3. Barátság

Odahajolt Edwardhoz és ajkait rátapasztotta az övéire. Ismét nem értettem a saját érzéseimet. Gyilkos düh hullámzott át rajtam, olyan volt mintha féltékeny lettem volna. Jaj Bella, ne gondolj megint hülyeségekre, hogy lehetnél féltékeny mikor nem is vagy szerelmes. Biztos az hogy nem vagyok? Elég! kiáltattam magamra gondolatban és minthogy tovább elmélkedtem volna zavaros gondolataimon elhatároztam hogy itt az ideje hogy haza menjek.

Gyorsan Alicehez fordultam, hogy elbúcsúzzak tőle. Az ő arcáról is dühöt olvastam le miközben a csókolózó párost nézte villámot szóró szemekkel. Aranyos volt a morcos arca, de valami azt sugalta, hogy nem kéne ujjat húzni vele, mert akármennyire aranyos ez a manó biztos őt is ki lehet hozni a sodrából és szerintem most Tanyanak sikerült ez. Elköszöntem tőle, nyomtam egy puszit arcára mitől a düh helyét átvette a boldogság, megöleltük egymást, és én elsiettem a kocsimhoz.

Alice még utánam kiáltatta, hogy ne feledkezzek meg a holnapi terveinkről. Felé fordulva bólogattam, de közben akaratlanul is Edwardra esett a pillantásom. Nem tolta el magától Tanyat. Ez nagyon zavart.
Ezek szerint Alicenek nincs igaza. Edward lehet szereti Tanyat, vagy ha nem is szereti tetszik neki. Nem is csodálom, Tanya tényleg nagyon szép, mig én csak egy szürke kisegér vagyok. A kisujjáig se érek fel. Ez a gondolat még jobban elszomoritott. De akkor Edward miért nézett rám úgy ahogy? Ááá biztosan csak olyat képzelek ami nem létezik.

Ilyen gondolataim voltak egész nap. Tanyan és Edwardon gondolkoztam miközben a házit irtam. Túl hamar befejeztem, igy más dolgom nem volt csak az érzéseimen rágódtam. Ekkor elhatároztam hogy itt az ideje hogy megsüssem a halat. Ma vendégeink lesznek. Lesz valami meccs a tévében és apu meghivta Billyt hozzánk. Billy apu barátja és sejtésem szerint Jacob is jön vele.

Mikor ideköltöztem hamar megtaláltuk a közös hangot Jacobbal és nagyon jó barátok lettünk. Annak idején féltem hogy ő többet érez irántam mint puszta baráti szeretet de hála Istennek ez nem történt meg. Csak baráti, testvéri szeretet köt össze minket. Tőle is eltávolodtam az utóbbi időben. Ő és Billy tudják mi történt velem. Remélem hogy megbocsájt amiért őt is hanyagoltam.

Örültem, hogy jönnek igy legalább nem fogok egész este a szobámban gubbasztani és Edwardon gondolkozni. Nem tudtam folytatni ezt a gondolatot mert hallottam apu autóját. Ezek szerint már itt is vannak. Én is szinte kész voltam a vacsorával. A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Apu és Billy vacsora után rögtön a meccset mentek nézni mig én a konyhába maradtam Jacobbal.

Mint gondoltam Jake megértő volt és háritotta a bocsánat kérésemet. Elsimételte nekem, hogy bármi is történjem mellettem lesz. megigértette velem hogy gyakrabban fogok La pushba menni hozzá. Utána minden féle témákról fecsegtünk. Minden olyan volt mint régen. Nagyon jól szórakoztam egész este.

Reggel az órám idegesitő csörgésére ébredtem. Csiga lassusággal kivánszorogtam a fürdőbe s elvégeztem reggeli teendőimet. Felöltöztem és leballagtam a konyhába, közben kétszer is megbotlottam. Alig hogy megittam a narancslevet csengettek. Elvánszorogtam az ajtóig és szélesre tártam. Alice állt az ajtó előtt és vidáman csicseregni kezdett.

-Szia. Ma úgy beszéltük meg, hogy órák után megyünk vásárolni és arra gondoltam, hogy érted jövök, hogy ne kelljen haza gyere suli után hanem rögtön mehessünk Port Angelesbe.

-Szia. Rendben. Mehetünk is- engem is felviditott, és mosolyt csalt az arcomra.

A nap lassan és unalmasan telt. Alice folyton velem volt és beszélgettünk. Edwardot is láttam néha. Megint olyan érzelemdús pillantással méregetett miközben lágyan mosolygott rám. Teljesen összezavart.
Tanyaba is belebotlottam egyszer. Ő inkább idegesen méregetett és mikor a szemébe néztem az jutott eszembe, hogy ha a pillantás ölni tudna már halott lennék. Nem igazán értettem mi baja velem. Igaz hogy nem akarok barátkozni vele de azért nem értettem hogy miért haragszik rám.

Lassan vége lett az utolsó órámnak is, Alice pedig már a kocsija mellett toporogva várt rám. Arra gondoltam, hogy nehezen fogom kibirni a mai vásárlást de kellemeset csalódtam. Alicel a vásárlás inkább volt érdekes és élvezetes mint unalmas és várasztó. Igaz hogy a nap végére elfáradtam de szivesen ismételném meg bármikor. Nagyon sok mindent vettünk  és közben sokat nevettünk, és beszélgettünk. Úgy éreztem, hogy ő a legjobb barátnőm. Ez meglepett, mert sose éreztem még ilyet. Még Angelavál se értekeztem ilyen jól.Egy öleléssel és puszival búcsúztunk mikor hazahozott.

Apu meglátva hogy mennyit vásároltam, nagyon meglepődött, viszont boldog mosolyom láttán, megjegyezte, hogy örül, hogy ilyen boldognak lát és hogy ilyen jó barátnőre találtam. Megöleltem és egy puszit nyomtam arcára. Lassan felcipeltem a vásárolt cuccokat a szobámba. Boldogan hajtottam álomra a fejem.

Másnap reggel vidáman ugrottam ki az ágyból és miután elvégeztem reggeli teendőimet a szekrényem előtt állva gondolkoztam hogy mit is vegyek fel. Végül kihalásztam a szekrényem mélyéről egy vastag harisnyát és felvettem az egyik kisruhát amit a tegnap vettünk Alice-el. Fekete, kockás volt, térdig érő és háromnegyedes ujju. Felvettem még hozzá egy csizmát aminek volt egy kis sarka és tettem a nyakamba egy sálat. Mikor a tükörbe néztem szinte nem is ismertem magamra. Nem gondoltam volna hogy én igy is kinézhetek. Nem akartam bevallani még magamnak se hogy kiért és miért öltöztem igy ki. Gyorsan felkaptam a táskám és a kabátom és már mentem is suliba.

Alice egy kis sikkantással és óriási mosollyal fogadott. Rögtön megjegyezte hogy nagyon jól nézek ki és hogy nagyon jól válogattam össze a ruhákat. A többi diák is felfigyelt arra hogy megváltoztam és én már lassan kezdtem átkozni magam amiért igy öltöztem, sose szerettem a középpontba lenni.

Lassan lépdeltem a biológia terem felé. Ezen az órán ülök Edward mellett. A szivem őrült vágtába kezdett a gondolatra, hogy mellette lehetek. Mire beértem a terembe Ő ott ült már az asztalunknál. Felpillantott és mikor meglátott őszinte csodálattal a szemébe nézett végig rajtam. Leültem mellé mikor megszólalt:

- Gyönyörű vagy ma Bella - lehelte csillogó szemekkel
-Köszi - mondtam én pipacsvörösen, édes mosollyal ar arcán figyelte arcom pirossaágát.

Elkezdtünk beszélgetni. Még mindig bennem élt az, hogy Tanya megcsókolta őt de elnyomtan magamba. Elvégre ettől még lehetünk barátok.

Azóta el telt 3 hét. Alice -el nagyon jó barátnők lettünk. Jacobbal is találkoztam azóta. Szinte minden a legnagyobb rendbe volt az életembe. Boldog voltam hogy van két ilyen barátom mind Alice és Jake. És ott volt még Edward is....azóta nagyon sok időt töltöttünk együtt. Hosszú órákon át beszélgettünk és egyre közelebb kerültönk egymáshoz...persze szigorúan baráti tekintetben. Mindez ellenére még magamnak is alig merem bevallani hogy.....

Örülnék pár kominak
puszi
Anita