2010. szeptember 8., szerda

1. Első pillantás

Egy újabb reggel, egy újabb iskola nap. Annyira nem akarom már ezt csinálni, annyira el szeretnék menekülni ebből az esős városkából, de ahhoz először el kell végezzem a sulit és nem akarom itt hagyni aput egyedül. Eltelt két év az az éjszaka óta és én még mindig nem vagyok képes túl lépni rajta. Egyszerüen nem megy. Általában nem is nagyon figyelek a környezetemre, inkább a saját kis világomba élek, nem akarok ráébredni a valóságra, nem akarom hogy eszembe jusson már többé. Csak apujért zökkenek ki néha ebből, mert tudom hogy mennyire aggódik értem és nem akarom hogy tovább szenvedjen. A barátaimtól is nagyon eltávolodtam, főleg Angelat sajnálom, nagyon szerettem őt, de nem tudom már rávenni magam hogy beszélgessek velük, hogy onnan folytassam az életem ahonnan abbahagytam akkor. Reggel felkelek, elmegyek suliba, hazajövök, főzök apunak utána, tanulok és lefekszek, másnap meg kezdem előröl. Ezt is csak Charliert teszem. Anyut nagyon hosszú ideje nem láttam. Nagyon hiányzik. Őt viszont nem érdeklem már. Nem volt mellettem mikor a legnagyon szükségem lett volna rá. Nem tudom hibáztatni ezért. Megtalálta a boldogságát és én nem fogok az útjába állni.
Ideje felkelni, nem akarok elkésni. Nagy nehezen kimásztam meleg ágyamból és kidugtam az orrom az  ablakon. Csodás, már megint esik. Apu kocsija már nincs itt, már elment, jobb is, nincs kedvem ma reggel emberinek mutatkozni azért hogy ne aggódjon. Elvégeztem szokásos reggeli teendőimet, a lépcsőn lefele szokásom szerint bénáztam egy sort, ittam egy pohár narancslevet, több nem csúszott volna le a torkomon. Elindultam a suliba. Egyik teremből ki, másikba be. Néha a nap során hallgattam Jessica vagy más lány áradozásait az új diákokról. Másról sem beszélnek már hetek óta csak róluk, elképesztő.Nagy nehezen eljutottam a menzáig, vettem egy ásványvizet és egy almát, nem voltam éhes, és leültem egy félre eső asztalhoz. Egyszer csak arra kaptam fel a fejem hogy siri csend lett. Én is arra pillantottam merre az összes többiek és akkor megláttam az új diákokat. Legelőször egy gyönyörű szőke hajú lányt pillantottam meg aki egy fekete hajú izmos fiú kezét fogta. Mindketten nagyon szépek voltak. Utánuk egy alacsony, rövidre nyirt fekete haja össze vissza állt. Vékony volt és nagyon kecsesen mozgott, mintha táncolt volna. Ő egy szőke hajú fiú kezét fogta . Hirtelen a kobold szerű lány rám pillantott és egy kedves mosolyra húzódtak ajkai. nem tudom miért de én is visszamosolyogtam rá, szinte az első pillanatban még mielőtt akár egy szót is válthattunk volna megbiztam benne. Utánuk egy szőke göndör hajú lány lépdelt, de mintha ideges lett volna az arcát elnézve. Mielőtt jobban elemeztem kezdtem volna, megláttam őt.Nyúlánk volt, mégis izmos, bronzvörös haja kócos volt, topáz szinű szemei gyönyörüek voltak, szinte elvesztem bennük. Ő is engem nézett, megpróbáltam elforditani a fejem de egyszerüen nem ment, megbabonázott az a szempár. Lassan vége lett az ebédszünetnek és én mentem biológiára. Ezen az órán mindig is egyedül ültem. Ez volt a kedvenc tantárgyam. Most viszont mikor beléptem a terembe, ott ült ő, az én padomba. Megtorpantam mikor rámpillantott. Kedves mosoly játszott ajkain és én kissé bátortalanul de megtettem azt a pár lépést. Leültem mellé. Még volt pár perc becsengetésig. Egyszer csak felém fordult és szólásra nyitotta telt ajkait......


Ez volna az első fejezet. Véleményt szeretnék hogy lássam tetszik-e, kiváncsiak vagytok-e a folytatásra
puszi mindenkinek
Anita

1 megjegyzés:

  1. szia!!

    nos. sztem baromi jó lesz ez :))
    egy kérés, ha beleugathatok.
    tagold egy picit, ez így ömlesztve elég izé, de ha bekezdésekre szednéd, nem lenne ilyen "sűrű"
    de amúgy teccik :) izgi!
    és már ki is raklak hozzám a főblogra a listába!
    puszillak!
    és csak így tovább, én várom a köv fejezetet!

    VálaszTörlés