54.fejezet

Sziasztok!

Tudom, írtó régen nem volt friss és semmi mentségem nincsen erre, talán csak annyi, hogy az egyetemi élet túlságosan zsúfolt volt és ugyanakkor nem igazán tudtam, hogy milyen módon akarom ezt a történetet folytatni. Remélem, hogy tetszeni fog az eredmény és ígérem, hogy nem tűnök már el hónapokra. Hamarosan jön friss a másik blogomon is, azoknak akik olvassák azt.

Még mindig szeretem azonban a komikat és szeretném tudni, hogy mit gondoltok az irányról amely felé indult ez a történet most. 

Anita

- Vendégünk lesz - szólalt meg Alice vészjósló hangon.

A házban érezhetően megfagyott a levegő mióta Alice kimondta ezeket a szavak. Maga a hír talán nem lett volna annyira rémísztő, ha nem látták hallották volna Alice hangján, hogy semmi jóval nem fog kecsegtetni ez a bizonyos látogató eljövetele. Elég volt Alice aggódó és ijedt arcára nézni, hogy az egész család rögtön feszültté váljon. Az általánosan elterülő dermedséget tetőzte még Edward meglepett és valamelyest kétségbeesett nyögése amint belepillantott Alice látomásába.

Bella agya lázasan járt. Maga is meglepődött, hogy mennyire sok mindenre tud egyszerre odafigyelni, egyszerre gondolni... Még annyira új volt ez a vámpír elme számára, hogy fel sem fogta, hogy a rengeteg probléma ami felmerült csupán pillanatok alatt suhant át gondolatain. Tekintete Alice arcáról Edre fordult, és cseppet sem tetszett neki amit látott. Valami nem volt rendjén, milyen vendégről lehet szó, ami mindkettejüket így befolyásolja? Majd tekintetét gyermekeire fordította. Vajon ez a vendég veszélyt jelent majd számukra? Alice és Ed arcát vizsgálva egészen biztossá vált ebben. Másképp miért lennének ennyire... megdöbbenve?

Sosem fogja engedni, hogy bárki is veszélybe sodorja gyermekeit. Soha. Ők a legfontosabbak számára, fontosabbak a saját életénél, a szerelménél, mindennél és mindenkinél. Bár elsőként aggodalom suhant át rajta ha arra gondolt, hogy az új jövevény majd veszélyt jelenthet rájuk nézve, most mégis megnyugodott. Tudta, hogy bárkiről is lenne szó, vagy bármilyen veszély fenyegetné is őket, mindig, minden helyzetben meg fogja védeni gyermekeit. Mindig. Ők élete, létezése értelmei, mindenek és mindenki felett. Főként most, hogy újra kételyei támadtak szerelmével kapcsolatban. Nem, nem a szerelemben amit iránta érzett kételkedett. Korántsem, hisz nagyon jól tudta, hogy szerelme határokat nem ismerő. De talán az, hogy ennyi idő után sem beszélték meg azt ami történt közöttük, azt a sok bántó és oly mély sebet ejtő szavakat, megkérdőjelezte Bella hitét abban, hogy tényleg boldogok lehetnek örökkön-örökké, együtt. Fájt arra gondolnia, hogy bár most már tényleg semmi, még az ő halandó mivolta sem állhat a boldogságuk, a jövőjük útjába, mégis oly törékeny ez a jövőkép...

De mégis, Bella most, egyelőre, elhesegette ezeket a gondolatokat a fejéből amint látta, hogy Jasper érdeklődve és nem kis megrökönyödéssel figyeli, miközben szorosan öleli a kétségbeesett arcú Alice-t. Bella megnyugtatólag villantott egy enyhe mosolyt Jasper felé, mintegy meggyőzve, hogy semmi komoly baj nincsen vele, és, ámbár biztos volt benne, hogy később erről még szó fog esni, legalábbis kettejük között, örült annak, hogy a többiek, és legfőképp Edward nem figyelt fel néma pillantásukra. A következő pillanatban Bella Scarlettre tekintett, aki édesdeden szunyókált Jacob meleg ölelésében, míg bátyja, hasonlóan édes semmittevésbe részeszült Esme szeretetteljes ölelésében.

Bella látta a fájdalmat Esme és Rose tekintetében is valahányszor a két gyermekre tekintettek, bár tekintetükben ott bujkált a hatalmas öröm is, hogy legalább ilyen módon ők is kiélvezhetik azt a mérhetetlen boldogságot amelyet csak egy kisbaba hozhat egy nő életében. Alice teljesen szerelmes volt a két csöppségbe, de sem ő, sem Victoria nem élték át emberi létük alatt az anyaságot, vagy a vágyat, hogy egyszer anyák legyenek, úgy mint Esme és Rose. Bella a két nő tekintete által értette meg, hogy miről volt hajlandó lemondania akkor, amikor még senki sem sejtette a Cullen családban, hogy egy vámpír férfi nemzhet gyermeket. Bár akkor mikor először szó esett Bella és Edward között arról, hogy milyen áldozatot kell majd meghozzon azért, hogy mindörökké mellette lehessen, bár a nő szeretett volna egyszer majd saját gyermeket, mégis a férfi szerelme és az örökkévalóság amely előttük volt azért, hogy szerelmüknek éljenek és örüljenek fontosabbnak tűnt bármi földi jóhoz képest. És talán, hogyha az Isten, vagy a Mindenható, vagy bárki is az aki az ő sorsukat kezébe tartja, úgy döntött volna, hogy nem küldi el babáit akkor amikor megtudták létezésüket, Bella biztos volt benne, hogy a leghalványabb lelkiismeret furdalás és a legkisebb bánat nélkül mondott volna le az anyaságról.

Most viszont, ahogy két piciny gyermekére tekintett, nem tudta elképzelni, hogy egyáltalán hogy gondolta azt, hogy az élet létezhet ez az öröm és érzéskavalkád nélkül is. A két gyereke, bár csak három naposak voltak és bár ebből a három napból ő csak mindössze egy-két órát volt velük, mégis a szíve és léte legfontosabb lényeivé váltak. Nem tudta, fel sem tudta fogni, hogy hogy tudott egyszer arra gondolni, hogy tudna élni ez a felemelő érzés nélkül. Hisz ez a két gyermek az övé, és tudta, hogy soha, semmi sem lesz már olyan mint azelőtt. Sem az életében, sem a szívében. És, bár fájdalmas és megterhelő volt csak arra gondolni is, mégis tudta, oly biztosan tudta, hogy bármit és bárkit hajlandó lenne feláldozni, beleértve saját magát, azért, hogy őket biztonságba tudja.

Tekintete aztán legjobb barátjára, Jacob arcára esett. Igen, talán furcsa volt az, hogy egy felnőtt férfi az ő kicsi lányába vésődjön bele. Igen, talán, bár a külvilág számára úgy mutatta, hogy nem találja zavarónak azt, hogy ez megtörtént, de mélyen lelkébe tekintve, ő is félelemmel gondolt a jövőre, a közös jövőjükre, egy vérfarkassal az ő félig ember, félig vámpír babája mellett. Most azonban, a férfi tekintetébe fúrva a sajátját, ismét nyugalom hullámzott keresztül Bella lelkén. Ő Jacob akit évek óta ismer, és szeret, mint egy testvért, és akiben teljes mértékben megbízott. Aki sosem csalta meg a bizalmát... Öröm hullámzott át lelkén arra a gondolatra, hogy kislánya védve van és szeretve ettől a férfitől. Jacob tekintetében határozottság sugárzott, és Bella tudta, hogy bármi is történjen, bárki is legyen ez a rejtélyes látogató, kislánya biztonságban lesz, hisz Jacob senkit sem engedne a közelébe sem, aki bántó szándékkal próbálna betörni életükben. Lelkét elöntötte a hála ezért a férfiért és, bár a majdani kettőjük jövő még mindig aggasztotta, örült annak, hogy lánya része lehet ennek a feltételt nem ismerő szeretetnek.

- Elmondanátok végre nekünk is, hogy miről van szó? Ki jön látogatóba hozzánk? - szakította félbe türelmetlenül Rose Bella gondolatait és Alice és Edward összekapcsolódott pillantását is.

- Elmondjuk Rose, elmondjuk, csak annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam amikor Alice megmutatta a látomását - mondta Edward somolyogva és Bella legnagyobb meglepetésére, hisz Alice még mindig aggodalmasan ácsorgott Jasper karjai között, elmosolyodott. - Nem mondom, hogy örülök annak, hogy jön ez a bizonyos látogató, de minden bizonnyal mind megnyugodtok majd, ahogy én is amikor megtudjátok milyen szándékkal jön. A látogatók, mert hála az égnek ketten vannak, nem mások mint Tanya és a párja.

A szobára, Edward meglepő szavai hatására először néma csend telepedett, majd mindenki szinte egyszerre kezdett beszélni. A hangzavarból néhol ideges, néhol örömmel teljes szófoszlányok hallatszottak, amely a családtagok különböző reagálási módjait tükrözték. A leghangosabban Alice és Rose méltatlankodása hallatszott, mert a lányok egybe vágó véleménye szerint Tanyanak végképp nincs mit keresnie a családjukban és főleg nem most amikor két újszülött csecsemő van a családban és Bella és Edward között a dolgok még mindig annyira ingatag lábakon álltak. És végül is, ki az a férfi akivel jön? A család három férfi tagja, Jasper, Emmett és Edward, némi megnyugvással vették tudomásul, hogy most, hogy Tanya társat talált magának, minden bizonnyal Edwardot békén hagyja és tényleg, ha már a család tagja akar lenni, akkor talán nyugodtan és civilizáltan tudnak együtt élni. Carlisle és Esme pedig, a család örökös szülei és akik mindig, mindenkiben a jót próbálták látni, hangot adtak örömüknek, hogy Tanyara is végre rátalált a szerelem és Esme meginkább örült, hogy ebben a felállásban ő is része lehet a családjuknak, jósággal telt szívében Tanyanak is mindig volt hely, bár a lány nagyon sokszor nem érdemelte ki ezt a kiváltságot.

A szobában csupán három lény volt akik teljes csendben voltak. Victoria, Bella és Jacob. Jacob a kiságy mellett ült, amelyben a két baba a hangzavar ellenére is édesdeden szunyókáltak, és okos tekintetével először a Cullen család tagjain nézett végig, meghökkenve azon, hogy minden ellenére is képesek újra befogadni azt a nőt, aki legalábbis részben, de felelőse volt legjobb barátjának szenvedéseiért. Leginkább Edwardot ítélte el, igaz ő volt az, aki azokat a fájdalmas szavakat kimondta Bellának, de hogy ő is legyen az aki, ezt a nőt, aki oly sok rosszat tett a kapcsolata ellen, tárt karokkal kész legyen újra befogadni, azt Jacob elméje nem tudta megérteni. Ha bárki is, bármiféle módon bántani próbálná Scarlettet, ő sosem tudna így reagálni a hírekről amik tőle érkeztek. Újra elgondolkozott azon, hogy vajon Edwardnak valóban annyira fontos-e Bella, mint ahogyan azt állítja?

Tekintetét aztán a szóban forgó nőre fordította, aki viszont nem viszonozta a pillantását, sőt még csak a többiekre sem tekintett. Bella és Victoria között lázas néma beszélgetés folyt, amelyet Jacob a kettejük összekapcsolódott pillantásából olvasta ki. Mindketten ijedten és kétségbeesetten álltak egymáshoz közel és a látható szorongás miatt Jacob szíve is összeszorult, és nem először, de újra meggyőződött róla, hogy a két nő többet tud Tanyaról mint azt bárkinek is elmondták volna. Erőteljes elhatározás született ott és akkor lelkében, hogy még a naplemente előtt kénytelen bármily módon megtudni ezt a bizonyos dolgot amit Bella és Victoria titkolt, úgy néz ki az egész család elől.

- Ti megőrültetek? - szólalt meg végül Victoria fennhangon, ami által az összes többi beszélgetés félbeszakadt. - Mindaz után ami történt ti tényleg képesek lennétek visszafogadni ezt a nőt?

- Mindaz után ami történt? - kérdezte Edward érdeklődéssel hangjában. - Igen, sok minden történt köztem és Bella között az elmúlt időszakban és igen, mindegyikben jelen volt Tanya is, de az egész helyzetért az egyetlen hibás én voltam és vagyok. Én kételkedtem a szerelmemben és én voltam az aki azokat az átkozott és bántó szavakat kimondtam. Ha nekem több eszem lett volna, ha bíztam volna Bellaba úgy ahogy nem tettem, semmi sem történt volna, sem Tanya sem senki más hatására - csattant fel Edward, fájdalmas és elmúltnak hitt emlékeket ébresztve Bella lelkében. - Tehát komolyan azt hiszem, hogy mindenki igazságtalan, hogyha az egész kialakult helyzetért egyedül Tanyat hibáztatjátok - folytatta volna, azonban Victoria mérges hangja félbeszakította.

- Igazságtalanok?! - kiáltott fel a nő. - Mi vagyunk igazságtalanok? Ismerited te, vagy nem is, helyesbítek, ismeritek ti, bármelyikőtök is, hogy ki is ez a Tanya valójában?

- Vic - szólt rá figyelmeztető éllel a hangjában Bella.

- Mi van? Azt hiszem, hogy éppen eleget hallgattunk már erről - folytatta volna Victoria, de Bella ismét közbeszólt.

- Victoria - Bella hangjában most már egy enyhe fenyegető él is társult. - Szerintem ennek most nincs itt sem az ideje, sem a helye.

- Minek? Minek nincs itt az ideje és a helye? - kérdezte Alice és Bellára és Victoriara fordult az egész család figyelme. A két nő között néma kommunikáció folytatódott, ami Alice és Rose számára is fellettebb gyanúsnak tűnt.

- Nem érdekes - mosolyodott el Bella, amit inkább fintornak is tekinthettek volna, miután a néma csata győztesévé vált. - Victoria csak neheztel az egész kialakult helyzet miatt Tanyara, de szerintem ez értelmetlen, főleg, ha tényleg megtalálta a társát, ahogyan Alice látta.

- Úgy néz ki, hogy ezzel a bizonyos férfivel együtt vannak - mondta kételkedve Alice, pillanatnyilag engedve, hogy eltereljék a figyelmét Bella és Victoria furcsa viselkedéséről.

- A legnagyobb probléma - szólalt meg az eddig csendben levő Jasper - nem az, hogy Tanya mit tett vagy mit nem tett a múltban Edward és Bella kapcsolata ellen, hanem az, hogy most a családunk két félig emberi lénnyel bővült, akiket mindenképp meg kell védenünk úgy Tanyatól, mint ettől az ismeretlentől, akiről egyelőre nem tudunk semmit.

A beszélgetés ez a mondat által a biztonságra fordult, amit nyújtaniuk kell a két kisbabának. Hisz nem tudtak semmit arról, hogy Tanya tényleg milyen érzésekkel fog jönni és azt sem, hogy ez a férfi, a társa,egyáltalán állatvéren vagy emberi véren él e.

A kialakult beszélgetésben csupán három lény nem vett részt. Bella csendben ült, miközben azon töprengett, hogy okosan döntött-e arról, hogy nem engedte meg Victorianak azt, hogy elmondja Tanya múltbeli tetteit a családnak. Bella biztos volt benne, hogy a másik nő nem csupán egyszerű családi látogatásért jön. Biztos volt benne, hogy nem szándékozik utána elmenni már, hisz úgy néz ki, hogy már nem csak Esme és Carlisle de a család majdnem összes többi tagja is családtagként tekintenek rá. Bella igazat adott bár Edwardnak abban, hogy egyedül a férfi a hibás a tetteiért, és azért, ahogyan beszélt vele, de mégis, fájt, pokolian fájt neki, hogy oly vehemensen Tanya védelmére kelt amikor Victoria negativ véleményt akart mondani róla.

Két lehetséges út állt tehát ez a látogatás által a családjuk előtt. Lehet, és Bella szívből remélte, hogy ez fog beteljesülni, Tanya tényleg talált egy férfit aki mellett boldog lehet, és végre tényleg békén hagyja őket és mind boldogan élhetnek. A másik lehetőség viszont valószerűbbnek tűnt, az, hogy Tanya csak valamilyen úton módon elválasztani akarja őket, és talán még a gyermekei életét is veszélybe akarja sodorni. Bella agyát méreg öntötte el erre a gondolatra. Ha az a kis fruska egyetlen ujjal is hozzá mer érni a gyerekeihez, senki, senki sem fogja tudni megvédeni, hogy ő meg ne ölje. Ugyanakkor a nő arra gondolt, hogy mégis csak jobb, hogy az ellenség közel legyen, ahol legalább valamelyest tudhat a terveiről és a lépéseiről, mint hogy távol legyen és onnan tervezgessen bosszút állni.

Victoria mindeközben magába roskadva morgolódott. Nem létezik, hogy Bella képes volt figyelmen kívül hagyni mindazt amit elmondott neki Tanya tetteiről. Itt volt a nagy alkalom, hogy az egész Cullen család megtudja, hogy ki és mire képes ez a Tanya, de legjobb barátnője agya úgy tűnt másképp működött mint az övé. Alig várta, hogy pár percre egyedül maradhassanak, azért, hogy ki tudja faggatni a tettei okáról Bellát. Mindeközben, Jacob csendben ringatta a karjaiba tartott enyhén nyugtalankodó kislányt és figyelte az eseményeket. Valami nagyon nincsen rendben itt, gondolta, és azért, hogy Scarlett és az egész család biztonságban legyen, tudnia, sőt mindannyiuknak tudniuk kéne azt, amit Bella és Victoria. Mert egyre biztosabb volt abban, hogy a két nő titkol valamit.

- Ismét el kell menjek vadászni, írtózatosan ég a torkom - pattant fel a következő pillanatban Bella meglepve a tervezgető Cullen családot. Edward rögtön felállt, hogy elkísérje, de Bella megállította. - Nem szükséges, hogy velem gyere, Ed, majd jön Victoria, addig ti be tudjátok fejezni a terveket a biztonságunkat, és mindenek felett Scarlett és Anthony biztonságát illetően - mosolygott rá Bella a férfire, majd közelebb lépett hozzá és édes csókot nyomott ajkaira.

A következő pillanatban, miután Bella megbizonyosodott róla, hogy gyermekei biztonságban vannak Jacob és Esme karjaiban, Victoriaval az oldalán belevetette magát az erdőben. Messzire száguldott a háztól, azért, hogy nyugodtan beszélgessenek, anélkül, hogy valaki fültanúja legyen a saját terveik kidolgozásához. Főképp azonban azért akart minél hamarabb beszélni Victoriaval, mert érezte, hogy a nő egyre inkább mérges volt és félt, hogy olyat tesz vagy mond majd amiről Bella nem akarta, hogy a Cullen család tudomást szerezzen, legalábbis nem egyelőre.

Meddig ők az erdőben száguldoztak, a házban folytatódott a beszélgetés és a tervezés, bár, egyikük sem félt ettől a vendégtől. Ugyanakkor Jacob eljöttnek látta a pillanatot, hogy fül- és szemtanúk nélkül megtudhatja a két nőtől, hogy mit titkolnak. Ezért, anélkül, hogy túlságos figyelmet hívjon fel magára, felemelkedett a kanapéről, amin eddig ücsörgött, és odalépett Rosehoz, karjaiba adva az alvó kisbabát, akinek azonban láthatóan nem tetszett a változás, és a távolság a forró karoktól amelyekben eddig aludt. Majd Jacob, anélkül, hogy magyarázatot adjon, és anélkül, hogy bárkinek is feltünjön elmenetele, belevetette magát az erdőbe, ahol átváltozott és a két vámpír szagát követve futásnak eredt.

- Vic, tudom, hogy nem érted, hogy miért viselkedem így, de arra kérlek, hogy bízz bennem. Igen, tudom, hogy mit tett a múltban Tanya - mondta megnyugtatólag, mikor látta, hogy a másik nő szólásra nyitja száját. - De azt is tudom, hogy néha talán jobb az ellenségeidet közel tudni. Ha teljesen őszinte akarok lenni veled és saját magammal is, szinte biztos vagyok benne, hogy Tanya nem jó szándékkal jön ide, bárki is legyen az az idegen aki vele van. Inkább vállalom azt, hogy itt tudjam őt, illetve őket, közöttünk, mintsem valahol itt kint, ahol senki sem tarthatja szem előtt. Biztos vagyok benne, hogy hamarabb rá tudunk jönni arra, hogy mit is akar most tenni, ha a közelünkben van. Érted már, miért tettem ezt amit tettem? - kérdezte Bella, remélve, hogy Victoria egyetért vele és látni fogja a tervei helyességét.

- Igen, így végig gondolva természetesen igazad van. De nem tudom neked megígérni, hogy képes leszek normálisnak tekinthető módon viselkedni vele.

- Bella, Victoria, szeretném én is tudni azt, hogy mi történt és mit tett ez a bizonyos Tanya amiért közel akarjátok engedni, azért, hogy figyelem alatt tartsátok - lépett ki Jacob, ismét emberi formájában, az erdőből. - Ne legyetek ennyire meglepve. Még a vak is láthatta, hogy valami nincsen rendjén, azért voltatok annyira feszültek amikor szó esett róla. Tudni szeretném, hogy mi az ami ellen kell harcoljunk, azért, hogy első sorban Scarlett és természetesen mindenki más is biztonságban legyen.

Victoria elmesélte Jacobnak mindazt amit tudtak Tanyaról, azt ahogyan úszította Edwardot Bella ellen, és természetesen azt is, hogy annak idején James segítségére sietett azért, hogy Bellát bántsa, és lehetőleg eltűntesse Edward életéből. Meddig Victoria felvilágosította Jacobot, Bella finoman mosolyogva nézte a férfit. Igen, most már biztos volt benne, hogy Jacobnál jobb barátot még nem hordott hátán a föld. És most teljesen biztossá vált abban, hogy az, hogy Jacob belevésődött a lányába, bármilyen problémát is vethetne majd fel a jövőbe, csak jót jelenthet Scarlett számára.

Miután Victoria befejezte a mondandóját, és Bella figyelmeztette őket, hogy vigyázzanak az érzéseikre és a gondolataikra Edward és Jasper közelében, mozgást hallottak az erdőben. Elhallgattak, majd hamarosan Edward lépett ki a fák közül, kissé meglepve véve tudomásul, hogy Jacob is jelen van. Victoria és Jacob magukra hagyták a két fiatalt, és vissza irányodtak a ház felé.

- Készek a tervek? - kérdezte Bella mosolyt erőltetve arcára.

- Igen, bár egyelőre nem tudjuk, hogy mikor fognak jönni, de nagyjából minden el van tervezve. Vadásztál? - kérdezte szerelmétől, miközben finoman magához ölelte őt.

- Igen - simult karjaiba Bella, bár lelke valahogy nem volt benne ebben az ölelésben. Közel volt most szerelméhez és tekintetébe mélyedve látta, hogy az szerelmesen csillog, mégis, valahogy úgy érezte, hogy sosem volt még ennyire távol tőle.