2010. szeptember 14., kedd

5.A rét

Sziasztok. Nagy nehezen össze tudtam hozni ezt is. Szerintem nem lett valami jó, nem is volt sok időm megirni. Még csak most kezdődött a suli, de én már várom a vakációt. Legközelebb nem tudom mikor hozok frisst. Valószinüleg holnap, vagy holnapután. Irjatok kérlek komit, nem haragszok meg a negativ komikért se, lehet hogy tanulnék belőle, vagy változtatnák azon ami szerintetek nem jó. Na jó nem húzom tovább az agyatokat, jó olvasást.
puszi Anita



Miután hazaértem egy ideig még álmodoztam Edwardról és a holnapi napról. Hogy vajon mit akar mondani? Lehet azt hogy tetszem neki? Vagy hogy szeret? Elég Bella! - szóltam magamra egy idő után- még csak azt sem tudod hogy hova akar vinni, már azon álmodozol hogy azt fogja neked mondani hogy szeret? Hisz annyi szép lány van a suliba aki csorgatja utána a nyálát, bármelyik az övé lehetne. Hogy választana pont engem? Mégis annyira szép lenne hogy ő meg én...Nem!Abba kell ezt hagyjam! Ügyes vagy Bella, most már magdba is beszélgetsz - gondolatban vállon veregettem magam

Lementem a konyhába hogy megfőzzem a vacsorát, viszont bárhogy próbáltam lefoglalni magam újra és újra Edwardra gondoltam. Lassan kész lettem az ennivalóval és apu is hazajött. Leültünk enni, jobban mondva apu leült enni, mert én nem igazán tudtam magamba erőltetni semmit. Apu látta hogy nem épp ott vagyok gondolatban igy hát békén hagyott. Mikor kész lettünk az evéssel apu bejelentette hogy másnap megy halászni. Tétovázva én is elmeséltem, hogy holnap elmegyek egy osztálatársammal valahova. Aggódva kérdezte hogy kivel de mintha megnyugvás suhant volna át az arcán mikor hallotta hogy Edward Cullennel megyek. Azt mondta hogy az apja nagyon jó ember és biztos hogy nagyon jól nevelte a gyerekeit. Ezt vehettem beleegyezésnek is. Apu elment meccset nézni mint minden este.

Én elmosogattam, elrámoltam minden, az idő viszont csigalassúsággal telt. Elköszöntem aputól, letussoltam, s
fejet mostam. Mikor már nem kaptam elfoglaltságot magamnak úgy éreztem hogy elég késő van már ahhoz hogy lefeküdjek. Ennek ellenére még hosszú ideig forgolódtam az ágyban mig végre sikerült elaludnom.

Reggel vidáman ugrottam ki az ágyamból és kinéztem az ablakon. A nap sütött csakhogy az imitt amott takaró felhőkből következtetve biztos hogy nem lesz igy egész nap. Nekem azonban ma minden szebbnek tünt. Láttam hogy apu kocsija nincs már itt. Remek, ezek szerint már el is ment halászni. Én is boldogán átlépdeltem a fürdőbe és elvégeztem szokásos reggeli teendőimet. Miközben fésülködtem, az arcom figyeltem a tükörbe. Annyira megváltoztam mióta ideköltöztek Cullenék. És főleg mióta megismertem Edwardot. A szemem boldogan csillogot, a szám egyfolytába mosolyra húzódott és a szivem őrült tempóba verdesett arra a gondolatra hogy hamarosan látom Edwardot.

Visszamentem a szobámba és tanácstalanul álldogáltam a szekrényem előtt. Mit is kéne felvegyek? Alice azt mondta hogy kényelmesen öltözzek fel. Végül egy farmerre és egy kék felsőre esett a választásom. Kikészitettem azért egy vastagabb pulcsit is ha az idő nem tartana velünk. Felvettem még hozzá egy kényelmes cipőt és indulásra kész voltam. Pontban kilenckor csengettek. Ekkora én már a konyhába voltam és vártam hogy megérkezzen. Dübörgő szivvel mentem ajtót nyitni.

És ott állt Ő. Egy farmerbe volt és egy krémszinű felsőbe ami kihangsúlyozta izmos felsőtestét. Rájöttem hogy túl sokat legeltettem a szemem rajta mivel hallottam felkuncogni. Rákaptam a pillantásom és ekkor lágyan elmosolyodott. A mézarany szemek szinte magukba szippantottak és nem eresztettek. Percekig álltunk ott egymás szemébe mélyedve mikor lágy hangon megszólalt.

- Helló Bella. - mondta és én éreztem hogy megremegnek a lábaim a hangja hallatán. A szivem ritmusáról nem is beszélve

-Helló - mondtam én is kissé megkésve és teljesen megbabonázva.

-Nagyon szép vagy ma reggel - bókolt mire én természetesen fülig vörösödtem. Ekkor felemelte a kezét és finoman végig simitott az arcomon miközben sóhajtott egyet. - Kész vagy?

-Igen - mondtam és ez igaz is volt. Kész voltam bármire hogyha vele lehetek.

- Akkor mehetünk - azzal kézen fogott és elvezetett az autójához. Ott udvariasan ajtót nyitott és besegitett a kocsiba

Nem figyeltem azt hogy merre megyünk, sőt semmi másra nem figyeltem csak Rá. Az úton kérdések ezreivel bombázott és én szivesen válaszoltam minden kérdésére. Egyszer csak megállitotta az autót és miután kiszállt kisegitett engem is. Ekkor néztem először körbe. Az erdő szélén álltunk. Ezek szerint túrázni fogunk. De még ez se tudott lehangolni, se az hogy tudom milyen béna vagyok.

Igy hát elindultunk kéz a kézben. Az úton megint csak kérdezgetett. Lassan haladtunk és láss csodát egyszer sem estem el. Vigyázott rám. Biztonságba éreztem magam mellette. Egyszer csak valami világosságot láttam. Gyorsan elindultam az irányába Edwardot is magammal húzva. Mikor már csak pár lépés választott el elengedte a kezem igy hát én egyedül léptem ki az erdőből egy gyönyörű rétre. És még akkor nem is tudtam hogy milyen gyönyörű lesz a mai nap.

3 megjegyzés:

  1. szia :D

    hát ez a fejezet is nagyon tetszett :P tudtam, tudtam, tudtam, hogy odamennek :P ááá, már nagyon várom a következő fejezetet :) tisztára be vagyok zsongva xD megint van egy sejtésem, hogy mi aranyozza be a mai napját Bellának xD ha ez bejön esküszöm lottózok xD már nagyon várom a következő fejezetet :) és annak ellenére, hogy fáradt vagy nagyon jó lett :D

    Millió puszi: Beus

    U.I.: megint én vagyok az első!!!!!!!!!!!!4 xD hozom a formám :P

    VálaszTörlés
  2. Sziiia! Nekem is tetszet ez a fejezet is. Igaz hogy ez olyan bevezeto rész ahhoz ami majd a réten fog torténni. Ugye jol gondolom? Nem tudok negatív komit írni, mert erre nem lehet. Nem lehet minden fejezet tele izgalmakkal, kell egy ilyen átmenet is.
    Beus csak így tovább!
    Pusszantlak!
    Zsu

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett :DDD
    Olyan ari lehetett Bella, hogy így várta Edwardot :D
    És csak nem süt a nap a réten ? :D

    VálaszTörlés