23. fejezet

(Edward)

Láttam Emmet gondolatai között, hogy alig várja, hogy pár megjegyzést tegyen az éjjel történtekről, de mivel nem akartam, hogy szerelmem kellemetlenül érezze magát halkan morogva figyelmeztettem bolond testvéremet, hogy jobban tenné ha befogná a száját. Ahogy elnézem ehhez is lesz egy két  hozzáfűzni valója. Csak azt nem tudom, hogy ők mégis honnan tudták meg, hogy mi történt köztem és Bella között. De ahogy ránéztem húgom angyali arcára rögtön tudtam a választ. Egyszer biztos ki fogom tekerni Alice kecses nyakát. Rose láthatta az arcomon, hogy most biztosan csak felidegesítene Emmet mondandója ezért mikor szólásra nyitotta volna a száját, hogy rögtön rákezdhessen a szivatásunkra, egy jól irányzott nyaklevessel Rose el is hallgatatta.

Én is és Bella is hálásan pillantottunk rá, mire ő csak melegen ránk mosolygott. Alice is rögtön elkezdett valamiről beszélni, de nem figyeltem rá. Azon gondolkoztam, hogy szerelmem mennyire megváltoztatta mindannyiunk életét. Főleg Rose viselkedésén lepődtem meg. Az elején nem igazán tetszett neki, hogy Alice és én egy emberrel barátkozunk, de amikor ő is megismerte a véleménye teljesen megváltozott. Mostanra már úgy gondol rá mint a legjobb barátnőjére. A családból egyedül Tanyanak nem tetszik az, hogy Bella része az életünknek, de az ő véleménye senkinek sem fontos.

Becsengettek. Egy újabb iskola nap kezdődik el. Szerencse, hogy szerelmem szinte mindig mellettem van, mert másképp már rég belepusztultam volna az unalomba. Vagy pedig megöltem volna pár embert amiért bizonyos dolgokat gondolnak Bellámról. Például Mikeot és Jessicat. Elképesztő, hogy mennyire felszinesek tudnak lenni az emberek.

Szerencsére eléggé gyorsan eltelt a nap. Alice még marasztalt egy kicsit a parkolóban, mert minden áron rá akarta venni kedvesemet arra, hogy délután vásárolni menjen vele, de Ő hallani se akart róla. Persze Alicet se könnyű lerázni úgyhogy végül abban egyeztek meg, hogy a hétvégén mennek vásárolni. Csodás. Egy egész napot kell majd nélkülöznöm szerelmemet csakis húgom beteges vásárlás mániája miatt.

Végre elindultunk haza. Bella háza előtt viszont nem várt látvány fogadott. Egy motorbiciklinek nekitámaszkodva állt Jacob Black. Mikor Bella meglátta rögtön kipattant a kocsiból és a nyakába vetette magát. A szívembe ismét belemart a féltékenység, mint oly sokszor már amikor róla volt szó. Hiába próbált Alice nyugtatni mindig, hogy Bella és Jacob csak barátok mindig arra gondoltam, hogy köztük több is lehetne mint barátság. Annak ellenére, hogy Jacob vérfarkas, mégis jobb, szebb jövőt biztosíthatna Bellának mint én. Hisz eléggé jól ismertem már, hogy tudjam, nem maradna velem anélkül, hogy vámpirrá ne változtatnám. Ez viszont azzal jár, hogy az eddigi életét kéne feláldozza értem. Én meg nem akarom ezt. Jacob mellett nem kéne elhagyja az apját. Nem kéne folyton egyik helyről a másikra költöznie. Lehetnének gyerekei. Élhetne egy boldog, hosszú életet mellette.

Ezek a gondolatok gyötrelmes fájdalmat okoztak a szívemben. Félretéve eme gondolataimat és is közelebb mentem a még mindig önfeledten ölelkező pároshoz. Ekkor végre elszakadtak egymástól és Bella bemutatott minket egymásnak. Láttam a gondolatai között, hogy bármikor képes lenne megölni, ha akár testileg akár lelkileg bántanám Bellát. Szerencsére a gondolatai között nem láttam egyetlen olyat se ami szerelemről szólna. Ő is úgy szereti Bellát mint a húgát. Ez valamelyest megnyugtatott, de az előbbi képzelgéseim most sem törölödtek ki a fejemből.

Annak ellenére, hogy ősi ellenségek vagyunk, mindketten próbáltunk megbarátkozni a másik jelenlétével. Csakis Bella kedvéért. Ő is tudta, hogy én mit jelentek Bellának és én is tudtam, hogy ő mit jelent neki. Belemélyedtek a beszélgetésbe én meg folytattam Jacob gondolatai elemzését. Csak ritkán szóltam én is közbe. Szerelmem érezhette az igyekezeteink ellenére is feszült légkört ezért próbált beszélgetést gyártani köztünk. Többé kevésbé sikerült is neki.

Jacob egy idő után menni készült. Bellát ismét megölelte, mintha próbára akarná tenni az önuralmamat. Végül mielőtt kilépett volna az ajtón tétovázva bár de felém nyújtotta a jobbját. Kezet ráztunk mire láttam szerelmem szemében a boldogságot. Miután elment Bella heves csókjával támadott le. Természetesen ugyanolyan szenvedélyesen viszonoztam édes csókjait majd karjaimba véve lépdeltem fel vele a szobájába.

Végigfektettem az ágyán, majd testem követte az övét. Forró, szenvedélyes csókok közepette vetkőztettük le egymást. Most szó sem volt lassúságról. Hevesen estünk egymásnak, ennek ellenére minden mozdulatunkból sütött a gyengédség és a szerelem. Most nem engedte, hogy sokáig kényeztessem. Csókunk egy pillanatig sem szűnt meg, mikor Ő átvette az irányítást. Csípőmre ült, majd a körmeit végighúzta oldalamon amikor tövig merültem benne. Hol gyorsabban, hol lassaban mozgott felettem és én már szinte megőrültem ettől a váltakozó tempótól. Mikor már csak pillanatok választottak el mindkettőnket a gyönyörtől Ő ismét lelassult. Ekkor jött el az idő, hogy én vegyem át az irányítást. Magam alá gyűrtem és gyorsabban kezdtem mozogni benne. Láttam a szemébe az elégedettséget. Elégedett volt magával amiért ennyire képes az őrűletbe kergetni.
Szorosan egymás karjaiba bújva köszöntöttük a gyönyört. Percekig, ha nem órákig maradtunk még így, apró csókokat és vallomásokat váltva.


(Bella)

Szombaton, ahogy megígértem Alicenak elmentem velük vásárolni. Szinte egész nap járkáltuk az üzleteket, és együttes erővel rám beszéltek olyan darabokat is amiket sose gondoltam, hogy megvenném, illetve viselném. Az utolsó megállónk egy fehérnemű bolt volt. Alice és Rose rögtön belevetették magukat a vállogatásba, míg én csak tétovázva álltam az üzlet közepén. Ahogy elnéztem a szebbnél szebb fehérneműket arra gondoltam, hogy miért is ne. Végül is szerelmem lehet szívesen látna egy pár darabba. Rögtön különböző képkockák lepték el az agyamat. Fülig pirulva ráztam meg a fejemet, így próbálva elűzni a pajzánabbnál pajzánabb gondolatokat. Vajon mikor lettem én ilyen, ezt is csak Ed váltja ki belőlem. Sóhajtva vetettem bele magam a keresgélésbe. Kaptam is pár igazán szép darabot, amik még rajtam is jól álltak. Mindketten hatalmas vigyorral az arcukon figyletek ahogyan vállogatok. Ettől ismét elpirultam.

- Szép éjszakátok lesz. - kacsintott rám Alice. - Láttam - hatalmas szemekkel néztem rá. Csak remélni tudtam, hogy nem néz végig minden egyes alkalmat amikor a bátyjával szeretkezek. - Nyugi, azért nem néztem végig minden részletet. Ennyire én sem vagyok kiváncsi - mosolygott rám nyugtatólag. Kis ideig még folytattuk a vásárlást majd végre, egy ilyen fárasztó nap után indultunk haza.




Ennyi volna. Én pár napra elutazom, tehát jövő hét végéig biztos nem lesz friss. Azért igyekszem majd valamit írni amíg el leszek menve de nem igérek semmit. Köszönöm a komizóknak, hogy ismét leírták a véleményüket, név szerint: Kinga, LilyVolturi, Ágika, DestinyHope. Megkérnélek, hogy ide is írjatok pár komit. Amint meglesz jön a kövi.
puszi mindenkinek
Anita

22.fejezet

Sziasztok! Első sorban, nagyon szépen köszönöm az előzőhöz kapott 6 komit :) El se tudjátok képzelni mennyire jó volt olvasni a véleményeiteket :) Második sorban, bocsi, hogy megint rég nem volt friss, de nem voltam/vagyok olyan lelki állapotban, hogy valami jót is írjak. Még a végén elválasztottam volna őket vagy valakit megöltem volna :D Teszek ki 2 szavazást is, komiban vagy mailbe meg lehet írni, ha valamit máshogy képzeltek el, vagy ha volna valamilyen javaslatotok :) Illetve meg szeretnélek kérni, hogy komizzatok. Még az az egy-két sor is nagyon sok kedvet illetve erőt ad, hogy írjak, az önbizalmam amúgy is valahol nagyon lent van.
Na és akkor itt is a feji
puszi mindenkinek,
Anita


(Edward)

Siettem a vadászattal. Minnél előbb vissza akartam érni hozzá. Biztosan nagyon fájt neki az édesanyja viselkedése. Lehet, hogy nincs jogom hozzá, de teljes mértékben elítélem őt amiért így bánik a lányával. Hát tényleg ennyire kevesen látják Őt tisztán? Tényleg ennyire kevesen veszik észre, hogy mennyire tökéletes, mennyire ártatlan? Tényleg még a saját anyja se látja a fájdalmát? Vagy talán nem is érdekli. Ha csak úgy képes volt elengedni Őt maga mellől évekkel ezelőtt, akkor mit is várhatnánk most el tőle.

A múlt éjszaka történtek peregtek le újra előttem. Újra és újra láttam magam előtt, ahogy ott ült a fűben a rétünkön. Mennyire elesettnek tűnt, mennyire el volt kámpicsorodva mikor azt hitte, hogy meggyülöltem. Hogy, hogy fordulhatott meg ilyesmi a fejében azt nem tudom. Számtalanszor elismételtem már neki, hogy bármi is történik a szerelmünk, a szerelmem iránta törthetetlen. Nem rá voltam mérges, hanem arra az állatra aki ezt tette vele. Csak egyszer kaparintanám a kezeim közzé. Élve biztos nem szabadulna. Lassan, fájdalmasan ölném meg amiért tönkretette Bella életét.

Gyorsan futottam vissza a város felé. Már besötétedett. Bella biztosan lefeküdt már, bár ahogy én ismerem Őt inkább virraszt, csak, hogy megvárjon. Egyetlen ugrással szerelmem szobájába termettem, de ott nem várt látvány fogadott. Az ágyon feküdt és biztosan rosszat álmodhat. Összezárt szemhélyai alól könnyek záporoztak és az egész testtartása feszült volt. Magamhoz öleltem és csititani próbáltam. Csak percek múlva nyiltak ki szemei és amint meglátott hozzám bújt és úgy zokogott tovább.

Félretettem egyre növekvő aggodalmam és a kérdéseimet és magamhoz szorítottam őt. Lassan csitult a zokogása és végre megkérdezhettem, hogy mit álmodott. Hüppövre mesélte el az álmát, mire én nyugtatni próbáltam, hogy mostmár az az átkozott nem bánthatja, de erre újra sírt, szinte még keservesebben mint az előbb. Teljesen összezavarodtam. Mikor rákérdeztem, viszont olyan baromságokat kezdett összehordani, hogy egyből felment volna a pulzusom, ha még lenne olyanom. Megpróbáltam visszafogni magam és mérgem csak egy pár kérdésbe belesűríteni, de legszívesebben orditottam volna.

Még mindig nem fogta fel, hogy mennyit jelent nekem? Gondolja, hogy csak úgy passzívan figyelném, hogy az az átkozott vámpir bántsa? Egyáltalán az is megfordult a fejében, hogy ha valami baja esne én nyugodtam, mintha mi sem történt volna folytatnám az életem? Nem tudom, hogy bizonyítsam be neki, hogy létezésemnek, csak úgy van értelme, ha Ő is velem van. Nélküle már nem tudnák élni. Az életem, a létezésem értelme és a szívem örökké az övé marad.

Lágyan csókolt meg és én minden érzelmemet belesűritve csókoltam vissza. Csókunk lassacskán elmélyült és én lágyan döntöttem végig az ágyon. Minden apró porcikájának külön figyelmet szentelve kényeztettem Őt. Lágyan csókolgattam végig újra és újra legérzékenyebb pontjait, örömmel hallgattam apró nyögéseit és éhesen ittam magamba meztelen testének látványát.

Miután a csúcsra ért fölé támaszkodva csókolgattam Őt, míg valamelyest lehiggad. Ekkor aztán olyat mondott amit még álmaimban sem reméltem, hogy ilyen hamar hallani fogom tőle. A biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy biztos-e. Gyorsan szabadultam meg a ruháimtól és feküdtem vissza mellé. Lassan, óvatosan tettem a magamévá. A fájdalom, a kellemetlenség jeleit kerestem az arcán mikor teljesen eltüntem benne. Mozdulatlanul feküdtem felette mikor felpillantott rám. A szemében csak végtelen szerelmet és vágyat láttam. Nyoma sem volt fájdalomnak.

Szenvedélyesen viszonoztam a csókját, majd mikor esdeklően emelte meg a csípőjét lassan mozogni kezdtem. Minden pillanatát kiélveztünk a szeretkezésünknek. Nem tudnám még megsaccolni sem, hogy mennyi ideig voltunk együtt. Talán percekig, vagy órákig. Az idő megállt és csak mi ketten léteztünk. Mi és a végtelen szerelmünk.

(Bella)

Másnap reggel álmosan ébredtem szerelmem mellkasán. Ásitva bújtam mégközzelebb hozzá, tudván, hogy hamarosan el kell szakadjak tőle, mert suliba kell menjünk.

- Jó reggelt kicsim - suttogta a fülembe miközben lágyan cirógatni kezdte a hátamat.

- Neked is. - lágyan csókoltam meg miközben az én sem tudtam parancsolni a kezeimnek és lassan simogatni kezdtem izmos felsőtestét.

- Hogy érzed magad? - kérdezte mikor már a csókok és az apró simogatások nem voltak elegek.

- Soha jobban - suttogtam mielőtt újra rávetettem volna magam kivánatos ajkaira.

Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Mind közelebb és közelebb akartam kerülni hozzá. Újra át akartam éni a gyönyört vele. Erre a gondolatra elpirultam. Eddig sose gondoltam volna, hogy én ilyen is tudok lenni. Sose gondoltam, hogy ennyire tudnék kivánni egy férfit. Neki is hasonló gondolatok járhattak a fejében ugyanis a következő pillanatban maga felé emelt és lágyan hozzám dörgölte kőkemény vágyát. Akaratlanul is egy nyögés szakadt ki belőlem. Lassan engedtem magamba és a gyönyörteli érzéstől mindkettőnk torkát mély nyögés hagyta el. Szenvedélyesen, gyorsan szeretkeztünk. Pillanatok alatt csapott le ránk szinte egyszerre az édes megsemmisülés. Percekig feküdtünk még egymás karjaiba, de sajnos, túl hamar el kellett szakadnunk egymástól.

Gyors zuhanyt egy méggyorsabb öltözködés követte, majd száguldottunk is a suli felé. Mint később megtudtam, mielőtt felébredtem volna szaladt haza szerelmem a kocsi után. Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból még váltottunk egy rövid, de annál szenvedélyesebb csókot. A parkolóban megláttuk a Cullen testvéreket és elindultunk feléjük. Tanya csak morcosan figyelt minket de ezen a gyönyörű reggelen semmi se ronthatta el a jókedvem. Rose és Jazz mosolyogva vártak be minket viszont Alice és Emmet arcán ott virított a kaján vigyor amiből mindketten rájöttünk, hogy ezt nem fogjuk megúszni...

21. fejezet

(Bella)

Már hajnalodott amikor szerelmem hazavitt. Gyönyörű volt ez az éjszaka. Annak ellenére, hogy el kellett meséljem neki az egészet, a múltam nem, hogy közénk állt, hanem csak még szorosabbá fonta a köztünk lévő érzéseket. Kora reggel, mikor hallottuk lent a készülődést, Ed is hazament. Gyors zuhanyzást, egy még gyorsabb öltözködés követte, majd lementem elbúcsúzni anyáméktól. Tiltakoztak amikor apu felajánlotta, hogy kivisszük őket  a reptérre. Anyu futólag átölelt, majd elmentek.

Szomorúan néztem utánuk. Igaz, hogy nem akartam velük menni, de szeretem anyut és fáj amikor érzem, hogy ő nem viszonozza az érzéseimet. Talán ő is viszont szeret, de ezt nem mutatja ki és ez lassan, de biztosan gyilkolja az én érzéseimet is. Apu kezét éreztem a vállamon, amint gyengéd erőszakkal próbál maga felé fordítani. Csak most vettem észre, hogy a könnyek megállíthatatlanul törték elő szorosan összezárt szémhéjaim alól. Apu felé fordultam és hozzábújtam. Percekig álltunk így összeölelkezve meddig valamennyire lenyugodtam. Utána bementünk a házba és én nekiálltam reggelit készíteni.

Reggeli után felmentem a szobámba és nekiálltam tanulni. Még egy hónap van hátra a suliból és nem akarom most elrontani a jegyeimet. Ed is felhívott, hogy elmegy vadászni, de estére jön hozzám. Ezek után próbáltam a tanulásra koncentrálni, de sokkal nehezebben ment. Újra és újra eszembe jutott az együtt töltött idő és annyira belemélyedtem az álmodozásban, hogy egy idő után feladtam a próbálkozást, hogy a matekre figyeljek. A tegnap éjszaka egy percet se aludtam, úgyhogy hamarosan elnyomott az álom.

Gyönyörűnek indult az álmom. A rétünkön voltunk szerelmemmel. A nap hét ágra sütött és én szinte nyálcsorgatva legeltettem a szememet meztelen felsőtestén. A látvány már nem volt elég ezért közelebb araszoltam hozzá és a kezeimmel is kitapogattam az előbb megcsodált izmokat. Lassan az ajkaink is találkoztam és gyengéd mégis szenvedélyes csókban forrtunk össze. Ekkor egy ironikus kacajt hallottunk az erdő széléről. Mindketten odapillantottunk, de mikor megláttam ki az aki figyel minket elakadt a lélegzetem. A szőke lófarokba kötött haj, a vérvörös szemek, a szadista vigyor az arcán. Tudtam ki ő. Még ha nem is láttam tisztán akkor az arcát ezer közül felismerném. Szerelmem is megfeszült mellettem, ebből következtettem, hogy ő is rájött, hogy ki ez. Elengedett és elindult felé. A férfi is megindult felénk és nekitámadt szerelmemnek. Éles sikoly hagyta el a torkomat, amikor láttam, hogy Ed elveszti a csatát és a férfi elkezd felém közeledni.

Ekkor felébredtem. A szobámba már sötét volt, tehát átaludtam az egész napot. A könnyek ismét záporozni kezdtek szemeimből.

- Bella, kicsim, mi a baj? - kérdezte aggódva szerelmem. Zokogva bújtam hozzá és nem törődve egyre jobban növekvő aggodalmával szorítottam magamhoz. Féltem, rettegtem, hogy elveszíthetem őt csakúgy mint álmomban. Nem akartam soha többé elengedni. Nem akartam, hogy bármi baja essen miattam. Szerelmem beláthatta, hogy most semmit se fog kiszedni belőlem, úgyhogy ő is csak magához szorított és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat. Percekig ültünk így, míg valamelyest lecsillapodott a zokogásom. - Most már elmondod mit álmodtál, ami ennyire felzaklatott?

- Azt álmodtam, hogy a rétünkön voltunk.... amikor ... a fák közül kilépett az a ... vámpir és... te összeverekedtél vele... de ... vesztettél és ő ... közeledni kezdett felém - suttogtam miközben újra sírni kezdtem. Éreztem, hogy szerelmem megfeszül.

- Ne aggódj szerelmem. Soha többé nem fog bántani téged. Én itt vagyok és megvédelek bármi áron. - ahelyett hogy megnyugodtam volna még jobban elkezdtem sírni. - Mi a baj?

- Hát épp ez az. Nem akarom, hogy miattam kerülj veszélybe. Nem akarom ...

- Miről beszélsz? Gondolod, hogy csak úgy elnézném, karba tett kézzel, hogy téged bánt bárki is? Gondolod, hogy hagynám hogy bármi bajod essen? Nem számit, ha az életem kerül veszélybe. Nem számit, mert nélküled úgysem tudnék már létezni. Te vagy az aki megtanítottál szeretni, aki megmentettél és szeretsz minden hibámmal együtt. Soha nem tudnálak elengedni és hagyni, hogy bárki is bántson. Soha. Érted? Soha, soha. - suttogta a végét már a fülembe miközben ismét szorosan magához ölelt. Én is átöleltem és pár könnycsepp csordult végig az arcomon. - Szeretlek.

- Én is szeretlek. - suttogtam és lágyan hozzáérintettem ajkaimat az övéihez.

Csókunk elmélyült és lassan hátradöntött az ágyon. Levegő után kapkodva szakadtam el édes ajkaitól, mire ő áttért a nyakam csókolgatására. Lassan szabadított meg a ruháimtól, és minden felszabaduló bőrfelületet csókokkal hintett tele. Miután teljesen levetkőztetett ismét megcsókolt. Én is elkezdtem kigombolni az ingét, de annyira remegett a kezem, hogy csak nehezen végeztem vele. Letoltam a vállairól majd ajkaitól elszakadva csókokkal hintettem tele a nyakát. Nem engedte, hogy ennél tovább menjek.

- Ez a te éjszakád - suttogta majd lejjebb haladt.

Lágyan csókolta végig újra és újra a testemet, a lepedőbe kapaszkodva remegtem minden apró érintésére. Felsikoltottam amikor lágyan hozzáérintette nyelvét legérzékenyebb pontomhoz. Lassan sodort a gyönyör felé. Próbáltam visszafolytani a nyögéseimet, de nem igazán sikerült. A hajába túrtam miközben a testemet elöntötte a gyönyör. Percekig ziháltam alatta, miközben ő a nyakamat hintette tele édes csókokkal.

- Akarlak - súgtam a szemébe pillantva. Éreztem, hogy ő is akar.

- Biztos vagy benne? - kérdezte meg mégegyszer. Bólintottam.

Gyorsan szabadult meg maradék ruhájától és feküdt vissza rám. Megcsókolt, majd a szemembe pillantott. Elsuttogta, hogy szeret, majd lassan belém hatolt. Lehunytam a szemem. Kicsit fájt, de a kezdeti fájdalom hamar elmult és helyét vette a gyönyör. Felpillantottam rá és láttam, hogy aggodalmasan figyel. Megcsókoltam miközben mozgásra ösztönöztem.

Lassan mozgott bennem, miközben ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. A gyönyör pillanatában ismét megcsókolt, miközben a körmeimmel az oldalát karmoltam végig. Percekig, ha nem órákig maradtunk még így összeölelkezve. Végül legördült rólam, majd szorosan magához húzott. Apró csókokat váltottunk majd egy dalt kezdett dúdolni, amitől pár pillanat alatt elnyomott az álom.



Nos, ennyi lenne. Remélem tetszett. Friss lesz amint összegyűlt pár komi.
Szeretnétek Ed szemszögöt is ebből? :D
Köszi az előzőhöz kapott komit :)
puszi mindenkinek,
Anita

20. fejezet

(Bella)

- Ne itt - suttogtam, mikor láttam, hogy szólásra nyitja száját - menjünk inkább a rétünkre.

Bólintott és a karjaiba véve lépkedett el velem az erdőig. Ott aztán gyorsabb tempóra váltott. Az arcom a vállába fúrtam és most az egyszer azt kivántam, bárcsak sose érne véget ez a pillanat. Féltem. Féltem, hogy most lehetek hozzá utóljára ilyen közel és, hogy miután megtudja az egész igazságot rólam, undorodni fog, és látni sem akar soha többé.

Ezt az aggodalmamat elmondtam egyik csajos estén Alicenek és Rosenak, de mindketten nyugtatni próbáltak, hogy Ed biztos megérti majd. Még szorosabban öleltem amikor megállt a rétünk szélén. Felemeltem a fejem és miután a szemébe pillantva csakis aggodalmat láttam, hozzá hajoltam és lassú csókban forrtunk össze. Fájt a szívem a gondolatra, hogy lehet ez az utolsó csókunk.Nehezen, de elszakadtam édes ajkaitól és miután lerakott a földre körbenéztem a réten. A Hold fénye gyönyörűen ragyogta be a rétet. Leültem a földre és miután Ed is helyet foglalt mellettem belekezdtem a cseppet sem szépnek igérkező történetbe.

Mindent elmondtam neki. Újra a szemeim előtt pergett le minden pillanat abból az éjszakából. És az azután következő évekből. Minden érzés, minden fájdalom. Most először öntöttem ki a lelkem ennyire valaki előtt. Most először meséltem el mindent így ahogy tettem. Ed már a történet közepén felpattant és idegesen járkált. Még mindig bennem volt a félelem, hogy talán nem fogja elfogadni ezt és, hogy el fog hagyni. Mikor befejeztem a mesélést Ő is megállt nekem háttal és láttam, hogy a teste minden izma meg van feszülve. Már látni sem akar.

- Kérlek, Edward.... kérlek - magam sem tudtam mire is kértem pontosan, de sírós hangomra rögtön megfordult és leült vissza mellém.

Az ölébe húzott és átölelt miközben nyugtatni próbált. Ettől csak még jobban zokogtam. Mikor valamelyest lecsillapodtam, felnéztem rá és a szemébe pillantva nem láttam benne sem utálatot, sem undort. Amitől féltem nem következett be. Mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, rögtön magyarázni kezdett, hogy miért is viselkedett úgy. Ezek után én próbáltam lenyugtatni őt. Elhittem neki, hogy most azonnal megkeresné azt az állatot aki ezt tette velem, de én csak el akartam felejteni mindent és boldog lenni mellette. Miután ezt vele is megosztottam, láttam, hogy a gyilkos tűz a szeméből eltünik és a helyét átveszi a végtelen szerelem.

Elfeküdtünk a fűbe és egymás karjaiba néztük a csillagokat, néha apró csókokat váltva. Most voltam csak igazán boldog. Az egyetlen amitől féltem, hogy nem fog már szeretni ezek után. De ez nem következett be. A szerelmünk és a kapcsolatunk csak még szilárdabbá vált. Ennek ellenére tudtam, hogyha bármikor találkozna vele darabokra tépné, de én csak abban reménykedtem, hogy ez sose fog bekövetkezni. Boldog voltam, mert mostmár tényleg semmi sem állhat a szerelmünk útjába. Akkor este még fogalmam sem volt, hogy mekkorát tévedek...




Ezt a dalt hallgattam meddig írtam http://www.youtube.com/watch?v=pStFMcHFeYs
Köszönöm az előző fejezethez kapott komikat :)
puszi mindenkinek
Anita

19. fejezet

Sziasztok lányok. Bocsi, hogy ennyi ideje nem volt friss de tényleg nem volt időm rá. Amikor meg lett volna mindig kellett valamit csinálnom. Na mindegy mostantól sokkal gyakrabban lesz friss :D
Ja és kicsit megkésve, de Boldog 110-ik szülinapot, Edward!

(Bella)

Késő este volt mire megnyugodtam. Szerelmem mindvégig mellettem volt és nyugtatni próbált, kevés sikerrel. Nem akartam távol lenni tőle. Nem akartam visszaköltözni anyuhoz. Évekkel ezelőtt nem érdekelte, sőt örült amikor elköltöztem otthonról. Akkor most miért akarja, hogy visszaköltözzek? Miért akarja újra tönkretenni az életem? Itt boldog vagyok. Miért akar elválasztani azoktól akiket szeretek?

Felnéztem szerelmemre és láttam a szemében, hogy hallotta az egész beszélgetést. Láttam, hogy neki is ugyanazon jár az esze mint nekem. Egymás szemébe nézve mindketten tudtuk, hogy mi már csakis együtt élhetünk, csakis együtt lehetünk egészek és boldogok. Tudtam, hogy nem fogok elmenni innen. Szeretem Őt, jobban a saját életemnél is, és tudom, hogy Ő is így érez irántam. Nem fogok erről lemondani, csak azért mert anyámnak hirtelen hiányzom és vissza akar vinni.

Nem sokat aludtam azon az éjszakán. Csak néztük egymást, néha apró csókokat váltva, és úgy tűnt mintha az idő is megállt volna. A reggel mégis túl hamar jött el és tudtam, hogy beszélnem kell apuval erről az egészről. Az nem lehet, hogy ő beleegyezzen ebbe. Semmiképp nem fogom teljesíteni anyám kivánságát. Bármivel is fenyegetne én innen el nem megyek.

-Apud mindjárt feljön, beszélni szeretne veled. Később átjövök majd. - suttogta szerelmem a fülembe.

-Várlak vissza. Szeretlek.

-Én is szeretlek. - megcsókolt aztán elindult haza.

Apu pár percre rá feljött és leült mellém az ágyra.

-Apu, én nem akarok elmenni innen. Itt vagy te, itt  vannak a barátaim, Alice, Jake. Itt van Edward. Nem mondok le az itteni életemről, csak mert anyunak eszébe jutott, hogy van egy lánya. - mondtam neki és láttam, hogy teljesen egyetért velem.

- Kicsim, ha nem akarsz elmenni, nem kell. Te az én lányom is vagy és ha te itt akarsz élni, akkor itt is fogsz. Ebben biztos lehetsz. - megöleltem és percekig szorongattuk egymást. Tudtam, hogy ő mindig mellettem lesz és bármi is van segíteni fog.

Miután apu elment dolgozni én is felkeltem és átmentem a fürdőbe. A tükörbe pillantva szinte megijedtem a saját látványomtól. Az elmúlt két éjszakán nem igazán aludtam és ez nagyon is jól meglátszik rajtam. Megfürödtem és próbáltam egy kicsit rendbe szedni magam. Felöltöztem és az ágyamon ülve vártam szerelmemet. Tudom, hogy azt mondta, hogy később jön, de nekem már most hiányzik. Kinyújtózkodtam és ismét leperegtek a szemeim előtt minden együtt töltött pillanat. Róla álmodozva nyomott el az álom.

Órák múlve ébredtem fel szerelmem cirógatásaira. Már esteledett, de végre kipihentem magam. A karjaimat Ed nyaka köré fontam és hozzá hajoltam egy csók reményében. Megkaptam. Ájulás közeli állapotban szakadtam csak el édes ajkaitól, hogy levegő után kapkodjak. Bár neki nincs szüksége levegőre, ugyanúgy zihált mint én. Még pár hasonló csókot váltottunk, de apu bekopogott, hogy ideje lenne lemenjek egy kicsit. Nehezen, de elengedtem szerelmemet és egy utolsó puszi után kiugrott az ablakon, hogy pár perc múlva hivatalosan is megérkezzen.

Mikor leértem a konyhába, apu, anyu és Phil az asztalnál ültek. Épp vacsoráztak. Én is leültem, de csak pár falást tudtam lenyelni. Elmosogattam és visszaültem az asztalhoz. Egész idő alatt egyikünk se szólalt meg. A feszült csendet a csengő hangja szakította meg. Egyből felpattantam, és rekord idő alatt értem az ajtóhoz, hogy beengedjem szerelmemet. Még mielőtt felálltam volna az asztaltól láttam apu ajkán a mosolyt.

Ismét egy puszit nyomott csak az ajkaimra, mert már hallottam is anyuék lépteit a hátam mögött. Mikor megfordultam és Edward kezét megfogva húztam magam után a nappaliba, láttam anyu szemébe a megütközést és a dühöt. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű menet.

Apu kezet fogott Eddel, majd anyáéknak is bemutattam. Phil kezet rázott vele míg anyám csak idegesen köszönt neki. Apu próbálta oldani a feszült hangulatot és beszélgetni kezdett Edwarddal. Anyu viszont pár perc múlva felpattant és megkért, hogy menjek ki vele a konyhába, mert valamit beszélni szeretne velem. Rápillantottam szerelmemre, majd miután megszorítottam a kezét anyám után mentem. Ideges járkált a konyhába mikor én is beértem.

- Te teljesen megőrültél? Neked van barátod? Mi van, akarod, hogy megismétlődjenek a pár évvel ezelőtt történtek? - kérdezte miközben a szemei szikrákat szórtak felém. Nekem viszont itt telt be az a bizonyos pohár.

- Nem! Edward nem olyan! Ő igazán szeret engem. Miért jöttél el egyáltalán ide? Miért lettem hirtelen ennyire fontos számodra? Évekkel ezelőtt mikor Phil és te összeházasodtatok nem érdekeltelek. Amikor elköltöztem örültél, hogy megszabadultál egy gondtól. Akkor most miért akarnád, hogy visszaköltözzek hozzád? Miért akarod tönkretenni az életemet? Itt vannak a barátaim, itt van apu, aki hozzád képest mindig mellettem volt és szeretett, és itt van Edward. Miért akarnád most mindezt tönkretenni? Miért nem hagyod, hogy legalább most én is boldog legyek? - sírva kérdeztem tőle mindezt. Az évek alatt oly sok fájdalom gyűlt össze bennem amiért nem kellettem neki. Először mutattam meg neki a valódi érzéseimet, de a szemébe pillantva láttam, hogy hiába. Semmi se változott. Ugyanolyan hidegen pillantott rám mint pár perccel ezelőtt.

- Gondolod, hogy igazán szeret téged? Egyáltalán elmondtad neki, hogy mi történt veled? Tudja? Tudod, azért, hogy egy kapcsolat jól müködjön, a két fél teljes mértékben őszinte kell legyen egymással. Te őszinte vagy vele? Elmondtad neki az igazat magadról? - kérdezte cinikusan mosolyogva.

- Igen, biztos vagyok benne, hogy szeret. Nem mondtam el neki az igazat, de el fogom mondani. De nem ez a probléma itt. Nézd anyu, én nem akarok visszaköltözni hozzátok. Mostmár itt van az életem. Nem akarok veletek élni, már nem.

- Ahogy óhajtod. Mi holnap reggel megyünk haza. Ha akarod még meggondolhatod magad. - mondta minden érzelem nélkül.

Ezzel fogta magát és férjét kézen fogva mentek fel a vendég szobába. Apu is lassan fellépdelt utána a saját szobájába és egyedül maradtam Edwarddal. A szemébe pillantva tudtam, hogy el kell neki mondjam az egész igazat. Már csak abban reménykedtem, hogy megért majd.


Még mindig szeretem a komikat :D
puszi mindenkinek
Anita

Happy Birthday Robert!

Nagyon, nagyon boldog 25. szülinapot RPattz!

RobSten!

Egy újabb bizonyíték, hogy igenis létezik RobSten :D!

http://www.popsugar.tv/Video-Robert-Pattinson-Kisses-Kristen-Stewart-After-Water-Elephants-Premiere-15795361#ooid=JiNGVlMjrilCoPRF2vVFFijt9DzMZvWE