2. Szerelem első látásra?

  Mikor felém fordult, szivem őrült dobogásba kezdett, az arcom lángba borult. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Nem is gondoltam volna hogy ilyet fogok érezni, főleg egy ismeretlen fiú iránt. Nem értettem saját magamat. A szivem úgy repdes mint egy kalitkába zárt kismadár, az arcom gondolom vörösebb mint egy érett paradicsom már csak attól is hogy kedves mosollyal és mély pillantásal fordult felém.

Nem is tagadhatnám hogy tetszik. Szinte az egész lénye vonz, csábit, mégis furcsa biztonságban érzem magam mellette. Nem ismerem mégis mintha kötődnék hozzá. Ez nem kicsit rémisztett meg. Sose éreztem ilyet és nem tudom mit kezdjek a testemen áthullámzó érzésekkel. Vajon ez lenne az az érzés amiről annyit olvastam? Vajon ez lenne a szerelem? Beleszerettem volna első látásra ebbe az ismeretlen fiúba? Ááá Bella ne gondolj már hülyeségekre, hisz nem is ismered, hogy szerethettél volna bele. Nem tudtam tovább elmélkedni mert akkor végre megszólalt.

-Helló, a nevem Edward Cullen. Te pedig- kérdezte bársonyos hangján.

- Én Bella vagyok, Bella Swan- válaszoltam kissé megkésve mikor láttam hogy a tekintete kissé értetlenné válik. Akkor jöttem rá hogy kérdezett valamit én meg bambán bámultam rá.  - Hogy hogy ebbe az esős kisvárosba költöztetek?- kérdeztem gyorsan, hogy elvonjam a figyelmét magamról.

- Nos, biztosan te is hallottad már a pletykákat rólunk - nevetett egyet, láttam körülöttem a többi lányok féltékeny pillantásait- Nevelőapám orvos, itt kapott állást, mert Esme a nevelőanyánk kisvárosba szeretett volna élni. Igy hát ide költöztünk.

-Az szüleiddel mi történt?-csúszott ki a számon meggondolatlanul, rögtön meg is bántam mikor megláttam a szemébe a szomorúságot. - Bocs, hogy ilyen tapintatlan voltam, csak..

-Semmi baj- vágott a szavamba szomorúan mosolyogva - már régen meghaltak. Viszont Esme és Carlislenél jobb szülőket még keresve se találnék.

Még lett volna nagyon sok kérdésem egyik már a nyelvem hegyén is volt de ekkor belépett a tanár. Ez az óra nem volt annyira unalmas mint a többi. Sokszor éreztem magamon kiváncsi pillantását, lopva én is ránéztem néha de mikor össze akadt a pillantásunk rögtön elforditottam a fejem és a hajzuhatagom mögé bujtam. Mikor a csengő megszólalt, gyorsan összepakoltam és siettem ki a teremből.

Túl sok volt ez nekem, nem értettem zavaros érzéseimet. Nem jutottam messze mikor hallottam hogy Edward utánam kiált:

-Várj Bella!- rögtön megfordultam. Mikor odaért mellém mondani akart valamit de ekkor megjelent a háta mögött a szőke csaj.

-Hát itt voltál, nem is tudod mióta kereslek - mindezt olyan nyájasan mondta hogy felfordult tőle a gyomrom.

-Én mentem, sziasztok- gyorsan elsiettem az ellenkező irányba. Még hallottam viszont hogy Edwad rámordul a lányra:

-Mit akarsz Tanya?-  Tanya válaszát már nem vártam meg.

Lehajtott fejjel siettem a torna terem felé, mikor beleütköztem valakibe. Felemeltem a fejem és egy mosolygó manóval találtam szembe magam.

-Szia, az én nevem Alice Cullen, te biztosan Bella Swan vagy, a rendőrdőnök lánya, nagyon örülök hogy megismerhetlek. Nekem most torna órám van de nem tudom merre van a terem, megmutatnád merre van, kérlek?- mondta el egy levegővétellel mindezt egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Szia, én is örülök hogy megismerhetlek, nekem is tornám lesz, szivesen elkisérlek - egyszerüen nem tudtam ellenállni, én is visszamosolyogtam rá.

-Juppi, úgy örülök - azzal a lendülettel belém karolt és együtt indultunk a torna terem felé

Egész végig csacsogott. Nagyon aranyos volt. Mire beértünk a terembe a tanár már bent volt, de legnagyobb örömömre közölte hogy valami sürgős elintézni valója van és hogy maradjunk bent a terembe óra végéig. Alice és én leültünk egy padra és beszélgettünk.

Elmesélte, hogy mind az öten Carlisle és Esme örökbe fogadott gyerekei, kivéve Tanya, aki állitólag csak azért van a családdal hogy Edwardot megszerezze magának. Ezt kissé morcosan mondta, ezek szerint neki se tetszik Tanya, viszont boldog mosollyal közölte hogy Edward nem szereti és nem is fogja beadni a derekát neki. Erre a mondatra hatalmas megkönnyebülés lett urrá rajtam. Elmondta hogy ő és Jasper egy párt alkotnak, úgyanúgy mint Rosalie és Emmet. Boldogan csillogó szemei elárulták hogy imádja Jaspert és hogy nagyon boldog mellette. Rosalie és Jasper iker testvérek valamint Esme az ő nagynénjük.

Ezek után elkezdett engem faggatni. Szivesen válaszoltam minden kérdésére. Úgy éreztem hogy benne megbizhatok és hogy benne egy igazi barátnőre tettem szert. Az órának túl hamar lett vége. Egymásba karolva indultunk a parkolóba mert mindkettőnknek ez volt az utolsó órája.

Alice egyszer csak megtorpant és hatalmas bocsi szemekkel nézett rám, miközbe ezt kérdezte tőlem:

-Bella ugye eljössz velem holnap vásárolni? - sose szerettem vásárolni viszont nem is akartam megbántani őt.

-Én ....nem...- kezdtem volna magyarázkodni hogy miért nem akarok, mikor hatalmas szemei kétszer ekkorára nyiltak és bánatos kiskutyaszemekkel pillantott rám, ennek már nem tudtam ellenállni.- Rendben, holnap suli után elmegyünk vásárolni- mondtam neki.

Boldog sikkantással a nyakaba ugrott. Egy pár másodpercig öleltük egymást aztán tovább indultunk a parkolóba.

Mikor kiléptünk a hüvös levegőre, megláttam Edwardot az autójának támaszkodva, mellette viszont ott állt Tanya. Mikor meglátta hogy én és Alice egymást ölelve jöttünk ki az épületből, megdöbbent aztán kissé idegessé vált a tekintete.

Ezután viszont már nem rá figyeltem, Edward szemébe néztem. Furcsa érzelemdús pillantással ajándékozott meg. Olyan volt mintha csak mi ketten léteznénk, senki és semmi más nem volt körülöttünk. Tanya észrevette hogy Edward engem figyel és ekkor olyat tett amitől az állam a földön koppant.....


Sziasztok, remélem tetszik, egy-két komit szeretnék. :)
puszi
Anita