4.Barátság vagy valami több?

Nem mertem még magamnak se bevallani, hogy szerelmes vagyok Edward Cullenbe. Már az első pillanattól kezdve többet éreztem iránta mint egy egyszerü barát iránt és ez az idő múlásával csak fokozódott. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok érezni egy fiú iránt, főleg miután megerőszakoltak. De nem tudom leállitani az érzéseimet sőt már lassan tagadni se tudom.

Az ő tekintetében is látok olyan szikrákat amelyek azt mutatják hogy ő is érez irántam valamit. Olyan jól, olyan biztonságban érzem magam mellette mint eddig soha. Alig várom mindig a reggelt, hogy viszont láthassam őt, az órákat amikor mellette ülök, a szüneteket amikor elkisér egyik teremből a másikba, miközben beszélgetünk, az ebédszüneteket amikor vele és a testvéreivel ülök.

Alice egyik nap mikor ebédszünet előtt együtt volt óránk, bejelentette, hogy aznap vele és a testvéreivel fogok ülni ebéd közben. Egyrészt örültem, hogy megismerhetem a többi Cullent is másrészt viszont féltem hogy nem fog tetszeni nekik hogy oda ülök. Mint később kiderült alaptalan volt a félelmem. Mind nagyon kedvesek voltak velem. Emmet, a mókamester, nagyon sokat nevetett a bénázásomon, Jasper a védelmező bátyám volt, Rose a szépsége ellenére nagyon kedves volt velem és benne is egy jó barátnőre leltem. Alice és Rose elvittek vásárolni, két divatmásniás mellett már nem volt olyan könnyü kibirni a napot de azért nagyon jól szórakoztunk. Az egyedüli aki ellenséges volt velem az Tanya. De ő valahogy egyáltalán nem érdekelt.

Amit viszont észrevettem az volt hogy a Cullenék nem esznek és nem isznak semmit. Valahányszor rákérdeztem, hogy miért mindig azt válaszolták hogy nem éhesek. Ez nagyon furcsa volt. Valamint az is hogy mindegyikükenk ugyanolyan aranybarna szinü szemük van, a bőrük jéghideg és kőkemény és hogy különböznek mégis annyira hasonlitanak is egymásra.

Gondolataimból a csengő hangja rántott ki. Úgy beszéltük meg Alicel, hogy nálam alszik. Ma péntek van és apu azt mondta hogy addig maradhat amig akar. Ez Alice és az én szemembe azt jelentette hogy hétfőn együtt megyünk iskolába. Lesiettem a lepcsőn és nyitottam is az ajtót. Alice rögtön a nyakamba ugrott, pár másodpercig még szorongattuk egymást, két puszi után pedig elváltunk. Apu is kijött, hogy köszönjön Alicenak.

-Szia Alice, örülünk hogy itt vagy - mondta egy kedves mosoly kiséretében.

-Jó estét Swan rendőrfőnök, én örülök hogy itt lehetek és remélem hogy nem zavarok. - mosolyodott el, ezzel teljesen levette a lábáról aput.

-Tegezz csak nyugodtan, nem vagyok olyan öreg, és természetesen nem zavarsz.

Alice boldogan elmosolyodott és megköszönte Charlienak. Ezután fel is mentünk a szobámba. Miután mindketten letussoltunk és pizsamába öltöztünk, helyet foglaltunk az ágyamon és kezdődött a csajos este.Mindenféléről beszéltünk, mesélt Jasperről és a kapcsolatukról. Aztán pedig engem kérdezett a fiúkról és az eddigi kapcsolataimról. Nagyon meglepődött mikor mondtam neki hogy még sose volt pasim.

- De hát miért? - kérdezte őszinte kiváncsisággal.

-Mert történt valami két évvel ezelőtt ami eltávolitott mindenkitől. Te vagy az első ember akit közel engedtem magamhoz. Te vagy a legjobb barátnőm. - itt boldogan elmosolyodott.

- Nekem te vagy az első igazi barátnőm. Igaz, hogy nekem ott volt Rose de rá sose tudtam úgy tekinteni mint a legjobb barátnőmre. - mondta de ezután feltette azt a kérdést amire nem tudtam, hogy válaszoljak.

-Elmondod mi történt? - kérdezte óvatosan mintha máris tudná miről van szó. Nem tudtam mit tegyek. Mikor belenéztem aranybarna, meleg szemeibe, rögtön tudtam a választ. Tudtam hogy neki elmesélhetem.

- Nem sokkal azután történt hogy apuhoz költöztem. Akkoriban több barátom volt. Angelával értekeztem a legjobban. Egyik este nála voltam. Elbeszélgettük az időt és már besötétedett mire elindultam haza. Nem először tettem meg azt az utat este gyalog és egyedül akkor mégis volt egy olyan érzésem mintha valaki figyelne. Egyszer csak valami zajt hallottam a hátam mögött, de mire megfordultam senki se volt ott. A furcsa előérzetem csak nem akart múlni ezért megszaporáztam a lépéseimet. Lehajtott fejjel siettem mikor nekiütköztem egy kemény testnet. Mikor felnéztem egy szőke, lófarokba kötött hajú férfi állt előttem. Egyedül voltam az utcán és a rosszindulatú mosoly az ajkairől nagyon nyugtalanitott. Mint később kiderült nem hiába volt előérzetem és féltem annyira attól a férfitől. Se szó se beszéd, megragadta a karomat és elrángatott egy sötét sikátorba. Hiába kiabáltam, hiába fenyegetőztem őt meg sem hatotta, csak röhögött rajtam. Lelökött a hideg földre és letérdelt mellém. Durván megcsókolt és én akkor már tudtam mi vár rám. Orditottam, megpróbáltam menekülni, ütöttem őt, de semmi sem sikerült. Sőt azt hiszem hogy a pofonok a karmolások jobban fájtak nekem mint neki. Ő csak szórakozott a próbálkozásaimon. Leszagatta rólam a ruhát, durván szétfeszitette a combjaimat és belémhatolt.Fájt, nagyon fájt, de hiába sikitottam senki se hallotta meg, senki se jött hogy segitsen. - mondtam zokogva. Alice már a történet kezdetétől mellém ült és átkarolta rászkódó testem. Ebből meritettem erőt hogy befejezzem a történetet. - Aztán ott hagyott a sikátorban, meztelenül, megerőszakolva, megalázva. Másnap talált rám apu miután végig izgulta és idegeskedte az éjszakát és riasztózott mindenkit. Ezért is tisztelem és szeretem annyira aput. Ő mindig mellettem állt mindegy mit tettem, támogatott. Anyu sose volt mellettem miután megházasodott. Akkor is idejött és engem meg aput vádolt hogy azért erőszakoltak meg mert nem vigyázott eléggé rám. Azt mondta hogy én magam vagyok a hibás a történtek miatt. Apu elküldte őt és biztositott hogy ő mellettem lesz és hogy nincs semmi baj. Csakis őmiatta nem hagytam el teljesen magam. Ami a legfurcsább volt - jutott eszembe hirtelen, - az az hogy a férfi szeme vörös volt - mondtam és ekkor láttam hogy Alice szemei hatalmasra nyilnak a rémülettől. Az ölelésébe bujtam mig le nem nyugodtam teljesen.

Miután lehiggadtam még beszéltünk minden féléről.Egy idő után viszont Edwardra terelődött a szó.

-Bella, azt akarom hogy teljesen őszintén válaszolj a következő kérdésemre és igérem hogy enkinek se fogom elmesélni. -bólintottam és ekkor köntörfalazás nélkül olyat kérdezett amitől leesett az állam. - Szerelmes vagy Edwardba?- én meg csak hápogtam és lehetséges hazukságok után kerestem. - Az igazat Bella - mondta mosolyogva. Nagyot sóhajtottam és akkor kiböktem.

- Igen Alice, tiszta szivemből szerelmes vagyok a bátyádba. - mindezt lehajtott fejjem, és pipacsvörösen mondtam, Alice pedig akkora lendülettel ugrott a nyakamba hogy majdnem leestünk az ágyról

- Én tudtam, tudtam tudtam - énekelte - Jaj úgy örülök nektek, olyan szép párt alkottok - és még sorolta a hülyeségeit de én közbevágtam.

- Alice, Edward nem szeret engem - mondtam szomorúan  de Alice csak sejtelmesen elmosolyodott és annyit mondott hogy ezt majd még meglátjuk és gyorsan terelte a szót.

A hétvége hamar eltelt. Nagyon jól éreztem magam. Szombaton Jacob is benézett hozzánk. Akkor ő és Alice megismerkedtek és legnagyobb boldogságomra jól értekeztek. Alice viszont egész hétvégén olyan keveset evett mint egy kismadár. Ez kezdett egyre furcsább lenni.

Pénteken , irodalom óra után Edward elkisért a következő órámig amikor olyat kérdezett amire végképp nem vártam volna.

- Lenne kedved...eljönni velem...valahova? Meg szeretnék neked mutatni  valamit, és el mondani valami nagyon fontosat.- mondta zavartan

-Igen- vágtam rá talán túl hamar is. Ő erre viszont boldogan elmosolyodott

- Akkor holnap reggel utánad jövök, jó lesz igy?

- Igen, holnap apu úgyis megy halászni.- mondtam

- Rendben, akkor holnap kilenckor nálad vagyok - mondta lágyan mosolyogva, és odahajolt hozzám. Édes lehelete teljesen elkábitott. Egy puszit nyomott pont a szám sarkára aztán sarkon fordult és elsietett az Ő órája felé.

Én szédelegve és vörösen léptem be a terembe. Alice már 1000wattos mosollyal várt a padunknál.

- Én megmondtam Bella - mondta mindentudóan.

- Alice nem tudod mit akar mondani nekem? - kérdeztem reménykedve

- Dehogynem- mondta mosolyogva- de ne is várd el hogy elmondjam, mindent megtudsz a maga idején. - morcos arcom láttán csak még jobban mosolygott. - Annyit viszont elárulok hogy kényelmes ruhába és cipőbe öltözz.

Ekkor viszont bejött a tanár igy a beszélgetés abbamaradt.Valahányszor visszagondolok a puszira kellemes borzongás lesz úrrá rajtam. Alig vártam hogy vele lehessek. Akkor viszont még nem tudtam mit hoz a holnap...




Köszi Zsu hogy vetted a fáradságot és irtál komit. Amikor lesz komi jön a kövi is
puszi mindenkinek
Anita