7. Éjszaka

Sziasztok. Bocsi, hogy ennyit kell rá várni de most suli is van és nagyon sok házink és tanulni valónk van. Egyre jobban utálom a sulit. Beleértve a magyar tanárnőmet. Na mindegy. Szóval itt a feji, nem lett valami nagy szám.
Ajánlom Beusnak és Zsunak. Beus azt hiszem tudom hogy mire gondolsz de odáig még, hangsúlyozom MÉG nem jutottunk :D. Remélem kapok egy két komit.
puszi
Anita


Apu kocsija még nem volt ott és a házban is sötét volt. Remek. Ezek szerint még nem ért haza. Kissé sok lenne most neki is bemutatni Edwardot. Még csak most tudtam meg hogy ez a félisten valamilyen csodával határos módon engem szeret. Nem tudnám most apu tanácsait és aggodalmait elhallgatni. Lassan lépdeltünk el az ajtóig. Bénáztam egy sort a zárral de végül pipacs vörösen sikerült bejutnunk a házba. Alig hogy levettem a kabátot és a cipőmet megszólalt a telefon. Odasiettem és beleszóltam.

- Halló.

- Szia Bells, ma ne várj haza. Itt maradok Billyéknél nézni egy meccset. Csak holnap reggel érek haza. Remélem nem gond.- mondta kérdő éllel a hangjába.

- Nem dehogy baj, szórakozz nyugottan- mondtam kissé megkésve és zavarodva ugyanis Edward a hátam mögé lopózott és átölelte a derekam.

- A te napod hogy telt? Hogy viselkedett Edward?

- Apu ezt...ezt megbeszéljük ...holnap..jó? - egyből visszatértem a földre mikor meghallottam apu kérdését. Edward mindent hall és én nem akarok beszélni apuval erről az Ő jelenlétébe.

- De annyit mondj meg, rendesen viselkedett veled? - kérdezte mégis aggodalmasan.

- Igen apu, nagyon jól viselkedett. - mondtam megadva magam.- Most viszont mennem kell, még nem vacsoráztam. További jó időtöltést. Jó éjt.

-Jó éjt és hivj ha bármi gond lenne.

Letettem a telefont és még mindig szerelmem karjaiba voltam. Belecsókolt a nyakamba miközben jóizűen kuncogott.

- Mi az?

- Semmi csak...Miért nem akartad elmondani előttem apudnak, hogy milyen volt velem? - kérdezte kiváncsian. - Tán nem volt olyan szörnyű és nem mered elmondani mikor én is itt vagyok - mondta kissé félve de a szeme csillogása valamint az ajkain játszó mosoly meggyőzött róla hogy nem gondolta komolyan. Mégis kissé dorgálóan néztem rá.

- Persze hogy nem volt szörnyű veled ...sőt - mondtam elpirulva. Erre ő boldogan elmosolyodott és édes csókot lehelve a számra a konyha irányába terelt.

- Nagyon otthonosan mozogsz nálam - mondtam mert nem értettem hogy honnan tudja hogy merre van a konyha.

- Hát....valamivel ki kellett töltsem az éjszakákat amig nem láthattalak - mondta bocsánat kérő mosollyal, bennem viszont megállt az ütő.

- Te jártál itt? - kérdeztem magas hangon

- Igen... Már az első nap után mikor legelőször találkoztunk úgy éreztem hogy szükségem van arra hogy valamilyen módon a közeledbe lehessek. Alice pedig kisegitett ebbe.

-Alice? Alice mondta meg hogy hol lakok? - kérdeztem

- Igen ...Haragszol? - kérdezte bűnbánóan. - Tudom hogy nem illendő ilyet tennem de szükségem volt arra hogy lássalak hogy érezzem az illatodat....- és még folytatta volna de én hamar közbe szóltam

- Nem, nem haragszok. Csak kissé furcsa megtudni hogy te mindvégig itt voltál és figyeltél. De hogy érted azt hogy szükséged volt arra hogy érezd az illatomat?

- Mikor legelső nap találkoztunk és megéreztem az illatodat rögtön tudtam hogy az énekesem vagy.

-Az énekesed? Ezt hogy érted?- kérdeztem csodálkozva

- Úgy édesem hogy a véred énekel nekem. De mikor belenéztem a hatalmas csokibarna szemeidbe nem...egyszerüen nem tudtalak volna bántani. Minden vágyam az volt hogy melletted lehessek hogy megvédjelek mindentől - mondta miközben átölelt. Én pedig csak felé nyújtottam az ajkaimat várva hogy megcsókoljon. Lágyan becézgette szája enyémet és én úgy éreztem hogy forog velem a szoba.

Miután elengedtük egymást felmelegitettem a tegnapi vacsorát és ettem egy pár falást. Nem igazán tudtam le nyelni az ennivalót miközben szerelmem szemébe elvesztem. Mikor úgy éreztem hogy elég volt mára az evésből, annak ellenére hogy csak egy pár falatott ettem, felálltam az asztaltól, megkerültem azt és szerelmem ölébe ültem szája elé tartva egy falást a vacsorámból.

- Ugye ezt most te sem gondolod komolyan? - méregette a villára szúrt ennivalót

- Dehogynem. Tudom hogy te nem eszel ilyet de egy kicsitől nem fogsz meghalni. - mondtam szinte fulladozva a nevetéstől. Erre viszont olyat lépett amire nem számitottam. Hirtelen olyan szenvedélyesen mégis szerelmesen csókolt meg hogy szinte a nevem is elfelejtettem. A villa eltűnt a kezemből igy szabadon kulcsolhattam át a nyakát a karjaimmal. Percekig faltuk egymás ajkait, miközben szerelmem finoman simogatta a hátam borzongást csalva elő belőlem.

Még mindig kissé kábán feltámolyogtam a lépcsőn szerelmemmel. Elmentem letussolni mig ő a szobámban várt rám. Azt hiszem sose fürödtem még ilyen gyorsan. Felvettem egy rövidnadrágot és egy alvásra használt nagyobb pólót, párszor áthuztam a fésüt a hajamba és siettem is vista Edwardhoz. Újabb szerelmes csókokat követően merültem mély álomba.

Órák múlva ébredtem arra hogy vihar van kint. Szerelmemnek háttal feküdtem, igy hát gyorsan megfordultam és hozzá bújtam. Sose szerettem ha vihar van. Még most is félek. Gyerekesnek hangzik de ez van.

- Mi a baj kicsim? - kérdezte aggodalmasan

- Semmi csak nem szeretem a viharokat - mondta megborzongva.

- Ne félj, itt vagyok nem lesz semmi baj. - mondta mosolyogva.

Megnyúgtatás gyanánt megcsókolt. És bevállt a módszere. Az összes gondolat kiszállt a fejemből és minden kapcsolatot elvágtam a külvilággal. Csak Ő és én léteztünk. Percekig szenvedélyesen csókolt és én mindezt készségesen viszonoztam. Zihálva váltunk el egymástól, ő pedig áttért a nyakam csókolgatására. Percekig élveztem szerelmem kényeztetését. Minden porcikám bizsergett ahogy gyengéden végig siklottak ajkai nyakamon újra és újra. Ismét megcsókoltam.

Perceken, órákon keresztül csókolóztunk és élveztük a másik közelségét. Hajnaltájt nyomott el az álom kedvesem karjaiba. Egy biztos ez volt eddigi életem legszebb éjszakája.