Sziasztok
Bocsi, hogy ilyen rég óta nem volt friss, de nem voltam internet közelben és most is infó órán írok.
(Edward szemszöge)
A nap a családommal tökéletesre sikeredett. Esme rögtön a szívébe zárta Őt és máris úgy gondol rá mint a saját lányára. Carlisle ugyanugy. Alice majd kiugrott a bőréből, szokásához híven. Semmi se tudta beárnyékolni boldogságunkat. Amikor indulni készültünk, Alice kissé gondterhelt lett. Nem értettem mi baja de nem is akarta elárulni. Csak annyit üzent nekem gondolatban, hogy Tanya.
Nem tudtam elképzelni, hogy mit tett, mit akarhat már megint, de nem akartam most vele foglalkozni. Egész figyelmememt karjaimba tartott szerelmemre irányítottam. Nem engedem, hogy Tanya, vagy bárki más elrontsa ezt a varázst. Alkonyodott mikor hazafele indultunk. Esme anyáskodóan megölelte kedvesem és meghívta máskor is hozzánk. Bella szivesen elfogadta a meghivást. Alice még mielőtt elindultunk volna, jó erősen megszorongatta Őt és megigértette vele, hogy nagyon vigyáz magára. Nem igazán értettem miért viselkedik ilyen furcsán, de nem akart elmondani nekem semmit.
Lassan tényleg elindultunk. Az úton nem szóltunk egymáshoz egy szót, csak karjaimba bújt és élveztük egymás közelségét. Ám mikor megállítottam a kocsit a ház előtt kisebb meglepetés várt ránk. A házban égett a villany. Bella máris kétségbeesett. Tudtuk mindketten, hogy Charlie ért haza. Utólag megtudtam, hogy Bellám hagyott egy üzenetet Charlienak, hogy velem van, hogy elvittem hozzánk.
Tudtuk mindketten, hogy illendő lenne bemutatkoznom már ma leendő apósomnak. Leendő apósomnak....Máris az esküvőnkre álmodoztam. Leállitottam magam mielőtt még tulságosan beleélem magam, hisz még egyáltalán nem járunk ott. Könnyedén kiszálltam a kocsiból és azt megkerülve kisegitettem szerelmememet is. Készségesen bújt karjaimba.
- Nem kérhetem tőled, hogy most be gyere velem, de később várlak a szobámban. - motyogta melkasomban. Álla alá csúsztattam a kezem és gyengéden felemeltem a fejét, hogy mélyen szemébe nézhessek.
Délután jön a folyti.
puszi mindenkinek
Anita
2010. november 16., kedd
2010. október 31., vasárnap
11.fejezet
Sziasztok. Itt van a kövi fejezet, mint igértem más szemszögből. Nem kell aggódni (nagyon:D) a bonyodalmak miatt, mint már mondtam happy end párti vagyok :D
Köszi a komikat az előzőhöz :) Ez a fejezet Zsuzsa, Zsu és Juditnak van :) Remélem tetszeni fog mindenkinek és irtok pár komit. Nem húzom tovább igy is sokat kellett rá várni :D
puszi mindenkinek
Anita
(Alice szemszöge)
Olyan tökéletes volt ez a mai nap. Egyike volt a legboldogabb napjaim közül. Hogy miért is? Természetesen azért, mert Edward végre beismerte érzéseit Bellának és eljöttek hozzánk. Olyan buta volt Bella mikor azért aggódott, hogy Esme és Carlisle nem fogják szeretni, nem fogják méltónak találni Edwardhoz. Ilyen gondolatok is csak neki fordulhatnak meg a fejébe. Még, hogy nem szeretik. Hisz már az első perctől kezdve örültek, hogy Edward megtalálta szerelmét. Mindenki, még Rose is bár ez nagy szó nála, boldog.
Na jó, ez nem teljesen igaz. Tanya egyáltalán nem boldog. Nem jött ki úgy a számitása ahogy akarta. Most is valahol az erdőbe őrjöng. Egyáltalán nem sajnálom. Nincs miért. Nem is szereti Edwardot.Nem is értem, hogy miért akarja magának. De ez nem fog megtörténni. Edward Bellát szereti és tudom, hogy sose választaná Tanyat. Bár még mindig elfog a méreg ha visszagondolok arra a napra amikor legelőször találkoztunk Bellával és Tanya már akkor bekavart.
Már hetek, sőt hónapok óta látomásaim voltak egy bizonyos lányról. Az elején nem értettem miért látom őt, hisz általában ritkán szoktam emberek jövőjét kutatni és nem igazán foglalkozok ilyenekkel. De egyik nap mikor épp egy divatlapot olvastam egy olyan látomás tárult szemeim elé ami teljesen megváltoztatta álláspontom. Azt láttam, hogy Forksba fogunk hamarosan költözni és, hogy ott meg fogok ismerkedni Bellával. Akkor láttam legelőször azt, hogy barátnők leszünk. A látomásom után óriási boldogásg lett úrrá rajtam. Alig vártam a pillanatot amikor végre elköltözhetünk és megismerhetem legjobb barántnőmet.
Igaz, hogy ott volt nekem Rose, de vele sose volt és nem is lesz olyan szoros barátság mint köztem és Bella között. Na jó. Kicsit elszaladt velem a ló, még meg sem ismertem személyesen Bellát. Ám egy pár napra rá egy még szebb látomásom volt. Azt láttam, hogy Bella a családunk tagja lesz, de nem úgy mint a barátnőm hanem mint Edward párja. Ekkor éreztem tényleg boldogságot. Végre kedvenc bátyám is megtalálja a szerelmet. Alig vártam már a pillanatot amikor legelőször találkozni fognak.
Hamarosan eljött ez a nap is. Edward kissé furcsán méregetett és mind azt kérdezgette tőlem, hogy mit láttam, mit titkolok előle. Persze nem árulhattam el neki, hogy mit láttam. Mindig leráztam valamivel. És próbáltam nem barátnőmre gondolni mikor ő is a közelembe volt. Eljött hát a nagy nap. Egész ebédig olyan izgatott voltam, hogy még szerelmem nyugalom hullámai se tudtak segiteni rajtam. Kissé furcsa volt látni, hogy Bella mennyire magányos. Egyedül ült és senki se beszélt vele. Nem tudtam, hogy mi miatt ilyen zárkózott. Nem értettem. Hisz annyira szép, annyira kedves lány. Ekkor viszont Ed is megpillantotta.
Szerelem volt első látásra. Tisztán olvasható volt ez mindkettejük arcáról. Szünet végéig őt nézte. Bella pirulva bújt hosszú hajzuhataga mögé, ezzel még vonzóbbá téve bátyám számára. Mikor rápillantottam Tanya arcára viszont nem tetszett amit láttam. Gyilkos szemekkel méregette barátném. Nem tetszett ez nekem. Ez a nő bármire képes lenne. Féltettem Bellát. A szünetnek hamar vége lett és kelletlenül bár de mind elindultunk óráinkra. Egész óra alatt a jövőt kémleltem. Kiváncsi voltam, hogy mi történt biológia órán. Elégedett voltam. Edward szereti Bellát és biztos vagyok benne, hogy Bella is igy érez. Bár még egyikse jött rá erre. És nem is fognak egyhamar rájönni. Ez a gondolat kissé elszomoritott viszont megfogadtam, hogy én majd segitek nekik rájönni.
A következő óráim Bellával voltak. Végre megismerhettem őt. A föld felett lebegtem boldogságomba. Főleg mikor igent mondott a másnapi meghivásomra. Vásárolni megyünk. Úgy éreztem ennél már nem lehetek boldogabb. Egymásba karolva lépdeltünk a kijárat felé. Kint viszont olyan látvány fogadott minket amire nem számitottam. Edward a kocsijának támaszkodva várt rám és Tanya is ott állt mellette. Nem is figyeltem túlságosan rá. De amikor meglátta, hogy Edward Bellát figyeli olyat tett amiért legszivesebben a fejét letépném. Odahajolt hozzá és ajkait rátapaszotta övéire. Már azon kezdtem gondolkozni, hogy megyek és lecibálom róla, mikor Bella váratlanul búcsúzkodni kezdett és elsietett kocsija felé. A szemébe látott szomorúság viszont kétséget se hagyott afelől, hogy fáj neki Edwardot mással látni.
Hazaérve Tanya csak Jasper és Emmett erős szoritásának köszönhette az életét. Ha nem fogtak volna le, biztosan neki ugrottam volna. Esme viszont megkérdezte, hogy miért vagyok ideges rá és erre nem igazán tudtam mit felelni. Főleg, hogy Edward is ott volt. Nem akartam, hogy tudjon még a látomásaimról. Igy hát lenyugottam és gyorsan tereltem a szót. Elmeséltem nekik, hogy megismertem Bellát és az elkövetkezendő órákat róla való mesélésel töltöttem. Tanyat sokszor láttam fintorogni, és egész végig gyilkos tekintettel figyelt de nem érdekelt. Edward szemébe csillogó kiváncsiság, boldogság miatt folytattam és folytattam. Esme nagyon boldog volt, hogy megtaláltam barátnőm és megkért, hogy lehetőleg hamarosan mutassam be neki.
A napok, a hetek teltek és a köztünk lévő barátság napról napra szorosabb lett. Valamint nem csak ez. Edward is napról napra egyre szerelmesebb lett Bellába. Szinte alig várta, annak ellenére, hogy nem ismerte be, hogy meséljek Belláról. És ezzel mindenki igy volt. Nagy meglepetésünkre Rose is már az első pillanattól kezdve kedvesen viselkedett vele és megbarátkoztak. Egyik nap mikor ismét Belláról áradoztam Emmett viccesen megjegyezte, hogy úgy viselkedek mintha szerelmes lennék belé. Az utolsó pillanatban állitottam le magam mielőtt elmondtam volna neki, hogy nem én hanem Ed szerelmes.
Egyik hétvégén Bellánál "aludtam". Pénteken mikor hozzá mentem nem is gondoltam volna, hogy miket fogok megtudni e pár nap alatt. Elborzadva hallgattam. Nem lehet, hogy ilyesmin ment keresztül. Miért pont az ilyen embereket büntet igy a sors. A rémületemet még jobban fokozta mikor elmondta, hogy az a személy amelyik megerőszakolta vörös szemű volt. Szóval egy vámpir. Hogy lehet ilyesmi. Miért pont őt. Szegény. Egyfolytába ez járt a fejembe.Aznap este viszont kifaggattam az érzéiről is.Bevallotta, hogy szereti testvérem de nem hiszi, hogy ő is igy érezne. Én csak sejtelmesen mosolyogtam ezen. Hétfőn mikor suliba mentünk ismét eszembe jutott amit mesélt. Edward látta rajtam, hogy valami nincs rendbe és rá is kérdezett. Úgy gondoltam, hogy ezt jobb ha tőle és nem tőlem tudja meg.
Ekkor viszont Ed megkérdezte Bellát, hogy nem akarna-e elmenni valahova vele. Barátném elfogadta a meghivást. Hiába faggatott nem meséltem el neki, hogy mit akar mondani Edward. Bátyámnak se mondtam el, hogy Bella hogyan reagál majd. Végre eljött a nap. Edward idegesen várta a reggelt, hogy szerelme után mehessen. Hiába próbáltam nyugtatni nem sikerült. Meg értettem. Én se voltam jobb mikor megismertem Jaspert. Elmosolyodtam az emlékek hatására.
Edward elindult már és mindenki, persze Tanyat kivéve kiváncsian fordult felém, hogy elmeséljem mit láttam.Nagy vonalakban elmeséltem nekik, viszont nem részleteztem túl nagyon. Ez csak rájuk tartozik. Charlie úgy határozott, hogy La Push-ba tölti az éjszakát igy hát akadájok nélkül maradhatot ott Edward. Reggel már nem birtam tovább és felhivtam őket. Meghivtam hozzánk, bár láttam, hogy Ed szivesebben lenne vele kettesben. De akartam már hogy Carlisle és Esme is megismerjék őt. Végül kellettlenül de elfogadta, hogy nem szabadul tőlem.
Tanyaval beszéltem és szépen, mondhatni szépen megkértem, hogy inkább töltse a mai napot távol a háztól. Kissé összevesztünk de azért nem volt olyan nagy ez a veszekedés mint a többi. Főleg, hogy a többiek egyetértettek velem igy hát nem volt más választása. Biztos voltam benne, hogy még sok gond fog adódni miatta.
(Tanya szemszöge)
Elképesztő, hogy az egész Cullen család, hogy eszik ennek az embernek a kezéből. Annyira gyűlölöm. Miért pont most kellett belépjen az életünkbe? Miért? Hisz már Edward is kezdett megszeretni. Sőt. Biztos vagyok benne, hogy igenis szeret csak az a kis ribanc elvette az eszét. Na nem baj. Majd én elintézem őt. Most még egyelőre hagyom, lássam meddig képes elmenni, de utána meg fogja ismerni milyen is vagyok igazából. Nagyon kell vigyáznom, hogy az a másik nőszemémy, a kedves barátnője ne lássa terveimet. Azt hittem, hogy majd Rose is ugyanúgy utálni fogja mint én de tévedtem vele kapcsoltaban. Ő is kedveli azt a lotyót. És persze mindenki más a családból is.
Egyedül Edward miatt aggódok. Nem akarom, hogy hallja, hogy mit akarok majd csinálni barátnőjével. Kiváncsi lennék vajon mivel csalogatta magához őt. Biztos már az első nap ágyba bújt vele. Hisz a hozzá hasonló lányok igy csinálnak. Elvette tőlem szerelmem és ezt nagyon meg fogja keserülni. És ehhez nagyon nagy segitségemre lesznek újanon szerzett ismerőseim....
Köszi a komikat az előzőhöz :) Ez a fejezet Zsuzsa, Zsu és Juditnak van :) Remélem tetszeni fog mindenkinek és irtok pár komit. Nem húzom tovább igy is sokat kellett rá várni :D
puszi mindenkinek
Anita
(Alice szemszöge)
Olyan tökéletes volt ez a mai nap. Egyike volt a legboldogabb napjaim közül. Hogy miért is? Természetesen azért, mert Edward végre beismerte érzéseit Bellának és eljöttek hozzánk. Olyan buta volt Bella mikor azért aggódott, hogy Esme és Carlisle nem fogják szeretni, nem fogják méltónak találni Edwardhoz. Ilyen gondolatok is csak neki fordulhatnak meg a fejébe. Még, hogy nem szeretik. Hisz már az első perctől kezdve örültek, hogy Edward megtalálta szerelmét. Mindenki, még Rose is bár ez nagy szó nála, boldog.
Na jó, ez nem teljesen igaz. Tanya egyáltalán nem boldog. Nem jött ki úgy a számitása ahogy akarta. Most is valahol az erdőbe őrjöng. Egyáltalán nem sajnálom. Nincs miért. Nem is szereti Edwardot.Nem is értem, hogy miért akarja magának. De ez nem fog megtörténni. Edward Bellát szereti és tudom, hogy sose választaná Tanyat. Bár még mindig elfog a méreg ha visszagondolok arra a napra amikor legelőször találkoztunk Bellával és Tanya már akkor bekavart.
Már hetek, sőt hónapok óta látomásaim voltak egy bizonyos lányról. Az elején nem értettem miért látom őt, hisz általában ritkán szoktam emberek jövőjét kutatni és nem igazán foglalkozok ilyenekkel. De egyik nap mikor épp egy divatlapot olvastam egy olyan látomás tárult szemeim elé ami teljesen megváltoztatta álláspontom. Azt láttam, hogy Forksba fogunk hamarosan költözni és, hogy ott meg fogok ismerkedni Bellával. Akkor láttam legelőször azt, hogy barátnők leszünk. A látomásom után óriási boldogásg lett úrrá rajtam. Alig vártam a pillanatot amikor végre elköltözhetünk és megismerhetem legjobb barántnőmet.
Igaz, hogy ott volt nekem Rose, de vele sose volt és nem is lesz olyan szoros barátság mint köztem és Bella között. Na jó. Kicsit elszaladt velem a ló, még meg sem ismertem személyesen Bellát. Ám egy pár napra rá egy még szebb látomásom volt. Azt láttam, hogy Bella a családunk tagja lesz, de nem úgy mint a barátnőm hanem mint Edward párja. Ekkor éreztem tényleg boldogságot. Végre kedvenc bátyám is megtalálja a szerelmet. Alig vártam már a pillanatot amikor legelőször találkozni fognak.
Hamarosan eljött ez a nap is. Edward kissé furcsán méregetett és mind azt kérdezgette tőlem, hogy mit láttam, mit titkolok előle. Persze nem árulhattam el neki, hogy mit láttam. Mindig leráztam valamivel. És próbáltam nem barátnőmre gondolni mikor ő is a közelembe volt. Eljött hát a nagy nap. Egész ebédig olyan izgatott voltam, hogy még szerelmem nyugalom hullámai se tudtak segiteni rajtam. Kissé furcsa volt látni, hogy Bella mennyire magányos. Egyedül ült és senki se beszélt vele. Nem tudtam, hogy mi miatt ilyen zárkózott. Nem értettem. Hisz annyira szép, annyira kedves lány. Ekkor viszont Ed is megpillantotta.
Szerelem volt első látásra. Tisztán olvasható volt ez mindkettejük arcáról. Szünet végéig őt nézte. Bella pirulva bújt hosszú hajzuhataga mögé, ezzel még vonzóbbá téve bátyám számára. Mikor rápillantottam Tanya arcára viszont nem tetszett amit láttam. Gyilkos szemekkel méregette barátném. Nem tetszett ez nekem. Ez a nő bármire képes lenne. Féltettem Bellát. A szünetnek hamar vége lett és kelletlenül bár de mind elindultunk óráinkra. Egész óra alatt a jövőt kémleltem. Kiváncsi voltam, hogy mi történt biológia órán. Elégedett voltam. Edward szereti Bellát és biztos vagyok benne, hogy Bella is igy érez. Bár még egyikse jött rá erre. És nem is fognak egyhamar rájönni. Ez a gondolat kissé elszomoritott viszont megfogadtam, hogy én majd segitek nekik rájönni.
A következő óráim Bellával voltak. Végre megismerhettem őt. A föld felett lebegtem boldogságomba. Főleg mikor igent mondott a másnapi meghivásomra. Vásárolni megyünk. Úgy éreztem ennél már nem lehetek boldogabb. Egymásba karolva lépdeltünk a kijárat felé. Kint viszont olyan látvány fogadott minket amire nem számitottam. Edward a kocsijának támaszkodva várt rám és Tanya is ott állt mellette. Nem is figyeltem túlságosan rá. De amikor meglátta, hogy Edward Bellát figyeli olyat tett amiért legszivesebben a fejét letépném. Odahajolt hozzá és ajkait rátapaszotta övéire. Már azon kezdtem gondolkozni, hogy megyek és lecibálom róla, mikor Bella váratlanul búcsúzkodni kezdett és elsietett kocsija felé. A szemébe látott szomorúság viszont kétséget se hagyott afelől, hogy fáj neki Edwardot mással látni.
Hazaérve Tanya csak Jasper és Emmett erős szoritásának köszönhette az életét. Ha nem fogtak volna le, biztosan neki ugrottam volna. Esme viszont megkérdezte, hogy miért vagyok ideges rá és erre nem igazán tudtam mit felelni. Főleg, hogy Edward is ott volt. Nem akartam, hogy tudjon még a látomásaimról. Igy hát lenyugottam és gyorsan tereltem a szót. Elmeséltem nekik, hogy megismertem Bellát és az elkövetkezendő órákat róla való mesélésel töltöttem. Tanyat sokszor láttam fintorogni, és egész végig gyilkos tekintettel figyelt de nem érdekelt. Edward szemébe csillogó kiváncsiság, boldogság miatt folytattam és folytattam. Esme nagyon boldog volt, hogy megtaláltam barátnőm és megkért, hogy lehetőleg hamarosan mutassam be neki.
A napok, a hetek teltek és a köztünk lévő barátság napról napra szorosabb lett. Valamint nem csak ez. Edward is napról napra egyre szerelmesebb lett Bellába. Szinte alig várta, annak ellenére, hogy nem ismerte be, hogy meséljek Belláról. És ezzel mindenki igy volt. Nagy meglepetésünkre Rose is már az első pillanattól kezdve kedvesen viselkedett vele és megbarátkoztak. Egyik nap mikor ismét Belláról áradoztam Emmett viccesen megjegyezte, hogy úgy viselkedek mintha szerelmes lennék belé. Az utolsó pillanatban állitottam le magam mielőtt elmondtam volna neki, hogy nem én hanem Ed szerelmes.
Egyik hétvégén Bellánál "aludtam". Pénteken mikor hozzá mentem nem is gondoltam volna, hogy miket fogok megtudni e pár nap alatt. Elborzadva hallgattam. Nem lehet, hogy ilyesmin ment keresztül. Miért pont az ilyen embereket büntet igy a sors. A rémületemet még jobban fokozta mikor elmondta, hogy az a személy amelyik megerőszakolta vörös szemű volt. Szóval egy vámpir. Hogy lehet ilyesmi. Miért pont őt. Szegény. Egyfolytába ez járt a fejembe.Aznap este viszont kifaggattam az érzéiről is.Bevallotta, hogy szereti testvérem de nem hiszi, hogy ő is igy érezne. Én csak sejtelmesen mosolyogtam ezen. Hétfőn mikor suliba mentünk ismét eszembe jutott amit mesélt. Edward látta rajtam, hogy valami nincs rendbe és rá is kérdezett. Úgy gondoltam, hogy ezt jobb ha tőle és nem tőlem tudja meg.
Ekkor viszont Ed megkérdezte Bellát, hogy nem akarna-e elmenni valahova vele. Barátném elfogadta a meghivást. Hiába faggatott nem meséltem el neki, hogy mit akar mondani Edward. Bátyámnak se mondtam el, hogy Bella hogyan reagál majd. Végre eljött a nap. Edward idegesen várta a reggelt, hogy szerelme után mehessen. Hiába próbáltam nyugtatni nem sikerült. Meg értettem. Én se voltam jobb mikor megismertem Jaspert. Elmosolyodtam az emlékek hatására.
Edward elindult már és mindenki, persze Tanyat kivéve kiváncsian fordult felém, hogy elmeséljem mit láttam.Nagy vonalakban elmeséltem nekik, viszont nem részleteztem túl nagyon. Ez csak rájuk tartozik. Charlie úgy határozott, hogy La Push-ba tölti az éjszakát igy hát akadájok nélkül maradhatot ott Edward. Reggel már nem birtam tovább és felhivtam őket. Meghivtam hozzánk, bár láttam, hogy Ed szivesebben lenne vele kettesben. De akartam már hogy Carlisle és Esme is megismerjék őt. Végül kellettlenül de elfogadta, hogy nem szabadul tőlem.
Tanyaval beszéltem és szépen, mondhatni szépen megkértem, hogy inkább töltse a mai napot távol a háztól. Kissé összevesztünk de azért nem volt olyan nagy ez a veszekedés mint a többi. Főleg, hogy a többiek egyetértettek velem igy hát nem volt más választása. Biztos voltam benne, hogy még sok gond fog adódni miatta.
(Tanya szemszöge)
Elképesztő, hogy az egész Cullen család, hogy eszik ennek az embernek a kezéből. Annyira gyűlölöm. Miért pont most kellett belépjen az életünkbe? Miért? Hisz már Edward is kezdett megszeretni. Sőt. Biztos vagyok benne, hogy igenis szeret csak az a kis ribanc elvette az eszét. Na nem baj. Majd én elintézem őt. Most még egyelőre hagyom, lássam meddig képes elmenni, de utána meg fogja ismerni milyen is vagyok igazából. Nagyon kell vigyáznom, hogy az a másik nőszemémy, a kedves barátnője ne lássa terveimet. Azt hittem, hogy majd Rose is ugyanúgy utálni fogja mint én de tévedtem vele kapcsoltaban. Ő is kedveli azt a lotyót. És persze mindenki más a családból is.
Egyedül Edward miatt aggódok. Nem akarom, hogy hallja, hogy mit akarok majd csinálni barátnőjével. Kiváncsi lennék vajon mivel csalogatta magához őt. Biztos már az első nap ágyba bújt vele. Hisz a hozzá hasonló lányok igy csinálnak. Elvette tőlem szerelmem és ezt nagyon meg fogja keserülni. És ehhez nagyon nagy segitségemre lesznek újanon szerzett ismerőseim....
2010. október 24., vasárnap
10/2. fejezet
Sziasztok. Itt lenne a kövi. Tudom péntekre igértem de családi okok miatt nem tudtam felrakni. Remélem most nem fogok megint napokra eltűnni :D Bár már szinte kész is a 11 fejezet :D Ja és ne utáljatok nagyon a végéért :D
Jó olvasást
puszi, Anita
Órákon keresztül gyönyörködtem szerelmem nyugott arcába. Olyan jó volt Őt tartani a karjaimba. Sose álmodtam volna, hogy valaha érezni fogom testét amint szorosan tapad az enyémhez és még álmában is hozzám bújik.
-Szeretlek, Edward. - mondta egy sóhaj kisérletében. Azt hittem, hogy felébred de csak álmában mondta. A szívem szárnyalt a boldogásgtól. Puszit leheltem a hmlokára miközben viszonoztam vallomását.Tudtam, hogy úgy se hallja de olyan jó volt kimondani.
Annak ellenére, hogy ma napos idő volt éjjelre hatalmas vihar kerekedett. Óvatosan kibújtam szerelmem alól és becsuktam az ablakot. Nem szeretném, ha megfázna, vagy felriadna a vihar hangjaira. Visszabújtam mellé. Háttal feküdt nekem, igy öleltem magamhoz. Egyszer csak éreztem, hogy megmozdul és gyorsan szembe fordult velem és szorosan hozzám bújt. Nem értettem mi történt. Talán valami rosszat álmodott...
- Mi a baj, kicsim? - kérdeztem aggódva, mert tényleg nem értettem mi baj lehet.
- Semmi, csak nem szeretem a viharokat.- mondta megborzongva. Mindent megértettem. Még szorosabban öleltem és biztosítottam róla, hogy nem kell félnie. Mellette vagyok és megvédem bármitől.
Megnyúgtatás gyanánt megcsókoltam. Úgy kapott ajkaim után mint fúldokló a mentőövért. Teljesen kizártuk a külvilágot. Csak mi ketten léteztünk. Senki és semmi más rajtunk kivül. Percekig szenvedélyesen faltuk egymás ajkait. Zihálva váltunk el egymás ajkaitól és én áttértem szerelmem nyakának csókolgatására. Zihálása zene volt a füleimnek, úgyanúgy mint szive őrült ritmusa. Ajkait rátapasztotta számra és ezuttal valamivel lassaban, szerelmesebben csókoltuk a másikat.
Az elkövetkezendő órákat csókolózással töltöttük. Szerelmem csak hajnalba aludt vissza. Ez volt életem legszebb éjszakája. Boldog és szerelmes voltam. És ez az angyal szeret. Nem kivánhatnék többet az élettől. Így is többet kaptam már mint amit egy magamfajta szörnyeteg megérdemel.
A vihar reggelre lecsitult és a nap sütött. A természet mintha a mi boldogásgunkat tükrözte volna. Szerelmem hamarosan ébredezni kezdett. A szemei még mindig csukva voltak. Finom puszikat leheltem arcára. Ekkor sóhajtozva kinyitotta gyönyörű szemeit.
-Jó reggelt. - mondtam és lágyan megcsókoltam.
- Jó reggelt - viszonozta mikor szive valamelyest lecsillapodott.
Órák múlva se akartunk kivánszorogni az ágyból viszont kedves húgom másképp gondolta ezt. Felhivott, hogy mondja, hogy vár haza engem és szerelmemet. Mielőtt még kiejtettem volna a számon a nemleges választ, ugyanis ma csak a magaménak akartam Bellát, már el is kezdte a monológját arról, hogy igenis ott kell elgyünk és ott is leszünk. A végére már fenyegetőzni kezdett így hát az utolsó kártyámat játszottam el mikor azt mondtam, hogy majd kedvesem eldönti, tudtam, hogy ez majd ellágyitja. Igy is volt. De azért még megjegyezte, hogy várnak.
- Szeretnék ha átmennénk ma hozzánk. Esme és Carlisle nagyon várják már, hogy megismerhessenek. - mondtam kérlelő szemekkel. Reméltem azért, hogy nemleges lesz a válasz. Nem azért mert nem akartam, hogy megismerkedjenek, hanem azért mert ki akarom élvezni ezt a napot csak vele. Ám Ő gondolkozás nélkül rávágta, hogy igen. Csak ezután tette fel azt a kérdést amire nem vártam. Tanya - Ne aggódj szerelmem - mondtam nyugtatóan - Tanya nem lesz ott. És ha ott is lenne nem engedném hogy bármit is tegyen ellened, vagy ellenünk - őszintén nem is érdekelt Tanya. és nem hiszem, hogy képes lenne bármit is tenni.
A lépcső aljánál vártam szerelmemre. Mikor megpillantottam még a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt. Bókom hallatán Vörös rózsák jelentek meg arcán, még szebbé varázsolva. Mikor végre mellém ért karjaimba vettem és ajkaira tapasztottam sajátomat. Percek múltán sikerült csak erőt vennünk magunkon és elválltunk. Egész uton szerelmem feszült volt. Biztos voltam benne, hogy azért aggódik, hogy Esmeék nem fogják szeretni. Ez hülyeség. Őt képtelenség nem szeretni.
Megpróbáltam megnyugtatni. Valamelyest megnyugodott igy hát kézen fogva ellépdeltünk a házig. Alig, hogy beléptünk Alice vetődött szerelmem nyakába. Magához szoritotta miközben arról fecsegett, hogy ő tudta, meg hogy mennyire örül nekünk. Szerelmem boldogan ölelte vissza.Imádta húgomat. Alice meg rajongott érte. Mindig is egy ilyen barátnőre vágyott. Mióta megismerte szinte egész nap csak róla beszélt. Én meg ennek csak örülni tudtam.
Mint gondoltam Esme és Carlisle is szinte az első pillantattól kezdve a szivükbe zárták Őt és úgy tekintettek rá mint a lányukra. Boldog voltam. Először élteme igazán boldog voltam. Ám a boldogság nem tart örökre és hamarosan olyan dolgokkal kellett szembenéznünk amik lehet, hogy mindent tönkretesznek...
Jó olvasást
puszi, Anita
Órákon keresztül gyönyörködtem szerelmem nyugott arcába. Olyan jó volt Őt tartani a karjaimba. Sose álmodtam volna, hogy valaha érezni fogom testét amint szorosan tapad az enyémhez és még álmában is hozzám bújik.
-Szeretlek, Edward. - mondta egy sóhaj kisérletében. Azt hittem, hogy felébred de csak álmában mondta. A szívem szárnyalt a boldogásgtól. Puszit leheltem a hmlokára miközben viszonoztam vallomását.Tudtam, hogy úgy se hallja de olyan jó volt kimondani.
Annak ellenére, hogy ma napos idő volt éjjelre hatalmas vihar kerekedett. Óvatosan kibújtam szerelmem alól és becsuktam az ablakot. Nem szeretném, ha megfázna, vagy felriadna a vihar hangjaira. Visszabújtam mellé. Háttal feküdt nekem, igy öleltem magamhoz. Egyszer csak éreztem, hogy megmozdul és gyorsan szembe fordult velem és szorosan hozzám bújt. Nem értettem mi történt. Talán valami rosszat álmodott...
- Mi a baj, kicsim? - kérdeztem aggódva, mert tényleg nem értettem mi baj lehet.
- Semmi, csak nem szeretem a viharokat.- mondta megborzongva. Mindent megértettem. Még szorosabban öleltem és biztosítottam róla, hogy nem kell félnie. Mellette vagyok és megvédem bármitől.
Megnyúgtatás gyanánt megcsókoltam. Úgy kapott ajkaim után mint fúldokló a mentőövért. Teljesen kizártuk a külvilágot. Csak mi ketten léteztünk. Senki és semmi más rajtunk kivül. Percekig szenvedélyesen faltuk egymás ajkait. Zihálva váltunk el egymás ajkaitól és én áttértem szerelmem nyakának csókolgatására. Zihálása zene volt a füleimnek, úgyanúgy mint szive őrült ritmusa. Ajkait rátapasztotta számra és ezuttal valamivel lassaban, szerelmesebben csókoltuk a másikat.
Az elkövetkezendő órákat csókolózással töltöttük. Szerelmem csak hajnalba aludt vissza. Ez volt életem legszebb éjszakája. Boldog és szerelmes voltam. És ez az angyal szeret. Nem kivánhatnék többet az élettől. Így is többet kaptam már mint amit egy magamfajta szörnyeteg megérdemel.
A vihar reggelre lecsitult és a nap sütött. A természet mintha a mi boldogásgunkat tükrözte volna. Szerelmem hamarosan ébredezni kezdett. A szemei még mindig csukva voltak. Finom puszikat leheltem arcára. Ekkor sóhajtozva kinyitotta gyönyörű szemeit.
-Jó reggelt. - mondtam és lágyan megcsókoltam.
- Jó reggelt - viszonozta mikor szive valamelyest lecsillapodott.
Órák múlva se akartunk kivánszorogni az ágyból viszont kedves húgom másképp gondolta ezt. Felhivott, hogy mondja, hogy vár haza engem és szerelmemet. Mielőtt még kiejtettem volna a számon a nemleges választ, ugyanis ma csak a magaménak akartam Bellát, már el is kezdte a monológját arról, hogy igenis ott kell elgyünk és ott is leszünk. A végére már fenyegetőzni kezdett így hát az utolsó kártyámat játszottam el mikor azt mondtam, hogy majd kedvesem eldönti, tudtam, hogy ez majd ellágyitja. Igy is volt. De azért még megjegyezte, hogy várnak.
- Szeretnék ha átmennénk ma hozzánk. Esme és Carlisle nagyon várják már, hogy megismerhessenek. - mondtam kérlelő szemekkel. Reméltem azért, hogy nemleges lesz a válasz. Nem azért mert nem akartam, hogy megismerkedjenek, hanem azért mert ki akarom élvezni ezt a napot csak vele. Ám Ő gondolkozás nélkül rávágta, hogy igen. Csak ezután tette fel azt a kérdést amire nem vártam. Tanya - Ne aggódj szerelmem - mondtam nyugtatóan - Tanya nem lesz ott. És ha ott is lenne nem engedném hogy bármit is tegyen ellened, vagy ellenünk - őszintén nem is érdekelt Tanya. és nem hiszem, hogy képes lenne bármit is tenni.
A lépcső aljánál vártam szerelmemre. Mikor megpillantottam még a lélegzetem is elállt. Gyönyörű volt. Bókom hallatán Vörös rózsák jelentek meg arcán, még szebbé varázsolva. Mikor végre mellém ért karjaimba vettem és ajkaira tapasztottam sajátomat. Percek múltán sikerült csak erőt vennünk magunkon és elválltunk. Egész uton szerelmem feszült volt. Biztos voltam benne, hogy azért aggódik, hogy Esmeék nem fogják szeretni. Ez hülyeség. Őt képtelenség nem szeretni.
Megpróbáltam megnyugtatni. Valamelyest megnyugodott igy hát kézen fogva ellépdeltünk a házig. Alig, hogy beléptünk Alice vetődött szerelmem nyakába. Magához szoritotta miközben arról fecsegett, hogy ő tudta, meg hogy mennyire örül nekünk. Szerelmem boldogan ölelte vissza.Imádta húgomat. Alice meg rajongott érte. Mindig is egy ilyen barátnőre vágyott. Mióta megismerte szinte egész nap csak róla beszélt. Én meg ennek csak örülni tudtam.
Mint gondoltam Esme és Carlisle is szinte az első pillantattól kezdve a szivükbe zárták Őt és úgy tekintettek rá mint a lányukra. Boldog voltam. Először élteme igazán boldog voltam. Ám a boldogság nem tart örökre és hamarosan olyan dolgokkal kellett szembenéznünk amik lehet, hogy mindent tönkretesznek...
2010. október 21., csütörtök
10/1. fejezet
Sziasztok. Bocsi a késésért. Suli és családi problémák miatt nem volt időm írni. Nem is húzom tovább az időt. Remélem tetszik. Ez a fejezet első fele csak, holnap igérem jön a kövi.Igen a holnapi fejezet még Edward szemszöge lesz viszont a hétvégit más szemszögbő/szemszögekből kapjátok.Remélem örültök neki :D
Jó olvasást
puszi
Anita
(Edward szemszöge)
Alkonyatkor indultunk csak haza. Boldogabb voltam mint valaha. Még mindig képtelen voltam elhinni, hogy ez az angyal engem szeret. Mind úgy éreztem, hogy ez csak egy álom és hamarosan felébredek belőle.
Mikor Bella házához értünk Charlie még nem volt otthon. Ezt bizonyitotta az is, hogy a kocsi még nem volt a felhajtón és a villany se égett. Ennek nagyon örültem. Még szerelmemmel lehettem egy kis ideig, bár ha Charlie haza is jön akkor is Bellával, a szobájában tölteném az éjszakát.
Nem vagyok képes elszakadni tőle. Olyan nekem mint a levegő. Szükségem van rá. Azt akarom, hogy mindig velem legyen, hogy érezzem illatát, hogy halljam szívének dobogását, hogy lássam gyönyörű arcát, hogy érezzem teste forróságát. Ahogy a ház fele lépdeltünk arra gondoltam, hogy valószínüleg hamarosan bemutat az édesapjának.Biztosan nem érezném magam úgy mint egy 100 éves vámpir hanem pontosan úgy érezném magam mint bármelyik 17 éves srác. Reméltem azért, hogy amikor sor kerül arra, hogy megismerjem szerelmem apját akkor majd ő is elfogad és méltónak talál lánya szerelmére. Bár az is lehet, hogy ő majd meglátja bennem a szörnyeteget.
Elhesegettem az ehhez hasonló gondolataimat és szerelmemre figyeltem amint a zárral bajlódik. Nagyon édes volt ahogy zavara miatt egyre vörösebb lett. Végülis sikerült neki és bejutottunk a házba. Alighogy levettük a cipőnket és a kabátunkat megszólalt a telefon.Ő odasietett és beleszólt. Az édesapja volt Kiderült, hogy ma nem fog itthon éjszakázni. Szinte a felhők közt jártam a boldogságtól. Nem terveztem semmit csinálni Bellával az éjjel de nagyon örültem, hogy csak ketten leszünk.
Odalopóztam a hátához és miközben átöleltem derekét apró puszikat leheltem a nyakára. Kedvesem kissé megkésve válaszolt apja kérdésére. Még jobban zavarba jött amikor azt kérdezte tőle, hogy hogy telt a mai napja és hogy én hogyan viselkedtem vele. Kiváncsian vártam szerelmem válaszát de lerázta apját avval, hogy majd elmeséli. Gyorsan elbúcsúzott tőle mielőtt még feltehetett volna olyan kérdést amire nem akar válaszolni. Újra belecsókoltam nyakába miközben jóízűen kuncogtam.
-Mi az? - kérdezte tőlem kiváncsian miközben megfordult karjaimba.
- Semmi csak....Miért nem akartad elmondani előttem apudnak, hogy milyen volt velem? - kérdeztem. De azért nem tudtam ellenállni egy kis játéknak. - Vagy annyira szörnyű volt velem és nem mered elmondani előttem senkinek? - kérdeztem félve de ajkaimon játszó mosoly meggyőzte, hogy nem gondoltam komolyan.
- Persze, hogy nem volt szörnyű veled....sőt. - mondta teljesen elpirulva.Boldogan és szerelmesen csókoltam meg. Utána viszont a konya felé tereltem. Ma még nem evett semmit. Mielőtt azonban elkezdtem volna bűntudatot érezni amiatt, hogy nem vigyázok eléggé rá megszólalt. - Nagyon otthonosan mozogsz nálam. - jegyezte meg kissé gyanakodva.
- Hát...valamivel el kellett töltsem az éjszakákat amíg nem láthattalak. - mondtam bocsánat kérő mosollyal. Reméltem, hogy nem fog nagyon kiakadni ezen.
- Te jártál itt? - kérdezte magas hangon.
- Igen..Már az első nap után mikor legelőször pillantottalak meg a menzán úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy bármilyen módon de a közeledbe lehessek. Alice pedig segitett ebben.
- Alice? Alice mondta el hogy hol lakok? - kérdezte és én reméltem, hogy most nem haragitottam meg húgomra. Azt hiszem, hogy Alice nem bocsátana meg egykönnyen ha miattam Bella haragudna rá.
- Igen...Haragszol? Tudom, hogy nem volt illendő ilyet tennem, de szükségem volt arra, hogy lássalak, hogy halljam szíved dallamát, hogy érezzem illatod...- és még folytatni akartam de hamar közbeszólt.
- Nem, nem haragszok. - mondta mire megkönnyebültem. - Csak kissé furcsa megtudni, hogy te mindvégig itt voltál és figyeltél. De hogy érted azt, hogy szükséged volt arra, hogy érezd az illatom? - kérdezte kiváncsian .
- Mikor legelső nap találkoztunk és megéreztem az illatodat rögtön tudtam, hogy az énekesem vagy.
- Az énekesed? Ezt hogy érted? - kérdezte egyre jobban összezavarodva.
- Úgy édesem, hogy a véred énekel nekem. De mikor belenéztem hatalmas csokibarna szemeidbe nem...egyszerüen nem tudtalak volna bántani. Minden vágyam az, hogy melletted lehessek, hogy megóvjalak mindentől, hogy boldoggá tegyelek. - mondtam miközben átöleltem. Ő pedig felém nyújtotta ajkait. Lágyan becézgettük egymás ajkait. .
Végül sikerült annyi önuralmat összegyűjtenem, hogy elszakadjak szerelmem édes ajkaitól. Ő felmelegitette a vacsoráját és leült enni. Én meg csak gyönyörködtem benne. Annyira szép, annyira tökéletes, annyira törékeny. Szembe vele ültem és csak figyeltem gyönyörű szemeit. Egyszer csak felállt az asztaltól megkerülte azt és kitárt karjaimba bújt. Átöleltem és megpusziltam. Erre viszont olyat tett amire nem vártam.A szám elé tartott egy darabkát a vacsorájából.
- Ezt te sem gondolod komolyan? - kérdeztem miközben úgy méregettem a villára szúrt ennivalót mintha az ellenségem lenne.
- Dehogyisnem. Tudom, hogy te nem eszel ilyesmit de biztosan nem fogsz meghalni egy falástól- mondta fulladozva a nevetéstől.
Ekkor határoztam el, hogy elterelem a gondolatait az ennivalóról és a nevetésről. Szenvedélyesen, szerelemmel telve csókoltam meg miközben kivettem a kezéből a villát. Szabaddá vált kezével átkulcsolta a nyakam és még jobban hozzám bújt. Percekig faptuk egymás ajkait és én finoman, gyengéden simogattam szerelmem hátát borzongást csalva elő belőle.
Nagy nehezen elváltunk és lassan fellépdeltünk a lépcsőn. Szerelmem elment tussolni én pedig megvártam addig a szobájába. Próbáltam nem a zuhany hangjaira figyelni. De a gondolataimnak nem tudtam gátot szabni.Elképzeltem ahogy szerelmem testén végig folynak a vízcseppek. Szinte irigyeltem őket amiért érinthették Őt. Nem sokáig fantáziálhattam róla mert hamarosan megjelent a szobába és karjaim közé fészkelve magát, édes csókokat váltva, mély álomba merült.
Én pedig csak élveztem teste forróságát, karjai szoritását még álmában is mintha az akarná mondani, hogy maradjak itt vele, ne hagyjam magára. Eszem ágába sem volt itt hagyni. Számomra ő volt a legfontosabb. Érte bármire képes lettem volna. Nem is gondoltam volna, hogy hamarosan ez az akaratom mennyire próbára lesz téve....
Jó olvasást
puszi
Anita
(Edward szemszöge)
Alkonyatkor indultunk csak haza. Boldogabb voltam mint valaha. Még mindig képtelen voltam elhinni, hogy ez az angyal engem szeret. Mind úgy éreztem, hogy ez csak egy álom és hamarosan felébredek belőle.
Mikor Bella házához értünk Charlie még nem volt otthon. Ezt bizonyitotta az is, hogy a kocsi még nem volt a felhajtón és a villany se égett. Ennek nagyon örültem. Még szerelmemmel lehettem egy kis ideig, bár ha Charlie haza is jön akkor is Bellával, a szobájában tölteném az éjszakát.
Nem vagyok képes elszakadni tőle. Olyan nekem mint a levegő. Szükségem van rá. Azt akarom, hogy mindig velem legyen, hogy érezzem illatát, hogy halljam szívének dobogását, hogy lássam gyönyörű arcát, hogy érezzem teste forróságát. Ahogy a ház fele lépdeltünk arra gondoltam, hogy valószínüleg hamarosan bemutat az édesapjának.Biztosan nem érezném magam úgy mint egy 100 éves vámpir hanem pontosan úgy érezném magam mint bármelyik 17 éves srác. Reméltem azért, hogy amikor sor kerül arra, hogy megismerjem szerelmem apját akkor majd ő is elfogad és méltónak talál lánya szerelmére. Bár az is lehet, hogy ő majd meglátja bennem a szörnyeteget.
Elhesegettem az ehhez hasonló gondolataimat és szerelmemre figyeltem amint a zárral bajlódik. Nagyon édes volt ahogy zavara miatt egyre vörösebb lett. Végülis sikerült neki és bejutottunk a házba. Alighogy levettük a cipőnket és a kabátunkat megszólalt a telefon.Ő odasietett és beleszólt. Az édesapja volt Kiderült, hogy ma nem fog itthon éjszakázni. Szinte a felhők közt jártam a boldogságtól. Nem terveztem semmit csinálni Bellával az éjjel de nagyon örültem, hogy csak ketten leszünk.
Odalopóztam a hátához és miközben átöleltem derekét apró puszikat leheltem a nyakára. Kedvesem kissé megkésve válaszolt apja kérdésére. Még jobban zavarba jött amikor azt kérdezte tőle, hogy hogy telt a mai napja és hogy én hogyan viselkedtem vele. Kiváncsian vártam szerelmem válaszát de lerázta apját avval, hogy majd elmeséli. Gyorsan elbúcsúzott tőle mielőtt még feltehetett volna olyan kérdést amire nem akar válaszolni. Újra belecsókoltam nyakába miközben jóízűen kuncogtam.
-Mi az? - kérdezte tőlem kiváncsian miközben megfordult karjaimba.
- Semmi csak....Miért nem akartad elmondani előttem apudnak, hogy milyen volt velem? - kérdeztem. De azért nem tudtam ellenállni egy kis játéknak. - Vagy annyira szörnyű volt velem és nem mered elmondani előttem senkinek? - kérdeztem félve de ajkaimon játszó mosoly meggyőzte, hogy nem gondoltam komolyan.
- Persze, hogy nem volt szörnyű veled....sőt. - mondta teljesen elpirulva.Boldogan és szerelmesen csókoltam meg. Utána viszont a konya felé tereltem. Ma még nem evett semmit. Mielőtt azonban elkezdtem volna bűntudatot érezni amiatt, hogy nem vigyázok eléggé rá megszólalt. - Nagyon otthonosan mozogsz nálam. - jegyezte meg kissé gyanakodva.
- Hát...valamivel el kellett töltsem az éjszakákat amíg nem láthattalak. - mondtam bocsánat kérő mosollyal. Reméltem, hogy nem fog nagyon kiakadni ezen.
- Te jártál itt? - kérdezte magas hangon.
- Igen..Már az első nap után mikor legelőször pillantottalak meg a menzán úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy bármilyen módon de a közeledbe lehessek. Alice pedig segitett ebben.
- Alice? Alice mondta el hogy hol lakok? - kérdezte és én reméltem, hogy most nem haragitottam meg húgomra. Azt hiszem, hogy Alice nem bocsátana meg egykönnyen ha miattam Bella haragudna rá.
- Igen...Haragszol? Tudom, hogy nem volt illendő ilyet tennem, de szükségem volt arra, hogy lássalak, hogy halljam szíved dallamát, hogy érezzem illatod...- és még folytatni akartam de hamar közbeszólt.
- Nem, nem haragszok. - mondta mire megkönnyebültem. - Csak kissé furcsa megtudni, hogy te mindvégig itt voltál és figyeltél. De hogy érted azt, hogy szükséged volt arra, hogy érezd az illatom? - kérdezte kiváncsian .
- Mikor legelső nap találkoztunk és megéreztem az illatodat rögtön tudtam, hogy az énekesem vagy.
- Az énekesed? Ezt hogy érted? - kérdezte egyre jobban összezavarodva.
- Úgy édesem, hogy a véred énekel nekem. De mikor belenéztem hatalmas csokibarna szemeidbe nem...egyszerüen nem tudtalak volna bántani. Minden vágyam az, hogy melletted lehessek, hogy megóvjalak mindentől, hogy boldoggá tegyelek. - mondtam miközben átöleltem. Ő pedig felém nyújtotta ajkait. Lágyan becézgettük egymás ajkait. .
Végül sikerült annyi önuralmat összegyűjtenem, hogy elszakadjak szerelmem édes ajkaitól. Ő felmelegitette a vacsoráját és leült enni. Én meg csak gyönyörködtem benne. Annyira szép, annyira tökéletes, annyira törékeny. Szembe vele ültem és csak figyeltem gyönyörű szemeit. Egyszer csak felállt az asztaltól megkerülte azt és kitárt karjaimba bújt. Átöleltem és megpusziltam. Erre viszont olyat tett amire nem vártam.A szám elé tartott egy darabkát a vacsorájából.
- Ezt te sem gondolod komolyan? - kérdeztem miközben úgy méregettem a villára szúrt ennivalót mintha az ellenségem lenne.
- Dehogyisnem. Tudom, hogy te nem eszel ilyesmit de biztosan nem fogsz meghalni egy falástól- mondta fulladozva a nevetéstől.
Ekkor határoztam el, hogy elterelem a gondolatait az ennivalóról és a nevetésről. Szenvedélyesen, szerelemmel telve csókoltam meg miközben kivettem a kezéből a villát. Szabaddá vált kezével átkulcsolta a nyakam és még jobban hozzám bújt. Percekig faptuk egymás ajkait és én finoman, gyengéden simogattam szerelmem hátát borzongást csalva elő belőle.
Nagy nehezen elváltunk és lassan fellépdeltünk a lépcsőn. Szerelmem elment tussolni én pedig megvártam addig a szobájába. Próbáltam nem a zuhany hangjaira figyelni. De a gondolataimnak nem tudtam gátot szabni.Elképzeltem ahogy szerelmem testén végig folynak a vízcseppek. Szinte irigyeltem őket amiért érinthették Őt. Nem sokáig fantáziálhattam róla mert hamarosan megjelent a szobába és karjaim közé fészkelve magát, édes csókokat váltva, mély álomba merült.
Én pedig csak élveztem teste forróságát, karjai szoritását még álmában is mintha az akarná mondani, hogy maradjak itt vele, ne hagyjam magára. Eszem ágába sem volt itt hagyni. Számomra ő volt a legfontosabb. Érte bármire képes lettem volna. Nem is gondoltam volna, hogy hamarosan ez az akaratom mennyire próbára lesz téve....
2010. október 13., szerda
9/2. Szerelem
(Edward szemszöge)
Felé fordultam mikor hallottam, hogy a szive őrűlt dobogásba kezd és arcát piros rózsák tették még szebbé.Megszólitottam. Óriási őzike szemei megállapodtak arcomon és percekig nem válaszolt a kérdésemre. Aztán végre kibökte a nevét. Bella. Tökéletesen illett hozzá. Még beszélgettünk egy kicsit de utána sajnos bejött a tanár és abbamaradt. Egész órán őt figyeltem. Néha lopva ő is rámpillantott de mikor látta, hogy őt nézem pirulva bújt hosszú haja mögé.
A csengő megszólalásakor gyorsan összepakolta cuccait és már sietett is ki a teremből. Nem akartam ilyen hamar elengedni, így hát én is gyorsan összeszedtem magam és utána mentem. Utána kiáltottam és Ő megfordulva várta, hogy mit akarok. Én se tudtam igazán, hogy mit is akarok mondani. Csupán nem tudtam elengedni ilyen hamar. Mielőtt mondhattam volna valamit azonban megjelent Tanya a hátam mögött. Bella pedig meglátva őt elsietett az ellenkező irányba. Rámordultam Tanyara. Tökéletes, most Ő biztos azt hiszi, hogy Tanya a barátnőm.
Az utolsó órán azon gondolkoztam, hogy miért is érdekel engem ennyire ez a lány. Tényleg nem értettem magam. Az évek során senki se érdekelt erre most jön Ő és egyszerüen nem tudok se másra gondolni, se mást látni a környezetembe. Annak ellenére, hogy szinte semmit se tudok róla első látásra beleszerettem. Próbáltam arra gondolni, hogy ez biztosan más, ez nem lehet szerelem, de be kellett valljam magamnak első sorban, hogy igenis bele szerettem.
Az óra nem telt olyan gyorsan mint amikor mellette ültem. Ki menten a kocsimhoz és ott vártam meg a testvéreimet. Még mindig arra vártam, hogy valahol meglássam legalább csak messziről is, érezzem fenséges illatát és halljam szive dobogását. Az első aki odaért a kocsihoz utánam az Tanya volt. Valamiről beszélt de én szinte nem is hallottam. Ekkor megláttam Bellát. Meglepetésemre Alice karolta át. Ezek szerint Alice is megismerte már. Hát persze, esett le a tantusz. Ezért is akart idejönni. Napokon keresztül győzködött, hogy ő Forksba akar lakni. És feltűnően próbált nem egy látomására gondolni. Biztos, hogy Belláról volt szó. Most is az zakatolt a fejébe, hogy végre megtalálta az igazi barátnőjét aki majd egyszer többet is fog jelenteni a családba mint ennyi. Ezt nem értettem. Hogy hogy többet fog jelenteni?
Nem tudtam tovább erre gondolni, valamint Bellán legeltetni a szemem mert Tanya észrevette, hogy kire figyelek és olyat tett amire biztosan nem számitottam. Hozzám hajolt és száját rátapaszotta enyémre. Meglepődtem és túl későn löktem el magamtól. Ekkora Bella már elment és csak Alice állt a kapuban villámokat szóró szemekkel.Szinte nekiugrott Tanyanak mikor hazaértünk. Senki se értette miért csinálja ezt.
Azóta eltelt három hét. Bellával nap mint nap, egyre többet beszéltem. Alice pedig imádja legjobb barátnőjét. Szinte órákon keresztül képes beszélni róla. És mi mind élvezettel hallgatjuk. Mindenki tisztában van az érzéseimmel. És mindenki, persze Tanyan kivül örül ennek. A testvéreim is megirmerték már Bellát. Emmet és Jasper úgy viselkednek velük mintha a kishúguk lenne.Rosalie is rögtön a szivébe zárta. Ezek kissé csodálkoztam mert ő sose volt arról hires, hogy nagyon hamar megbarátkozna, megszeretne valakit.
Egyik hétvégén Alice Bellánál "aludt"Hétfőn mikor találkoztunk szokatlanul rosszkedvűnek, aggodalmasnak látta. Hiába faggattam, szűkszavúan csak azt mondta hogy majd megtudom. Ekkor határoztam el, hogy ezen a hétvégén elviszem a rétemre. Alice boldogan sikkantva vetette magát a nyakamba. Hiába faggattam hogy mit látott a terveimmel kapcsolatban nem mondott semmit csak sejtelmesen elmosolyodott. Nagyon reméltem, hogy Ő is viszonozza az érzéseimet annak ellenére, hogy az vagyok ami.
Eljött hát a nagy nap. Nagyon örültem mikor igent mondott a meghivásomra. Egész végig próbáltam titkolni, hogy mennyire ideges vagyok. Féltem, talán először életemben igazán féltem. Féltem, hogy nem viszonozza az érzéseimet, féltem, hogyha mégis akkor meg fog utálni amikor megtudja, hogy mi vagyok. De ez nem igy történt. Szeretett! Szerelmes volt belém! Ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyen angyal szerelmes egy szörnyetegbe.
De mégis igaz volt. Mikor édes ajkai hozzá értek enyéimhez minden gondolat kiszállt a fejemből és csak ő maradt meg a csókunk amely egyre csak mélyült. Percekig lágyan csókolóztunk. Mikor elválltak ajkaink eljött az idő, hogy bevalljam neki azt is, hogy mi vagyok. Hiába gondoltam azt, hogy majd sikitva menekül el tőlem, Ő még mindig a karjaimba volt és nem volt rémület a tekintetében mikor meghallotta, hogy mi is vagyok. Csupán kiváncsiság. Azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mi vagyok. Nem érdekli, hogy szörnyeteg vagyok. Mikor finoman megcsókolt jöttem rá, hogy tényleg nem érdekli hogy mi vagyok. Csak az érdekli hogy ki vagyok és hogy szeret. Végtelen boldogságot és szerelmet éreztem iránta.
Itt a fejezet vége. Remélem tetszett. Holnap vagy holnapután jön a kövi. Csak Edward szemszögű lesz valószinüleg.
Felé fordultam mikor hallottam, hogy a szive őrűlt dobogásba kezd és arcát piros rózsák tették még szebbé.Megszólitottam. Óriási őzike szemei megállapodtak arcomon és percekig nem válaszolt a kérdésemre. Aztán végre kibökte a nevét. Bella. Tökéletesen illett hozzá. Még beszélgettünk egy kicsit de utána sajnos bejött a tanár és abbamaradt. Egész órán őt figyeltem. Néha lopva ő is rámpillantott de mikor látta, hogy őt nézem pirulva bújt hosszú haja mögé.
A csengő megszólalásakor gyorsan összepakolta cuccait és már sietett is ki a teremből. Nem akartam ilyen hamar elengedni, így hát én is gyorsan összeszedtem magam és utána mentem. Utána kiáltottam és Ő megfordulva várta, hogy mit akarok. Én se tudtam igazán, hogy mit is akarok mondani. Csupán nem tudtam elengedni ilyen hamar. Mielőtt mondhattam volna valamit azonban megjelent Tanya a hátam mögött. Bella pedig meglátva őt elsietett az ellenkező irányba. Rámordultam Tanyara. Tökéletes, most Ő biztos azt hiszi, hogy Tanya a barátnőm.
Az utolsó órán azon gondolkoztam, hogy miért is érdekel engem ennyire ez a lány. Tényleg nem értettem magam. Az évek során senki se érdekelt erre most jön Ő és egyszerüen nem tudok se másra gondolni, se mást látni a környezetembe. Annak ellenére, hogy szinte semmit se tudok róla első látásra beleszerettem. Próbáltam arra gondolni, hogy ez biztosan más, ez nem lehet szerelem, de be kellett valljam magamnak első sorban, hogy igenis bele szerettem.
Az óra nem telt olyan gyorsan mint amikor mellette ültem. Ki menten a kocsimhoz és ott vártam meg a testvéreimet. Még mindig arra vártam, hogy valahol meglássam legalább csak messziről is, érezzem fenséges illatát és halljam szive dobogását. Az első aki odaért a kocsihoz utánam az Tanya volt. Valamiről beszélt de én szinte nem is hallottam. Ekkor megláttam Bellát. Meglepetésemre Alice karolta át. Ezek szerint Alice is megismerte már. Hát persze, esett le a tantusz. Ezért is akart idejönni. Napokon keresztül győzködött, hogy ő Forksba akar lakni. És feltűnően próbált nem egy látomására gondolni. Biztos, hogy Belláról volt szó. Most is az zakatolt a fejébe, hogy végre megtalálta az igazi barátnőjét aki majd egyszer többet is fog jelenteni a családba mint ennyi. Ezt nem értettem. Hogy hogy többet fog jelenteni?
Nem tudtam tovább erre gondolni, valamint Bellán legeltetni a szemem mert Tanya észrevette, hogy kire figyelek és olyat tett amire biztosan nem számitottam. Hozzám hajolt és száját rátapaszotta enyémre. Meglepődtem és túl későn löktem el magamtól. Ekkora Bella már elment és csak Alice állt a kapuban villámokat szóró szemekkel.Szinte nekiugrott Tanyanak mikor hazaértünk. Senki se értette miért csinálja ezt.
Azóta eltelt három hét. Bellával nap mint nap, egyre többet beszéltem. Alice pedig imádja legjobb barátnőjét. Szinte órákon keresztül képes beszélni róla. És mi mind élvezettel hallgatjuk. Mindenki tisztában van az érzéseimmel. És mindenki, persze Tanyan kivül örül ennek. A testvéreim is megirmerték már Bellát. Emmet és Jasper úgy viselkednek velük mintha a kishúguk lenne.Rosalie is rögtön a szivébe zárta. Ezek kissé csodálkoztam mert ő sose volt arról hires, hogy nagyon hamar megbarátkozna, megszeretne valakit.
Egyik hétvégén Alice Bellánál "aludt"Hétfőn mikor találkoztunk szokatlanul rosszkedvűnek, aggodalmasnak látta. Hiába faggattam, szűkszavúan csak azt mondta hogy majd megtudom. Ekkor határoztam el, hogy ezen a hétvégén elviszem a rétemre. Alice boldogan sikkantva vetette magát a nyakamba. Hiába faggattam hogy mit látott a terveimmel kapcsolatban nem mondott semmit csak sejtelmesen elmosolyodott. Nagyon reméltem, hogy Ő is viszonozza az érzéseimet annak ellenére, hogy az vagyok ami.
Eljött hát a nagy nap. Nagyon örültem mikor igent mondott a meghivásomra. Egész végig próbáltam titkolni, hogy mennyire ideges vagyok. Féltem, talán először életemben igazán féltem. Féltem, hogy nem viszonozza az érzéseimet, féltem, hogyha mégis akkor meg fog utálni amikor megtudja, hogy mi vagyok. De ez nem igy történt. Szeretett! Szerelmes volt belém! Ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyen angyal szerelmes egy szörnyetegbe.
De mégis igaz volt. Mikor édes ajkai hozzá értek enyéimhez minden gondolat kiszállt a fejemből és csak ő maradt meg a csókunk amely egyre csak mélyült. Percekig lágyan csókolóztunk. Mikor elválltak ajkaink eljött az idő, hogy bevalljam neki azt is, hogy mi vagyok. Hiába gondoltam azt, hogy majd sikitva menekül el tőlem, Ő még mindig a karjaimba volt és nem volt rémület a tekintetében mikor meghallotta, hogy mi is vagyok. Csupán kiváncsiság. Azt mondta, hogy nem érdekli, hogy mi vagyok. Nem érdekli, hogy szörnyeteg vagyok. Mikor finoman megcsókolt jöttem rá, hogy tényleg nem érdekli hogy mi vagyok. Csak az érdekli hogy ki vagyok és hogy szeret. Végtelen boldogságot és szerelmet éreztem iránta.
Itt a fejezet vége. Remélem tetszett. Holnap vagy holnapután jön a kövi. Csak Edward szemszögű lesz valószinüleg.
2010. október 12., kedd
9/1. Szerelem
Sziasztok. Bocsi bocsi bocsi tudom, hogy vasárnapra igértem de nem volt időm feltenni. Tudom ez nem mentség és nem is mentegetni akarom magam. Megpróbálok mostantól heti 2-3 frisst hozni attól függ hogy lesz időm. Még egyszer bocsi hogy ennyi ideig nem irtam. Köszönöm az eddigi komiknak, nagyon jól esik hogy tetszik nektek remélem ez most se lesz másképp. Itt van a beigért Edward szemszögű fejezet :)
puszi Anita
(Edward szemszöge)
Egy újabb város, egy újabb költözés. Újra és újra várost kell válltsunk, újra és újra el kell játszuk hogy diákok vagyunk, hogy normális emberek vagyunk. Pedig egyáltalán nem vagyunk se emberek se normálisak. Én és a családom vámpirok vagyunk. Nem iszunk állat vért igaz de ettől még ugyanolyan szörnyetegek vagyunk mint mások. Legalábbis én. Hisz ki mondaná Esmere hogy szörnyeteg? Senki, én magam ölném meg ha ilyesmit mondana anyánkról. Vagy ki mondaná ezt a kis pötöm Aliceről? Ők mind jók, mind megtalálták már a párukat, mindegyikre egy boldog örökkévalóság vár.
Én vagyok az egyedüli a családból akinek nincs párja. Évekkel ezelőtt csatlakozott hozzánk Tanya. Ő a Denali Klán tagja. Úgy határozott egyszer, hogy velünk akar tovább élni. Mi mind befogadtuk őt. Persze mind tudtuk mire megy ki a játék. Azt gondolja hogyha velünk él akkor majd beadom neki a derekam.Millió egy alkalommal próbált meggyőzni, furfangosabbnál furfangosabb cselekkel próbált elcsábitani. Minden megpróbált már hogy beleszeressen. Ez sose fog előfordulni. Első sorban mert én nem szeretem őt és sose fogom szeretni, és második sorban mert én nem is vágyom a szerelemre.
Első nap az új suliban. Most Forksba költöztünk. Sok sok évvel ezelőtt jártunk már itt. Akkor Alice és Jasper nem volt még velünk. Most megint itt vagyunk. Az örökkévalóság egyedül nagyon is hosszú lehet. Néha nagyon elegem van már mindenből. Mégis újra és újra eljátszom hogy minden rendbe hogy boldog vagyok. Csakis Esmeért csinálom ezt.
Most éppen a menza felé megyek a testvéreimmel és Tanyaval. A tini lányok gondolatai szinte üvöltenek felém, miközben hallgatom Emmet hülyeségeit. Elképesztő hogy ennyi évesen is még mindig úgy viselkedik mint egy nagy gyerek. Nem tudtam már Emmet poénjaira figyelni mert akkor megláttam Őt. Gesztenyebarna haja lágy hullámokban omlott vállára, barna szemei szinte megbabonáztak amikor tekintetünk találkozott. Egyedül ült egy félreeső asztalnál. Gyorsan elkapta tekintetét rólam mikor érezte, hogy őt figyelem. Piros rózsák jelentek meg angyalarcán. Egyszerüen gyönyörű volt.Egész szünet alatt Őt figyeltem. Teljesen egyedül ült. Nem volt senki körülötte. És ami a legfurcsább, hogy a gondolatait se hallottam.
A szünetnek túl hamar vége lett. Ő elindult az órájára igy én is mentem a biológia terem felé. Leültem egy üres padba. Mielőtt belépett volna a tanár, belépett Ő. Hamar rájöttem, hogy mellém fog ülni, ugyanis ez volt az egyedüli üres pad a teremből. Az illatta bekúszott az orromba mikor lassan mellém lépdelt. Frézia illatta megbabonázott és ki akarta szedni a szörnyeteget belőlem. De ez nem volt fontos, szinte nem is éreztem a kaparást a torkomba. Csak az volt fontos hogy Ő biztonságba legyen, meg akartam óvni mindentől, hisz olyan törékeny.
Holnap hozom a többit. Igérem most nem tűnök el napokra. :D
puszi Anita
(Edward szemszöge)
Egy újabb város, egy újabb költözés. Újra és újra várost kell válltsunk, újra és újra el kell játszuk hogy diákok vagyunk, hogy normális emberek vagyunk. Pedig egyáltalán nem vagyunk se emberek se normálisak. Én és a családom vámpirok vagyunk. Nem iszunk állat vért igaz de ettől még ugyanolyan szörnyetegek vagyunk mint mások. Legalábbis én. Hisz ki mondaná Esmere hogy szörnyeteg? Senki, én magam ölném meg ha ilyesmit mondana anyánkról. Vagy ki mondaná ezt a kis pötöm Aliceről? Ők mind jók, mind megtalálták már a párukat, mindegyikre egy boldog örökkévalóság vár.
Én vagyok az egyedüli a családból akinek nincs párja. Évekkel ezelőtt csatlakozott hozzánk Tanya. Ő a Denali Klán tagja. Úgy határozott egyszer, hogy velünk akar tovább élni. Mi mind befogadtuk őt. Persze mind tudtuk mire megy ki a játék. Azt gondolja hogyha velünk él akkor majd beadom neki a derekam.Millió egy alkalommal próbált meggyőzni, furfangosabbnál furfangosabb cselekkel próbált elcsábitani. Minden megpróbált már hogy beleszeressen. Ez sose fog előfordulni. Első sorban mert én nem szeretem őt és sose fogom szeretni, és második sorban mert én nem is vágyom a szerelemre.
Első nap az új suliban. Most Forksba költöztünk. Sok sok évvel ezelőtt jártunk már itt. Akkor Alice és Jasper nem volt még velünk. Most megint itt vagyunk. Az örökkévalóság egyedül nagyon is hosszú lehet. Néha nagyon elegem van már mindenből. Mégis újra és újra eljátszom hogy minden rendbe hogy boldog vagyok. Csakis Esmeért csinálom ezt.
Most éppen a menza felé megyek a testvéreimmel és Tanyaval. A tini lányok gondolatai szinte üvöltenek felém, miközben hallgatom Emmet hülyeségeit. Elképesztő hogy ennyi évesen is még mindig úgy viselkedik mint egy nagy gyerek. Nem tudtam már Emmet poénjaira figyelni mert akkor megláttam Őt. Gesztenyebarna haja lágy hullámokban omlott vállára, barna szemei szinte megbabonáztak amikor tekintetünk találkozott. Egyedül ült egy félreeső asztalnál. Gyorsan elkapta tekintetét rólam mikor érezte, hogy őt figyelem. Piros rózsák jelentek meg angyalarcán. Egyszerüen gyönyörű volt.Egész szünet alatt Őt figyeltem. Teljesen egyedül ült. Nem volt senki körülötte. És ami a legfurcsább, hogy a gondolatait se hallottam.
A szünetnek túl hamar vége lett. Ő elindult az órájára igy én is mentem a biológia terem felé. Leültem egy üres padba. Mielőtt belépett volna a tanár, belépett Ő. Hamar rájöttem, hogy mellém fog ülni, ugyanis ez volt az egyedüli üres pad a teremből. Az illatta bekúszott az orromba mikor lassan mellém lépdelt. Frézia illatta megbabonázott és ki akarta szedni a szörnyeteget belőlem. De ez nem volt fontos, szinte nem is éreztem a kaparást a torkomba. Csak az volt fontos hogy Ő biztonságba legyen, meg akartam óvni mindentől, hisz olyan törékeny.
Holnap hozom a többit. Igérem most nem tűnök el napokra. :D
2010. október 2., szombat
8. Boldogság
Sziasztok. Bocsi, hogy megint ennyit kell várjatok a frissre de sok a házi és a tanulnivaló. Kezd az agyamra menni a suli, ezen kivül meg voltak valami problémáim is. Na mindegy nem terhellek a gondjaimmal. Itt a fejezet, remélem tetszeni fog, bár szerintem nem lett jó. Dobjatok meg egy pár komival, lehet jó is és rossz is, nem haragszok meg :D.És ha minden igaz akkor a kövi fejezet már a másik szemszögből lesz. :)valamint lehet hogy már ma este jön is
Jó olvasást.
puszi Anita
Reggel mikor felébredtem a nap hét ágra sütött, a madarak csiripeltek és egyetlen egy felhő se volt az égen. Mintha a természet is az én boldogságomat tükrözte volna. Egy pár percig feküdtem még szerelmem mellkasán, élveztem közelségét és azt ahogy magához ölelt. Soha életembe nem voltam még ilyen boldog. Nem is álmodtam volna, hogy ez egyszer nekem is megadatik. Hogy őszinte legyek sose kivántam azt hogy megtapasztaljam ezt az érzést.
Mikor még kicsi voltam azt láttam, hogy a szüleim szerették egymást és anyu pedig tönkretette aput mikor elment és elvitt engem is magával. Tudom, hogy apu még most sem felejtette el teljesen őt. Remélem, hogy ő is egyszer megtalálja a boldogságát, a szerelmet egy másik nő mellett, aki megérdemelné őt. Aztán a suliba csak diákszerelmeket láttam, ami annyit jelentett hogy egyik nap ezzel voltak másik nap már a másikkal.
Utána pedig...megtörtént az az éjszaka. Az teljesen összetörte bennem még azt a kevéske reményt is. Most már rájöttem, hogy nem kell minden férfit úgy kategorizálni mint ....azt a ...férfit. De nem akarok most ezekre gondolni. Gyorsan elhesegettem a múltam sötét képeit és csakis szerelmemre gondoltam aki már ki is találta hogy fent vagyok, mert édes puszikkal lepte be arcomat. Én pedig sóhajtozva élveztem kényeztetését.
- Jó reggelt - lehelte az ajkaimra és kaptam tőle egy mézédes csókot.
- Jó reggelt - válaszoltam miután valamilyen szinten lecsillapodott a szivveresem, amin kedvesem mosolygott. Szinte én is hallottam a saját szivverésemet. Kizárt hogy Ő ne hallotta volna.
Órákig heverésztünk még az ágyban, egymás karjaiba. Az idő nagy részében az ajkaink szerelmes csókokban forrtak össze. Elképesztően boldog voltam. Úgy éreztem én vagyok a legboldogabb nő ezen a világon. Az idilli pillanatot kedvesem telefonjának csörgése zavarta meg.Megnézte a kijelzől és mosolyogva emelte a füléhez a készüléket.
- Szia Alice, mond mit akarsz. - mosolyogva hallgatta Alice szóáradatát. Perceken keresztül csacsogott valamit Edwardnak. El se tudtam képzelni vajon mire próbálja rávenni kedvenc bátyját. - Rendben Alice. Megkérdezem és utána eldöntjük. Szia - köszönt el gyorsan mielőtt még mondhatott volna valamit.
- Mit akart Alice? - kérdeztem kiváncsian.
- Szeretnék ha átmennénk ma hozzánk. Esme és Carlisle nagyon várják már, hogy megismerhessenek. - mondta kérlelő szemekkel. Gondolkozás nélkül vágtam rá,hogy igen. Én is meg akartam ismerni kedvesem szüleit.
- És....Tanya? -kérdeztem félve. Nem is gondoltam rá, hogy Tanya is ott lesz.Nem akartam látni. Valamiért ösztönösen féltem tőle, és attól, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy tönkretegye szerelmünket.
- Ne aggódj szerelmem - mondta nyugtatóan - Tanya nem lesz ott. És ha ott is lenne nem engedném hogy bármit is tegyen ellened, vagy ellenünk - mintha csak a gondolataimba olvasott volna.
Megreggeliztem, letussoltam és utána percekig álldogáltam a szekrényem előtt azon gondolkozva, hogy mit is kéne felvegyek. Végül egy fekete szoknyára, egy piros blúzra és egy fekete kiskabátra esett a válaszásom. Felvettem még egy hosszú szárú csizmát hozzá. A hajamat szabadon engedtem. Miután úgy éreztem, hogy kész vagyok lassan, nehogy elessek, lesétáltam a lépcsőn.
- Gyönyörű vagy - suttogta Ő mikor meglátott. E bók utána arcom színét még egy érett paradicsom is megirigyelte volna. Mikor mellé értem egyből átölelt és lassan közeledett ajkaim felé. Alig vártam már, hogy ajkaink összeforrjanak.Nem voltam képes elszakadni édes ajkaitól.
Nagy nehezen erőt vettünk magunkon és elindultunk. Egész uton féltem. Mi lesz ha majd Esmeéknek nem tetszem majd? Ha majd nem tartanak méltónak arra hogy Edward szerelme legyek? Ilyen gondolatok voltak egész uton a fejembe, miközben egyre erősebben szoritottam Edward kezét. Biztos voltam benne hogyha ember lenne már rég eltörtem volna az ujjait. Mikor odaértünk Edward kiszállt a kocsiból, megkerülte azt és kinyitotta nekem is az ajtót.
- Szerelmem, ne aggódj, nem lesz semmi baj - duruzsolta a fülembe. Minden másról megfeledkeztem. Csak Ő létezett már és senki más. Hittem neki, tudtam, hogy ameddig ő mellettem lesz nem lesz semmi baj. Igy hát kézen fogva lépdeltünk el a házig.
A Cullen ház gyönyörű volt. Nincsenek szavak rá. Mikor beléptünk a nappaliba hat aranybarna szempár szegeződött ránk.
- Bella - sikkantotta boldogan Alice miközben a nyakamba vettette magát. - Én úgy örülök nektek, biztos voltam benne, hogy együtt lesztek , én tudtam tudtam tudtam - és mondta tovább a magáét miközben magához szoritott. Én is boldogan öleltem magamhoz.
Miután nagy nehezen Alice lemászott a nyakamból meg figyeltem Esmet és Carlislet. Mindketten gyönyörűek voltak és az ajkaikon lévő mosoly csak még szebbé tette őket. Minden félelmem alaptalan volt.Mindketten nagyon kedvesek voltak és mindannyian máris úgy viselkedtek mintha a család tagja lennék. A délután kellemeses telt Cullenék társaságában. Csak estefelé vitt haza szerelmem. Kétségkivül én vagyok a legboldogabb nő a világon amiért van Ő mellettem van és szeret , valamint amiért belecsöppentem egy ilyen szerető családba.
Jó olvasást.
puszi Anita
Reggel mikor felébredtem a nap hét ágra sütött, a madarak csiripeltek és egyetlen egy felhő se volt az égen. Mintha a természet is az én boldogságomat tükrözte volna. Egy pár percig feküdtem még szerelmem mellkasán, élveztem közelségét és azt ahogy magához ölelt. Soha életembe nem voltam még ilyen boldog. Nem is álmodtam volna, hogy ez egyszer nekem is megadatik. Hogy őszinte legyek sose kivántam azt hogy megtapasztaljam ezt az érzést.
Mikor még kicsi voltam azt láttam, hogy a szüleim szerették egymást és anyu pedig tönkretette aput mikor elment és elvitt engem is magával. Tudom, hogy apu még most sem felejtette el teljesen őt. Remélem, hogy ő is egyszer megtalálja a boldogságát, a szerelmet egy másik nő mellett, aki megérdemelné őt. Aztán a suliba csak diákszerelmeket láttam, ami annyit jelentett hogy egyik nap ezzel voltak másik nap már a másikkal.
Utána pedig...megtörtént az az éjszaka. Az teljesen összetörte bennem még azt a kevéske reményt is. Most már rájöttem, hogy nem kell minden férfit úgy kategorizálni mint ....azt a ...férfit. De nem akarok most ezekre gondolni. Gyorsan elhesegettem a múltam sötét képeit és csakis szerelmemre gondoltam aki már ki is találta hogy fent vagyok, mert édes puszikkal lepte be arcomat. Én pedig sóhajtozva élveztem kényeztetését.
- Jó reggelt - lehelte az ajkaimra és kaptam tőle egy mézédes csókot.
- Jó reggelt - válaszoltam miután valamilyen szinten lecsillapodott a szivveresem, amin kedvesem mosolygott. Szinte én is hallottam a saját szivverésemet. Kizárt hogy Ő ne hallotta volna.
Órákig heverésztünk még az ágyban, egymás karjaiba. Az idő nagy részében az ajkaink szerelmes csókokban forrtak össze. Elképesztően boldog voltam. Úgy éreztem én vagyok a legboldogabb nő ezen a világon. Az idilli pillanatot kedvesem telefonjának csörgése zavarta meg.Megnézte a kijelzől és mosolyogva emelte a füléhez a készüléket.
- Szia Alice, mond mit akarsz. - mosolyogva hallgatta Alice szóáradatát. Perceken keresztül csacsogott valamit Edwardnak. El se tudtam képzelni vajon mire próbálja rávenni kedvenc bátyját. - Rendben Alice. Megkérdezem és utána eldöntjük. Szia - köszönt el gyorsan mielőtt még mondhatott volna valamit.
- Mit akart Alice? - kérdeztem kiváncsian.
- Szeretnék ha átmennénk ma hozzánk. Esme és Carlisle nagyon várják már, hogy megismerhessenek. - mondta kérlelő szemekkel. Gondolkozás nélkül vágtam rá,hogy igen. Én is meg akartam ismerni kedvesem szüleit.
- És....Tanya? -kérdeztem félve. Nem is gondoltam rá, hogy Tanya is ott lesz.Nem akartam látni. Valamiért ösztönösen féltem tőle, és attól, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy tönkretegye szerelmünket.
- Ne aggódj szerelmem - mondta nyugtatóan - Tanya nem lesz ott. És ha ott is lenne nem engedném hogy bármit is tegyen ellened, vagy ellenünk - mintha csak a gondolataimba olvasott volna.
Megreggeliztem, letussoltam és utána percekig álldogáltam a szekrényem előtt azon gondolkozva, hogy mit is kéne felvegyek. Végül egy fekete szoknyára, egy piros blúzra és egy fekete kiskabátra esett a válaszásom. Felvettem még egy hosszú szárú csizmát hozzá. A hajamat szabadon engedtem. Miután úgy éreztem, hogy kész vagyok lassan, nehogy elessek, lesétáltam a lépcsőn.
- Gyönyörű vagy - suttogta Ő mikor meglátott. E bók utána arcom színét még egy érett paradicsom is megirigyelte volna. Mikor mellé értem egyből átölelt és lassan közeledett ajkaim felé. Alig vártam már, hogy ajkaink összeforrjanak.Nem voltam képes elszakadni édes ajkaitól.
Nagy nehezen erőt vettünk magunkon és elindultunk. Egész uton féltem. Mi lesz ha majd Esmeéknek nem tetszem majd? Ha majd nem tartanak méltónak arra hogy Edward szerelme legyek? Ilyen gondolatok voltak egész uton a fejembe, miközben egyre erősebben szoritottam Edward kezét. Biztos voltam benne hogyha ember lenne már rég eltörtem volna az ujjait. Mikor odaértünk Edward kiszállt a kocsiból, megkerülte azt és kinyitotta nekem is az ajtót.
- Szerelmem, ne aggódj, nem lesz semmi baj - duruzsolta a fülembe. Minden másról megfeledkeztem. Csak Ő létezett már és senki más. Hittem neki, tudtam, hogy ameddig ő mellettem lesz nem lesz semmi baj. Igy hát kézen fogva lépdeltünk el a házig.
A Cullen ház gyönyörű volt. Nincsenek szavak rá. Mikor beléptünk a nappaliba hat aranybarna szempár szegeződött ránk.
- Bella - sikkantotta boldogan Alice miközben a nyakamba vettette magát. - Én úgy örülök nektek, biztos voltam benne, hogy együtt lesztek , én tudtam tudtam tudtam - és mondta tovább a magáét miközben magához szoritott. Én is boldogan öleltem magamhoz.
Miután nagy nehezen Alice lemászott a nyakamból meg figyeltem Esmet és Carlislet. Mindketten gyönyörűek voltak és az ajkaikon lévő mosoly csak még szebbé tette őket. Minden félelmem alaptalan volt.Mindketten nagyon kedvesek voltak és mindannyian máris úgy viselkedtek mintha a család tagja lennék. A délután kellemeses telt Cullenék társaságában. Csak estefelé vitt haza szerelmem. Kétségkivül én vagyok a legboldogabb nő a világon amiért van Ő mellettem van és szeret , valamint amiért belecsöppentem egy ilyen szerető családba.
2010. szeptember 23., csütörtök
7. Éjszaka
Sziasztok. Bocsi, hogy ennyit kell rá várni de most suli is van és nagyon sok házink és tanulni valónk van. Egyre jobban utálom a sulit. Beleértve a magyar tanárnőmet. Na mindegy. Szóval itt a feji, nem lett valami nagy szám.
Ajánlom Beusnak és Zsunak. Beus azt hiszem tudom hogy mire gondolsz de odáig még, hangsúlyozom MÉG nem jutottunk :D. Remélem kapok egy két komit.
puszi
Anita
Apu kocsija még nem volt ott és a házban is sötét volt. Remek. Ezek szerint még nem ért haza. Kissé sok lenne most neki is bemutatni Edwardot. Még csak most tudtam meg hogy ez a félisten valamilyen csodával határos módon engem szeret. Nem tudnám most apu tanácsait és aggodalmait elhallgatni. Lassan lépdeltünk el az ajtóig. Bénáztam egy sort a zárral de végül pipacs vörösen sikerült bejutnunk a házba. Alig hogy levettem a kabátot és a cipőmet megszólalt a telefon. Odasiettem és beleszóltam.
- Halló.
- Szia Bells, ma ne várj haza. Itt maradok Billyéknél nézni egy meccset. Csak holnap reggel érek haza. Remélem nem gond.- mondta kérdő éllel a hangjába.
- Nem dehogy baj, szórakozz nyugottan- mondtam kissé megkésve és zavarodva ugyanis Edward a hátam mögé lopózott és átölelte a derekam.
- A te napod hogy telt? Hogy viselkedett Edward?
- Apu ezt...ezt megbeszéljük ...holnap..jó? - egyből visszatértem a földre mikor meghallottam apu kérdését. Edward mindent hall és én nem akarok beszélni apuval erről az Ő jelenlétébe.
- De annyit mondj meg, rendesen viselkedett veled? - kérdezte mégis aggodalmasan.
- Igen apu, nagyon jól viselkedett. - mondtam megadva magam.- Most viszont mennem kell, még nem vacsoráztam. További jó időtöltést. Jó éjt.
-Jó éjt és hivj ha bármi gond lenne.
Letettem a telefont és még mindig szerelmem karjaiba voltam. Belecsókolt a nyakamba miközben jóizűen kuncogott.
- Mi az?
- Semmi csak...Miért nem akartad elmondani előttem apudnak, hogy milyen volt velem? - kérdezte kiváncsian. - Tán nem volt olyan szörnyű és nem mered elmondani mikor én is itt vagyok - mondta kissé félve de a szeme csillogása valamint az ajkain játszó mosoly meggyőzött róla hogy nem gondolta komolyan. Mégis kissé dorgálóan néztem rá.
- Persze hogy nem volt szörnyű veled ...sőt - mondtam elpirulva. Erre ő boldogan elmosolyodott és édes csókot lehelve a számra a konyha irányába terelt.
- Nagyon otthonosan mozogsz nálam - mondtam mert nem értettem hogy honnan tudja hogy merre van a konyha.
- Hát....valamivel ki kellett töltsem az éjszakákat amig nem láthattalak - mondta bocsánat kérő mosollyal, bennem viszont megállt az ütő.
- Te jártál itt? - kérdeztem magas hangon
- Igen... Már az első nap után mikor legelőször találkoztunk úgy éreztem hogy szükségem van arra hogy valamilyen módon a közeledbe lehessek. Alice pedig kisegitett ebbe.
-Alice? Alice mondta meg hogy hol lakok? - kérdeztem
- Igen ...Haragszol? - kérdezte bűnbánóan. - Tudom hogy nem illendő ilyet tennem de szükségem volt arra hogy lássalak hogy érezzem az illatodat....- és még folytatta volna de én hamar közbe szóltam
- Nem, nem haragszok. Csak kissé furcsa megtudni hogy te mindvégig itt voltál és figyeltél. De hogy érted azt hogy szükséged volt arra hogy érezd az illatomat?
- Mikor legelső nap találkoztunk és megéreztem az illatodat rögtön tudtam hogy az énekesem vagy.
-Az énekesed? Ezt hogy érted?- kérdeztem csodálkozva
- Úgy édesem hogy a véred énekel nekem. De mikor belenéztem a hatalmas csokibarna szemeidbe nem...egyszerüen nem tudtalak volna bántani. Minden vágyam az volt hogy melletted lehessek hogy megvédjelek mindentől - mondta miközben átölelt. Én pedig csak felé nyújtottam az ajkaimat várva hogy megcsókoljon. Lágyan becézgette szája enyémet és én úgy éreztem hogy forog velem a szoba.
Miután elengedtük egymást felmelegitettem a tegnapi vacsorát és ettem egy pár falást. Nem igazán tudtam le nyelni az ennivalót miközben szerelmem szemébe elvesztem. Mikor úgy éreztem hogy elég volt mára az evésből, annak ellenére hogy csak egy pár falatott ettem, felálltam az asztaltól, megkerültem azt és szerelmem ölébe ültem szája elé tartva egy falást a vacsorámból.
- Ugye ezt most te sem gondolod komolyan? - méregette a villára szúrt ennivalót
- Dehogynem. Tudom hogy te nem eszel ilyet de egy kicsitől nem fogsz meghalni. - mondtam szinte fulladozva a nevetéstől. Erre viszont olyat lépett amire nem számitottam. Hirtelen olyan szenvedélyesen mégis szerelmesen csókolt meg hogy szinte a nevem is elfelejtettem. A villa eltűnt a kezemből igy szabadon kulcsolhattam át a nyakát a karjaimmal. Percekig faltuk egymás ajkait, miközben szerelmem finoman simogatta a hátam borzongást csalva elő belőlem.
Még mindig kissé kábán feltámolyogtam a lépcsőn szerelmemmel. Elmentem letussolni mig ő a szobámban várt rám. Azt hiszem sose fürödtem még ilyen gyorsan. Felvettem egy rövidnadrágot és egy alvásra használt nagyobb pólót, párszor áthuztam a fésüt a hajamba és siettem is vista Edwardhoz. Újabb szerelmes csókokat követően merültem mély álomba.
Órák múlva ébredtem arra hogy vihar van kint. Szerelmemnek háttal feküdtem, igy hát gyorsan megfordultam és hozzá bújtam. Sose szerettem ha vihar van. Még most is félek. Gyerekesnek hangzik de ez van.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte aggodalmasan
- Semmi csak nem szeretem a viharokat - mondta megborzongva.
- Ne félj, itt vagyok nem lesz semmi baj. - mondta mosolyogva.
Megnyúgtatás gyanánt megcsókolt. És bevállt a módszere. Az összes gondolat kiszállt a fejemből és minden kapcsolatot elvágtam a külvilággal. Csak Ő és én léteztünk. Percekig szenvedélyesen csókolt és én mindezt készségesen viszonoztam. Zihálva váltunk el egymástól, ő pedig áttért a nyakam csókolgatására. Percekig élveztem szerelmem kényeztetését. Minden porcikám bizsergett ahogy gyengéden végig siklottak ajkai nyakamon újra és újra. Ismét megcsókoltam.
Perceken, órákon keresztül csókolóztunk és élveztük a másik közelségét. Hajnaltájt nyomott el az álom kedvesem karjaiba. Egy biztos ez volt eddigi életem legszebb éjszakája.
Ajánlom Beusnak és Zsunak. Beus azt hiszem tudom hogy mire gondolsz de odáig még, hangsúlyozom MÉG nem jutottunk :D. Remélem kapok egy két komit.
puszi
Anita
Apu kocsija még nem volt ott és a házban is sötét volt. Remek. Ezek szerint még nem ért haza. Kissé sok lenne most neki is bemutatni Edwardot. Még csak most tudtam meg hogy ez a félisten valamilyen csodával határos módon engem szeret. Nem tudnám most apu tanácsait és aggodalmait elhallgatni. Lassan lépdeltünk el az ajtóig. Bénáztam egy sort a zárral de végül pipacs vörösen sikerült bejutnunk a házba. Alig hogy levettem a kabátot és a cipőmet megszólalt a telefon. Odasiettem és beleszóltam.
- Halló.
- Szia Bells, ma ne várj haza. Itt maradok Billyéknél nézni egy meccset. Csak holnap reggel érek haza. Remélem nem gond.- mondta kérdő éllel a hangjába.
- Nem dehogy baj, szórakozz nyugottan- mondtam kissé megkésve és zavarodva ugyanis Edward a hátam mögé lopózott és átölelte a derekam.
- A te napod hogy telt? Hogy viselkedett Edward?
- Apu ezt...ezt megbeszéljük ...holnap..jó? - egyből visszatértem a földre mikor meghallottam apu kérdését. Edward mindent hall és én nem akarok beszélni apuval erről az Ő jelenlétébe.
- De annyit mondj meg, rendesen viselkedett veled? - kérdezte mégis aggodalmasan.
- Igen apu, nagyon jól viselkedett. - mondtam megadva magam.- Most viszont mennem kell, még nem vacsoráztam. További jó időtöltést. Jó éjt.
-Jó éjt és hivj ha bármi gond lenne.
Letettem a telefont és még mindig szerelmem karjaiba voltam. Belecsókolt a nyakamba miközben jóizűen kuncogott.
- Mi az?
- Semmi csak...Miért nem akartad elmondani előttem apudnak, hogy milyen volt velem? - kérdezte kiváncsian. - Tán nem volt olyan szörnyű és nem mered elmondani mikor én is itt vagyok - mondta kissé félve de a szeme csillogása valamint az ajkain játszó mosoly meggyőzött róla hogy nem gondolta komolyan. Mégis kissé dorgálóan néztem rá.
- Persze hogy nem volt szörnyű veled ...sőt - mondtam elpirulva. Erre ő boldogan elmosolyodott és édes csókot lehelve a számra a konyha irányába terelt.
- Nagyon otthonosan mozogsz nálam - mondtam mert nem értettem hogy honnan tudja hogy merre van a konyha.
- Hát....valamivel ki kellett töltsem az éjszakákat amig nem láthattalak - mondta bocsánat kérő mosollyal, bennem viszont megállt az ütő.
- Te jártál itt? - kérdeztem magas hangon
- Igen... Már az első nap után mikor legelőször találkoztunk úgy éreztem hogy szükségem van arra hogy valamilyen módon a közeledbe lehessek. Alice pedig kisegitett ebbe.
-Alice? Alice mondta meg hogy hol lakok? - kérdeztem
- Igen ...Haragszol? - kérdezte bűnbánóan. - Tudom hogy nem illendő ilyet tennem de szükségem volt arra hogy lássalak hogy érezzem az illatodat....- és még folytatta volna de én hamar közbe szóltam
- Nem, nem haragszok. Csak kissé furcsa megtudni hogy te mindvégig itt voltál és figyeltél. De hogy érted azt hogy szükséged volt arra hogy érezd az illatomat?
- Mikor legelső nap találkoztunk és megéreztem az illatodat rögtön tudtam hogy az énekesem vagy.
-Az énekesed? Ezt hogy érted?- kérdeztem csodálkozva
- Úgy édesem hogy a véred énekel nekem. De mikor belenéztem a hatalmas csokibarna szemeidbe nem...egyszerüen nem tudtalak volna bántani. Minden vágyam az volt hogy melletted lehessek hogy megvédjelek mindentől - mondta miközben átölelt. Én pedig csak felé nyújtottam az ajkaimat várva hogy megcsókoljon. Lágyan becézgette szája enyémet és én úgy éreztem hogy forog velem a szoba.
Miután elengedtük egymást felmelegitettem a tegnapi vacsorát és ettem egy pár falást. Nem igazán tudtam le nyelni az ennivalót miközben szerelmem szemébe elvesztem. Mikor úgy éreztem hogy elég volt mára az evésből, annak ellenére hogy csak egy pár falatott ettem, felálltam az asztaltól, megkerültem azt és szerelmem ölébe ültem szája elé tartva egy falást a vacsorámból.
- Ugye ezt most te sem gondolod komolyan? - méregette a villára szúrt ennivalót
- Dehogynem. Tudom hogy te nem eszel ilyet de egy kicsitől nem fogsz meghalni. - mondtam szinte fulladozva a nevetéstől. Erre viszont olyat lépett amire nem számitottam. Hirtelen olyan szenvedélyesen mégis szerelmesen csókolt meg hogy szinte a nevem is elfelejtettem. A villa eltűnt a kezemből igy szabadon kulcsolhattam át a nyakát a karjaimmal. Percekig faltuk egymás ajkait, miközben szerelmem finoman simogatta a hátam borzongást csalva elő belőlem.
Még mindig kissé kábán feltámolyogtam a lépcsőn szerelmemmel. Elmentem letussolni mig ő a szobámban várt rám. Azt hiszem sose fürödtem még ilyen gyorsan. Felvettem egy rövidnadrágot és egy alvásra használt nagyobb pólót, párszor áthuztam a fésüt a hajamba és siettem is vista Edwardhoz. Újabb szerelmes csókokat követően merültem mély álomba.
Órák múlva ébredtem arra hogy vihar van kint. Szerelmemnek háttal feküdtem, igy hát gyorsan megfordultam és hozzá bújtam. Sose szerettem ha vihar van. Még most is félek. Gyerekesnek hangzik de ez van.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte aggodalmasan
- Semmi csak nem szeretem a viharokat - mondta megborzongva.
- Ne félj, itt vagyok nem lesz semmi baj. - mondta mosolyogva.
Megnyúgtatás gyanánt megcsókolt. És bevállt a módszere. Az összes gondolat kiszállt a fejemből és minden kapcsolatot elvágtam a külvilággal. Csak Ő és én léteztünk. Percekig szenvedélyesen csókolt és én mindezt készségesen viszonoztam. Zihálva váltunk el egymástól, ő pedig áttért a nyakam csókolgatására. Percekig élveztem szerelmem kényeztetését. Minden porcikám bizsergett ahogy gyengéden végig siklottak ajkai nyakamon újra és újra. Ismét megcsókoltam.
Perceken, órákon keresztül csókolóztunk és élveztük a másik közelségét. Hajnaltájt nyomott el az álom kedvesem karjaiba. Egy biztos ez volt eddigi életem legszebb éjszakája.
2010. szeptember 19., vasárnap
6. Az igazság
Sziasztok lányok. Itt az új fejezet. Bocsi hogy ennyit kellett várni rá. Szerintem nem is lett elég jó,de nem is húzom tovább az agyatokat. Egy két komit szeretnék :)
Jó olvasást,
puszi mindenkinek
Anita
Mikor kiléptem az erdőből egy gyönyörű réttel találtam szemben magam. Mezei virágokból alkotott takaró boritotta be az egész rétet. A nap elbújt egy vékony felhőtakaró alá. Miután alaposan körülnéztem és kigyönyörködtem magam a tájba, visszafordultem Edward felé. Megbabonázott tekintettel figyelt engem mire lángolni kezdett ar arcom. Egy feloldalas mosoly jelent meg az arcán erre. Kinyújtottam a kezem felé némán kérve arra, hogy jöjjön közelebb hozzám. Minden egyes lépéssel amivel közeledett az én szivverésem úgy nőtt. Mintha legalábbis hallotta volna, mert a mosoly az arcán egyre szélesebb lett. Mikor odaért mellém finoman végigsimitott az arcomon és megszólalt.
-Bella, azért hoztalak ide mert el szeretnék mondani neked valami nagyon fontosat. - mondta zavartan. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akar mondani amiért ennyire zavarban van. Hamarosan megtudtam. - Mióta megláttalak azon a napon a menzán egy nagyon furcsa érzés ölelte körbe a szivemet. Ez napról napra csak nőtt. Kerestem okokat hogy veled lehessek, hogy a közeledben lehessek, hogy beszélhessek veled. Nem mertem máig sem beirmerni neked hogy hogyan is érzek. - Itt egy kis szünetet tartott. Az én szivem őrült iramba verdesett mióta kinyitotta a száját. Vajon most azt fogja mondani hogy szeret? Tényleg ő is szerelmes lenne belém? Nem tudtam tovább gondolkozni mert végre kibökte hogy mit is érez. - Szeretlek Bella, szerelmes vagyok beléd mióta csak megláttalak. - a könnyek ellepték a szemem. De ezek csak örömkönnyek voltak. Hát szeret, tényleg szeret.
- Én is szeretlek Edward - mondta elhalóan . Erre egy lágy mosoly rajzolódott meggy szinű ajkaira, finoman átölelt és ajkait gyengéden hozzáérintette ajkaimhoz.Kezeim mellkasára csúsztattam, miközben lágyan kóstolgattuk egymás ajkait. Édes ajkai az őrületbe kergettek és mind többet és többet akartam belőle. percek után, zihálva engedtük csak el egymást.
Edward elengedett és leült a földre utána pedig hivogatóan kitárta karjait. Szivesen ültem az ölébe. Nem féltem egyáltalán, nem éreztem feszélyezve magam. Egyszerüen csak boldog voltam amiért ez a félisten úgyanúgy szeret mint én őt. Hosszú perceket, órákat töltöttünk egymást ölelve, néha egy egy édes csókot váltva és szótlanul elveszve egymás tekintetében. Egyszer csak felpillantott az égre, nagyot sóhajtott és megszólalt.
- Bella, ma nem csak azt szerettem volna elmondani., hogy mindennél jobban szeretlek, hanem valami mást is ami lehet hogy teljesen meg fogja változtatni a véleményedet rólam. - mondta kissé szomorúan. Kizárt gondoltam magamba, semmi se tudná megváltoztatni a véleményem róla és se azt hogy teljes szivemből szeretem.- Biztosan észrevetted, hogy én és a testvéreim különbözünk a többi diáktól, hogy nem eszünk, iszunk semmit, hogy bőrünk s szemünk szine ugyan olyan de mégis annyira különbözünk egymástól. - mondta kissé feszülten.
- Igen.-mondtam természetesen- észrevettem. Csak nem értem hogy miért?- kérdeztem őszinte kiváncsisággal
- Mert mi nem vagyunk....emberek. - teljesen ledöbbentem, hogy hogy nem emberek? láthatta értetlenkedő pillantásom mert rögtön folytatta. - Mi vármpirok vagyunk - bökte ki nagy nehezen.
- Vámpirok - kérdeztem vagy inkább kijelentettem. Hát persze. Hogy nem jöttem eddig rá. A La push-i mesékre visszaemlékezve szinte minden ugyan olyan volt a Cullen családon mint a történeti vámpirokon. Egy valamit kivéve. A szemük szine. Állitólag a vámpiroknak vörös a szemük, de a Cullen testvéreknek mind aranybarna szeme van. Ráemeltem a tekintetem Edwardra és ezernyi kérdés sorakozott benne.
- Mi mások vagyunk mint a többi vámpir. Mi nem akarunk szörnyetegek lenni. Ezért csak állatvérrel táplálkozunk. Rajtunk kivül még csak egy vámpir család válaztotta ezt a lehetőséget. De én akkor is egy lelketlen szörnyeteg vagyok. - mondta szomorúan és lehajtott fejjel.
- Nem számit- suttogtam mire rámemelt kérdő tekintetét. - Nem számit hogy mi vagy, nem számit hogy mit tettél a múltban. Csak az számit hogy szeretlek és hogy szeretsz. - mondtam és finoman megcsókoltam.
Miután meggyőztam róla, hogy nekem csak az számit hogy most ki és hogy szeret elkezdtem kérdezgetni. Elmesált minden a vámpirokról. Elmondta hogy örökké élnek és vonakodva bár de elárulta hogy hány éves. Kissé ledöbbentem. Elmesélte, hogy Carlisle változtatta át mikor spanyolnáthába haldoklott. Megtudtam hogy Alice és Jasperen kivül mindegyiküket Carlisle változtatott át. Rá és Esmere mind úgy tekintenek mint a szüleikre.
Minden vámpirnak van valamilyen képessége, vagy valamit áthozott ebbe a létbe. Carlisle az együttérzést, Esme azt hogy szenvedélyesen tud szeretni, Emmet az erejét, Rosalie a hiúságát, Jasper úgymond irányitani, befolyásolni tudja az érzelmeket, Alice látja a jövőt, ezen valahogy nem lepődtem meg annyira, ez a képesség rá vall pötöm barátnőmre. Valamint Edward a gondolatokba olvas. Azt hiszem ekkor a szivinfarktus kerülgetett. Olvas a gondolatokba? Hallja hogy mi mindent gondoltam eddig róla. De ő csak jót nevetett rémült arcomon és megnyugtatott hogy az enyéimet nem hallja. Állitása szerint az enyéimet akarná a legjobban hallani és csak erre nem képes.
Rákérdeztem Tanyara is. Róla azt mondta hogy odaköltözött azért mert el akarja őt csábitani de semmi szin alatt nem járna sikerrel. Ő csak engem szeret és sose szerette vagy tetszett neki Tanya. Elmondta hogy azon a napon amikor megcsókolta a parkolóban, ekkor a féltékenység valószinüleg látható volt az arcomon mert elmosolyodott, csak azért nem tolta el magától mert meglepődött.
Rákérdeztem a legendákra is. Miszerint elégnek a napon, meg egyebek. Erre csak jót nevetett, felállt és elkezdte kigombolni az ingét. Én tátott szájjal figyeltem. Azt mondta hogy megmutatja hogy milyen is ő a napfényen. Ezt is csak halványan hallottam mert megbabonázott izmos felsőtestének látványa. Kisütött a nap és Ő úgy csillogot mint egy gyémánt. Gyönyörű volt.
A nap hátralevő részében hozzá bújva ültem és csak élveztük egymás közelségét. Gyakran loptam csókot édes ajkairól. Az idő elrepült és már csak azt vettem észre hogy alkonyodik. Nagy nehezen elszakadtam tőle és feltápászkodtam a földől. Visszasétáltunk a kocsihoz, meg megállva egy egy csókra. Beültünk és hazavitt.
- Bejössz? - kérdeztem tőle
- Persze - mondta mosolyogva amitől még a nevem is elfelejtettem.
Kisegitett az autóból és kézen fogva bementünk a házba. Mint az utóbbi időben mindig, most se tudtam mi minden tartogat még az éjszaka.
Jó olvasást,
puszi mindenkinek
Anita
Mikor kiléptem az erdőből egy gyönyörű réttel találtam szemben magam. Mezei virágokból alkotott takaró boritotta be az egész rétet. A nap elbújt egy vékony felhőtakaró alá. Miután alaposan körülnéztem és kigyönyörködtem magam a tájba, visszafordultem Edward felé. Megbabonázott tekintettel figyelt engem mire lángolni kezdett ar arcom. Egy feloldalas mosoly jelent meg az arcán erre. Kinyújtottam a kezem felé némán kérve arra, hogy jöjjön közelebb hozzám. Minden egyes lépéssel amivel közeledett az én szivverésem úgy nőtt. Mintha legalábbis hallotta volna, mert a mosoly az arcán egyre szélesebb lett. Mikor odaért mellém finoman végigsimitott az arcomon és megszólalt.
-Bella, azért hoztalak ide mert el szeretnék mondani neked valami nagyon fontosat. - mondta zavartan. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akar mondani amiért ennyire zavarban van. Hamarosan megtudtam. - Mióta megláttalak azon a napon a menzán egy nagyon furcsa érzés ölelte körbe a szivemet. Ez napról napra csak nőtt. Kerestem okokat hogy veled lehessek, hogy a közeledben lehessek, hogy beszélhessek veled. Nem mertem máig sem beirmerni neked hogy hogyan is érzek. - Itt egy kis szünetet tartott. Az én szivem őrült iramba verdesett mióta kinyitotta a száját. Vajon most azt fogja mondani hogy szeret? Tényleg ő is szerelmes lenne belém? Nem tudtam tovább gondolkozni mert végre kibökte hogy mit is érez. - Szeretlek Bella, szerelmes vagyok beléd mióta csak megláttalak. - a könnyek ellepték a szemem. De ezek csak örömkönnyek voltak. Hát szeret, tényleg szeret.
- Én is szeretlek Edward - mondta elhalóan . Erre egy lágy mosoly rajzolódott meggy szinű ajkaira, finoman átölelt és ajkait gyengéden hozzáérintette ajkaimhoz.Kezeim mellkasára csúsztattam, miközben lágyan kóstolgattuk egymás ajkait. Édes ajkai az őrületbe kergettek és mind többet és többet akartam belőle. percek után, zihálva engedtük csak el egymást.
Edward elengedett és leült a földre utána pedig hivogatóan kitárta karjait. Szivesen ültem az ölébe. Nem féltem egyáltalán, nem éreztem feszélyezve magam. Egyszerüen csak boldog voltam amiért ez a félisten úgyanúgy szeret mint én őt. Hosszú perceket, órákat töltöttünk egymást ölelve, néha egy egy édes csókot váltva és szótlanul elveszve egymás tekintetében. Egyszer csak felpillantott az égre, nagyot sóhajtott és megszólalt.
- Bella, ma nem csak azt szerettem volna elmondani., hogy mindennél jobban szeretlek, hanem valami mást is ami lehet hogy teljesen meg fogja változtatni a véleményedet rólam. - mondta kissé szomorúan. Kizárt gondoltam magamba, semmi se tudná megváltoztatni a véleményem róla és se azt hogy teljes szivemből szeretem.- Biztosan észrevetted, hogy én és a testvéreim különbözünk a többi diáktól, hogy nem eszünk, iszunk semmit, hogy bőrünk s szemünk szine ugyan olyan de mégis annyira különbözünk egymástól. - mondta kissé feszülten.
- Igen.-mondtam természetesen- észrevettem. Csak nem értem hogy miért?- kérdeztem őszinte kiváncsisággal
- Mert mi nem vagyunk....emberek. - teljesen ledöbbentem, hogy hogy nem emberek? láthatta értetlenkedő pillantásom mert rögtön folytatta. - Mi vármpirok vagyunk - bökte ki nagy nehezen.
- Vámpirok - kérdeztem vagy inkább kijelentettem. Hát persze. Hogy nem jöttem eddig rá. A La push-i mesékre visszaemlékezve szinte minden ugyan olyan volt a Cullen családon mint a történeti vámpirokon. Egy valamit kivéve. A szemük szine. Állitólag a vámpiroknak vörös a szemük, de a Cullen testvéreknek mind aranybarna szeme van. Ráemeltem a tekintetem Edwardra és ezernyi kérdés sorakozott benne.
- Mi mások vagyunk mint a többi vámpir. Mi nem akarunk szörnyetegek lenni. Ezért csak állatvérrel táplálkozunk. Rajtunk kivül még csak egy vámpir család válaztotta ezt a lehetőséget. De én akkor is egy lelketlen szörnyeteg vagyok. - mondta szomorúan és lehajtott fejjel.
- Nem számit- suttogtam mire rámemelt kérdő tekintetét. - Nem számit hogy mi vagy, nem számit hogy mit tettél a múltban. Csak az számit hogy szeretlek és hogy szeretsz. - mondtam és finoman megcsókoltam.
Miután meggyőztam róla, hogy nekem csak az számit hogy most ki és hogy szeret elkezdtem kérdezgetni. Elmesált minden a vámpirokról. Elmondta hogy örökké élnek és vonakodva bár de elárulta hogy hány éves. Kissé ledöbbentem. Elmesélte, hogy Carlisle változtatta át mikor spanyolnáthába haldoklott. Megtudtam hogy Alice és Jasperen kivül mindegyiküket Carlisle változtatott át. Rá és Esmere mind úgy tekintenek mint a szüleikre.
Minden vámpirnak van valamilyen képessége, vagy valamit áthozott ebbe a létbe. Carlisle az együttérzést, Esme azt hogy szenvedélyesen tud szeretni, Emmet az erejét, Rosalie a hiúságát, Jasper úgymond irányitani, befolyásolni tudja az érzelmeket, Alice látja a jövőt, ezen valahogy nem lepődtem meg annyira, ez a képesség rá vall pötöm barátnőmre. Valamint Edward a gondolatokba olvas. Azt hiszem ekkor a szivinfarktus kerülgetett. Olvas a gondolatokba? Hallja hogy mi mindent gondoltam eddig róla. De ő csak jót nevetett rémült arcomon és megnyugtatott hogy az enyéimet nem hallja. Állitása szerint az enyéimet akarná a legjobban hallani és csak erre nem képes.
Rákérdeztem Tanyara is. Róla azt mondta hogy odaköltözött azért mert el akarja őt csábitani de semmi szin alatt nem járna sikerrel. Ő csak engem szeret és sose szerette vagy tetszett neki Tanya. Elmondta hogy azon a napon amikor megcsókolta a parkolóban, ekkor a féltékenység valószinüleg látható volt az arcomon mert elmosolyodott, csak azért nem tolta el magától mert meglepődött.
Rákérdeztem a legendákra is. Miszerint elégnek a napon, meg egyebek. Erre csak jót nevetett, felállt és elkezdte kigombolni az ingét. Én tátott szájjal figyeltem. Azt mondta hogy megmutatja hogy milyen is ő a napfényen. Ezt is csak halványan hallottam mert megbabonázott izmos felsőtestének látványa. Kisütött a nap és Ő úgy csillogot mint egy gyémánt. Gyönyörű volt.
A nap hátralevő részében hozzá bújva ültem és csak élveztük egymás közelségét. Gyakran loptam csókot édes ajkairól. Az idő elrepült és már csak azt vettem észre hogy alkonyodik. Nagy nehezen elszakadtam tőle és feltápászkodtam a földől. Visszasétáltunk a kocsihoz, meg megállva egy egy csókra. Beültünk és hazavitt.
- Bejössz? - kérdeztem tőle
- Persze - mondta mosolyogva amitől még a nevem is elfelejtettem.
Kisegitett az autóból és kézen fogva bementünk a házba. Mint az utóbbi időben mindig, most se tudtam mi minden tartogat még az éjszaka.
2010. szeptember 17., péntek
Sziasztok
Bocsi lányok nagyon sajnálom, hogy nem hoztam eddig frisst, és most sem azért vagyok itt, de egy idegroncs vagyok. Anyum beteg és egyáltalán nem áll itt a fejem, nem akarom csak összecsapni a fejezetet, mert akkor biztos még ennyire se lenne jó. Nem tudnék koncentrálni most a fejezetre és mégha össze is hoznám valahogy nem a várt hatás lenne, nem az lenne a fejezetbe amit vártok hanem valami szomorú. Még egyszer sajnálom és remélem hogy megértitek.
puszi mindenkinek
Anita
puszi mindenkinek
Anita
2010. szeptember 14., kedd
5.A rét
Sziasztok. Nagy nehezen össze tudtam hozni ezt is. Szerintem nem lett valami jó, nem is volt sok időm megirni. Még csak most kezdődött a suli, de én már várom a vakációt. Legközelebb nem tudom mikor hozok frisst. Valószinüleg holnap, vagy holnapután. Irjatok kérlek komit, nem haragszok meg a negativ komikért se, lehet hogy tanulnék belőle, vagy változtatnák azon ami szerintetek nem jó. Na jó nem húzom tovább az agyatokat, jó olvasást.
puszi Anita
Miután hazaértem egy ideig még álmodoztam Edwardról és a holnapi napról. Hogy vajon mit akar mondani? Lehet azt hogy tetszem neki? Vagy hogy szeret? Elég Bella! - szóltam magamra egy idő után- még csak azt sem tudod hogy hova akar vinni, már azon álmodozol hogy azt fogja neked mondani hogy szeret? Hisz annyi szép lány van a suliba aki csorgatja utána a nyálát, bármelyik az övé lehetne. Hogy választana pont engem? Mégis annyira szép lenne hogy ő meg én...Nem!Abba kell ezt hagyjam! Ügyes vagy Bella, most már magdba is beszélgetsz - gondolatban vállon veregettem magam
Lementem a konyhába hogy megfőzzem a vacsorát, viszont bárhogy próbáltam lefoglalni magam újra és újra Edwardra gondoltam. Lassan kész lettem az ennivalóval és apu is hazajött. Leültünk enni, jobban mondva apu leült enni, mert én nem igazán tudtam magamba erőltetni semmit. Apu látta hogy nem épp ott vagyok gondolatban igy hát békén hagyott. Mikor kész lettünk az evéssel apu bejelentette hogy másnap megy halászni. Tétovázva én is elmeséltem, hogy holnap elmegyek egy osztálatársammal valahova. Aggódva kérdezte hogy kivel de mintha megnyugvás suhant volna át az arcán mikor hallotta hogy Edward Cullennel megyek. Azt mondta hogy az apja nagyon jó ember és biztos hogy nagyon jól nevelte a gyerekeit. Ezt vehettem beleegyezésnek is. Apu elment meccset nézni mint minden este.
Én elmosogattam, elrámoltam minden, az idő viszont csigalassúsággal telt. Elköszöntem aputól, letussoltam, s
fejet mostam. Mikor már nem kaptam elfoglaltságot magamnak úgy éreztem hogy elég késő van már ahhoz hogy lefeküdjek. Ennek ellenére még hosszú ideig forgolódtam az ágyban mig végre sikerült elaludnom.
Reggel vidáman ugrottam ki az ágyamból és kinéztem az ablakon. A nap sütött csakhogy az imitt amott takaró felhőkből következtetve biztos hogy nem lesz igy egész nap. Nekem azonban ma minden szebbnek tünt. Láttam hogy apu kocsija nincs már itt. Remek, ezek szerint már el is ment halászni. Én is boldogán átlépdeltem a fürdőbe és elvégeztem szokásos reggeli teendőimet. Miközben fésülködtem, az arcom figyeltem a tükörbe. Annyira megváltoztam mióta ideköltöztek Cullenék. És főleg mióta megismertem Edwardot. A szemem boldogan csillogot, a szám egyfolytába mosolyra húzódott és a szivem őrült tempóba verdesett arra a gondolatra hogy hamarosan látom Edwardot.
Visszamentem a szobámba és tanácstalanul álldogáltam a szekrényem előtt. Mit is kéne felvegyek? Alice azt mondta hogy kényelmesen öltözzek fel. Végül egy farmerre és egy kék felsőre esett a választásom. Kikészitettem azért egy vastagabb pulcsit is ha az idő nem tartana velünk. Felvettem még hozzá egy kényelmes cipőt és indulásra kész voltam. Pontban kilenckor csengettek. Ekkora én már a konyhába voltam és vártam hogy megérkezzen. Dübörgő szivvel mentem ajtót nyitni.
És ott állt Ő. Egy farmerbe volt és egy krémszinű felsőbe ami kihangsúlyozta izmos felsőtestét. Rájöttem hogy túl sokat legeltettem a szemem rajta mivel hallottam felkuncogni. Rákaptam a pillantásom és ekkor lágyan elmosolyodott. A mézarany szemek szinte magukba szippantottak és nem eresztettek. Percekig álltunk ott egymás szemébe mélyedve mikor lágy hangon megszólalt.
- Helló Bella. - mondta és én éreztem hogy megremegnek a lábaim a hangja hallatán. A szivem ritmusáról nem is beszélve
-Helló - mondtam én is kissé megkésve és teljesen megbabonázva.
-Nagyon szép vagy ma reggel - bókolt mire én természetesen fülig vörösödtem. Ekkor felemelte a kezét és finoman végig simitott az arcomon miközben sóhajtott egyet. - Kész vagy?
-Igen - mondtam és ez igaz is volt. Kész voltam bármire hogyha vele lehetek.
- Akkor mehetünk - azzal kézen fogott és elvezetett az autójához. Ott udvariasan ajtót nyitott és besegitett a kocsiba
Nem figyeltem azt hogy merre megyünk, sőt semmi másra nem figyeltem csak Rá. Az úton kérdések ezreivel bombázott és én szivesen válaszoltam minden kérdésére. Egyszer csak megállitotta az autót és miután kiszállt kisegitett engem is. Ekkor néztem először körbe. Az erdő szélén álltunk. Ezek szerint túrázni fogunk. De még ez se tudott lehangolni, se az hogy tudom milyen béna vagyok.
Igy hát elindultunk kéz a kézben. Az úton megint csak kérdezgetett. Lassan haladtunk és láss csodát egyszer sem estem el. Vigyázott rám. Biztonságba éreztem magam mellette. Egyszer csak valami világosságot láttam. Gyorsan elindultam az irányába Edwardot is magammal húzva. Mikor már csak pár lépés választott el elengedte a kezem igy hát én egyedül léptem ki az erdőből egy gyönyörű rétre. És még akkor nem is tudtam hogy milyen gyönyörű lesz a mai nap.
puszi Anita
Miután hazaértem egy ideig még álmodoztam Edwardról és a holnapi napról. Hogy vajon mit akar mondani? Lehet azt hogy tetszem neki? Vagy hogy szeret? Elég Bella! - szóltam magamra egy idő után- még csak azt sem tudod hogy hova akar vinni, már azon álmodozol hogy azt fogja neked mondani hogy szeret? Hisz annyi szép lány van a suliba aki csorgatja utána a nyálát, bármelyik az övé lehetne. Hogy választana pont engem? Mégis annyira szép lenne hogy ő meg én...Nem!Abba kell ezt hagyjam! Ügyes vagy Bella, most már magdba is beszélgetsz - gondolatban vállon veregettem magam
Lementem a konyhába hogy megfőzzem a vacsorát, viszont bárhogy próbáltam lefoglalni magam újra és újra Edwardra gondoltam. Lassan kész lettem az ennivalóval és apu is hazajött. Leültünk enni, jobban mondva apu leült enni, mert én nem igazán tudtam magamba erőltetni semmit. Apu látta hogy nem épp ott vagyok gondolatban igy hát békén hagyott. Mikor kész lettünk az evéssel apu bejelentette hogy másnap megy halászni. Tétovázva én is elmeséltem, hogy holnap elmegyek egy osztálatársammal valahova. Aggódva kérdezte hogy kivel de mintha megnyugvás suhant volna át az arcán mikor hallotta hogy Edward Cullennel megyek. Azt mondta hogy az apja nagyon jó ember és biztos hogy nagyon jól nevelte a gyerekeit. Ezt vehettem beleegyezésnek is. Apu elment meccset nézni mint minden este.
Én elmosogattam, elrámoltam minden, az idő viszont csigalassúsággal telt. Elköszöntem aputól, letussoltam, s
fejet mostam. Mikor már nem kaptam elfoglaltságot magamnak úgy éreztem hogy elég késő van már ahhoz hogy lefeküdjek. Ennek ellenére még hosszú ideig forgolódtam az ágyban mig végre sikerült elaludnom.
Reggel vidáman ugrottam ki az ágyamból és kinéztem az ablakon. A nap sütött csakhogy az imitt amott takaró felhőkből következtetve biztos hogy nem lesz igy egész nap. Nekem azonban ma minden szebbnek tünt. Láttam hogy apu kocsija nincs már itt. Remek, ezek szerint már el is ment halászni. Én is boldogán átlépdeltem a fürdőbe és elvégeztem szokásos reggeli teendőimet. Miközben fésülködtem, az arcom figyeltem a tükörbe. Annyira megváltoztam mióta ideköltöztek Cullenék. És főleg mióta megismertem Edwardot. A szemem boldogan csillogot, a szám egyfolytába mosolyra húzódott és a szivem őrült tempóba verdesett arra a gondolatra hogy hamarosan látom Edwardot.
Visszamentem a szobámba és tanácstalanul álldogáltam a szekrényem előtt. Mit is kéne felvegyek? Alice azt mondta hogy kényelmesen öltözzek fel. Végül egy farmerre és egy kék felsőre esett a választásom. Kikészitettem azért egy vastagabb pulcsit is ha az idő nem tartana velünk. Felvettem még hozzá egy kényelmes cipőt és indulásra kész voltam. Pontban kilenckor csengettek. Ekkora én már a konyhába voltam és vártam hogy megérkezzen. Dübörgő szivvel mentem ajtót nyitni.
És ott állt Ő. Egy farmerbe volt és egy krémszinű felsőbe ami kihangsúlyozta izmos felsőtestét. Rájöttem hogy túl sokat legeltettem a szemem rajta mivel hallottam felkuncogni. Rákaptam a pillantásom és ekkor lágyan elmosolyodott. A mézarany szemek szinte magukba szippantottak és nem eresztettek. Percekig álltunk ott egymás szemébe mélyedve mikor lágy hangon megszólalt.
- Helló Bella. - mondta és én éreztem hogy megremegnek a lábaim a hangja hallatán. A szivem ritmusáról nem is beszélve
-Helló - mondtam én is kissé megkésve és teljesen megbabonázva.
-Nagyon szép vagy ma reggel - bókolt mire én természetesen fülig vörösödtem. Ekkor felemelte a kezét és finoman végig simitott az arcomon miközben sóhajtott egyet. - Kész vagy?
-Igen - mondtam és ez igaz is volt. Kész voltam bármire hogyha vele lehetek.
- Akkor mehetünk - azzal kézen fogott és elvezetett az autójához. Ott udvariasan ajtót nyitott és besegitett a kocsiba
Nem figyeltem azt hogy merre megyünk, sőt semmi másra nem figyeltem csak Rá. Az úton kérdések ezreivel bombázott és én szivesen válaszoltam minden kérdésére. Egyszer csak megállitotta az autót és miután kiszállt kisegitett engem is. Ekkor néztem először körbe. Az erdő szélén álltunk. Ezek szerint túrázni fogunk. De még ez se tudott lehangolni, se az hogy tudom milyen béna vagyok.
Igy hát elindultunk kéz a kézben. Az úton megint csak kérdezgetett. Lassan haladtunk és láss csodát egyszer sem estem el. Vigyázott rám. Biztonságba éreztem magam mellette. Egyszer csak valami világosságot láttam. Gyorsan elindultam az irányába Edwardot is magammal húzva. Mikor már csak pár lépés választott el elengedte a kezem igy hát én egyedül léptem ki az erdőből egy gyönyörű rétre. És még akkor nem is tudtam hogy milyen gyönyörű lesz a mai nap.
2010. szeptember 12., vasárnap
4.Barátság vagy valami több?
Nem mertem még magamnak se bevallani, hogy szerelmes vagyok Edward Cullenbe. Már az első pillanattól kezdve többet éreztem iránta mint egy egyszerü barát iránt és ez az idő múlásával csak fokozódott. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok érezni egy fiú iránt, főleg miután megerőszakoltak. De nem tudom leállitani az érzéseimet sőt már lassan tagadni se tudom.
Az ő tekintetében is látok olyan szikrákat amelyek azt mutatják hogy ő is érez irántam valamit. Olyan jól, olyan biztonságban érzem magam mellette mint eddig soha. Alig várom mindig a reggelt, hogy viszont láthassam őt, az órákat amikor mellette ülök, a szüneteket amikor elkisér egyik teremből a másikba, miközben beszélgetünk, az ebédszüneteket amikor vele és a testvéreivel ülök.
Alice egyik nap mikor ebédszünet előtt együtt volt óránk, bejelentette, hogy aznap vele és a testvéreivel fogok ülni ebéd közben. Egyrészt örültem, hogy megismerhetem a többi Cullent is másrészt viszont féltem hogy nem fog tetszeni nekik hogy oda ülök. Mint később kiderült alaptalan volt a félelmem. Mind nagyon kedvesek voltak velem. Emmet, a mókamester, nagyon sokat nevetett a bénázásomon, Jasper a védelmező bátyám volt, Rose a szépsége ellenére nagyon kedves volt velem és benne is egy jó barátnőre leltem. Alice és Rose elvittek vásárolni, két divatmásniás mellett már nem volt olyan könnyü kibirni a napot de azért nagyon jól szórakoztunk. Az egyedüli aki ellenséges volt velem az Tanya. De ő valahogy egyáltalán nem érdekelt.
Amit viszont észrevettem az volt hogy a Cullenék nem esznek és nem isznak semmit. Valahányszor rákérdeztem, hogy miért mindig azt válaszolták hogy nem éhesek. Ez nagyon furcsa volt. Valamint az is hogy mindegyikükenk ugyanolyan aranybarna szinü szemük van, a bőrük jéghideg és kőkemény és hogy különböznek mégis annyira hasonlitanak is egymásra.
Gondolataimból a csengő hangja rántott ki. Úgy beszéltük meg Alicel, hogy nálam alszik. Ma péntek van és apu azt mondta hogy addig maradhat amig akar. Ez Alice és az én szemembe azt jelentette hogy hétfőn együtt megyünk iskolába. Lesiettem a lepcsőn és nyitottam is az ajtót. Alice rögtön a nyakamba ugrott, pár másodpercig még szorongattuk egymást, két puszi után pedig elváltunk. Apu is kijött, hogy köszönjön Alicenak.
-Szia Alice, örülünk hogy itt vagy - mondta egy kedves mosoly kiséretében.
-Jó estét Swan rendőrfőnök, én örülök hogy itt lehetek és remélem hogy nem zavarok. - mosolyodott el, ezzel teljesen levette a lábáról aput.
-Tegezz csak nyugodtan, nem vagyok olyan öreg, és természetesen nem zavarsz.
Alice boldogan elmosolyodott és megköszönte Charlienak. Ezután fel is mentünk a szobámba. Miután mindketten letussoltunk és pizsamába öltöztünk, helyet foglaltunk az ágyamon és kezdődött a csajos este.Mindenféléről beszéltünk, mesélt Jasperről és a kapcsolatukról. Aztán pedig engem kérdezett a fiúkról és az eddigi kapcsolataimról. Nagyon meglepődött mikor mondtam neki hogy még sose volt pasim.
- De hát miért? - kérdezte őszinte kiváncsisággal.
-Mert történt valami két évvel ezelőtt ami eltávolitott mindenkitől. Te vagy az első ember akit közel engedtem magamhoz. Te vagy a legjobb barátnőm. - itt boldogan elmosolyodott.
- Nekem te vagy az első igazi barátnőm. Igaz, hogy nekem ott volt Rose de rá sose tudtam úgy tekinteni mint a legjobb barátnőmre. - mondta de ezután feltette azt a kérdést amire nem tudtam, hogy válaszoljak.
-Elmondod mi történt? - kérdezte óvatosan mintha máris tudná miről van szó. Nem tudtam mit tegyek. Mikor belenéztem aranybarna, meleg szemeibe, rögtön tudtam a választ. Tudtam hogy neki elmesélhetem.
- Nem sokkal azután történt hogy apuhoz költöztem. Akkoriban több barátom volt. Angelával értekeztem a legjobban. Egyik este nála voltam. Elbeszélgettük az időt és már besötétedett mire elindultam haza. Nem először tettem meg azt az utat este gyalog és egyedül akkor mégis volt egy olyan érzésem mintha valaki figyelne. Egyszer csak valami zajt hallottam a hátam mögött, de mire megfordultam senki se volt ott. A furcsa előérzetem csak nem akart múlni ezért megszaporáztam a lépéseimet. Lehajtott fejjel siettem mikor nekiütköztem egy kemény testnet. Mikor felnéztem egy szőke, lófarokba kötött hajú férfi állt előttem. Egyedül voltam az utcán és a rosszindulatú mosoly az ajkairől nagyon nyugtalanitott. Mint később kiderült nem hiába volt előérzetem és féltem annyira attól a férfitől. Se szó se beszéd, megragadta a karomat és elrángatott egy sötét sikátorba. Hiába kiabáltam, hiába fenyegetőztem őt meg sem hatotta, csak röhögött rajtam. Lelökött a hideg földre és letérdelt mellém. Durván megcsókolt és én akkor már tudtam mi vár rám. Orditottam, megpróbáltam menekülni, ütöttem őt, de semmi sem sikerült. Sőt azt hiszem hogy a pofonok a karmolások jobban fájtak nekem mint neki. Ő csak szórakozott a próbálkozásaimon. Leszagatta rólam a ruhát, durván szétfeszitette a combjaimat és belémhatolt.Fájt, nagyon fájt, de hiába sikitottam senki se hallotta meg, senki se jött hogy segitsen. - mondtam zokogva. Alice már a történet kezdetétől mellém ült és átkarolta rászkódó testem. Ebből meritettem erőt hogy befejezzem a történetet. - Aztán ott hagyott a sikátorban, meztelenül, megerőszakolva, megalázva. Másnap talált rám apu miután végig izgulta és idegeskedte az éjszakát és riasztózott mindenkit. Ezért is tisztelem és szeretem annyira aput. Ő mindig mellettem állt mindegy mit tettem, támogatott. Anyu sose volt mellettem miután megházasodott. Akkor is idejött és engem meg aput vádolt hogy azért erőszakoltak meg mert nem vigyázott eléggé rám. Azt mondta hogy én magam vagyok a hibás a történtek miatt. Apu elküldte őt és biztositott hogy ő mellettem lesz és hogy nincs semmi baj. Csakis őmiatta nem hagytam el teljesen magam. Ami a legfurcsább volt - jutott eszembe hirtelen, - az az hogy a férfi szeme vörös volt - mondtam és ekkor láttam hogy Alice szemei hatalmasra nyilnak a rémülettől. Az ölelésébe bujtam mig le nem nyugodtam teljesen.
Miután lehiggadtam még beszéltünk minden féléről.Egy idő után viszont Edwardra terelődött a szó.
-Bella, azt akarom hogy teljesen őszintén válaszolj a következő kérdésemre és igérem hogy enkinek se fogom elmesélni. -bólintottam és ekkor köntörfalazás nélkül olyat kérdezett amitől leesett az állam. - Szerelmes vagy Edwardba?- én meg csak hápogtam és lehetséges hazukságok után kerestem. - Az igazat Bella - mondta mosolyogva. Nagyot sóhajtottam és akkor kiböktem.
- Igen Alice, tiszta szivemből szerelmes vagyok a bátyádba. - mindezt lehajtott fejjem, és pipacsvörösen mondtam, Alice pedig akkora lendülettel ugrott a nyakamba hogy majdnem leestünk az ágyról
- Én tudtam, tudtam tudtam - énekelte - Jaj úgy örülök nektek, olyan szép párt alkottok - és még sorolta a hülyeségeit de én közbevágtam.
- Alice, Edward nem szeret engem - mondtam szomorúan de Alice csak sejtelmesen elmosolyodott és annyit mondott hogy ezt majd még meglátjuk és gyorsan terelte a szót.
A hétvége hamar eltelt. Nagyon jól éreztem magam. Szombaton Jacob is benézett hozzánk. Akkor ő és Alice megismerkedtek és legnagyobb boldogságomra jól értekeztek. Alice viszont egész hétvégén olyan keveset evett mint egy kismadár. Ez kezdett egyre furcsább lenni.
Pénteken , irodalom óra után Edward elkisért a következő órámig amikor olyat kérdezett amire végképp nem vártam volna.
- Lenne kedved...eljönni velem...valahova? Meg szeretnék neked mutatni valamit, és el mondani valami nagyon fontosat.- mondta zavartan
-Igen- vágtam rá talán túl hamar is. Ő erre viszont boldogan elmosolyodott
- Akkor holnap reggel utánad jövök, jó lesz igy?
- Igen, holnap apu úgyis megy halászni.- mondtam
- Rendben, akkor holnap kilenckor nálad vagyok - mondta lágyan mosolyogva, és odahajolt hozzám. Édes lehelete teljesen elkábitott. Egy puszit nyomott pont a szám sarkára aztán sarkon fordult és elsietett az Ő órája felé.
Én szédelegve és vörösen léptem be a terembe. Alice már 1000wattos mosollyal várt a padunknál.
- Én megmondtam Bella - mondta mindentudóan.
- Alice nem tudod mit akar mondani nekem? - kérdeztem reménykedve
- Dehogynem- mondta mosolyogva- de ne is várd el hogy elmondjam, mindent megtudsz a maga idején. - morcos arcom láttán csak még jobban mosolygott. - Annyit viszont elárulok hogy kényelmes ruhába és cipőbe öltözz.
Ekkor viszont bejött a tanár igy a beszélgetés abbamaradt.Valahányszor visszagondolok a puszira kellemes borzongás lesz úrrá rajtam. Alig vártam hogy vele lehessek. Akkor viszont még nem tudtam mit hoz a holnap...
Köszi Zsu hogy vetted a fáradságot és irtál komit. Amikor lesz komi jön a kövi is
puszi mindenkinek
Anita
Az ő tekintetében is látok olyan szikrákat amelyek azt mutatják hogy ő is érez irántam valamit. Olyan jól, olyan biztonságban érzem magam mellette mint eddig soha. Alig várom mindig a reggelt, hogy viszont láthassam őt, az órákat amikor mellette ülök, a szüneteket amikor elkisér egyik teremből a másikba, miközben beszélgetünk, az ebédszüneteket amikor vele és a testvéreivel ülök.
Alice egyik nap mikor ebédszünet előtt együtt volt óránk, bejelentette, hogy aznap vele és a testvéreivel fogok ülni ebéd közben. Egyrészt örültem, hogy megismerhetem a többi Cullent is másrészt viszont féltem hogy nem fog tetszeni nekik hogy oda ülök. Mint később kiderült alaptalan volt a félelmem. Mind nagyon kedvesek voltak velem. Emmet, a mókamester, nagyon sokat nevetett a bénázásomon, Jasper a védelmező bátyám volt, Rose a szépsége ellenére nagyon kedves volt velem és benne is egy jó barátnőre leltem. Alice és Rose elvittek vásárolni, két divatmásniás mellett már nem volt olyan könnyü kibirni a napot de azért nagyon jól szórakoztunk. Az egyedüli aki ellenséges volt velem az Tanya. De ő valahogy egyáltalán nem érdekelt.
Amit viszont észrevettem az volt hogy a Cullenék nem esznek és nem isznak semmit. Valahányszor rákérdeztem, hogy miért mindig azt válaszolták hogy nem éhesek. Ez nagyon furcsa volt. Valamint az is hogy mindegyikükenk ugyanolyan aranybarna szinü szemük van, a bőrük jéghideg és kőkemény és hogy különböznek mégis annyira hasonlitanak is egymásra.
Gondolataimból a csengő hangja rántott ki. Úgy beszéltük meg Alicel, hogy nálam alszik. Ma péntek van és apu azt mondta hogy addig maradhat amig akar. Ez Alice és az én szemembe azt jelentette hogy hétfőn együtt megyünk iskolába. Lesiettem a lepcsőn és nyitottam is az ajtót. Alice rögtön a nyakamba ugrott, pár másodpercig még szorongattuk egymást, két puszi után pedig elváltunk. Apu is kijött, hogy köszönjön Alicenak.
-Szia Alice, örülünk hogy itt vagy - mondta egy kedves mosoly kiséretében.
-Jó estét Swan rendőrfőnök, én örülök hogy itt lehetek és remélem hogy nem zavarok. - mosolyodott el, ezzel teljesen levette a lábáról aput.
-Tegezz csak nyugodtan, nem vagyok olyan öreg, és természetesen nem zavarsz.
Alice boldogan elmosolyodott és megköszönte Charlienak. Ezután fel is mentünk a szobámba. Miután mindketten letussoltunk és pizsamába öltöztünk, helyet foglaltunk az ágyamon és kezdődött a csajos este.Mindenféléről beszéltünk, mesélt Jasperről és a kapcsolatukról. Aztán pedig engem kérdezett a fiúkról és az eddigi kapcsolataimról. Nagyon meglepődött mikor mondtam neki hogy még sose volt pasim.
- De hát miért? - kérdezte őszinte kiváncsisággal.
-Mert történt valami két évvel ezelőtt ami eltávolitott mindenkitől. Te vagy az első ember akit közel engedtem magamhoz. Te vagy a legjobb barátnőm. - itt boldogan elmosolyodott.
- Nekem te vagy az első igazi barátnőm. Igaz, hogy nekem ott volt Rose de rá sose tudtam úgy tekinteni mint a legjobb barátnőmre. - mondta de ezután feltette azt a kérdést amire nem tudtam, hogy válaszoljak.
-Elmondod mi történt? - kérdezte óvatosan mintha máris tudná miről van szó. Nem tudtam mit tegyek. Mikor belenéztem aranybarna, meleg szemeibe, rögtön tudtam a választ. Tudtam hogy neki elmesélhetem.
- Nem sokkal azután történt hogy apuhoz költöztem. Akkoriban több barátom volt. Angelával értekeztem a legjobban. Egyik este nála voltam. Elbeszélgettük az időt és már besötétedett mire elindultam haza. Nem először tettem meg azt az utat este gyalog és egyedül akkor mégis volt egy olyan érzésem mintha valaki figyelne. Egyszer csak valami zajt hallottam a hátam mögött, de mire megfordultam senki se volt ott. A furcsa előérzetem csak nem akart múlni ezért megszaporáztam a lépéseimet. Lehajtott fejjel siettem mikor nekiütköztem egy kemény testnet. Mikor felnéztem egy szőke, lófarokba kötött hajú férfi állt előttem. Egyedül voltam az utcán és a rosszindulatú mosoly az ajkairől nagyon nyugtalanitott. Mint később kiderült nem hiába volt előérzetem és féltem annyira attól a férfitől. Se szó se beszéd, megragadta a karomat és elrángatott egy sötét sikátorba. Hiába kiabáltam, hiába fenyegetőztem őt meg sem hatotta, csak röhögött rajtam. Lelökött a hideg földre és letérdelt mellém. Durván megcsókolt és én akkor már tudtam mi vár rám. Orditottam, megpróbáltam menekülni, ütöttem őt, de semmi sem sikerült. Sőt azt hiszem hogy a pofonok a karmolások jobban fájtak nekem mint neki. Ő csak szórakozott a próbálkozásaimon. Leszagatta rólam a ruhát, durván szétfeszitette a combjaimat és belémhatolt.Fájt, nagyon fájt, de hiába sikitottam senki se hallotta meg, senki se jött hogy segitsen. - mondtam zokogva. Alice már a történet kezdetétől mellém ült és átkarolta rászkódó testem. Ebből meritettem erőt hogy befejezzem a történetet. - Aztán ott hagyott a sikátorban, meztelenül, megerőszakolva, megalázva. Másnap talált rám apu miután végig izgulta és idegeskedte az éjszakát és riasztózott mindenkit. Ezért is tisztelem és szeretem annyira aput. Ő mindig mellettem állt mindegy mit tettem, támogatott. Anyu sose volt mellettem miután megházasodott. Akkor is idejött és engem meg aput vádolt hogy azért erőszakoltak meg mert nem vigyázott eléggé rám. Azt mondta hogy én magam vagyok a hibás a történtek miatt. Apu elküldte őt és biztositott hogy ő mellettem lesz és hogy nincs semmi baj. Csakis őmiatta nem hagytam el teljesen magam. Ami a legfurcsább volt - jutott eszembe hirtelen, - az az hogy a férfi szeme vörös volt - mondtam és ekkor láttam hogy Alice szemei hatalmasra nyilnak a rémülettől. Az ölelésébe bujtam mig le nem nyugodtam teljesen.
Miután lehiggadtam még beszéltünk minden féléről.Egy idő után viszont Edwardra terelődött a szó.
-Bella, azt akarom hogy teljesen őszintén válaszolj a következő kérdésemre és igérem hogy enkinek se fogom elmesélni. -bólintottam és ekkor köntörfalazás nélkül olyat kérdezett amitől leesett az állam. - Szerelmes vagy Edwardba?- én meg csak hápogtam és lehetséges hazukságok után kerestem. - Az igazat Bella - mondta mosolyogva. Nagyot sóhajtottam és akkor kiböktem.
- Igen Alice, tiszta szivemből szerelmes vagyok a bátyádba. - mindezt lehajtott fejjem, és pipacsvörösen mondtam, Alice pedig akkora lendülettel ugrott a nyakamba hogy majdnem leestünk az ágyról
- Én tudtam, tudtam tudtam - énekelte - Jaj úgy örülök nektek, olyan szép párt alkottok - és még sorolta a hülyeségeit de én közbevágtam.
- Alice, Edward nem szeret engem - mondtam szomorúan de Alice csak sejtelmesen elmosolyodott és annyit mondott hogy ezt majd még meglátjuk és gyorsan terelte a szót.
A hétvége hamar eltelt. Nagyon jól éreztem magam. Szombaton Jacob is benézett hozzánk. Akkor ő és Alice megismerkedtek és legnagyobb boldogságomra jól értekeztek. Alice viszont egész hétvégén olyan keveset evett mint egy kismadár. Ez kezdett egyre furcsább lenni.
Pénteken , irodalom óra után Edward elkisért a következő órámig amikor olyat kérdezett amire végképp nem vártam volna.
- Lenne kedved...eljönni velem...valahova? Meg szeretnék neked mutatni valamit, és el mondani valami nagyon fontosat.- mondta zavartan
-Igen- vágtam rá talán túl hamar is. Ő erre viszont boldogan elmosolyodott
- Akkor holnap reggel utánad jövök, jó lesz igy?
- Igen, holnap apu úgyis megy halászni.- mondtam
- Rendben, akkor holnap kilenckor nálad vagyok - mondta lágyan mosolyogva, és odahajolt hozzám. Édes lehelete teljesen elkábitott. Egy puszit nyomott pont a szám sarkára aztán sarkon fordult és elsietett az Ő órája felé.
Én szédelegve és vörösen léptem be a terembe. Alice már 1000wattos mosollyal várt a padunknál.
- Én megmondtam Bella - mondta mindentudóan.
- Alice nem tudod mit akar mondani nekem? - kérdeztem reménykedve
- Dehogynem- mondta mosolyogva- de ne is várd el hogy elmondjam, mindent megtudsz a maga idején. - morcos arcom láttán csak még jobban mosolygott. - Annyit viszont elárulok hogy kényelmes ruhába és cipőbe öltözz.
Ekkor viszont bejött a tanár igy a beszélgetés abbamaradt.Valahányszor visszagondolok a puszira kellemes borzongás lesz úrrá rajtam. Alig vártam hogy vele lehessek. Akkor viszont még nem tudtam mit hoz a holnap...
Köszi Zsu hogy vetted a fáradságot és irtál komit. Amikor lesz komi jön a kövi is
puszi mindenkinek
Anita
2010. szeptember 10., péntek
Sziasztok
Nem akarom, hogy azt higgyétek, hogy komi függő vagyok, vagy mit tudom én, de mindenkit megkérnék, hogy szakitson annyi időt, hogy irjon nekem legalább egy két sort. Kezdem elvesziteni magamban a hitet. Nagyon nehezen keztem neki az irásnak és nem vagyok egyáltalán biztos magamban. Szeretném ha leirnátok a véleményeteket ha tetszik ha nem. Vagy csak annyit hogy jó volt vagy nem volt jó. Sajnálom hogy ezt teszem , a következő fejezet kész van és mikor lesz egy-két komi fel is teszem.
puszi mindenkinek
Anita
puszi mindenkinek
Anita
2010. szeptember 9., csütörtök
3. Barátság
Odahajolt Edwardhoz és ajkait rátapasztotta az övéire. Ismét nem értettem a saját érzéseimet. Gyilkos düh hullámzott át rajtam, olyan volt mintha féltékeny lettem volna. Jaj Bella, ne gondolj megint hülyeségekre, hogy lehetnél féltékeny mikor nem is vagy szerelmes. Biztos az hogy nem vagyok? Elég! kiáltattam magamra gondolatban és minthogy tovább elmélkedtem volna zavaros gondolataimon elhatároztam hogy itt az ideje hogy haza menjek.
Gyorsan Alicehez fordultam, hogy elbúcsúzzak tőle. Az ő arcáról is dühöt olvastam le miközben a csókolózó párost nézte villámot szóró szemekkel. Aranyos volt a morcos arca, de valami azt sugalta, hogy nem kéne ujjat húzni vele, mert akármennyire aranyos ez a manó biztos őt is ki lehet hozni a sodrából és szerintem most Tanyanak sikerült ez. Elköszöntem tőle, nyomtam egy puszit arcára mitől a düh helyét átvette a boldogság, megöleltük egymást, és én elsiettem a kocsimhoz.
Alice még utánam kiáltatta, hogy ne feledkezzek meg a holnapi terveinkről. Felé fordulva bólogattam, de közben akaratlanul is Edwardra esett a pillantásom. Nem tolta el magától Tanyat. Ez nagyon zavart.
Ezek szerint Alicenek nincs igaza. Edward lehet szereti Tanyat, vagy ha nem is szereti tetszik neki. Nem is csodálom, Tanya tényleg nagyon szép, mig én csak egy szürke kisegér vagyok. A kisujjáig se érek fel. Ez a gondolat még jobban elszomoritott. De akkor Edward miért nézett rám úgy ahogy? Ááá biztosan csak olyat képzelek ami nem létezik.
Ilyen gondolataim voltak egész nap. Tanyan és Edwardon gondolkoztam miközben a házit irtam. Túl hamar befejeztem, igy más dolgom nem volt csak az érzéseimen rágódtam. Ekkor elhatároztam hogy itt az ideje hogy megsüssem a halat. Ma vendégeink lesznek. Lesz valami meccs a tévében és apu meghivta Billyt hozzánk. Billy apu barátja és sejtésem szerint Jacob is jön vele.
Mikor ideköltöztem hamar megtaláltuk a közös hangot Jacobbal és nagyon jó barátok lettünk. Annak idején féltem hogy ő többet érez irántam mint puszta baráti szeretet de hála Istennek ez nem történt meg. Csak baráti, testvéri szeretet köt össze minket. Tőle is eltávolodtam az utóbbi időben. Ő és Billy tudják mi történt velem. Remélem hogy megbocsájt amiért őt is hanyagoltam.
Örültem, hogy jönnek igy legalább nem fogok egész este a szobámban gubbasztani és Edwardon gondolkozni. Nem tudtam folytatni ezt a gondolatot mert hallottam apu autóját. Ezek szerint már itt is vannak. Én is szinte kész voltam a vacsorával. A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Apu és Billy vacsora után rögtön a meccset mentek nézni mig én a konyhába maradtam Jacobbal.
Mint gondoltam Jake megértő volt és háritotta a bocsánat kérésemet. Elsimételte nekem, hogy bármi is történjem mellettem lesz. megigértette velem hogy gyakrabban fogok La pushba menni hozzá. Utána minden féle témákról fecsegtünk. Minden olyan volt mint régen. Nagyon jól szórakoztam egész este.
Reggel az órám idegesitő csörgésére ébredtem. Csiga lassusággal kivánszorogtam a fürdőbe s elvégeztem reggeli teendőimet. Felöltöztem és leballagtam a konyhába, közben kétszer is megbotlottam. Alig hogy megittam a narancslevet csengettek. Elvánszorogtam az ajtóig és szélesre tártam. Alice állt az ajtó előtt és vidáman csicseregni kezdett.
-Szia. Ma úgy beszéltük meg, hogy órák után megyünk vásárolni és arra gondoltam, hogy érted jövök, hogy ne kelljen haza gyere suli után hanem rögtön mehessünk Port Angelesbe.
-Szia. Rendben. Mehetünk is- engem is felviditott, és mosolyt csalt az arcomra.
A nap lassan és unalmasan telt. Alice folyton velem volt és beszélgettünk. Edwardot is láttam néha. Megint olyan érzelemdús pillantással méregetett miközben lágyan mosolygott rám. Teljesen összezavart.
Tanyaba is belebotlottam egyszer. Ő inkább idegesen méregetett és mikor a szemébe néztem az jutott eszembe, hogy ha a pillantás ölni tudna már halott lennék. Nem igazán értettem mi baja velem. Igaz hogy nem akarok barátkozni vele de azért nem értettem hogy miért haragszik rám.
Lassan vége lett az utolsó órámnak is, Alice pedig már a kocsija mellett toporogva várt rám. Arra gondoltam, hogy nehezen fogom kibirni a mai vásárlást de kellemeset csalódtam. Alicel a vásárlás inkább volt érdekes és élvezetes mint unalmas és várasztó. Igaz hogy a nap végére elfáradtam de szivesen ismételném meg bármikor. Nagyon sok mindent vettünk és közben sokat nevettünk, és beszélgettünk. Úgy éreztem, hogy ő a legjobb barátnőm. Ez meglepett, mert sose éreztem még ilyet. Még Angelavál se értekeztem ilyen jól.Egy öleléssel és puszival búcsúztunk mikor hazahozott.
Apu meglátva hogy mennyit vásároltam, nagyon meglepődött, viszont boldog mosolyom láttán, megjegyezte, hogy örül, hogy ilyen boldognak lát és hogy ilyen jó barátnőre találtam. Megöleltem és egy puszit nyomtam arcára. Lassan felcipeltem a vásárolt cuccokat a szobámba. Boldogan hajtottam álomra a fejem.
Másnap reggel vidáman ugrottam ki az ágyból és miután elvégeztem reggeli teendőimet a szekrényem előtt állva gondolkoztam hogy mit is vegyek fel. Végül kihalásztam a szekrényem mélyéről egy vastag harisnyát és felvettem az egyik kisruhát amit a tegnap vettünk Alice-el. Fekete, kockás volt, térdig érő és háromnegyedes ujju. Felvettem még hozzá egy csizmát aminek volt egy kis sarka és tettem a nyakamba egy sálat. Mikor a tükörbe néztem szinte nem is ismertem magamra. Nem gondoltam volna hogy én igy is kinézhetek. Nem akartam bevallani még magamnak se hogy kiért és miért öltöztem igy ki. Gyorsan felkaptam a táskám és a kabátom és már mentem is suliba.
Alice egy kis sikkantással és óriási mosollyal fogadott. Rögtön megjegyezte hogy nagyon jól nézek ki és hogy nagyon jól válogattam össze a ruhákat. A többi diák is felfigyelt arra hogy megváltoztam és én már lassan kezdtem átkozni magam amiért igy öltöztem, sose szerettem a középpontba lenni.
Lassan lépdeltem a biológia terem felé. Ezen az órán ülök Edward mellett. A szivem őrült vágtába kezdett a gondolatra, hogy mellette lehetek. Mire beértem a terembe Ő ott ült már az asztalunknál. Felpillantott és mikor meglátott őszinte csodálattal a szemébe nézett végig rajtam. Leültem mellé mikor megszólalt:
- Gyönyörű vagy ma Bella - lehelte csillogó szemekkel
-Köszi - mondtam én pipacsvörösen, édes mosollyal ar arcán figyelte arcom pirossaágát.
Elkezdtünk beszélgetni. Még mindig bennem élt az, hogy Tanya megcsókolta őt de elnyomtan magamba. Elvégre ettől még lehetünk barátok.
Azóta el telt 3 hét. Alice -el nagyon jó barátnők lettünk. Jacobbal is találkoztam azóta. Szinte minden a legnagyobb rendbe volt az életembe. Boldog voltam hogy van két ilyen barátom mind Alice és Jake. És ott volt még Edward is....azóta nagyon sok időt töltöttünk együtt. Hosszú órákon át beszélgettünk és egyre közelebb kerültönk egymáshoz...persze szigorúan baráti tekintetben. Mindez ellenére még magamnak is alig merem bevallani hogy.....
Örülnék pár kominak
puszi
Anita
Gyorsan Alicehez fordultam, hogy elbúcsúzzak tőle. Az ő arcáról is dühöt olvastam le miközben a csókolózó párost nézte villámot szóró szemekkel. Aranyos volt a morcos arca, de valami azt sugalta, hogy nem kéne ujjat húzni vele, mert akármennyire aranyos ez a manó biztos őt is ki lehet hozni a sodrából és szerintem most Tanyanak sikerült ez. Elköszöntem tőle, nyomtam egy puszit arcára mitől a düh helyét átvette a boldogság, megöleltük egymást, és én elsiettem a kocsimhoz.
Alice még utánam kiáltatta, hogy ne feledkezzek meg a holnapi terveinkről. Felé fordulva bólogattam, de közben akaratlanul is Edwardra esett a pillantásom. Nem tolta el magától Tanyat. Ez nagyon zavart.
Ezek szerint Alicenek nincs igaza. Edward lehet szereti Tanyat, vagy ha nem is szereti tetszik neki. Nem is csodálom, Tanya tényleg nagyon szép, mig én csak egy szürke kisegér vagyok. A kisujjáig se érek fel. Ez a gondolat még jobban elszomoritott. De akkor Edward miért nézett rám úgy ahogy? Ááá biztosan csak olyat képzelek ami nem létezik.
Ilyen gondolataim voltak egész nap. Tanyan és Edwardon gondolkoztam miközben a házit irtam. Túl hamar befejeztem, igy más dolgom nem volt csak az érzéseimen rágódtam. Ekkor elhatároztam hogy itt az ideje hogy megsüssem a halat. Ma vendégeink lesznek. Lesz valami meccs a tévében és apu meghivta Billyt hozzánk. Billy apu barátja és sejtésem szerint Jacob is jön vele.
Mikor ideköltöztem hamar megtaláltuk a közös hangot Jacobbal és nagyon jó barátok lettünk. Annak idején féltem hogy ő többet érez irántam mint puszta baráti szeretet de hála Istennek ez nem történt meg. Csak baráti, testvéri szeretet köt össze minket. Tőle is eltávolodtam az utóbbi időben. Ő és Billy tudják mi történt velem. Remélem hogy megbocsájt amiért őt is hanyagoltam.
Örültem, hogy jönnek igy legalább nem fogok egész este a szobámban gubbasztani és Edwardon gondolkozni. Nem tudtam folytatni ezt a gondolatot mert hallottam apu autóját. Ezek szerint már itt is vannak. Én is szinte kész voltam a vacsorával. A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Apu és Billy vacsora után rögtön a meccset mentek nézni mig én a konyhába maradtam Jacobbal.
Mint gondoltam Jake megértő volt és háritotta a bocsánat kérésemet. Elsimételte nekem, hogy bármi is történjem mellettem lesz. megigértette velem hogy gyakrabban fogok La pushba menni hozzá. Utána minden féle témákról fecsegtünk. Minden olyan volt mint régen. Nagyon jól szórakoztam egész este.
Reggel az órám idegesitő csörgésére ébredtem. Csiga lassusággal kivánszorogtam a fürdőbe s elvégeztem reggeli teendőimet. Felöltöztem és leballagtam a konyhába, közben kétszer is megbotlottam. Alig hogy megittam a narancslevet csengettek. Elvánszorogtam az ajtóig és szélesre tártam. Alice állt az ajtó előtt és vidáman csicseregni kezdett.
-Szia. Ma úgy beszéltük meg, hogy órák után megyünk vásárolni és arra gondoltam, hogy érted jövök, hogy ne kelljen haza gyere suli után hanem rögtön mehessünk Port Angelesbe.
-Szia. Rendben. Mehetünk is- engem is felviditott, és mosolyt csalt az arcomra.
A nap lassan és unalmasan telt. Alice folyton velem volt és beszélgettünk. Edwardot is láttam néha. Megint olyan érzelemdús pillantással méregetett miközben lágyan mosolygott rám. Teljesen összezavart.
Tanyaba is belebotlottam egyszer. Ő inkább idegesen méregetett és mikor a szemébe néztem az jutott eszembe, hogy ha a pillantás ölni tudna már halott lennék. Nem igazán értettem mi baja velem. Igaz hogy nem akarok barátkozni vele de azért nem értettem hogy miért haragszik rám.
Lassan vége lett az utolsó órámnak is, Alice pedig már a kocsija mellett toporogva várt rám. Arra gondoltam, hogy nehezen fogom kibirni a mai vásárlást de kellemeset csalódtam. Alicel a vásárlás inkább volt érdekes és élvezetes mint unalmas és várasztó. Igaz hogy a nap végére elfáradtam de szivesen ismételném meg bármikor. Nagyon sok mindent vettünk és közben sokat nevettünk, és beszélgettünk. Úgy éreztem, hogy ő a legjobb barátnőm. Ez meglepett, mert sose éreztem még ilyet. Még Angelavál se értekeztem ilyen jól.Egy öleléssel és puszival búcsúztunk mikor hazahozott.
Apu meglátva hogy mennyit vásároltam, nagyon meglepődött, viszont boldog mosolyom láttán, megjegyezte, hogy örül, hogy ilyen boldognak lát és hogy ilyen jó barátnőre találtam. Megöleltem és egy puszit nyomtam arcára. Lassan felcipeltem a vásárolt cuccokat a szobámba. Boldogan hajtottam álomra a fejem.
Másnap reggel vidáman ugrottam ki az ágyból és miután elvégeztem reggeli teendőimet a szekrényem előtt állva gondolkoztam hogy mit is vegyek fel. Végül kihalásztam a szekrényem mélyéről egy vastag harisnyát és felvettem az egyik kisruhát amit a tegnap vettünk Alice-el. Fekete, kockás volt, térdig érő és háromnegyedes ujju. Felvettem még hozzá egy csizmát aminek volt egy kis sarka és tettem a nyakamba egy sálat. Mikor a tükörbe néztem szinte nem is ismertem magamra. Nem gondoltam volna hogy én igy is kinézhetek. Nem akartam bevallani még magamnak se hogy kiért és miért öltöztem igy ki. Gyorsan felkaptam a táskám és a kabátom és már mentem is suliba.
Alice egy kis sikkantással és óriási mosollyal fogadott. Rögtön megjegyezte hogy nagyon jól nézek ki és hogy nagyon jól válogattam össze a ruhákat. A többi diák is felfigyelt arra hogy megváltoztam és én már lassan kezdtem átkozni magam amiért igy öltöztem, sose szerettem a középpontba lenni.
Lassan lépdeltem a biológia terem felé. Ezen az órán ülök Edward mellett. A szivem őrült vágtába kezdett a gondolatra, hogy mellette lehetek. Mire beértem a terembe Ő ott ült már az asztalunknál. Felpillantott és mikor meglátott őszinte csodálattal a szemébe nézett végig rajtam. Leültem mellé mikor megszólalt:
- Gyönyörű vagy ma Bella - lehelte csillogó szemekkel
-Köszi - mondtam én pipacsvörösen, édes mosollyal ar arcán figyelte arcom pirossaágát.
Elkezdtünk beszélgetni. Még mindig bennem élt az, hogy Tanya megcsókolta őt de elnyomtan magamba. Elvégre ettől még lehetünk barátok.
Azóta el telt 3 hét. Alice -el nagyon jó barátnők lettünk. Jacobbal is találkoztam azóta. Szinte minden a legnagyobb rendbe volt az életembe. Boldog voltam hogy van két ilyen barátom mind Alice és Jake. És ott volt még Edward is....azóta nagyon sok időt töltöttünk együtt. Hosszú órákon át beszélgettünk és egyre közelebb kerültönk egymáshoz...persze szigorúan baráti tekintetben. Mindez ellenére még magamnak is alig merem bevallani hogy.....
Örülnék pár kominak
puszi
Anita
2. Szerelem első látásra?
Mikor felém fordult, szivem őrült dobogásba kezdett, az arcom lángba borult. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Nem is gondoltam volna hogy ilyet fogok érezni, főleg egy ismeretlen fiú iránt. Nem értettem saját magamat. A szivem úgy repdes mint egy kalitkába zárt kismadár, az arcom gondolom vörösebb mint egy érett paradicsom már csak attól is hogy kedves mosollyal és mély pillantásal fordult felém.
Nem is tagadhatnám hogy tetszik. Szinte az egész lénye vonz, csábit, mégis furcsa biztonságban érzem magam mellette. Nem ismerem mégis mintha kötődnék hozzá. Ez nem kicsit rémisztett meg. Sose éreztem ilyet és nem tudom mit kezdjek a testemen áthullámzó érzésekkel. Vajon ez lenne az az érzés amiről annyit olvastam? Vajon ez lenne a szerelem? Beleszerettem volna első látásra ebbe az ismeretlen fiúba? Ááá Bella ne gondolj már hülyeségekre, hisz nem is ismered, hogy szerethettél volna bele. Nem tudtam tovább elmélkedni mert akkor végre megszólalt.
-Helló, a nevem Edward Cullen. Te pedig- kérdezte bársonyos hangján.
- Én Bella vagyok, Bella Swan- válaszoltam kissé megkésve mikor láttam hogy a tekintete kissé értetlenné válik. Akkor jöttem rá hogy kérdezett valamit én meg bambán bámultam rá. - Hogy hogy ebbe az esős kisvárosba költöztetek?- kérdeztem gyorsan, hogy elvonjam a figyelmét magamról.
- Nos, biztosan te is hallottad már a pletykákat rólunk - nevetett egyet, láttam körülöttem a többi lányok féltékeny pillantásait- Nevelőapám orvos, itt kapott állást, mert Esme a nevelőanyánk kisvárosba szeretett volna élni. Igy hát ide költöztünk.
-Az szüleiddel mi történt?-csúszott ki a számon meggondolatlanul, rögtön meg is bántam mikor megláttam a szemébe a szomorúságot. - Bocs, hogy ilyen tapintatlan voltam, csak..
-Semmi baj- vágott a szavamba szomorúan mosolyogva - már régen meghaltak. Viszont Esme és Carlislenél jobb szülőket még keresve se találnék.
Még lett volna nagyon sok kérdésem egyik már a nyelvem hegyén is volt de ekkor belépett a tanár. Ez az óra nem volt annyira unalmas mint a többi. Sokszor éreztem magamon kiváncsi pillantását, lopva én is ránéztem néha de mikor össze akadt a pillantásunk rögtön elforditottam a fejem és a hajzuhatagom mögé bujtam. Mikor a csengő megszólalt, gyorsan összepakoltam és siettem ki a teremből.
Túl sok volt ez nekem, nem értettem zavaros érzéseimet. Nem jutottam messze mikor hallottam hogy Edward utánam kiált:
-Várj Bella!- rögtön megfordultam. Mikor odaért mellém mondani akart valamit de ekkor megjelent a háta mögött a szőke csaj.
-Hát itt voltál, nem is tudod mióta kereslek - mindezt olyan nyájasan mondta hogy felfordult tőle a gyomrom.
-Én mentem, sziasztok- gyorsan elsiettem az ellenkező irányba. Még hallottam viszont hogy Edwad rámordul a lányra:
-Mit akarsz Tanya?- Tanya válaszát már nem vártam meg.
Lehajtott fejjel siettem a torna terem felé, mikor beleütköztem valakibe. Felemeltem a fejem és egy mosolygó manóval találtam szembe magam.
-Szia, az én nevem Alice Cullen, te biztosan Bella Swan vagy, a rendőrdőnök lánya, nagyon örülök hogy megismerhetlek. Nekem most torna órám van de nem tudom merre van a terem, megmutatnád merre van, kérlek?- mondta el egy levegővétellel mindezt egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia, én is örülök hogy megismerhetlek, nekem is tornám lesz, szivesen elkisérlek - egyszerüen nem tudtam ellenállni, én is visszamosolyogtam rá.
-Juppi, úgy örülök - azzal a lendülettel belém karolt és együtt indultunk a torna terem felé
Egész végig csacsogott. Nagyon aranyos volt. Mire beértünk a terembe a tanár már bent volt, de legnagyobb örömömre közölte hogy valami sürgős elintézni valója van és hogy maradjunk bent a terembe óra végéig. Alice és én leültünk egy padra és beszélgettünk.
Elmesélte, hogy mind az öten Carlisle és Esme örökbe fogadott gyerekei, kivéve Tanya, aki állitólag csak azért van a családdal hogy Edwardot megszerezze magának. Ezt kissé morcosan mondta, ezek szerint neki se tetszik Tanya, viszont boldog mosollyal közölte hogy Edward nem szereti és nem is fogja beadni a derekát neki. Erre a mondatra hatalmas megkönnyebülés lett urrá rajtam. Elmondta hogy ő és Jasper egy párt alkotnak, úgyanúgy mint Rosalie és Emmet. Boldogan csillogó szemei elárulták hogy imádja Jaspert és hogy nagyon boldog mellette. Rosalie és Jasper iker testvérek valamint Esme az ő nagynénjük.
Ezek után elkezdett engem faggatni. Szivesen válaszoltam minden kérdésére. Úgy éreztem hogy benne megbizhatok és hogy benne egy igazi barátnőre tettem szert. Az órának túl hamar lett vége. Egymásba karolva indultunk a parkolóba mert mindkettőnknek ez volt az utolsó órája.
Alice egyszer csak megtorpant és hatalmas bocsi szemekkel nézett rám, miközbe ezt kérdezte tőlem:
-Bella ugye eljössz velem holnap vásárolni? - sose szerettem vásárolni viszont nem is akartam megbántani őt.
-Én ....nem...- kezdtem volna magyarázkodni hogy miért nem akarok, mikor hatalmas szemei kétszer ekkorára nyiltak és bánatos kiskutyaszemekkel pillantott rám, ennek már nem tudtam ellenállni.- Rendben, holnap suli után elmegyünk vásárolni- mondtam neki.
Boldog sikkantással a nyakaba ugrott. Egy pár másodpercig öleltük egymást aztán tovább indultunk a parkolóba.
Mikor kiléptünk a hüvös levegőre, megláttam Edwardot az autójának támaszkodva, mellette viszont ott állt Tanya. Mikor meglátta hogy én és Alice egymást ölelve jöttünk ki az épületből, megdöbbent aztán kissé idegessé vált a tekintete.
Ezután viszont már nem rá figyeltem, Edward szemébe néztem. Furcsa érzelemdús pillantással ajándékozott meg. Olyan volt mintha csak mi ketten léteznénk, senki és semmi más nem volt körülöttünk. Tanya észrevette hogy Edward engem figyel és ekkor olyat tett amitől az állam a földön koppant.....
Sziasztok, remélem tetszik, egy-két komit szeretnék. :)
puszi
Anita
Nem is tagadhatnám hogy tetszik. Szinte az egész lénye vonz, csábit, mégis furcsa biztonságban érzem magam mellette. Nem ismerem mégis mintha kötődnék hozzá. Ez nem kicsit rémisztett meg. Sose éreztem ilyet és nem tudom mit kezdjek a testemen áthullámzó érzésekkel. Vajon ez lenne az az érzés amiről annyit olvastam? Vajon ez lenne a szerelem? Beleszerettem volna első látásra ebbe az ismeretlen fiúba? Ááá Bella ne gondolj már hülyeségekre, hisz nem is ismered, hogy szerethettél volna bele. Nem tudtam tovább elmélkedni mert akkor végre megszólalt.
-Helló, a nevem Edward Cullen. Te pedig- kérdezte bársonyos hangján.
- Én Bella vagyok, Bella Swan- válaszoltam kissé megkésve mikor láttam hogy a tekintete kissé értetlenné válik. Akkor jöttem rá hogy kérdezett valamit én meg bambán bámultam rá. - Hogy hogy ebbe az esős kisvárosba költöztetek?- kérdeztem gyorsan, hogy elvonjam a figyelmét magamról.
- Nos, biztosan te is hallottad már a pletykákat rólunk - nevetett egyet, láttam körülöttem a többi lányok féltékeny pillantásait- Nevelőapám orvos, itt kapott állást, mert Esme a nevelőanyánk kisvárosba szeretett volna élni. Igy hát ide költöztünk.
-Az szüleiddel mi történt?-csúszott ki a számon meggondolatlanul, rögtön meg is bántam mikor megláttam a szemébe a szomorúságot. - Bocs, hogy ilyen tapintatlan voltam, csak..
-Semmi baj- vágott a szavamba szomorúan mosolyogva - már régen meghaltak. Viszont Esme és Carlislenél jobb szülőket még keresve se találnék.
Még lett volna nagyon sok kérdésem egyik már a nyelvem hegyén is volt de ekkor belépett a tanár. Ez az óra nem volt annyira unalmas mint a többi. Sokszor éreztem magamon kiváncsi pillantását, lopva én is ránéztem néha de mikor össze akadt a pillantásunk rögtön elforditottam a fejem és a hajzuhatagom mögé bujtam. Mikor a csengő megszólalt, gyorsan összepakoltam és siettem ki a teremből.
Túl sok volt ez nekem, nem értettem zavaros érzéseimet. Nem jutottam messze mikor hallottam hogy Edward utánam kiált:
-Várj Bella!- rögtön megfordultam. Mikor odaért mellém mondani akart valamit de ekkor megjelent a háta mögött a szőke csaj.
-Hát itt voltál, nem is tudod mióta kereslek - mindezt olyan nyájasan mondta hogy felfordult tőle a gyomrom.
-Én mentem, sziasztok- gyorsan elsiettem az ellenkező irányba. Még hallottam viszont hogy Edwad rámordul a lányra:
-Mit akarsz Tanya?- Tanya válaszát már nem vártam meg.
Lehajtott fejjel siettem a torna terem felé, mikor beleütköztem valakibe. Felemeltem a fejem és egy mosolygó manóval találtam szembe magam.
-Szia, az én nevem Alice Cullen, te biztosan Bella Swan vagy, a rendőrdőnök lánya, nagyon örülök hogy megismerhetlek. Nekem most torna órám van de nem tudom merre van a terem, megmutatnád merre van, kérlek?- mondta el egy levegővétellel mindezt egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia, én is örülök hogy megismerhetlek, nekem is tornám lesz, szivesen elkisérlek - egyszerüen nem tudtam ellenállni, én is visszamosolyogtam rá.
-Juppi, úgy örülök - azzal a lendülettel belém karolt és együtt indultunk a torna terem felé
Egész végig csacsogott. Nagyon aranyos volt. Mire beértünk a terembe a tanár már bent volt, de legnagyobb örömömre közölte hogy valami sürgős elintézni valója van és hogy maradjunk bent a terembe óra végéig. Alice és én leültünk egy padra és beszélgettünk.
Elmesélte, hogy mind az öten Carlisle és Esme örökbe fogadott gyerekei, kivéve Tanya, aki állitólag csak azért van a családdal hogy Edwardot megszerezze magának. Ezt kissé morcosan mondta, ezek szerint neki se tetszik Tanya, viszont boldog mosollyal közölte hogy Edward nem szereti és nem is fogja beadni a derekát neki. Erre a mondatra hatalmas megkönnyebülés lett urrá rajtam. Elmondta hogy ő és Jasper egy párt alkotnak, úgyanúgy mint Rosalie és Emmet. Boldogan csillogó szemei elárulták hogy imádja Jaspert és hogy nagyon boldog mellette. Rosalie és Jasper iker testvérek valamint Esme az ő nagynénjük.
Ezek után elkezdett engem faggatni. Szivesen válaszoltam minden kérdésére. Úgy éreztem hogy benne megbizhatok és hogy benne egy igazi barátnőre tettem szert. Az órának túl hamar lett vége. Egymásba karolva indultunk a parkolóba mert mindkettőnknek ez volt az utolsó órája.
Alice egyszer csak megtorpant és hatalmas bocsi szemekkel nézett rám, miközbe ezt kérdezte tőlem:
-Bella ugye eljössz velem holnap vásárolni? - sose szerettem vásárolni viszont nem is akartam megbántani őt.
-Én ....nem...- kezdtem volna magyarázkodni hogy miért nem akarok, mikor hatalmas szemei kétszer ekkorára nyiltak és bánatos kiskutyaszemekkel pillantott rám, ennek már nem tudtam ellenállni.- Rendben, holnap suli után elmegyünk vásárolni- mondtam neki.
Boldog sikkantással a nyakaba ugrott. Egy pár másodpercig öleltük egymást aztán tovább indultunk a parkolóba.
Mikor kiléptünk a hüvös levegőre, megláttam Edwardot az autójának támaszkodva, mellette viszont ott állt Tanya. Mikor meglátta hogy én és Alice egymást ölelve jöttünk ki az épületből, megdöbbent aztán kissé idegessé vált a tekintete.
Ezután viszont már nem rá figyeltem, Edward szemébe néztem. Furcsa érzelemdús pillantással ajándékozott meg. Olyan volt mintha csak mi ketten léteznénk, senki és semmi más nem volt körülöttünk. Tanya észrevette hogy Edward engem figyel és ekkor olyat tett amitől az állam a földön koppant.....
Sziasztok, remélem tetszik, egy-két komit szeretnék. :)
puszi
Anita
2010. szeptember 8., szerda
1. Első pillantás
Egy újabb reggel, egy újabb iskola nap. Annyira nem akarom már ezt csinálni, annyira el szeretnék menekülni ebből az esős városkából, de ahhoz először el kell végezzem a sulit és nem akarom itt hagyni aput egyedül. Eltelt két év az az éjszaka óta és én még mindig nem vagyok képes túl lépni rajta. Egyszerüen nem megy. Általában nem is nagyon figyelek a környezetemre, inkább a saját kis világomba élek, nem akarok ráébredni a valóságra, nem akarom hogy eszembe jusson már többé. Csak apujért zökkenek ki néha ebből, mert tudom hogy mennyire aggódik értem és nem akarom hogy tovább szenvedjen. A barátaimtól is nagyon eltávolodtam, főleg Angelat sajnálom, nagyon szerettem őt, de nem tudom már rávenni magam hogy beszélgessek velük, hogy onnan folytassam az életem ahonnan abbahagytam akkor. Reggel felkelek, elmegyek suliba, hazajövök, főzök apunak utána, tanulok és lefekszek, másnap meg kezdem előröl. Ezt is csak Charliert teszem. Anyut nagyon hosszú ideje nem láttam. Nagyon hiányzik. Őt viszont nem érdeklem már. Nem volt mellettem mikor a legnagyon szükségem lett volna rá. Nem tudom hibáztatni ezért. Megtalálta a boldogságát és én nem fogok az útjába állni.
Ideje felkelni, nem akarok elkésni. Nagy nehezen kimásztam meleg ágyamból és kidugtam az orrom az ablakon. Csodás, már megint esik. Apu kocsija már nincs itt, már elment, jobb is, nincs kedvem ma reggel emberinek mutatkozni azért hogy ne aggódjon. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet, a lépcsőn lefele szokásom szerint bénáztam egy sort, ittam egy pohár narancslevet, több nem csúszott volna le a torkomon. Elindultam a suliba. Egyik teremből ki, másikba be. Néha a nap során hallgattam Jessica vagy más lány áradozásait az új diákokról. Másról sem beszélnek már hetek óta csak róluk, elképesztő.Nagy nehezen eljutottam a menzáig, vettem egy ásványvizet és egy almát, nem voltam éhes, és leültem egy félre eső asztalhoz. Egyszer csak arra kaptam fel a fejem hogy siri csend lett. Én is arra pillantottam merre az összes többiek és akkor megláttam az új diákokat. Legelőször egy gyönyörű szőke hajú lányt pillantottam meg aki egy fekete hajú izmos fiú kezét fogta. Mindketten nagyon szépek voltak. Utánuk egy alacsony, rövidre nyirt fekete haja össze vissza állt. Vékony volt és nagyon kecsesen mozgott, mintha táncolt volna. Ő egy szőke hajú fiú kezét fogta . Hirtelen a kobold szerű lány rám pillantott és egy kedves mosolyra húzódtak ajkai. nem tudom miért de én is visszamosolyogtam rá, szinte az első pillanatban még mielőtt akár egy szót is válthattunk volna megbiztam benne. Utánuk egy szőke göndör hajú lány lépdelt, de mintha ideges lett volna az arcát elnézve. Mielőtt jobban elemeztem kezdtem volna, megláttam őt.Nyúlánk volt, mégis izmos, bronzvörös haja kócos volt, topáz szinű szemei gyönyörüek voltak, szinte elvesztem bennük. Ő is engem nézett, megpróbáltam elforditani a fejem de egyszerüen nem ment, megbabonázott az a szempár. Lassan vége lett az ebédszünetnek és én mentem biológiára. Ezen az órán mindig is egyedül ültem. Ez volt a kedvenc tantárgyam. Most viszont mikor beléptem a terembe, ott ült ő, az én padomba. Megtorpantam mikor rámpillantott. Kedves mosoly játszott ajkain és én kissé bátortalanul de megtettem azt a pár lépést. Leültem mellé. Még volt pár perc becsengetésig. Egyszer csak felém fordult és szólásra nyitotta telt ajkait......
Ez volna az első fejezet. Véleményt szeretnék hogy lássam tetszik-e, kiváncsiak vagytok-e a folytatásra
puszi mindenkinek
Anita
Ideje felkelni, nem akarok elkésni. Nagy nehezen kimásztam meleg ágyamból és kidugtam az orrom az ablakon. Csodás, már megint esik. Apu kocsija már nincs itt, már elment, jobb is, nincs kedvem ma reggel emberinek mutatkozni azért hogy ne aggódjon. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet, a lépcsőn lefele szokásom szerint bénáztam egy sort, ittam egy pohár narancslevet, több nem csúszott volna le a torkomon. Elindultam a suliba. Egyik teremből ki, másikba be. Néha a nap során hallgattam Jessica vagy más lány áradozásait az új diákokról. Másról sem beszélnek már hetek óta csak róluk, elképesztő.Nagy nehezen eljutottam a menzáig, vettem egy ásványvizet és egy almát, nem voltam éhes, és leültem egy félre eső asztalhoz. Egyszer csak arra kaptam fel a fejem hogy siri csend lett. Én is arra pillantottam merre az összes többiek és akkor megláttam az új diákokat. Legelőször egy gyönyörű szőke hajú lányt pillantottam meg aki egy fekete hajú izmos fiú kezét fogta. Mindketten nagyon szépek voltak. Utánuk egy alacsony, rövidre nyirt fekete haja össze vissza állt. Vékony volt és nagyon kecsesen mozgott, mintha táncolt volna. Ő egy szőke hajú fiú kezét fogta . Hirtelen a kobold szerű lány rám pillantott és egy kedves mosolyra húzódtak ajkai. nem tudom miért de én is visszamosolyogtam rá, szinte az első pillanatban még mielőtt akár egy szót is válthattunk volna megbiztam benne. Utánuk egy szőke göndör hajú lány lépdelt, de mintha ideges lett volna az arcát elnézve. Mielőtt jobban elemeztem kezdtem volna, megláttam őt.Nyúlánk volt, mégis izmos, bronzvörös haja kócos volt, topáz szinű szemei gyönyörüek voltak, szinte elvesztem bennük. Ő is engem nézett, megpróbáltam elforditani a fejem de egyszerüen nem ment, megbabonázott az a szempár. Lassan vége lett az ebédszünetnek és én mentem biológiára. Ezen az órán mindig is egyedül ültem. Ez volt a kedvenc tantárgyam. Most viszont mikor beléptem a terembe, ott ült ő, az én padomba. Megtorpantam mikor rámpillantott. Kedves mosoly játszott ajkain és én kissé bátortalanul de megtettem azt a pár lépést. Leültem mellé. Még volt pár perc becsengetésig. Egyszer csak felém fordult és szólásra nyitotta telt ajkait......
Ez volna az első fejezet. Véleményt szeretnék hogy lássam tetszik-e, kiváncsiak vagytok-e a folytatásra
puszi mindenkinek
Anita
Alaptörténet
Bella Forksban él édesapjával. Évekkel ezelőtt költözött hozzá vissza mikor édesanyja újra férjhez ment, teljesen megváltozott, nem foglalkozott már Bellával, nem állt mellette, mindkettőjük rosszul bántak vele. Ezt megelégelve visszaköltözött az esős kisvárosban, édesapjához aki tárt karokkal fogadta őt. Mikor a kisvárosba költözött rögtön barátokra tett szert, mindenkivel jól egyezett. Viszont egy hideg, sötét éjszakán az élete gyökeresen megváltozott. Egyedül tartott hazafelé mikor egy férfi megerőszakolta és ott hagyta őt az utcán. A férfit nem kapták el. Ez az eset után Bella teljesen megváltozott. Szinte senkivel se beszélt, csak akkor válaszolt ha kérdezték és csak néha lehetett kizökkenteni a saját világából ahova menekült hogy ne szenvedjen annyit, hogy ne emlékezzen arra a szörnyű éjszakára. Ekkor új diákok érkeznek a városba, pontosabban a Cullen család. Köztük viszont ott van Tanya is aki mindent megtenne azért hogy magáénak tudja Edwardot. Edward nem szereti őt és nehezen tudja elviselni hogy folyton a nyakán van.
Innen kezdődik egy gyönyörű szerelmi történet, megfűszerezve barátsággal, féltékenységgel és sok sok bonyodalommal. Később az Amazonok is belépnek a képbe, ugyanis köztük és a Cullen család között szoros baráti kapcsolat van.
Ez lenne. Remélem hogy tetszik és örülnék egy-két véleménynek
puszi mindenkinek Anita
Innen kezdődik egy gyönyörű szerelmi történet, megfűszerezve barátsággal, féltékenységgel és sok sok bonyodalommal. Később az Amazonok is belépnek a képbe, ugyanis köztük és a Cullen család között szoros baráti kapcsolat van.
Ez lenne. Remélem hogy tetszik és örülnék egy-két véleménynek
puszi mindenkinek Anita
Sziasztok
Végre rászántam magam hogy nyissak egy blogot és feltegyem a történetet ami már hónapok óta a fejembem van. Eddig nem voltam biztos magamban és nem éreztem magam képesnek arra hogy irjak de arra gondoltam hogy ha meg se próbálom akkor mi értelme van annak hogy mind ezen jár az eszem. Remélem hogy tetszeni fog a történet :). Nos nem húzom tovább felteszem az alaptörténetet valamint lehet hogy már az első fejezetet is, attól függ, ha erre jártok és elolvassátok amit irok akkor irjatok komit, nem másért mert nem vagyok az a komi függő tipus de szeretném tudni a véleményeteket és hogy érdemes-e egyáltalán folytassam.
puszi mindenkinek, Anita
puszi mindenkinek, Anita
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)