9/1. Szerelem

Sziasztok. Bocsi bocsi bocsi tudom, hogy vasárnapra igértem de nem volt időm feltenni. Tudom ez nem mentség és nem is mentegetni akarom magam. Megpróbálok mostantól heti 2-3 frisst hozni attól függ hogy lesz időm. Még egyszer bocsi hogy ennyi ideig nem irtam. Köszönöm az eddigi komiknak, nagyon jól esik hogy tetszik nektek remélem ez most se lesz másképp. Itt van a beigért Edward szemszögű fejezet :)
puszi Anita


(Edward szemszöge)

Egy újabb város, egy újabb költözés. Újra és újra várost kell válltsunk, újra és újra el kell játszuk hogy diákok vagyunk, hogy normális emberek vagyunk. Pedig egyáltalán nem vagyunk se emberek se normálisak. Én és a családom vámpirok vagyunk. Nem iszunk állat vért igaz de ettől még ugyanolyan szörnyetegek vagyunk mint mások. Legalábbis én. Hisz ki mondaná Esmere hogy szörnyeteg? Senki, én magam ölném meg ha ilyesmit mondana anyánkról. Vagy ki mondaná ezt a kis pötöm Aliceről? Ők mind jók, mind megtalálták már a párukat, mindegyikre egy boldog örökkévalóság vár.

Én vagyok az egyedüli a családból akinek nincs párja. Évekkel ezelőtt csatlakozott hozzánk Tanya. Ő a Denali Klán tagja. Úgy határozott egyszer, hogy velünk akar tovább élni. Mi mind befogadtuk őt. Persze mind tudtuk mire megy ki a játék. Azt gondolja hogyha velünk él akkor majd beadom neki a derekam.Millió egy alkalommal próbált meggyőzni, furfangosabbnál furfangosabb cselekkel próbált elcsábitani. Minden megpróbált már hogy beleszeressen.  Ez sose fog előfordulni. Első sorban mert én nem szeretem őt és sose fogom szeretni, és második sorban mert én nem is vágyom a szerelemre.

Első nap az új suliban. Most Forksba költöztünk. Sok sok évvel ezelőtt jártunk már itt. Akkor Alice és Jasper nem volt még velünk. Most megint itt vagyunk. Az örökkévalóság egyedül nagyon is hosszú lehet. Néha nagyon elegem van már mindenből. Mégis újra és újra eljátszom hogy minden rendbe hogy boldog vagyok. Csakis Esmeért csinálom ezt.

Most éppen a menza felé megyek  a testvéreimmel és Tanyaval. A tini lányok gondolatai szinte üvöltenek felém, miközben hallgatom Emmet hülyeségeit. Elképesztő hogy ennyi évesen is még mindig úgy viselkedik mint egy nagy gyerek. Nem tudtam már Emmet poénjaira figyelni mert akkor megláttam Őt. Gesztenyebarna haja lágy hullámokban omlott vállára, barna szemei szinte megbabonáztak amikor tekintetünk találkozott. Egyedül ült egy félreeső asztalnál. Gyorsan elkapta tekintetét rólam mikor érezte, hogy őt figyelem. Piros rózsák jelentek meg angyalarcán. Egyszerüen gyönyörű volt.Egész szünet alatt Őt figyeltem. Teljesen egyedül ült. Nem volt senki körülötte. És ami a legfurcsább, hogy a gondolatait se hallottam.

A szünetnek túl hamar vége lett. Ő elindult az órájára igy én is mentem a biológia terem felé. Leültem egy üres padba. Mielőtt belépett volna a tanár, belépett Ő. Hamar rájöttem, hogy mellém fog ülni, ugyanis ez volt az egyedüli üres pad a teremből. Az illatta bekúszott az orromba mikor lassan mellém lépdelt. Frézia illatta megbabonázott és ki akarta szedni a szörnyeteget belőlem. De ez nem volt fontos, szinte nem is éreztem a kaparást a torkomba. Csak az volt fontos hogy Ő biztonságba legyen, meg akartam óvni mindentől, hisz olyan törékeny.


Holnap hozom a többit. Igérem most nem tűnök el napokra. :D