9/2. Szerelem

(Edward szemszöge)

Felé fordultam mikor hallottam, hogy a szive őrűlt dobogásba kezd és arcát piros rózsák tették még szebbé.Megszólitottam. Óriási őzike szemei megállapodtak arcomon és percekig nem válaszolt a kérdésemre. Aztán végre kibökte a nevét. Bella. Tökéletesen illett hozzá. Még beszélgettünk egy kicsit de utána sajnos bejött a tanár és abbamaradt. Egész órán őt figyeltem. Néha lopva ő is rámpillantott de mikor látta, hogy őt nézem pirulva bújt hosszú haja mögé.

A csengő megszólalásakor gyorsan összepakolta cuccait és már sietett is ki a teremből. Nem akartam ilyen hamar elengedni, így hát én is gyorsan összeszedtem magam és utána mentem. Utána kiáltottam és Ő megfordulva várta, hogy mit akarok. Én se tudtam igazán, hogy mit is akarok mondani. Csupán nem tudtam elengedni ilyen hamar. Mielőtt mondhattam volna valamit azonban megjelent Tanya a hátam mögött. Bella pedig meglátva őt elsietett az ellenkező irányba. Rámordultam Tanyara. Tökéletes, most Ő biztos azt hiszi, hogy Tanya a barátnőm.

Az utolsó órán azon gondolkoztam, hogy miért is érdekel engem ennyire ez a lány. Tényleg nem értettem magam. Az évek során senki se érdekelt erre most jön Ő és egyszerüen nem tudok se másra gondolni, se mást látni a környezetembe. Annak ellenére, hogy szinte semmit se tudok róla első látásra beleszerettem. Próbáltam arra gondolni, hogy ez biztosan más, ez nem lehet szerelem, de be kellett valljam magamnak első sorban, hogy igenis bele szerettem.

Az óra nem telt olyan gyorsan mint amikor mellette ültem. Ki menten a kocsimhoz és ott vártam meg a testvéreimet. Még mindig arra vártam, hogy valahol meglássam legalább csak messziről is, érezzem  fenséges illatát és halljam szive dobogását. Az első aki odaért a kocsihoz utánam az Tanya volt. Valamiről beszélt de én szinte nem is hallottam. Ekkor megláttam Bellát. Meglepetésemre Alice karolta át. Ezek szerint Alice is megismerte már. Hát persze, esett le a tantusz. Ezért is akart idejönni. Napokon keresztül győzködött, hogy ő Forksba akar lakni. És feltűnően próbált nem egy látomására gondolni. Biztos, hogy Belláról volt szó. Most is az zakatolt a fejébe, hogy végre megtalálta az igazi barátnőjét aki majd egyszer többet is fog jelenteni a családba mint ennyi. Ezt nem értettem. Hogy hogy többet fog jelenteni?

Nem tudtam tovább erre gondolni, valamint Bellán legeltetni a szemem mert Tanya észrevette, hogy kire figyelek és olyat tett amire biztosan nem számitottam. Hozzám hajolt és száját rátapaszotta enyémre. Meglepődtem és túl későn löktem el magamtól. Ekkora Bella már elment és csak Alice állt a kapuban villámokat szóró szemekkel.Szinte nekiugrott Tanyanak mikor hazaértünk. Senki se értette miért csinálja ezt.

Azóta eltelt három hét. Bellával nap mint nap, egyre többet beszéltem. Alice pedig imádja legjobb barátnőjét. Szinte órákon keresztül képes beszélni róla. És mi mind élvezettel hallgatjuk. Mindenki tisztában van az érzéseimmel. És mindenki, persze Tanyan kivül örül ennek. A testvéreim is megirmerték már Bellát. Emmet és Jasper úgy viselkednek velük mintha a kishúguk lenne.Rosalie is rögtön a szivébe zárta. Ezek kissé csodálkoztam mert ő sose volt arról hires, hogy nagyon hamar megbarátkozna, megszeretne valakit.

Egyik hétvégén Alice Bellánál "aludt"Hétfőn mikor találkoztunk szokatlanul rosszkedvűnek, aggodalmasnak látta. Hiába faggattam, szűkszavúan csak azt mondta hogy majd megtudom. Ekkor határoztam el, hogy ezen a hétvégén elviszem a rétemre. Alice boldogan sikkantva vetette magát a nyakamba. Hiába faggattam hogy mit látott a terveimmel kapcsolatban nem mondott semmit csak sejtelmesen elmosolyodott. Nagyon reméltem, hogy Ő is viszonozza az érzéseimet annak ellenére, hogy az vagyok ami.

Eljött hát a nagy nap. Nagyon örültem mikor igent mondott a meghivásomra. Egész végig próbáltam titkolni, hogy mennyire ideges vagyok. Féltem, talán először életemben igazán féltem. Féltem, hogy nem viszonozza az érzéseimet, féltem, hogyha mégis akkor meg fog utálni amikor megtudja, hogy mi vagyok. De ez nem igy történt. Szeretett! Szerelmes volt belém! Ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyen angyal szerelmes egy szörnyetegbe.

De mégis igaz volt. Mikor édes ajkai hozzá értek enyéimhez minden gondolat kiszállt a fejemből és csak ő maradt meg a csókunk amely egyre csak mélyült. Percekig lágyan csókolóztunk. Mikor elválltak ajkaink eljött az idő, hogy bevalljam neki azt is, hogy mi vagyok. Hiába gondoltam azt, hogy majd sikitva menekül el tőlem, Ő még mindig a karjaimba volt és nem volt rémület a tekintetében mikor meghallotta, hogy mi is vagyok. Csupán kiváncsiság. Azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mi vagyok. Nem érdekli, hogy szörnyeteg vagyok. Mikor finoman megcsókolt jöttem rá, hogy tényleg nem érdekli hogy mi vagyok. Csak az érdekli hogy ki vagyok és hogy szeret. Végtelen boldogságot és szerelmet éreztem iránta.



Itt a fejezet vége. Remélem tetszett. Holnap vagy holnapután jön a kövi. Csak Edward szemszögű lesz valószinüleg.