2011. március 20., vasárnap

17. fejezet

(Bella)


Gyönyörű reggelre ébredtem. A nap forró sugarai simogatták meztelen hátamat, és szerelmem karjait körém fonta. A tegnap éjjel gondolatára is érzem, hogy az arcom lángba borul. És mikor rágondolok, hogy a többiek valószínű mindent hallottak....Előre félek Em kaján vicceitől. De még ne szaladjunk úgy előre. Még ki akarom élvezni egy kicsit az időt amit szerelmemmel tölthetek, apu úgyis csak délre vár haza.

Annyira jó, hogy nyár van, hogy nem kell az időmet a tanulással töltenem, hanem minden percem szerelmemnek szánhatom. Imádom ezt a nyarat. Bátran kijelenthetem, hogy ez életem legszebb időszaka.
Boldogan sóhajtva nyitottam ki a szemem.

- Jó reggelt édesem - mosolygott rám Edward. Az én szivverésem pedig szokás szerint felgyorsult. Válasz helyett hozzá hajoltam és ajkaimat rányomtan hivogató ajkaira. Szerelmes csókban forrtunk össze. Viszont mielőtt jobban belemelegettünk volna megszólalt a telefonom. Bosszúsan szusszantottam egyet és a telefonomért nyultam, hogy lássam ki zavarta meg e csodás pillanatot. Apu. Ez nem sok jót jelenthet. Úgy tudja, hogy Alicenál aludtam, és ilyenkor nem is szokott hívni, vajon mi történhetett.

- Szia apu. Mit csinálsz? - kérdeztem próbálva elszakítani tekintetemet Edward csábító felsőtestétől.

- Szia. Azonnal haza kell jönnöd. Történt valami és beszélnem kell veled. - hadarta aggodalmasan a telefonba.

- Rendben, sietek haza. - köszöntem el tőle kissé fájó szívvel amiért az elkövetkezendő órákat nem tölthetem szerelmemmel.

Ő máris kipattant az ágyból és kinyujtotta a kezét, hogy engem is felsegítsen. Együtt indultunk el zuhanyozni. Sajnos ezt se tudtuk kellőképp kiélvezni, mivel megígértem, hogy sietek. Gyorsan végeztünk, de a testemet ismét elöntötte a forróság mindannyiszor végignéztem testén. Felöltöztünk és lefele siettünk a lépcsőn. Mint kiderült a többiek mind elmentek az éjszaka. Alice műve. Ilyenkor is imádom kedvenc barátnémat. Szerelmem gyorsan vezetett, úgyhogy hamar, túl hamar értünk haza. Forró csókot váltottunk és nagy nehezen kikászálódtam a kocsiból. Máris élénkebb lettem viszont amikor megígérte, hogy mikor apu elmegy itt lesz.

Beléptem a házba és aput a konyhába találtam amint épp reggelit próbált gyártani. Nem mondom, hogy nagy főzési tudományom van de azért nála mindenképp jobban tudok főzni. Kivettem a kezéből a kellékeket a rántottához még mielőtt az egész konyha olajtól és tojástól csöpögött volna. Hálásan pillantott rá. Pár perccel később, mikor a reggeli kész lett, leültünk és falatozni kezdtünk. A reggeli befejeztével apu elmondta, hogy miért is kellett most hazajöjjek.

Bár ne tette volna viszont. Azt akarta nekem elmondani, hogy anyu és a férje meg fognak látogatni minket a hétvégére. Ma délután érkeznek. Ennél rosszabb hírt nem is közölhetett volna. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a saját anyámat, mert ez nem igaz. Annak ellenére, hogy ő nem szeret én mégis szeretem őt. Csak nem akarom, hogy megint veszekednem kelljen vele. Nem akarom, hogy idejöjjön és felborítsa az éppen kialakult boldogságomat. De hát nem az én kezembe áll a döntés, ők jönnek és én el kell fogadjam.

Kedvtelenül ücsörögtem a nappaliba miután apu elment dolgozni. Szerelmem azt mondta, hogy átjön. Vártam. Vártam, hogy megjelenjen és jobb kedvre derítsen. Valaki csengetett. Szélsebesen rohantam ajtót nyitni, viszont az ajtó előtt nem az állt akire számítottam.

- Szia - köszönt Jake hatalmas vigyorral az arcán. Az én döbbenetemnek viszont nem volt határa. - Mit nézel rajtam annyira, Bella? - nevette el magát.

- Szia. Hát...a hajad....miért? - kérdeztem kissé dadogta. Nem értettem. Azt mondta, hogy sose vágná le a hosszú haját. És jól is állt neki. Viszont így...sokkal jobban állt neki így rövid hajjal.

- Sok minden változott az utóbbi idő alatt, Bella. - mondta elkomolyodva. Ez nem rá vall. Jake minden lehet, csak komoly nem. Ő olyan mint Em. Bármiből viccet tud csinálni. Valószínűleg ezért is imádtam annyira vele lenni, még mielőtt megismertem szerelmemet.

Félre álltam az ajtóból és bejjebb tessékeltem. Az elkövetkezendő időben felelevenítettük azt a sok szép emléket ami összekötött minket. Sokat nevettünk. Kissé elfeledtette velem a következő órák borzalmát. Ezután viszont kissé kényesebb témára tért hirtelen át. A szerelmemre és a Cullen családra. Nem szerettem senki előtt se beszélni a kapcsolatomról. Csupán Alice és Rosenak öntöttem ki a lelkemet minden egyes pizsama buli alkalmából. De apu, Jake....Nem szeretnék nekik erről beszélni. Mindketten óvni akarnának a széltől is és azok után ami akkor történt senkiben sem biznak meg akik a közelembe férkőznek.

- Tudod te, hogy micsoda is ő? - kérdezte Jake jegesen az ablak előtt állva. - Megint elkalandoztak a gondolataim - döbbentem rá. Ezt vajon úgy érti, hogy...

- Mi...miről beszélsz? - kérdeztem nem kis rémülettel a hangomba. Honnan tudhatná ő, hogy Ed és a családja micsoda? Felém fordult és aggodalmasan pillantott a szemembe.

- Látom tudod. A rémület, hogy én is tudhatnám, hogy ők micsodák mindent elárul. Jól meggondoltad ezt Bella? Bármikor bánthat. Hisz ő, ő csak egy vámpír. Aki valójában a véredre szomjazik. Bármikor, bármikor megölhet, vagy akár egy érintéssel  is óriási károkat okozhat neked. - egyre gyorsabban hadart, de nekem betelt a pohár.

- Jake! Ő sose bántana engem. Szeretem Őt, úgy ahogy Ő is szeret engem. Nem beszélhetsz így róla. Ő csak jót akar nekem, csak boldognak akar látni. Tudom. Érzem. Ha bántani akart volna, akkor már réges rég megtehette volna, de nem. Ő csak szeret. - egyre jobban hergeltem magam. Senki se beszélhet így Róla.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Jake

- Igen, biztos vagyok benne, a szerelmében. - mondtam szenvedélyesen a szemébe pillantva és abban reménykedve, hogy felfogja, hogy mennyit is jelent nekem Ő. - De te honnan tudod, hogy ők micsodák? - tettem fel a szívemet nyomó kérdést.

- Én is más vagyok Bella. Ezért vágtam le a hajam. Ezért nem láttál hónapok óta. Én is megváltoztam mióta ők ide visszatértek. Vérfarkas vagyok.

- Hogy micsoda? - kérdeztem teljesen üres aggyal. Vérfarkas. Miután helyeselt  elkezdett mesélni. Elmesélte, hogy mi minden történt vele amióta vérfarkas. Beavatott az összes titokba ami La push környékét körül veszi.

Még mindig kissé kábán az elmúlt órák alatt megtudt dolgoktól búcsúztam el tőle késő délután. Vámpírok, vérfarkasok. Csupa mesebeli lényekkel vagyok körülfogva. Nem mintha zavarna. Sose éreztem úgy, hogy én az emberek világában tartozok.

Később hazaért apu és együtt indultunk a reptér felé. Féltem. Féltem a saját anyámmal való találkozástól.



Várom a véleményeket!
puszi
Anita

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Huh..ez aztán jó volt. Tetszett. :)
    Előre sajnálom Bellát, hogy az anyja és az új férje megint megjelenik az életében.
    Kár hogy Jake meg jelent.:(
    Na nem mintha, nem kedvelném Jake karakterét, csak hát...néha jobb olyan törit olvasni amiben nem szerepel. :)
    Kiváncsi leszek, hogy mi lesz ennek a folytatása. :)
    Siess a kövivel. Pusszi:Dóry

    VálaszTörlés
  2. szia!!
    most találtam az oldaladra és egyszerre elolvastam az összes fejit és és a véleményem hogy nagyon király de tényleg (nagy csillogó Alice-es szemek) gondoltam leírom egy komiba......kíváncsi vagyok hogy mi lesz ezután (nagy elgondolkodó sóhaj)....
    Puszandúr(nem tudom honnan jött de tök jóó)
    Ui:Egyébként Anna voltam :)))))))

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Én most értem ide.Nagyon tetszik a törid.Várom a folytetást.
    Vera

    VálaszTörlés
  4. húha, szegényem, most elcsesz mindent az anyja, meg a drágalátos férje :(
    Ohh és Jake vérfarkas lett, de legalább elmondta Bellá-nak és talán még ezután is barátok maradnak . . .
    Puszi: LilyVolturi

    VálaszTörlés