(Bella)
Már hajnalodott amikor szerelmem hazavitt. Gyönyörű volt ez az éjszaka. Annak ellenére, hogy el kellett meséljem neki az egészet, a múltam nem, hogy közénk állt, hanem csak még szorosabbá fonta a köztünk lévő érzéseket. Kora reggel, mikor hallottuk lent a készülődést, Ed is hazament. Gyors zuhanyzást, egy még gyorsabb öltözködés követte, majd lementem elbúcsúzni anyáméktól. Tiltakoztak amikor apu felajánlotta, hogy kivisszük őket a reptérre. Anyu futólag átölelt, majd elmentek.
Szomorúan néztem utánuk. Igaz, hogy nem akartam velük menni, de szeretem anyut és fáj amikor érzem, hogy ő nem viszonozza az érzéseimet. Talán ő is viszont szeret, de ezt nem mutatja ki és ez lassan, de biztosan gyilkolja az én érzéseimet is. Apu kezét éreztem a vállamon, amint gyengéd erőszakkal próbál maga felé fordítani. Csak most vettem észre, hogy a könnyek megállíthatatlanul törték elő szorosan összezárt szémhéjaim alól. Apu felé fordultam és hozzábújtam. Percekig álltunk így összeölelkezve meddig valamennyire lenyugodtam. Utána bementünk a házba és én nekiálltam reggelit készíteni.
Reggeli után felmentem a szobámba és nekiálltam tanulni. Még egy hónap van hátra a suliból és nem akarom most elrontani a jegyeimet. Ed is felhívott, hogy elmegy vadászni, de estére jön hozzám. Ezek után próbáltam a tanulásra koncentrálni, de sokkal nehezebben ment. Újra és újra eszembe jutott az együtt töltött idő és annyira belemélyedtem az álmodozásban, hogy egy idő után feladtam a próbálkozást, hogy a matekre figyeljek. A tegnap éjszaka egy percet se aludtam, úgyhogy hamarosan elnyomott az álom.
Gyönyörűnek indult az álmom. A rétünkön voltunk szerelmemmel. A nap hét ágra sütött és én szinte nyálcsorgatva legeltettem a szememet meztelen felsőtestén. A látvány már nem volt elég ezért közelebb araszoltam hozzá és a kezeimmel is kitapogattam az előbb megcsodált izmokat. Lassan az ajkaink is találkoztam és gyengéd mégis szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ekkor egy ironikus kacajt hallottunk az erdő széléről. Mindketten odapillantottunk, de mikor megláttam ki az aki figyel minket elakadt a lélegzetem. A szőke lófarokba kötött haj, a vérvörös szemek, a szadista vigyor az arcán. Tudtam ki ő. Még ha nem is láttam tisztán akkor az arcát ezer közül felismerném. Szerelmem is megfeszült mellettem, ebből következtettem, hogy ő is rájött, hogy ki ez. Elengedett és elindult felé. A férfi is megindult felénk és nekitámadt szerelmemnek. Éles sikoly hagyta el a torkomat, amikor láttam, hogy Ed elveszti a csatát és a férfi elkezd felém közeledni.
Ekkor felébredtem. A szobámba már sötét volt, tehát átaludtam az egész napot. A könnyek ismét záporozni kezdtek szemeimből.
- Bella, kicsim, mi a baj? - kérdezte aggódva szerelmem. Zokogva bújtam hozzá és nem törődve egyre jobban növekvő aggodalmával szorítottam magamhoz. Féltem, rettegtem, hogy elveszíthetem őt csakúgy mint álmomban. Nem akartam soha többé elengedni. Nem akartam, hogy bármi baja essen miattam. Szerelmem beláthatta, hogy most semmit se fog kiszedni belőlem, úgyhogy ő is csak magához szorított és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat. Percekig ültünk így, míg valamelyest lecsillapodott a zokogásom. - Most már elmondod mit álmodtál, ami ennyire felzaklatott?
- Azt álmodtam, hogy a rétünkön voltunk.... amikor ... a fák közül kilépett az a ... vámpir és... te összeverekedtél vele... de ... vesztettél és ő ... közeledni kezdett felém - suttogtam miközben újra sírni kezdtem. Éreztem, hogy szerelmem megfeszül.
- Ne aggódj szerelmem. Soha többé nem fog bántani téged. Én itt vagyok és megvédelek bármi áron. - ahelyett hogy megnyugodtam volna még jobban elkezdtem sírni. - Mi a baj?
- Hát épp ez az. Nem akarom, hogy miattam kerülj veszélybe. Nem akarom ...
- Miről beszélsz? Gondolod, hogy csak úgy elnézném, karba tett kézzel, hogy téged bánt bárki is? Gondolod, hogy hagynám hogy bármi bajod essen? Nem számit, ha az életem kerül veszélybe. Nem számit, mert nélküled úgysem tudnék már létezni. Te vagy az aki megtanítottál szeretni, aki megmentettél és szeretsz minden hibámmal együtt. Soha nem tudnálak elengedni és hagyni, hogy bárki is bántson. Soha. Érted? Soha, soha. - suttogta a végét már a fülembe miközben ismét szorosan magához ölelt. Én is átöleltem és pár könnycsepp csordult végig az arcomon. - Szeretlek.
- Én is szeretlek. - suttogtam és lágyan hozzáérintettem ajkaimat az övéihez.
Csókunk elmélyült és lassan hátradöntött az ágyon. Levegő után kapkodva szakadtam el édes ajkaitól, mire ő áttért a nyakam csókolgatására. Lassan szabadított meg a ruháimtól, és minden felszabaduló bőrfelületet csókokkal hintett tele. Miután teljesen levetkőztetett ismét megcsókolt. Én is elkezdtem kigombolni az ingét, de annyira remegett a kezem, hogy csak nehezen végeztem vele. Letoltam a vállairól majd ajkaitól elszakadva csókokkal hintettem tele a nyakát. Nem engedte, hogy ennél tovább menjek.
- Ez a te éjszakád - suttogta majd lejjebb haladt.
Lágyan csókolta végig újra és újra a testemet, a lepedőbe kapaszkodva remegtem minden apró érintésére. Felsikoltottam amikor lágyan hozzáérintette nyelvét legérzékenyebb pontomhoz. Lassan sodort a gyönyör felé. Próbáltam visszafolytani a nyögéseimet, de nem igazán sikerült. A hajába túrtam miközben a testemet elöntötte a gyönyör. Percekig ziháltam alatta, miközben ő a nyakamat hintette tele édes csókokkal.
- Akarlak - súgtam a szemébe pillantva. Éreztem, hogy ő is akar.
- Biztos vagy benne? - kérdezte meg mégegyszer. Bólintottam.
Gyorsan szabadult meg maradék ruhájától és feküdt vissza rám. Megcsókolt, majd a szemembe pillantott. Elsuttogta, hogy szeret, majd lassan belém hatolt. Lehunytam a szemem. Kicsit fájt, de a kezdeti fájdalom hamar elmult és helyét vette a gyönyör. Felpillantottam rá és láttam, hogy aggodalmasan figyel. Megcsókoltam miközben mozgásra ösztönöztem.
Lassan mozgott bennem, miközben ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. A gyönyör pillanatában ismét megcsókolt, miközben a körmeimmel az oldalát karmoltam végig. Percekig, ha nem órákig maradtunk még így összeölelkezve. Végül legördült rólam, majd szorosan magához húzott. Apró csókokat váltottunk majd egy dalt kezdett dúdolni, amitől pár pillanat alatt elnyomott az álom.
Nos, ennyi lenne. Remélem tetszett. Friss lesz amint összegyűlt pár komi.
Szeretnétek Ed szemszögöt is ebből? :D
Köszi az előzőhöz kapott komit :)
puszi mindenkinek,
Anita
2011. július 27., szerda
2011. július 13., szerda
20. fejezet
(Bella)
- Ne itt - suttogtam, mikor láttam, hogy szólásra nyitja száját - menjünk inkább a rétünkre.
Bólintott és a karjaiba véve lépkedett el velem az erdőig. Ott aztán gyorsabb tempóra váltott. Az arcom a vállába fúrtam és most az egyszer azt kivántam, bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Féltem. Féltem, hogy most lehetek hozzá utóljára ilyen közel és, hogy miután megtudja az egész igazságot rólam, undorodni fog, és látni sem akar soha többé.
Ezt az aggodalmamat elmondtam egyik csajos estén Alicenek és Rosenak, de mindketten nyugtatni próbáltak, hogy Ed biztos megérti majd. Még szorosabban öleltem amikor megállt a rétünk szélén. Felemeltem a fejem és miután a szemébe pillantva csakis aggodalmat láttam, hozzá hajoltam és lassú csókban forrtunk össze. Fájt a szívem a gondolatra, hogy lehet ez az utolsó csókunk.Nehezen, de elszakadtam édes ajkaitól és miután lerakott a földre körbenéztem a réten. A Hold fénye gyönyörűen ragyogta be a rétet. Leültem a földre és miután Ed is helyet foglalt mellettem belekezdtem a cseppet sem szépnek igérkező történetbe.
Mindent elmondtam neki. Újra a szemeim előtt pergett le minden pillanat abból az éjszakából. És az azután következő évekből. Minden érzés, minden fájdalom. Most először öntöttem ki a lelkem ennyire valaki előtt. Most először meséltem el mindent így ahogy tettem. Ed már a történet közepén felpattant és idegesen járkált. Még mindig bennem volt a félelem, hogy talán nem fogja elfogadni ezt és, hogy el fog hagyni. Mikor befejeztem a mesélést Ő is megállt nekem háttal és láttam, hogy a teste minden izma meg van feszülve. Már látni sem akar.
- Kérlek, Edward.... kérlek - magam sem tudtam mire is kértem pontosan, de sírós hangomra rögtön megfordult és leült vissza mellém.
Az ölébe húzott és átölelt miközben nyugtatni próbált. Ettől csak még jobban zokogtam. Mikor valamelyest lecsillapodtam, felnéztem rá és a szemébe pillantva nem láttam benne sem utálatot, sem undort. Amitől féltem nem következett be. Mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, rögtön magyarázni kezdett, hogy miért is viselkedett úgy. Ezek után én próbáltam lenyugtatni őt. Elhittem neki, hogy most azonnal megkeresné azt az állatot aki ezt tette velem, de én csak el akartam felejteni mindent és boldog lenni mellette. Miután ezt vele is megosztottam, láttam, hogy a gyilkos tűz a szeméből eltünik és a helyét átveszi a végtelen szerelem.
Elfeküdtünk a fűbe és egymás karjaiba néztük a csillagokat, néha apró csókokat váltva. Most voltam csak igazán boldog. Az egyetlen amitől féltem, hogy nem fog már szeretni ezek után. De ez nem következett be. A szerelmünk és a kapcsolatunk csak még szilárdabbá vált. Ennek ellenére tudtam, hogyha bármikor találkozna vele darabokra tépné, de én csak abban reménykedtem, hogy ez sose fog bekövetkezni. Boldog voltam, mert mostmár tényleg semmi sem állhat a szerelmünk útjába. Akkor este még fogalmam sem volt, hogy mekkorát tévedek...
Ezt a dalt hallgattam meddig írtam http://www.youtube.com/watch?v=pStFMcHFeYs
Köszönöm az előző fejezethez kapott komikat :)
puszi mindenkinek
Anita
- Ne itt - suttogtam, mikor láttam, hogy szólásra nyitja száját - menjünk inkább a rétünkre.
Bólintott és a karjaiba véve lépkedett el velem az erdőig. Ott aztán gyorsabb tempóra váltott. Az arcom a vállába fúrtam és most az egyszer azt kivántam, bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Féltem. Féltem, hogy most lehetek hozzá utóljára ilyen közel és, hogy miután megtudja az egész igazságot rólam, undorodni fog, és látni sem akar soha többé.
Ezt az aggodalmamat elmondtam egyik csajos estén Alicenek és Rosenak, de mindketten nyugtatni próbáltak, hogy Ed biztos megérti majd. Még szorosabban öleltem amikor megállt a rétünk szélén. Felemeltem a fejem és miután a szemébe pillantva csakis aggodalmat láttam, hozzá hajoltam és lassú csókban forrtunk össze. Fájt a szívem a gondolatra, hogy lehet ez az utolsó csókunk.Nehezen, de elszakadtam édes ajkaitól és miután lerakott a földre körbenéztem a réten. A Hold fénye gyönyörűen ragyogta be a rétet. Leültem a földre és miután Ed is helyet foglalt mellettem belekezdtem a cseppet sem szépnek igérkező történetbe.
Mindent elmondtam neki. Újra a szemeim előtt pergett le minden pillanat abból az éjszakából. És az azután következő évekből. Minden érzés, minden fájdalom. Most először öntöttem ki a lelkem ennyire valaki előtt. Most először meséltem el mindent így ahogy tettem. Ed már a történet közepén felpattant és idegesen járkált. Még mindig bennem volt a félelem, hogy talán nem fogja elfogadni ezt és, hogy el fog hagyni. Mikor befejeztem a mesélést Ő is megállt nekem háttal és láttam, hogy a teste minden izma meg van feszülve. Már látni sem akar.
- Kérlek, Edward.... kérlek - magam sem tudtam mire is kértem pontosan, de sírós hangomra rögtön megfordult és leült vissza mellém.
Az ölébe húzott és átölelt miközben nyugtatni próbált. Ettől csak még jobban zokogtam. Mikor valamelyest lecsillapodtam, felnéztem rá és a szemébe pillantva nem láttam benne sem utálatot, sem undort. Amitől féltem nem következett be. Mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, rögtön magyarázni kezdett, hogy miért is viselkedett úgy. Ezek után én próbáltam lenyugtatni őt. Elhittem neki, hogy most azonnal megkeresné azt az állatot aki ezt tette velem, de én csak el akartam felejteni mindent és boldog lenni mellette. Miután ezt vele is megosztottam, láttam, hogy a gyilkos tűz a szeméből eltünik és a helyét átveszi a végtelen szerelem.
Elfeküdtünk a fűbe és egymás karjaiba néztük a csillagokat, néha apró csókokat váltva. Most voltam csak igazán boldog. Az egyetlen amitől féltem, hogy nem fog már szeretni ezek után. De ez nem következett be. A szerelmünk és a kapcsolatunk csak még szilárdabbá vált. Ennek ellenére tudtam, hogyha bármikor találkozna vele darabokra tépné, de én csak abban reménykedtem, hogy ez sose fog bekövetkezni. Boldog voltam, mert mostmár tényleg semmi sem állhat a szerelmünk útjába. Akkor este még fogalmam sem volt, hogy mekkorát tévedek...
Ezt a dalt hallgattam meddig írtam http://www.youtube.com/watch?v=pStFMcHFeYs
Köszönöm az előző fejezethez kapott komikat :)
puszi mindenkinek
Anita
2011. június 26., vasárnap
19. fejezet
Sziasztok lányok. Bocsi, hogy ennyi ideje nem volt friss de tényleg nem volt időm rá. Amikor meg lett volna mindig kellett valamit csinálnom. Na mindegy mostantól sokkal gyakrabban lesz friss :D
Ja és kicsit megkésve, de Boldog 110-ik szülinapot, Edward!
(Bella)
Késő este volt mire megnyugodtam. Szerelmem mindvégig mellettem volt és nyugtatni próbált, kevés sikerrel. Nem akartam távol lenni tőle. Nem akartam visszaköltözni anyuhoz. Évekkel ezelőtt nem érdekelte, sőt örült amikor elköltöztem otthonról. Akkor most miért akarja, hogy visszaköltözzek? Miért akarja újra tönkretenni az életem? Itt boldog vagyok. Miért akar elválasztani azoktól akiket szeretek?
Felnéztem szerelmemre és láttam a szemében, hogy hallotta az egész beszélgetést. Láttam, hogy neki is ugyanazon jár az esze mint nekem. Egymás szemébe nézve mindketten tudtuk, hogy mi már csakis együtt élhetünk, csakis együtt lehetünk egészek és boldogok. Tudtam, hogy nem fogok elmenni innen. Szeretem Őt, jobban a saját életemnél is, és tudom, hogy Ő is így érez irántam. Nem fogok erről lemondani, csak azért mert anyámnak hirtelen hiányzom és vissza akar vinni.
Nem sokat aludtam azon az éjszakán. Csak néztük egymást, néha apró csókokat váltva, és úgy tűnt mintha az idő is megállt volna. A reggel mégis túl hamar jött el és tudtam, hogy beszélnem kell apuval erről az egészről. Az nem lehet, hogy ő beleegyezzen ebbe. Semmiképp nem fogom teljesíteni anyám kivánságát. Bármivel is fenyegetne én innen el nem megyek.
-Apud mindjárt feljön, beszélni szeretne veled. Később átjövök majd. - suttogta szerelmem a fülembe.
-Várlak vissza. Szeretlek.
-Én is szeretlek. - megcsókolt aztán elindult haza.
Apu pár percre rá feljött és leült mellém az ágyra.
-Apu, én nem akarok elmenni innen. Itt vagy te, itt vannak a barátaim, Alice, Jake. Itt van Edward. Nem mondok le az itteni életemről, csak mert anyunak eszébe jutott, hogy van egy lánya. - mondtam neki és láttam, hogy teljesen egyetért velem.
- Kicsim, ha nem akarsz elmenni, nem kell. Te az én lányom is vagy és ha te itt akarsz élni, akkor itt is fogsz. Ebben biztos lehetsz. - megöleltem és percekig szorongattuk egymást. Tudtam, hogy ő mindig mellettem lesz és bármi is van segíteni fog.
Miután apu elment dolgozni én is felkeltem és átmentem a fürdőbe. A tükörbe pillantva szinte megijedtem a saját látványomtól. Az elmúlt két éjszakán nem igazán aludtam és ez nagyon is jól meglátszik rajtam. Megfürödtem és próbáltam egy kicsit rendbe szedni magam. Felöltöztem és az ágyamon ülve vártam szerelmemet. Tudom, hogy azt mondta, hogy később jön, de nekem már most hiányzik. Kinyújtózkodtam és ismét leperegtek a szemeim előtt minden együtt töltött pillanat. Róla álmodozva nyomott el az álom.
Órák múlve ébredtem fel szerelmem cirógatásaira. Már esteledett, de végre kipihentem magam. A karjaimat Ed nyaka köré fontam és hozzá hajoltam egy csók reményében. Megkaptam. Ájulás közeli állapotban szakadtam csak el édes ajkaitól, hogy levegő után kapkodjak. Bár neki nincs szüksége levegőre, ugyanúgy zihált mint én. Még pár hasonló csókot váltottunk, de apu bekopogott, hogy ideje lenne lemenjek egy kicsit. Nehezen, de elengedtem szerelmemet és egy utolsó puszi után kiugrott az ablakon, hogy pár perc múlva hivatalosan is megérkezzen.
Mikor leértem a konyhába, apu, anyu és Phil az asztalnál ültek. Épp vacsoráztak. Én is leültem, de csak pár falást tudtam lenyelni. Elmosogattam és visszaültem az asztalhoz. Egész idő alatt egyikünk se szólalt meg. A feszült csendet a csengő hangja szakította meg. Egyből felpattantam, és rekord idő alatt értem az ajtóhoz, hogy beengedjem szerelmemet. Még mielőtt felálltam volna az asztaltól láttam apu ajkán a mosolyt.
Ismét egy puszit nyomott csak az ajkaimra, mert már hallottam is anyuék lépteit a hátam mögött. Mikor megfordultam és Edward kezét megfogva húztam magam után a nappaliba, láttam anyu szemébe a megütközést és a dühöt. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű menet.
Apu kezet fogott Eddel, majd anyáéknak is bemutattam. Phil kezet rázott vele míg anyám csak idegesen köszönt neki. Apu próbálta oldani a feszült hangulatot és beszélgetni kezdett Edwarddal. Anyu viszont pár perc múlva felpattant és megkért, hogy menjek ki vele a konyhába, mert valamit beszélni szeretne velem. Rápillantottam szerelmemre, majd miután megszorítottam a kezét anyám után mentem. Ideges járkált a konyhába mikor én is beértem.
- Te teljesen megőrültél? Neked van barátod? Mi van, akarod, hogy megismétlődjenek a pár évvel ezelőtt történtek? - kérdezte miközben a szemei szikrákat szórtak felém. Nekem viszont itt telt be az a bizonyos pohár.
- Nem! Edward nem olyan! Ő igazán szeret engem. Miért jöttél el egyáltalán ide? Miért lettem hirtelen ennyire fontos számodra? Évekkel ezelőtt mikor Phil és te összeházasodtatok nem érdekeltelek. Amikor elköltöztem örültél, hogy megszabadultál egy gondtól. Akkor most miért akarnád, hogy visszaköltözzek hozzád? Miért akarod tönkretenni az életemet? Itt vannak a barátaim, itt van apu, aki hozzád képest mindig mellettem volt és szeretett, és itt van Edward. Miért akarnád most mindezt tönkretenni? Miért nem hagyod, hogy legalább most én is boldog legyek? - sírva kérdeztem tőle mindezt. Az évek alatt oly sok fájdalom gyűlt össze bennem amiért nem kellettem neki. Először mutattam meg neki a valódi érzéseimet, de a szemébe pillantva láttam, hogy hiába. Semmi se változott. Ugyanolyan hidegen pillantott rám mint pár perccel ezelőtt.
- Gondolod, hogy igazán szeret téged? Egyáltalán elmondtad neki, hogy mi történt veled? Tudja? Tudod, azért, hogy egy kapcsolat jól müködjön, a két fél teljes mértékben őszinte kell legyen egymással. Te őszinte vagy vele? Elmondtad neki az igazat magadról? - kérdezte cinikusan mosolyogva.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy szeret. Nem mondtam el neki az igazat, de el fogom mondani. De nem ez a probléma itt. Nézd anyu, én nem akarok visszaköltözni hozzátok. Mostmár itt van az életem. Nem akarok veletek élni, már nem.
- Ahogy óhajtod. Mi holnap reggel megyünk haza. Ha akarod még meggondolhatod magad. - mondta minden érzelem nélkül.
Ezzel fogta magát és férjét kézen fogva mentek fel a vendég szobába. Apu is lassan fellépdelt utána a saját szobájába és egyedül maradtam Edwarddal. A szemébe pillantva tudtam, hogy el kell neki mondjam az egész igazat. Már csak abban reménykedtem, hogy megért majd.
Még mindig szeretem a komikat :D
puszi mindenkinek
Anita
Ja és kicsit megkésve, de Boldog 110-ik szülinapot, Edward!
(Bella)
Késő este volt mire megnyugodtam. Szerelmem mindvégig mellettem volt és nyugtatni próbált, kevés sikerrel. Nem akartam távol lenni tőle. Nem akartam visszaköltözni anyuhoz. Évekkel ezelőtt nem érdekelte, sőt örült amikor elköltöztem otthonról. Akkor most miért akarja, hogy visszaköltözzek? Miért akarja újra tönkretenni az életem? Itt boldog vagyok. Miért akar elválasztani azoktól akiket szeretek?
Felnéztem szerelmemre és láttam a szemében, hogy hallotta az egész beszélgetést. Láttam, hogy neki is ugyanazon jár az esze mint nekem. Egymás szemébe nézve mindketten tudtuk, hogy mi már csakis együtt élhetünk, csakis együtt lehetünk egészek és boldogok. Tudtam, hogy nem fogok elmenni innen. Szeretem Őt, jobban a saját életemnél is, és tudom, hogy Ő is így érez irántam. Nem fogok erről lemondani, csak azért mert anyámnak hirtelen hiányzom és vissza akar vinni.
Nem sokat aludtam azon az éjszakán. Csak néztük egymást, néha apró csókokat váltva, és úgy tűnt mintha az idő is megállt volna. A reggel mégis túl hamar jött el és tudtam, hogy beszélnem kell apuval erről az egészről. Az nem lehet, hogy ő beleegyezzen ebbe. Semmiképp nem fogom teljesíteni anyám kivánságát. Bármivel is fenyegetne én innen el nem megyek.
-Apud mindjárt feljön, beszélni szeretne veled. Később átjövök majd. - suttogta szerelmem a fülembe.
-Várlak vissza. Szeretlek.
-Én is szeretlek. - megcsókolt aztán elindult haza.
Apu pár percre rá feljött és leült mellém az ágyra.
-Apu, én nem akarok elmenni innen. Itt vagy te, itt vannak a barátaim, Alice, Jake. Itt van Edward. Nem mondok le az itteni életemről, csak mert anyunak eszébe jutott, hogy van egy lánya. - mondtam neki és láttam, hogy teljesen egyetért velem.
- Kicsim, ha nem akarsz elmenni, nem kell. Te az én lányom is vagy és ha te itt akarsz élni, akkor itt is fogsz. Ebben biztos lehetsz. - megöleltem és percekig szorongattuk egymást. Tudtam, hogy ő mindig mellettem lesz és bármi is van segíteni fog.
Miután apu elment dolgozni én is felkeltem és átmentem a fürdőbe. A tükörbe pillantva szinte megijedtem a saját látványomtól. Az elmúlt két éjszakán nem igazán aludtam és ez nagyon is jól meglátszik rajtam. Megfürödtem és próbáltam egy kicsit rendbe szedni magam. Felöltöztem és az ágyamon ülve vártam szerelmemet. Tudom, hogy azt mondta, hogy később jön, de nekem már most hiányzik. Kinyújtózkodtam és ismét leperegtek a szemeim előtt minden együtt töltött pillanat. Róla álmodozva nyomott el az álom.
Órák múlve ébredtem fel szerelmem cirógatásaira. Már esteledett, de végre kipihentem magam. A karjaimat Ed nyaka köré fontam és hozzá hajoltam egy csók reményében. Megkaptam. Ájulás közeli állapotban szakadtam csak el édes ajkaitól, hogy levegő után kapkodjak. Bár neki nincs szüksége levegőre, ugyanúgy zihált mint én. Még pár hasonló csókot váltottunk, de apu bekopogott, hogy ideje lenne lemenjek egy kicsit. Nehezen, de elengedtem szerelmemet és egy utolsó puszi után kiugrott az ablakon, hogy pár perc múlva hivatalosan is megérkezzen.
Mikor leértem a konyhába, apu, anyu és Phil az asztalnál ültek. Épp vacsoráztak. Én is leültem, de csak pár falást tudtam lenyelni. Elmosogattam és visszaültem az asztalhoz. Egész idő alatt egyikünk se szólalt meg. A feszült csendet a csengő hangja szakította meg. Egyből felpattantam, és rekord idő alatt értem az ajtóhoz, hogy beengedjem szerelmemet. Még mielőtt felálltam volna az asztaltól láttam apu ajkán a mosolyt.
Ismét egy puszit nyomott csak az ajkaimra, mert már hallottam is anyuék lépteit a hátam mögött. Mikor megfordultam és Edward kezét megfogva húztam magam után a nappaliba, láttam anyu szemébe a megütközést és a dühöt. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű menet.
Apu kezet fogott Eddel, majd anyáéknak is bemutattam. Phil kezet rázott vele míg anyám csak idegesen köszönt neki. Apu próbálta oldani a feszült hangulatot és beszélgetni kezdett Edwarddal. Anyu viszont pár perc múlva felpattant és megkért, hogy menjek ki vele a konyhába, mert valamit beszélni szeretne velem. Rápillantottam szerelmemre, majd miután megszorítottam a kezét anyám után mentem. Ideges járkált a konyhába mikor én is beértem.
- Te teljesen megőrültél? Neked van barátod? Mi van, akarod, hogy megismétlődjenek a pár évvel ezelőtt történtek? - kérdezte miközben a szemei szikrákat szórtak felém. Nekem viszont itt telt be az a bizonyos pohár.
- Nem! Edward nem olyan! Ő igazán szeret engem. Miért jöttél el egyáltalán ide? Miért lettem hirtelen ennyire fontos számodra? Évekkel ezelőtt mikor Phil és te összeházasodtatok nem érdekeltelek. Amikor elköltöztem örültél, hogy megszabadultál egy gondtól. Akkor most miért akarnád, hogy visszaköltözzek hozzád? Miért akarod tönkretenni az életemet? Itt vannak a barátaim, itt van apu, aki hozzád képest mindig mellettem volt és szeretett, és itt van Edward. Miért akarnád most mindezt tönkretenni? Miért nem hagyod, hogy legalább most én is boldog legyek? - sírva kérdeztem tőle mindezt. Az évek alatt oly sok fájdalom gyűlt össze bennem amiért nem kellettem neki. Először mutattam meg neki a valódi érzéseimet, de a szemébe pillantva láttam, hogy hiába. Semmi se változott. Ugyanolyan hidegen pillantott rám mint pár perccel ezelőtt.
- Gondolod, hogy igazán szeret téged? Egyáltalán elmondtad neki, hogy mi történt veled? Tudja? Tudod, azért, hogy egy kapcsolat jól müködjön, a két fél teljes mértékben őszinte kell legyen egymással. Te őszinte vagy vele? Elmondtad neki az igazat magadról? - kérdezte cinikusan mosolyogva.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy szeret. Nem mondtam el neki az igazat, de el fogom mondani. De nem ez a probléma itt. Nézd anyu, én nem akarok visszaköltözni hozzátok. Mostmár itt van az életem. Nem akarok veletek élni, már nem.
- Ahogy óhajtod. Mi holnap reggel megyünk haza. Ha akarod még meggondolhatod magad. - mondta minden érzelem nélkül.
Ezzel fogta magát és férjét kézen fogva mentek fel a vendég szobába. Apu is lassan fellépdelt utána a saját szobájába és egyedül maradtam Edwarddal. A szemébe pillantva tudtam, hogy el kell neki mondjam az egész igazat. Már csak abban reménykedtem, hogy megért majd.
Még mindig szeretem a komikat :D
puszi mindenkinek
Anita
2011. május 13., péntek
2011. április 18., hétfő
RobSten!
Egy újabb bizonyíték, hogy igenis létezik RobSten :D!
http://www.popsugar.tv/Video-Robert-Pattinson-Kisses-Kristen-Stewart-After-Water-Elephants-Premiere-15795361#ooid=JiNGVlMjrilCoPRF2vVFFijt9DzMZvWE
2011. április 12., kedd
18. fejezet
(Bella)
Félve ültem apu kocsijába. Nem akartam anyuval találkozni. Rossz előérzetem volt ezzel a látogatással szemben. Nyáron sose szoktunk találkozni, mert mindig a férjével utazik. Látszott apun, hogy ő sincs elragadtatva ettől a hirtelen látogatástól. Nem siettünk a reptért felé. Mikor odaértünk még volt pár per a gép leszállásáig. Feszülten várakoztunk apuval.A gép landolt és rövid időre rá megláttuk anyut és a férjét közeledni felénk.
-Jaj kicsi lányom, el se tudod képzelni mennyire hiányoztál - mondta miközben átölelt. Kivülről meghatónak számíthatott ez a jelenet, de valójában nem volt benne semmi szeretet.
- Bella, örülök, hogy látlak - mondta Phil és át akart ölelni viszont elhúzódtam tőle. Még élénken élt bennem annak a napnak az emléke ami végül arra késztetett, hogy meneküljek el a saját anyám házából.
Miután mindenki köszönt mindenkinek, összeszedték a csomagjaikat és haza indultunk. A kocsiba feszült csend uralkodott és senki se szólalt meg egész hazáig. Apu gyorsabban vezetett hazafelé mint amikor a reptér felé mentünk. Kis idő múlva hazaértünk és ők felvitték a vendégszobába a cuccaikat.
Hiányzott Edward. Most, hogy vakáció van a nap 24 órájában együtt vagyunk és még apu miatt sem kell aggódjunk. A tegnap éjszaka képei pörögtek le újra és újra szemeim előtt. Az a gyönyör amivel megajándékozott... Még mindig borzongás fut végig rajtam, ha csak rá gondolok. Fantáziálásom közepette mentem le a konyhába vacsorát készíteni. A szokásos ritmusban csináltam minden, szinte semmire se figyeltem most oda. Épp azon gondolkoztam, hogy vajon mikor fog Ed átjönni. Alice biztos látta, hogy anyu jön és azért nem jött még át szerelmem. Míg csak apuval voltunk nem volt gond. Bármikor jöhetett, igaz apu nem szeretett volna látni intim pillanatokat, de erre mindig is vigyáztunk. Apuval jól megvoltunk, de most nem akartam kitenni szerelmemet anyu és férje undokságának. Tudom, hogy elviselne minden sértést anyutól csak azért mert szeret, de én nem akartam ezt.
Róla álmodozva fejeztem be a vacsorát. Apuék bejöttek a konyhába és lassan falatozni kezdtünk. Ismét rossz előérzetem volt. Alig tudtam egy pár falatot lenyelni egész idő alatt és nagyon zavart, hogy valahányszor felpillantottam anyu mindig engem nézett. Kérdő pillantásomra csak lehajtotta a fejét és tovább evett. Apu is kedvtelenül majszolta a húst. Amikor befejeztük a vacsorát, összeszedtem a tányérokat és mosogatni indultam míg ők a nappaliba mentek. Gyorsan végeztem a mosogatással és fel akartam menni a szobámba mikor anyu megszólalt:
- Bella, kincsem, gyere ide kérlek! - kedvtelenül mentem be a szobába és vártam, hogy mit is akar mondani, hogy aztán felmehessek végre a szobámba abban reménykedve, hogy szerelmem már ott vár. - Akarunk mondani valamit - pillantott a szemembe.
- Igen? - kérdeztem félve, mert a rossz előérzetem megint jelentkezett.
- Azt szeretnénk, hogy velünk költözz Arizonába! - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Hogy mi? - kérdeztem megütközve.
- Mostmár mi sem fogunk annyit utazni és neked is ott a helyed, mellettünk! - mondta Phil
- De...én..nem - válaszoltam nekik cérnavékony hangon
- Hogy hogy nem? - kérdezte anyám egyre mérgesebben.
- Én...én nem akarok oda költözni - mondtam félve de biztosan az akaratomban.
- Mégpedig oda fogsz költözni, ha akarsz ha nem. Pár nap múlva megyünk is haza. Pár napod van még elbúcsúzni az itteni életedtől - mondta anyám és ezennel lezártnak tekintette a vitát.
- Nem! - válaszoltam mérgesen, majd sarkon fordultam és felszaladtam a lépcsőn. Benyitottam a szobámba és könnyes szemmel bújtam szerelmem felém nyújtott karjaiba.
Itt is volna. Bocsi a késésért és, hogy eléggé rövid, de most is két matek példa között írtam meg :D
Örülnék pár kominak.
puszi
Anita
Félve ültem apu kocsijába. Nem akartam anyuval találkozni. Rossz előérzetem volt ezzel a látogatással szemben. Nyáron sose szoktunk találkozni, mert mindig a férjével utazik. Látszott apun, hogy ő sincs elragadtatva ettől a hirtelen látogatástól. Nem siettünk a reptért felé. Mikor odaértünk még volt pár per a gép leszállásáig. Feszülten várakoztunk apuval.A gép landolt és rövid időre rá megláttuk anyut és a férjét közeledni felénk.
-Jaj kicsi lányom, el se tudod képzelni mennyire hiányoztál - mondta miközben átölelt. Kivülről meghatónak számíthatott ez a jelenet, de valójában nem volt benne semmi szeretet.
- Bella, örülök, hogy látlak - mondta Phil és át akart ölelni viszont elhúzódtam tőle. Még élénken élt bennem annak a napnak az emléke ami végül arra késztetett, hogy meneküljek el a saját anyám házából.
Miután mindenki köszönt mindenkinek, összeszedték a csomagjaikat és haza indultunk. A kocsiba feszült csend uralkodott és senki se szólalt meg egész hazáig. Apu gyorsabban vezetett hazafelé mint amikor a reptér felé mentünk. Kis idő múlva hazaértünk és ők felvitték a vendégszobába a cuccaikat.
Hiányzott Edward. Most, hogy vakáció van a nap 24 órájában együtt vagyunk és még apu miatt sem kell aggódjunk. A tegnap éjszaka képei pörögtek le újra és újra szemeim előtt. Az a gyönyör amivel megajándékozott... Még mindig borzongás fut végig rajtam, ha csak rá gondolok. Fantáziálásom közepette mentem le a konyhába vacsorát készíteni. A szokásos ritmusban csináltam minden, szinte semmire se figyeltem most oda. Épp azon gondolkoztam, hogy vajon mikor fog Ed átjönni. Alice biztos látta, hogy anyu jön és azért nem jött még át szerelmem. Míg csak apuval voltunk nem volt gond. Bármikor jöhetett, igaz apu nem szeretett volna látni intim pillanatokat, de erre mindig is vigyáztunk. Apuval jól megvoltunk, de most nem akartam kitenni szerelmemet anyu és férje undokságának. Tudom, hogy elviselne minden sértést anyutól csak azért mert szeret, de én nem akartam ezt.
Róla álmodozva fejeztem be a vacsorát. Apuék bejöttek a konyhába és lassan falatozni kezdtünk. Ismét rossz előérzetem volt. Alig tudtam egy pár falatot lenyelni egész idő alatt és nagyon zavart, hogy valahányszor felpillantottam anyu mindig engem nézett. Kérdő pillantásomra csak lehajtotta a fejét és tovább evett. Apu is kedvtelenül majszolta a húst. Amikor befejeztük a vacsorát, összeszedtem a tányérokat és mosogatni indultam míg ők a nappaliba mentek. Gyorsan végeztem a mosogatással és fel akartam menni a szobámba mikor anyu megszólalt:
- Bella, kincsem, gyere ide kérlek! - kedvtelenül mentem be a szobába és vártam, hogy mit is akar mondani, hogy aztán felmehessek végre a szobámba abban reménykedve, hogy szerelmem már ott vár. - Akarunk mondani valamit - pillantott a szemembe.
- Igen? - kérdeztem félve, mert a rossz előérzetem megint jelentkezett.
- Azt szeretnénk, hogy velünk költözz Arizonába! - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Hogy mi? - kérdeztem megütközve.
- Mostmár mi sem fogunk annyit utazni és neked is ott a helyed, mellettünk! - mondta Phil
- De...én..nem - válaszoltam nekik cérnavékony hangon
- Hogy hogy nem? - kérdezte anyám egyre mérgesebben.
- Én...én nem akarok oda költözni - mondtam félve de biztosan az akaratomban.
- Mégpedig oda fogsz költözni, ha akarsz ha nem. Pár nap múlva megyünk is haza. Pár napod van még elbúcsúzni az itteni életedtől - mondta anyám és ezennel lezártnak tekintette a vitát.
- Nem! - válaszoltam mérgesen, majd sarkon fordultam és felszaladtam a lépcsőn. Benyitottam a szobámba és könnyes szemmel bújtam szerelmem felém nyújtott karjaiba.
Itt is volna. Bocsi a késésért és, hogy eléggé rövid, de most is két matek példa között írtam meg :D
Örülnék pár kominak.
puszi
Anita
2011. április 9., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)