlékébe. Alice megjósolta, hogy szép esténk lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire.

Alicék vadászni mentek, tehát a ház csakis kettőnké volt. Még mielőtt elindultak volna, Alice lehívta Edet, hogy valamit mondjon neki. Tudtam, hogy ez csak kifogás volt, hogy legyen időm felkészülni. Kipakoltam az ujanon szerzett fehérneműimet és elgondolkozva nézegettem őket. Vajon melyik tetszene szerelmemnek a legjobban? Végül egy kék fűzőre esett a választásom. A többit visszapakoltam, majd átöltöztem. A fűzőre még rávettem egy színben hasonló pongyolát. 

Nehezen de rávettem magam, hogy belenézzek a tükörbe. A látvány meglepő volt, majdhogynem sokkoló. Ha kis idővel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy én ilyesmit magamra veszek majd egyszer biztos kinevettem. Most mégis itt állok kételyekkel teli. Vajon tetszeni fogok így szerelmemnek? Vagy talán a legjobb lenne levetkőzni és hagyni az egészet. Sejthettem volna viszont, hogy Alice ezt nem engedné meg. Még hallottam Em hangját ahogy felkiállt, hogy azért a ház egészben maradjon, majd elmentek. Nem volt más választásom. Nem lenne már elég időm átöltözni. És ha félig levetkőzve találna Ed, biztos gyanút fogna. 

Végül sóhajtva hagytam el a fürdőszobát és álltam az ablak elé. Onnan figyeltem a többieket ahogy egymás után tűnnek el az erdőbe. Pillanatok elteltével hallottam a szoba ajtaját nyílni és ezzel egyetemben szerelmem hangját elfúlni. Lassan fordultam meg és találkoztam Ed döbbent de vágyódó pillantásával. 

- Gyönyörű vagy - nyögte majd mellém teremve vad csókjával támadott le. 

Nem volt szükségünk több szóra. A tetteink beszéltek helyettünk. Forrón csókoltuk egymást, majd a karjaiba emelt és az ágyhoz vitt. Finoman fektetett rá majd teste betakarta az enyémet. Nem ez volt az első alkalom amikor szeretkezünk viszont minden alkalommal ugyanolyan izgatott vagyok és minden ugyanolyan tökéletes mint az első. Felnyögtem amikor kezei sietősen szabadítottak meg a pongyolámtól. Messzire hajította, majd vágyakozó tekintetét végigjáratta szinte meztelen testemen. Kezeimet végighúztam a mellkasán majd az inge gombjait kezdtem kioldani. Remegő kezeim miatt ez kissé sokká tartott, na meg szerelmem csókjai sem épp segítettek ebben. Mikor végre sikerült, letoltam a zavaró ruhadarabot a vállairól és immár akadály nélkül érezhettem ujjaim alatt izmait. 

Élvezettel simogattam őt, majd kezeink egyazon pillanatban mozdultak. Az enyéim az övét bontogatták, míg az övéi a fűzőmet lazították meg rajtam. Végül cafatokban került le rólam, szerelmem ereje és türelmetlensége miatt. A kezei felfedező útra indultak felsőtestemen, majd ajkai is csatlakoztak. Segítségével szabadítottam meg a nadrágjától. Ajkai egyre lejjebb haladtak tűzben égő testemen, a kezei viszont már a bugyimat szaggatták le rólam. Engedelmesen tártam szét a combjaimat előtte amikor lágyan végigsímitott rajtuk. Lassan haladtak ujjai a combom belső felén felfele, mígnem lágyan hozzáért testem legperzselőbb pontjához. 

Ujjai lassan, érzékien cirógattak míg ajkai a hasamat csókolgatták. Felnyögtem amikor ujjai játékát felválltotta a nyelve. Remegve tűrtem az egyre gyötrelmesebb nyelvcsapásokat, de felsikkantottam amikor az egyik ujját eltüntette bennem, míg nyelve ugyanolyan sebesen ostromolt tovább. Pillanatok alatt csapott le rám a gyönyör. Szerelmem viszont nem állt le itt. Újabb és újabb gyönyörbe hajszolt bele. Számolni se tudtam hányadikat értem el amikor végre pihenni engedett. 

Most jött el az én időm, hogy viszonozzam mindazt amit tőle kaptam. A hátára löktem, majd csípőjére ülve csókoltam meg. Szenvedélyesen viszonozta és éreztem, hogy mennyire kiván. Ajkaitól nagy nehezen elszakadva a nyaka felé vettem az irányt. Apró csókokkal és harapásokkal kényeztettem őt, hallgatva egyre erősödő nyögéseit, morgásait. Leráncigáltam róla a boxerét, kezembe véve vágya kőkemény bizonyítékát. Párszor végigsimítottam rajta kezeimmel arcát figyelve. Csukva voltak a szemei így nem láthatta mire készülök. Lassan, tétovázva érintettem hozzá nyelvemet. A szemei egyből felpattantak és meg akart állítani, de a pillantásommal jeleztem neki, hogy jobban teszi ha nem. Finoman kényeztettem, örömmel hallgatva morgásait. Nem volt sem undorító, sem kellemetlen. Boldog voltam, hogy ilyen gyönyörben részesíthetem szerelmemet. A méretei miatt kissé nehéz volt a számba vennem de végül sikerült. Láttam szerelmemen, hogy nem sokáig bírja már ígyhát gyorsabb tempóra váltottam. Nem engedte, hogy a csúcsra juttassam. 

Elrántott magától és maga alá fektetve szorított az ágyra. Mosolyogva pillantottam lihegő arcába. Forrón megcsókolt miközen ugyanilyen intenzitással belém hatolt. Felnyögtem a váratlan gyönyörtől. Testünk egy ritmusra vonaglott a gyönyör kapuja felé, amit ezuttal együtt, kéz a kézben léptünk át.
Többször szeretkeztünk még az éjszaka során. Hajnaltájt nyomott el az álom szerelmem karjai között.

- Bella, figyelszt te rám egyáltalán? - kérdezte apu kirángatva emlékeim közül. Rápillantva rájöttem, hogy valószínű percek óta szólongat.

- Bocsi, kicsit elkalandoztam - mondtam neki ártatlanul mosolyogva. Szigorú de ugyanakkor elnéző pillantást vetett rám.

- Ez mostanában mindig így van.

A sulinak pár napja vége. A nyári vakációk eddig mindig írtó hosszúnak tűntek, de most Alice töménytelen programjaival, és Edward szerelmével biztos nem lesz hosszú, sőt.Pár napja hívott fel anyu minket, hogy számítsunk egy újabb látogatásra. Csak tudnám miért is jönnek még el idáig. Úgysem érdekli őket, hogy mi van velem, akkor meg minek teszik meg ezt a hosszú utat.

Indultunk is, mert már így is késésben voltunk. A reptéren épp csak köszöntünk egymásnak és anyu magához ölelt egy pillanatra. Hazaindultunk. Az uton apu és Phil próbáltak váltani egy pár szót, de nem igazán figyeltem rájuk. Hazaérve viszont anyu sokkoló hírt közölt. Ide szándékoznak költözni egy ideig. Philnek most nem ígérkezik semmi munka, ezért úgy gondolták, hogy egy ideig idejönnek. Azért úgymond, hogy a kapcsolatunk jobbá váljon. Tulajdonképpen biztos azért jött, hogy kontrolálni tudjon. Végül is nem volt mit tenni. Apu és én is elfogadtuk, hogy egy ideig együtt kell lakjunk velük.

Este szerelmemet vártam a szobámba. Vadászni ment de azt ígérte, hogy el jön. Fáradt voltam, ezért bárhogy is próbálkoztam, nem tudtam ébren maradni. Felébredtem viszont mikor később szerelmem lefeküdt mellém. Mikor látta, hogy ébren vagyok, bocsánatot kért amiért nem tudott hamarabb jönni. Tömören elmeséltem neki a történteket. Megnyugtatott, hogy biztos minden rendben lesz és, hogy egy gyönyörű nyárnak nézünk elébe. Nyugodtan, boldogan aludtam el újra. Nem is sejtettük még akkor, hogy a nyárunk koránt sem lesz zökkenő mentes...


Sziasztok!
Valahogy sikerült összehozni ezt is. Nehéz szülés volt, nem lett sem a legjobb és, hogy őszinte legyek se nem olyan mint ahogy én azt elképzeltem. De inkább rátok hagyom a vélemény nyílvántást. Hamarabb is hoztam volna, de suli kezdés, tanulás stb. miatt lassan olyan vagyok mint egy élő halott. Most is szinte csukódnak le már a szemeim, de nem akartam tovább húzni a fejezet megírását.
Köszönöm szépen LilyVolturi és Ágikának, hogy ismét írtatok komit.
A kövi valószínűleg jövőhét ilyenkorra várható. Hétköznap nincs időm írni, úgyhogy a fejezetek hétvégéken fognak csak jönni.
Ja, és szeptember 8-án volt 1 éves a blog, illetve akkor került fel az első fejezet is. Köszönöm mindegyikőtöknek akik komiztatok ez idő alatt :) Imádlak titeket :)
puszi
Anita

Első díjam

Ime a szabályok: 
1.Tedd ki a logót a Blogodra. 
2. Köszönd meg a díjat, annak akitől kaptad. 

3.Írj ki magadról 7 dolgot.

4. Küldd tovább 7 írónak( ne felejtsd el linkelni a blogjukat)

5.Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad.

 

 

Nagyon szépen köszönöm LilyVolturinak az első díjam. 

Dolgok rólam:

1.Kedvenc íróim: Margaret Mitchell, Stephenie Meyer, Stephen King, J.K. Rowling, J.R.R. Tolkien

2. Imádom az állatokat, főleg a kutyákat. 

3. Nincs egy kedvenc énekesem, se egy kedvenc zene stílusom, többnyire bármit meghallgatok ami szép és jó, ennek ellenére szeretem a Nightwish-t és a Within Temptation-t.

4. Imádok olvasni, szinte 24 órából 24 órát is tudnék olvasni, ha tényleg jó a könyv.

5.Nehezen tudnék net nélkül élni :D.

6. Kedvenc virágom a frézia.

7. Kedvenc színészeim: Will Smith, Jack Nicholson, Tom Hanks, Charlize Theron, Salma Hayek, stb

Akiknek küldöm a díjat: 

 

1. Lizzy http://robsten-sweetsensations.blogspot.com/

2.Szylu http://szylu.blogspot.com/

3.Beus http://rs-storys4ewer.blogspot.com/

4.Lilluci http://lilluci-rpattzkstew.blogspot.com/

5. Nikky http://nikky-lilluci.blogspot.com/

6.Fanni http://fanni-robsten.blogspot.com/

7.Abellana http://twostrangers-rs.blogspot.com/

23. fejezet

(Edward)

Láttam Emmet gondolatai között, hogy alig várja, hogy pár megjegyzést tegyen az éjjel történtekről, de mivel nem akartam, hogy szerelmem kellemetlenül érezze magát halkan morogva figyelmeztettem bolond testvéremet, hogy jobban tenné ha befogná a száját. Ahogy elnézem ehhez is lesz egy két  hozzáfűzni valója. Csak azt nem tudom, hogy ők mégis honnan tudták meg, hogy mi történt köztem és Bella között. De ahogy ránéztem húgom angyali arcára rögtön tudtam a választ. Egyszer biztos ki fogom tekerni Alice kecses nyakát. Rose láthatta az arcomon, hogy most biztosan csak felidegesítene Emmet mondandója ezért mikor szólásra nyitotta volna a száját, hogy rögtön rákezdhessen a szivatásunkra, egy jól irányzott nyaklevessel Rose el is hallgatatta.

Én is és Bella is hálásan pillantottunk rá, mire ő csak melegen ránk mosolygott. Alice is rögtön elkezdett valamiről beszélni, de nem figyeltem rá. Azon gondolkoztam, hogy szerelmem mennyire megváltoztatta mindannyiunk életét. Főleg Rose viselkedésén lepődtem meg. Az elején nem igazán tetszett neki, hogy Alice és én egy emberrel barátkozunk, de amikor ő is megismerte a véleménye teljesen megváltozott. Mostanra már úgy gondol rá mint a legjobb barátnőjére. A családból egyedül Tanyanak nem tetszik az, hogy Bella része az életünknek, de az ő véleménye senkinek sem fontos.

Becsengettek. Egy újabb iskola nap kezdődik el. Szerencse, hogy szerelmem szinte mindig mellettem van, mert másképp már rég belepusztultam volna az unalomba. Vagy pedig megöltem volna pár embert amiért bizonyos dolgokat gondolnak Bellámról. Például Mikeot és Jessicat. Elképesztő, hogy mennyire felszinesek tudnak lenni az emberek.

Szerencsére eléggé gyorsan eltelt a nap. Alice még marasztalt egy kicsit a parkolóban, mert minden áron rá akarta venni kedvesemet arra, hogy délután vásárolni menjen vele, de Ő hallani se akart róla. Persze Alicet se könnyű lerázni úgyhogy végül abban egyeztek meg, hogy a hétvégén mennek vásárolni. Csodás. Egy egész napot kell majd nélkülöznöm szerelmemet csakis húgom beteges vásárlás mániája miatt.

Végre elindultunk haza. Bella háza előtt viszont nem várt látvány fogadott. Egy motorbiciklinek nekitámaszkodva állt Jacob Black. Mikor Bella meglátta rögtön kipattant a kocsiból és a nyakába vetette magát. A szívembe ismét belemart a féltékenység, mint oly sokszor már amikor róla volt szó. Hiába próbált Alice nyugtatni mindig, hogy Bella és Jacob csak barátok mindig arra gondoltam, hogy köztük több is lehetne mint barátság. Annak ellenére, hogy Jacob vérfarkas, mégis jobb, szebb jövőt biztosíthatna Bellának mint én. Hisz eléggé jól ismertem már, hogy tudjam, nem maradna velem anélkül, hogy vámpirrá ne változtatnám. Ez viszont azzal jár, hogy az eddigi életét kéne feláldozza értem. Én meg nem akarom ezt. Jacob mellett nem kéne elhagyja az apját. Nem kéne folyton egyik helyről a másikra költöznie. Lehetnének gyerekei. Élhetne egy boldog, hosszú életet mellette.

Ezek a gondolatok gyötrelmes fájdalmat okoztak a szívemben. Félretéve eme gondolataimat és is közelebb mentem a még mindig önfeledten ölelkező pároshoz. Ekkor végre elszakadtak egymástól és Bella bemutatott minket egymásnak. Láttam a gondolatai között, hogy bármikor képes lenne megölni, ha akár testileg akár lelkileg bántanám Bellát. Szerencsére a gondolatai között nem láttam egyetlen olyat se ami szerelemről szólna. Ő is úgy szereti Bellát mint a húgát. Ez valamelyest megnyugtatott, de az előbbi képzelgéseim most sem törölödtek ki a fejemből.

Annak ellenére, hogy ősi ellenségek vagyunk, mindketten próbáltunk megbarátkozni a másik jelenlétével. Csakis Bella kedvéért. Ő is tudta, hogy én mit jelentek Bellának és én is tudtam, hogy ő mit jelent neki. Belemélyedtek a beszélgetésbe én meg folytattam Jacob gondolatai elemzését. Csak ritkán szóltam én is közbe. Szerelmem érezhette az igyekezeteink ellenére is feszült légkört ezért próbált beszélgetést gyártani köztünk. Többé kevésbé sikerült is neki.

Jacob egy idő után menni készült. Bellát ismét megölelte, mintha próbára akarná tenni az önuralmamat. Végül mielőtt kilépett volna az ajtón tétovázva bár de felém nyújtotta a jobbját. Kezet ráztunk mire láttam szerelmem szemében a boldogságot. Miután elment Bella heves csókjával támadott le. Természetesen ugyanolyan szenvedélyesen viszonoztam édes csókjait majd karjaimba véve lépdeltem fel vele a szobájába.

Végigfektettem az ágyán, majd testem követte az övét. Forró, szenvedélyes csókok közepette vetkőztettük le egymást. Most szó sem volt lassúságról. Hevesen estünk egymásnak, ennek ellenére minden mozdulatunkból sütött a gyengédség és a szerelem. Most nem engedte, hogy sokáig kényeztessem. Csókunk egy pillanatig sem szűnt meg, mikor Ő átvette az irányítást. Csípőmre ült, majd a körmeit végighúzta oldalamon amikor tövig merültem benne. Hol gyorsabban, hol lassaban mozgott felettem és én már szinte megőrültem ettől a váltakozó tempótól. Mikor már csak pillanatok választottak el mindkettőnket a gyönyörtől Ő ismét lelassult. Ekkor jött el az idő, hogy én vegyem át az irányítást. Magam alá gyűrtem és gyorsabban kezdtem mozogni benne. Láttam a szemébe az elégedettséget. Elégedett volt magával amiért ennyire képes az őrűletbe kergetni.
Szorosan egymás karjaiba bújva köszöntöttük a gyönyört. Percekig, ha nem órákig maradtunk még így, apró csókokat és vallomásokat váltva.


(Bella)

Szombaton, ahogy megígértem Alicenak elmentem velük vásárolni. Szinte egész nap járkáltuk az üzleteket, és együttes erővel rám beszéltek olyan darabokat is amiket sose gondoltam, hogy megvenném, illetve viselném. Az utolsó megállónk egy fehérnemű bolt volt. Alice és Rose rögtön belevetették magukat a vállogatásba, míg én csak tétovázva álltam az üzlet közepén. Ahogy elnéztem a szebbnél szebb fehérneműket arra gondoltam, hogy miért is ne. Végül is szerelmem lehet szívesen látna egy pár darabba. Rögtön különböző képkockák lepték el az agyamat. Fülig pirulva ráztam meg a fejemet, így próbálva elűzni a pajzánabbnál pajzánabb gondolatokat. Vajon mikor lettem én ilyen, ezt is csak Ed váltja ki belőlem. Sóhajtva vetettem bele magam a keresgélésbe. Kaptam is pár igazán szép darabot, amik még rajtam is jól álltak. Mindketten hatalmas vigyorral az arcukon figyletek ahogyan vállogatok. Ettől ismét elpirultam.

- Szép éjszakátok lesz. - kacsintott rám Alice. - Láttam - hatalmas szemekkel néztem rá. Csak remélni tudtam, hogy nem néz végig minden egyes alkalmat amikor a bátyjával szeretkezek. - Nyugi, azért nem néztem végig minden részletet. Ennyire én sem vagyok kiváncsi - mosolygott rám nyugtatólag. Kis ideig még folytattuk a vásárlást majd végre, egy ilyen fárasztó nap után indultunk haza.




Ennyi volna. Én pár napra elutazom, tehát jövő hét végéig biztos nem lesz friss. Azért igyekszem majd valamit írni amíg el leszek menve de nem igérek semmit. Köszönöm a komizóknak, hogy ismét leírták a véleményüket, név szerint: Kinga, LilyVolturi, Ágika, DestinyHope. Megkérnélek, hogy ide is írjatok pár komit. Amint meglesz jön a kövi.
puszi mindenkinek
Anita

22.fejezet

Sziasztok! Első sorban, nagyon szépen köszönöm az előzőhöz kapott 6 komit :) El se tudjátok képzelni mennyire jó volt olvasni a véleményeiteket :) Második sorban, bocsi, hogy megint rég nem volt friss, de nem voltam/vagyok olyan lelki állapotban, hogy valami jót is írjak. Még a végén elválasztottam volna őket vagy valakit megöltem volna :D Teszek ki 2 szavazást is, komiban vagy mailbe meg lehet írni, ha valamit máshogy képzeltek el, vagy ha volna valamilyen javaslatotok :) Illetve meg szeretnélek kérni, hogy komizzatok. Még az az egy-két sor is nagyon sok kedvet illetve erőt ad, hogy írjak, az önbizalmam amúgy is valahol nagyon lent van.
Na és akkor itt is a feji
puszi mindenkinek,
Anita


(Edward)

Siettem a vadászattal. Minnél előbb vissza akartam érni hozzá. Biztosan nagyon fájt neki az édesanyja viselkedése. Lehet, hogy nincs jogom hozzá, de teljes mértékben elítélem őt amiért így bánik a lányával. Hát tényleg ennyire kevesen látják Őt tisztán? Tényleg ennyire kevesen veszik észre, hogy mennyire tökéletes, mennyire ártatlan? Tényleg még a saját anyja se látja a fájdalmát? Vagy talán nem is érdekli. Ha csak úgy képes volt elengedni Őt maga mellől évekkel ezelőtt, akkor mit is várhatnánk most el tőle.

A múlt éjszaka történtek peregtek le újra előttem. Újra és újra láttam magam előtt, ahogy ott ült a fűben a rétünkön. Mennyire elesettnek tűnt, mennyire el volt kámpicsorodva mikor azt hitte, hogy meggyülöltem. Hogy, hogy fordulhatott meg ilyesmi a fejében azt nem tudom. Számtalanszor elismételtem már neki, hogy bármi is történik a szerelmünk, a szerelmem iránta törthetetlen. Nem rá voltam mérges, hanem arra az állatra aki ezt tette vele. Csak egyszer kaparintanám a kezeim közzé. Élve biztos nem szabadulna. Lassan, fájdalmasan ölném meg amiért tönkretette Bella életét.

Gyorsan futottam vissza a város felé. Már besötétedett. Bella biztosan lefeküdt már, bár ahogy én ismerem Őt inkább virraszt, csak, hogy megvárjon. Egyetlen ugrással szerelmem szobájába termettem, de ott nem várt látvány fogadott. Az ágyon feküdt és biztosan rosszat álmodhat. Összezárt szemhélyai alól könnyek záporoztak és az egész testtartása feszült volt. Magamhoz öleltem és csititani próbáltam. Csak percek múlva nyiltak ki szemei és amint meglátott hozzám bújt és úgy zokogott tovább.

Félretettem egyre növekvő aggodalmam és a kérdéseimet és magamhoz szorítottam őt. Lassan csitult a zokogása és végre megkérdezhettem, hogy mit álmodott. Hüppövre mesélte el az álmát, mire én nyugtatni próbáltam, hogy mostmár az az átkozott nem bánthatja, de erre újra sírt, szinte még keservesebben mint az előbb. Teljesen összezavarodtam. Mikor rákérdeztem, viszont olyan baromságokat kezdett összehordani, hogy egyből felment volna a pulzusom, ha még lenne olyanom. Megpróbáltam visszafogni magam és mérgem csak egy pár kérdésbe belesűríteni, de legszívesebben orditottam volna.

Még mindig nem fogta fel, hogy mennyit jelent nekem? Gondolja, hogy csak úgy passzívan figyelném, hogy az az átkozott vámpir bántsa? Egyáltalán az is megfordult a fejében, hogy ha valami baja esne én nyugodtam, mintha mi sem történt volna folytatnám az életem? Nem tudom, hogy bizonyítsam be neki, hogy létezésemnek, csak úgy van értelme, ha Ő is velem van. Nélküle már nem tudnák élni. Az életem, a létezésem értelme és a szívem örökké az övé marad.

Lágyan csókolt meg és én minden érzelmemet belesűritve csókoltam vissza. Csókunk lassacskán elmélyült és én lágyan döntöttem végig az ágyon. Minden apró porcikájának külön figyelmet szentelve kényeztettem Őt. Lágyan csókolgattam végig újra és újra legérzékenyebb pontjait, örömmel hallgattam apró nyögéseit és éhesen ittam magamba meztelen testének látványát.

Miután a csúcsra ért fölé támaszkodva csókolgattam Őt, míg valamelyest lehiggad. Ekkor aztán olyat mondott amit még álmaimban sem reméltem, hogy ilyen hamar hallani fogom tőle. A biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy biztos-e. Gyorsan szabadultam meg a ruháimtól és feküdtem vissza mellé. Lassan, óvatosan tettem a magamévá. A fájdalom, a kellemetlenség jeleit kerestem az arcán mikor teljesen eltüntem benne. Mozdulatlanul feküdtem felette mikor felpillantott rám. A szemében csak végtelen szerelmet és vágyat láttam. Nyoma sem volt fájdalomnak.

Szenvedélyesen viszonoztam a csókját, majd mikor esdeklően emelte meg a csípőjét lassan mozogni kezdtem. Minden pillanatát kiélveztünk a szeretkezésünknek. Nem tudnám még megsaccolni sem, hogy mennyi ideig voltunk együtt. Talán percekig, vagy órákig. Az idő megállt és csak mi ketten léteztünk. Mi és a végtelen szerelmünk.

(Bella)

Másnap reggel álmosan ébredtem szerelmem mellkasán. Ásitva bújtam mégközzelebb hozzá, tudván, hogy hamarosan el kell szakadjak tőle, mert suliba kell menjünk.

- Jó reggelt kicsim - suttogta a fülembe miközben lágyan cirógatni kezdte a hátamat.

- Neked is. - lágyan csókoltam meg miközben az én sem tudtam parancsolni a kezeimnek és lassan simogatni kezdtem izmos felsőtestét.

- Hogy érzed magad? - kérdezte mikor már a csókok és az apró simogatások nem voltak elegek.

- Soha jobban - suttogtam mielőtt újra rávetettem volna magam kivánatos ajkaira.

Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Mind közelebb és közelebb akartam kerülni hozzá. Újra át akartam éni a gyönyört vele. Erre a gondolatra elpirultam. Eddig sose gondoltam volna, hogy én ilyen is tudok lenni. Sose gondoltam, hogy ennyire tudnék kivánni egy férfit. Neki is hasonló gondolatok járhattak a fejében ugyanis a következő pillanatban maga felé emelt és lágyan hozzám dörgölte kőkemény vágyát. Akaratlanul is egy nyögés szakadt ki belőlem. Lassan engedtem magamba és a gyönyörteli érzéstől mindkettőnk torkát mély nyögés hagyta el. Szenvedélyesen, gyorsan szeretkeztünk. Pillanatok alatt csapott le ránk szinte egyszerre az édes megsemmisülés. Percekig feküdtünk még egymás karjaiba, de sajnos, túl hamar el kellett szakadnunk egymástól.

Gyors zuhanyt egy méggyorsabb öltözködés követte, majd száguldottunk is a suli felé. Mint később megtudtam, mielőtt felébredtem volna szaladt haza szerelmem a kocsi után. Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból még váltottunk egy rövid, de annál szenvedélyesebb csókot. A parkolóban megláttuk a Cullen testvéreket és elindultunk feléjük. Tanya csak morcosan figyelt minket de ezen a gyönyörű reggelen semmi se ronthatta el a jókedvem. Rose és Jazz mosolyogva vártak be minket viszont Alice és Emmet arcán ott virított a kaján vigyor amiből mindketten rájöttünk, hogy ezt nem fogjuk megúszni...

21. fejezet

(Bella)

Már hajnalodott amikor szerelmem hazavitt. Gyönyörű volt ez az éjszaka. Annak ellenére, hogy el kellett meséljem neki az egészet, a múltam nem, hogy közénk állt, hanem csak még szorosabbá fonta a köztünk lévő érzéseket. Kora reggel, mikor hallottuk lent a készülődést, Ed is hazament. Gyors zuhanyzást, egy még gyorsabb öltözködés követte, majd lementem elbúcsúzni anyáméktól. Tiltakoztak amikor apu felajánlotta, hogy kivisszük őket  a reptérre. Anyu futólag átölelt, majd elmentek.

Szomorúan néztem utánuk. Igaz, hogy nem akartam velük menni, de szeretem anyut és fáj amikor érzem, hogy ő nem viszonozza az érzéseimet. Talán ő is viszont szeret, de ezt nem mutatja ki és ez lassan, de biztosan gyilkolja az én érzéseimet is. Apu kezét éreztem a vállamon, amint gyengéd erőszakkal próbál maga felé fordítani. Csak most vettem észre, hogy a könnyek megállíthatatlanul törték elő szorosan összezárt szémhéjaim alól. Apu felé fordultam és hozzábújtam. Percekig álltunk így összeölelkezve meddig valamennyire lenyugodtam. Utána bementünk a házba és én nekiálltam reggelit készíteni.

Reggeli után felmentem a szobámba és nekiálltam tanulni. Még egy hónap van hátra a suliból és nem akarom most elrontani a jegyeimet. Ed is felhívott, hogy elmegy vadászni, de estére jön hozzám. Ezek után próbáltam a tanulásra koncentrálni, de sokkal nehezebben ment. Újra és újra eszembe jutott az együtt töltött idő és annyira belemélyedtem az álmodozásban, hogy egy idő után feladtam a próbálkozást, hogy a matekre figyeljek. A tegnap éjszaka egy percet se aludtam, úgyhogy hamarosan elnyomott az álom.

Gyönyörűnek indult az álmom. A rétünkön voltunk szerelmemmel. A nap hét ágra sütött és én szinte nyálcsorgatva legeltettem a szememet meztelen felsőtestén. A látvány már nem volt elég ezért közelebb araszoltam hozzá és a kezeimmel is kitapogattam az előbb megcsodált izmokat. Lassan az ajkaink is találkoztam és gyengéd mégis szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ekkor egy ironikus kacajt hallottunk az erdő széléről. Mindketten odapillantottunk, de mikor megláttam ki az aki figyel minket elakadt a lélegzetem. A szőke lófarokba kötött haj, a vérvörös szemek, a szadista vigyor az arcán. Tudtam ki ő. Még ha nem is láttam tisztán akkor az arcát ezer közül felismerném. Szerelmem is megfeszült mellettem, ebből következtettem, hogy ő is rájött, hogy ki ez. Elengedett és elindult felé. A férfi is megindult felénk és nekitámadt szerelmemnek. Éles sikoly hagyta el a torkomat, amikor láttam, hogy Ed elveszti a csatát és a férfi elkezd felém közeledni.

Ekkor felébredtem. A szobámba már sötét volt, tehát átaludtam az egész napot. A könnyek ismét záporozni kezdtek szemeimből.

- Bella, kicsim, mi a baj? - kérdezte aggódva szerelmem. Zokogva bújtam hozzá és nem törődve egyre jobban növekvő aggodalmával szorítottam magamhoz. Féltem, rettegtem, hogy elveszíthetem őt csakúgy mint álmomban. Nem akartam soha többé elengedni. Nem akartam, hogy bármi baja essen miattam. Szerelmem beláthatta, hogy most semmit se fog kiszedni belőlem, úgyhogy ő is csak magához szorított és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat. Percekig ültünk így, míg valamelyest lecsillapodott a zokogásom. - Most már elmondod mit álmodtál, ami ennyire felzaklatott?

- Azt álmodtam, hogy a rétünkön voltunk.... amikor ... a fák közül kilépett az a ... vámpir és... te összeverekedtél vele... de ... vesztettél és ő ... közeledni kezdett felém - suttogtam miközben újra sírni kezdtem. Éreztem, hogy szerelmem megfeszül.

- Ne aggódj szerelmem. Soha többé nem fog bántani téged. Én itt vagyok és megvédelek bármi áron. - ahelyett hogy megnyugodtam volna még jobban elkezdtem sírni. - Mi a baj?

- Hát épp ez az. Nem akarom, hogy miattam kerülj veszélybe. Nem akarom ...

- Miről beszélsz? Gondolod, hogy csak úgy elnézném, karba tett kézzel, hogy téged bánt bárki is? Gondolod, hogy hagynám hogy bármi bajod essen? Nem számit, ha az életem kerül veszélybe. Nem számit, mert nélküled úgysem tudnék már létezni. Te vagy az aki megtanítottál szeretni, aki megmentettél és szeretsz minden hibámmal együtt. Soha nem tudnálak elengedni és hagyni, hogy bárki is bántson. Soha. Érted? Soha, soha. - suttogta a végét már a fülembe miközben ismét szorosan magához ölelt. Én is átöleltem és pár könnycsepp csordult végig az arcomon. - Szeretlek.

- Én is szeretlek. - suttogtam és lágyan hozzáérintettem ajkaimat az övéihez.

Csókunk elmélyült és lassan hátradöntött az ágyon. Levegő után kapkodva szakadtam el édes ajkaitól, mire ő áttért a nyakam csókolgatására. Lassan szabadított meg a ruháimtól, és minden felszabaduló bőrfelületet csókokkal hintett tele. Miután teljesen levetkőztetett ismét megcsókolt. Én is elkezdtem kigombolni az ingét, de annyira remegett a kezem, hogy csak nehezen végeztem vele. Letoltam a vállairól majd ajkaitól elszakadva csókokkal hintettem tele a nyakát. Nem engedte, hogy ennél tovább menjek.

- Ez a te éjszakád - suttogta majd lejjebb haladt.

Lágyan csókolta végig újra és újra a testemet, a lepedőbe kapaszkodva remegtem minden apró érintésére. Felsikoltottam amikor lágyan hozzáérintette nyelvét legérzékenyebb pontomhoz. Lassan sodort a gyönyör felé. Próbáltam visszafolytani a nyögéseimet, de nem igazán sikerült. A hajába túrtam miközben a testemet elöntötte a gyönyör. Percekig ziháltam alatta, miközben ő a nyakamat hintette tele édes csókokkal.

- Akarlak - súgtam a szemébe pillantva. Éreztem, hogy ő is akar.

- Biztos vagy benne? - kérdezte meg mégegyszer. Bólintottam.

Gyorsan szabadult meg maradék ruhájától és feküdt vissza rám. Megcsókolt, majd a szemembe pillantott. Elsuttogta, hogy szeret, majd lassan belém hatolt. Lehunytam a szemem. Kicsit fájt, de a kezdeti fájdalom hamar elmult és helyét vette a gyönyör. Felpillantottam rá és láttam, hogy aggodalmasan figyel. Megcsókoltam miközben mozgásra ösztönöztem.

Lassan mozgott bennem, miközben ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. A gyönyör pillanatában ismét megcsókolt, miközben a körmeimmel az oldalát karmoltam végig. Percekig, ha nem órákig maradtunk még így összeölelkezve. Végül legördült rólam, majd szorosan magához húzott. Apró csókokat váltottunk majd egy dalt kezdett dúdolni, amitől pár pillanat alatt elnyomott az álom.



Nos, ennyi lenne. Remélem tetszett. Friss lesz amint összegyűlt pár komi.
Szeretnétek Ed szemszögöt is ebből? :D
Köszi az előzőhöz kapott komit :)
puszi mindenkinek,
Anita

20. fejezet

(Bella)

- Ne itt - suttogtam, mikor láttam, hogy szólásra nyitja száját - menjünk inkább a rétünkre.

Bólintott és a karjaiba véve lépkedett el velem az erdőig. Ott aztán gyorsabb tempóra váltott. Az arcom a vállába fúrtam és most az egyszer azt kivántam, bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Féltem. Féltem, hogy most lehetek hozzá utóljára ilyen közel és, hogy miután megtudja az egész igazságot rólam, undorodni fog, és látni sem akar soha többé.

Ezt az aggodalmamat elmondtam egyik csajos estén Alicenek és Rosenak, de mindketten nyugtatni próbáltak, hogy Ed biztos megérti majd. Még szorosabban öleltem amikor megállt a rétünk szélén. Felemeltem a fejem és miután a szemébe pillantva csakis aggodalmat láttam, hozzá hajoltam és lassú csókban forrtunk össze. Fájt a szívem a gondolatra, hogy lehet ez az utolsó csókunk.Nehezen, de elszakadtam édes ajkaitól és miután lerakott a földre körbenéztem a réten. A Hold fénye gyönyörűen ragyogta be a rétet. Leültem a földre és miután Ed is helyet foglalt mellettem belekezdtem a cseppet sem szépnek igérkező történetbe.

Mindent elmondtam neki. Újra a szemeim előtt pergett le minden pillanat abból az éjszakából. És az azután következő évekből. Minden érzés, minden fájdalom. Most először öntöttem ki a lelkem ennyire valaki előtt. Most először meséltem el mindent így ahogy tettem. Ed már a történet közepén felpattant és idegesen járkált. Még mindig bennem volt a félelem, hogy talán nem fogja elfogadni ezt és, hogy el fog hagyni. Mikor befejeztem a mesélést Ő is megállt nekem háttal és láttam, hogy a teste minden izma meg van feszülve. Már látni sem akar.

- Kérlek, Edward.... kérlek - magam sem tudtam mire is kértem pontosan, de sírós hangomra rögtön megfordult és leült vissza mellém.

Az ölébe húzott és átölelt miközben nyugtatni próbált. Ettől csak még jobban zokogtam. Mikor valamelyest lecsillapodtam, felnéztem rá és a szemébe pillantva nem láttam benne sem utálatot, sem undort. Amitől féltem nem következett be. Mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, rögtön magyarázni kezdett, hogy miért is viselkedett úgy. Ezek után én próbáltam lenyugtatni őt. Elhittem neki, hogy most azonnal megkeresné azt az állatot aki ezt tette velem, de én csak el akartam felejteni mindent és boldog lenni mellette. Miután ezt vele is megosztottam, láttam, hogy a gyilkos tűz a szeméből eltünik és a helyét átveszi a végtelen szerelem.

Elfeküdtünk a fűbe és egymás karjaiba néztük a csillagokat, néha apró csókokat váltva. Most voltam csak igazán boldog. Az egyetlen amitől féltem, hogy nem fog már szeretni ezek után. De ez nem következett be. A szerelmünk és a kapcsolatunk csak még szilárdabbá vált. Ennek ellenére tudtam, hogyha bármikor találkozna vele darabokra tépné, de én csak abban reménykedtem, hogy ez sose fog bekövetkezni. Boldog voltam, mert mostmár tényleg semmi sem állhat a szerelmünk útjába. Akkor este még fogalmam sem volt, hogy mekkorát tévedek...




Ezt a dalt hallgattam meddig írtam http://www.youtube.com/watch?v=pStFMcHFeYs
Köszönöm az előző fejezethez kapott komikat :)
puszi mindenkinek
Anita