10/1. fejezet

Sziasztok. Bocsi a késésért. Suli és családi problémák miatt nem volt időm írni. Nem is húzom tovább az időt. Remélem tetszik. Ez a fejezet első fele csak, holnap igérem jön a kövi.Igen a holnapi fejezet még Edward szemszöge lesz viszont a hétvégit más szemszögbő/szemszögekből kapjátok.Remélem örültök neki :D
Jó olvasást
puszi
Anita


(Edward szemszöge)

Alkonyatkor indultunk csak haza. Boldogabb voltam mint valaha. Még mindig képtelen voltam elhinni, hogy ez az angyal engem szeret. Mind úgy éreztem, hogy ez csak egy álom és hamarosan felébredek belőle.
Mikor Bella házához értünk Charlie még nem volt otthon. Ezt bizonyitotta az is, hogy a kocsi még nem volt a felhajtón és a villany se égett. Ennek nagyon örültem. Még szerelmemmel lehettem egy kis ideig, bár ha Charlie haza is jön akkor is Bellával, a szobájában tölteném az éjszakát.

Nem vagyok képes elszakadni tőle. Olyan nekem mint a levegő. Szükségem van rá. Azt akarom, hogy mindig velem legyen, hogy érezzem illatát, hogy halljam szívének dobogását, hogy lássam gyönyörű arcát, hogy érezzem teste forróságát. Ahogy a ház fele lépdeltünk arra gondoltam, hogy valószínüleg hamarosan bemutat az édesapjának.Biztosan nem érezném magam úgy mint egy 100 éves vámpir hanem pontosan úgy érezném magam mint bármelyik 17 éves srác. Reméltem azért, hogy amikor sor kerül arra, hogy megismerjem szerelmem apját akkor majd ő is elfogad és méltónak talál lánya szerelmére. Bár az is lehet, hogy ő majd meglátja bennem a szörnyeteget.

Elhesegettem az ehhez hasonló gondolataimat és szerelmemre figyeltem amint a zárral bajlódik. Nagyon édes volt  ahogy zavara miatt egyre vörösebb lett. Végülis sikerült neki és bejutottunk a házba. Alighogy levettük a cipőnket és a kabátunkat megszólalt a telefon.Ő odasietett és beleszólt. Az édesapja volt Kiderült, hogy ma nem fog itthon éjszakázni. Szinte a felhők közt jártam a boldogságtól. Nem terveztem semmit csinálni Bellával az éjjel de nagyon örültem, hogy csak ketten leszünk.

Odalopóztam a hátához és miközben átöleltem derekét apró puszikat leheltem a nyakára. Kedvesem kissé megkésve válaszolt apja kérdésére. Még jobban zavarba jött amikor azt kérdezte tőle, hogy hogy telt a mai napja és hogy én hogyan viselkedtem vele. Kiváncsian vártam szerelmem válaszát de lerázta apját avval, hogy majd elmeséli. Gyorsan elbúcsúzott tőle mielőtt még feltehetett volna olyan kérdést amire nem akar válaszolni. Újra belecsókoltam nyakába miközben jóízűen kuncogtam.

-Mi az? - kérdezte tőlem kiváncsian miközben megfordult karjaimba.

- Semmi csak....Miért nem akartad elmondani előttem apudnak, hogy milyen volt velem? - kérdeztem. De azért nem tudtam ellenállni egy kis játéknak. - Vagy annyira szörnyű volt velem és nem mered elmondani előttem senkinek? - kérdeztem félve de ajkaimon játszó mosoly meggyőzte, hogy nem gondoltam komolyan.

- Persze, hogy nem volt szörnyű veled....sőt. - mondta teljesen elpirulva.Boldogan és szerelmesen csókoltam meg. Utána viszont a konya felé tereltem. Ma még nem evett semmit. Mielőtt azonban elkezdtem volna bűntudatot érezni amiatt, hogy nem vigyázok eléggé rá megszólalt. - Nagyon otthonosan mozogsz nálam. - jegyezte meg kissé gyanakodva.

- Hát...valamivel el kellett töltsem az éjszakákat amíg nem láthattalak. - mondtam bocsánat kérő mosollyal. Reméltem, hogy nem fog nagyon kiakadni ezen.

- Te jártál itt? - kérdezte magas hangon.

- Igen..Már az első nap után mikor legelőször pillantottalak meg a menzán úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy bármilyen módon de a közeledbe lehessek. Alice pedig segitett ebben.

- Alice? Alice mondta el hogy hol lakok? - kérdezte és én reméltem, hogy most nem haragitottam meg húgomra. Azt hiszem, hogy Alice nem bocsátana meg egykönnyen ha miattam Bella haragudna rá.

- Igen...Haragszol? Tudom, hogy nem volt illendő ilyet tennem, de szükségem volt arra, hogy lássalak, hogy halljam szíved dallamát, hogy érezzem illatod...- és még folytatni akartam de hamar közbeszólt.

- Nem, nem haragszok. - mondta mire megkönnyebültem. - Csak kissé furcsa megtudni, hogy te mindvégig itt voltál és figyeltél. De hogy érted azt, hogy szükséged volt arra, hogy érezd az illatom? - kérdezte kiváncsian .

- Mikor legelső nap találkoztunk és megéreztem az illatodat rögtön tudtam, hogy az énekesem vagy.

- Az énekesed? Ezt hogy érted? - kérdezte egyre jobban összezavarodva.

- Úgy édesem, hogy a véred énekel nekem. De mikor belenéztem hatalmas csokibarna szemeidbe nem...egyszerüen nem tudtalak volna bántani. Minden vágyam az, hogy melletted lehessek, hogy megóvjalak mindentől, hogy boldoggá tegyelek. - mondtam miközben átöleltem. Ő pedig felém nyújtotta ajkait. Lágyan becézgettük egymás ajkait. .

Végül sikerült annyi önuralmat összegyűjtenem, hogy elszakadjak szerelmem édes ajkaitól. Ő felmelegitette a vacsoráját és leült enni. Én meg csak gyönyörködtem benne. Annyira szép, annyira tökéletes, annyira törékeny. Szembe vele ültem és csak figyeltem gyönyörű szemeit. Egyszer csak felállt az asztaltól megkerülte azt és kitárt karjaimba bújt. Átöleltem és megpusziltam. Erre viszont olyat tett amire nem vártam.A szám elé tartott egy darabkát a vacsorájából.

- Ezt te sem gondolod komolyan? - kérdeztem miközben úgy méregettem a villára szúrt ennivalót mintha az ellenségem lenne.

- Dehogyisnem. Tudom, hogy te nem eszel ilyesmit de biztosan nem fogsz meghalni egy falástól- mondta fulladozva a nevetéstől.

Ekkor határoztam el, hogy elterelem a gondolatait az ennivalóról és a nevetésről. Szenvedélyesen, szerelemmel telve csókoltam meg miközben kivettem a kezéből a villát. Szabaddá vált kezével átkulcsolta a nyakam és még jobban hozzám bújt. Percekig faptuk egymás ajkait és én finoman, gyengéden simogattam szerelmem hátát borzongást csalva elő belőle.

Nagy nehezen elváltunk és lassan fellépdeltünk a lépcsőn. Szerelmem elment tussolni én pedig megvártam addig a szobájába. Próbáltam nem a zuhany hangjaira figyelni. De a gondolataimnak nem tudtam gátot szabni.Elképzeltem ahogy szerelmem testén végig folynak a vízcseppek. Szinte irigyeltem őket amiért érinthették Őt. Nem sokáig fantáziálhattam róla mert hamarosan megjelent a szobába és karjaim közé fészkelve magát, édes csókokat váltva, mély álomba merült.

Én pedig csak élveztem teste forróságát, karjai szoritását még álmában is mintha az akarná mondani, hogy maradjak itt vele, ne hagyjam magára. Eszem ágába sem volt itt hagyni. Számomra ő volt a legfontosabb. Érte bármire képes lettem volna. Nem is gondoltam volna, hogy hamarosan ez az akaratom mennyire próbára lesz téve....