23. fejezet

(Edward)

Láttam Emmet gondolatai között, hogy alig várja, hogy pár megjegyzést tegyen az éjjel történtekről, de mivel nem akartam, hogy szerelmem kellemetlenül érezze magát halkan morogva figyelmeztettem bolond testvéremet, hogy jobban tenné ha befogná a száját. Ahogy elnézem ehhez is lesz egy két  hozzáfűzni valója. Csak azt nem tudom, hogy ők mégis honnan tudták meg, hogy mi történt köztem és Bella között. De ahogy ránéztem húgom angyali arcára rögtön tudtam a választ. Egyszer biztos ki fogom tekerni Alice kecses nyakát. Rose láthatta az arcomon, hogy most biztosan csak felidegesítene Emmet mondandója ezért mikor szólásra nyitotta volna a száját, hogy rögtön rákezdhessen a szivatásunkra, egy jól irányzott nyaklevessel Rose el is hallgatatta.

Én is és Bella is hálásan pillantottunk rá, mire ő csak melegen ránk mosolygott. Alice is rögtön elkezdett valamiről beszélni, de nem figyeltem rá. Azon gondolkoztam, hogy szerelmem mennyire megváltoztatta mindannyiunk életét. Főleg Rose viselkedésén lepődtem meg. Az elején nem igazán tetszett neki, hogy Alice és én egy emberrel barátkozunk, de amikor ő is megismerte a véleménye teljesen megváltozott. Mostanra már úgy gondol rá mint a legjobb barátnőjére. A családból egyedül Tanyanak nem tetszik az, hogy Bella része az életünknek, de az ő véleménye senkinek sem fontos.

Becsengettek. Egy újabb iskola nap kezdődik el. Szerencse, hogy szerelmem szinte mindig mellettem van, mert másképp már rég belepusztultam volna az unalomba. Vagy pedig megöltem volna pár embert amiért bizonyos dolgokat gondolnak Bellámról. Például Mikeot és Jessicat. Elképesztő, hogy mennyire felszinesek tudnak lenni az emberek.

Szerencsére eléggé gyorsan eltelt a nap. Alice még marasztalt egy kicsit a parkolóban, mert minden áron rá akarta venni kedvesemet arra, hogy délután vásárolni menjen vele, de Ő hallani se akart róla. Persze Alicet se könnyű lerázni úgyhogy végül abban egyeztek meg, hogy a hétvégén mennek vásárolni. Csodás. Egy egész napot kell majd nélkülöznöm szerelmemet csakis húgom beteges vásárlás mániája miatt.

Végre elindultunk haza. Bella háza előtt viszont nem várt látvány fogadott. Egy motorbiciklinek nekitámaszkodva állt Jacob Black. Mikor Bella meglátta rögtön kipattant a kocsiból és a nyakába vetette magát. A szívembe ismét belemart a féltékenység, mint oly sokszor már amikor róla volt szó. Hiába próbált Alice nyugtatni mindig, hogy Bella és Jacob csak barátok mindig arra gondoltam, hogy köztük több is lehetne mint barátság. Annak ellenére, hogy Jacob vérfarkas, mégis jobb, szebb jövőt biztosíthatna Bellának mint én. Hisz eléggé jól ismertem már, hogy tudjam, nem maradna velem anélkül, hogy vámpirrá ne változtatnám. Ez viszont azzal jár, hogy az eddigi életét kéne feláldozza értem. Én meg nem akarom ezt. Jacob mellett nem kéne elhagyja az apját. Nem kéne folyton egyik helyről a másikra költöznie. Lehetnének gyerekei. Élhetne egy boldog, hosszú életet mellette.

Ezek a gondolatok gyötrelmes fájdalmat okoztak a szívemben. Félretéve eme gondolataimat és is közelebb mentem a még mindig önfeledten ölelkező pároshoz. Ekkor végre elszakadtak egymástól és Bella bemutatott minket egymásnak. Láttam a gondolatai között, hogy bármikor képes lenne megölni, ha akár testileg akár lelkileg bántanám Bellát. Szerencsére a gondolatai között nem láttam egyetlen olyat se ami szerelemről szólna. Ő is úgy szereti Bellát mint a húgát. Ez valamelyest megnyugtatott, de az előbbi képzelgéseim most sem törölödtek ki a fejemből.

Annak ellenére, hogy ősi ellenségek vagyunk, mindketten próbáltunk megbarátkozni a másik jelenlétével. Csakis Bella kedvéért. Ő is tudta, hogy én mit jelentek Bellának és én is tudtam, hogy ő mit jelent neki. Belemélyedtek a beszélgetésbe én meg folytattam Jacob gondolatai elemzését. Csak ritkán szóltam én is közbe. Szerelmem érezhette az igyekezeteink ellenére is feszült légkört ezért próbált beszélgetést gyártani köztünk. Többé kevésbé sikerült is neki.

Jacob egy idő után menni készült. Bellát ismét megölelte, mintha próbára akarná tenni az önuralmamat. Végül mielőtt kilépett volna az ajtón tétovázva bár de felém nyújtotta a jobbját. Kezet ráztunk mire láttam szerelmem szemében a boldogságot. Miután elment Bella heves csókjával támadott le. Természetesen ugyanolyan szenvedélyesen viszonoztam édes csókjait majd karjaimba véve lépdeltem fel vele a szobájába.

Végigfektettem az ágyán, majd testem követte az övét. Forró, szenvedélyes csókok közepette vetkőztettük le egymást. Most szó sem volt lassúságról. Hevesen estünk egymásnak, ennek ellenére minden mozdulatunkból sütött a gyengédség és a szerelem. Most nem engedte, hogy sokáig kényeztessem. Csókunk egy pillanatig sem szűnt meg, mikor Ő átvette az irányítást. Csípőmre ült, majd a körmeit végighúzta oldalamon amikor tövig merültem benne. Hol gyorsabban, hol lassaban mozgott felettem és én már szinte megőrültem ettől a váltakozó tempótól. Mikor már csak pillanatok választottak el mindkettőnket a gyönyörtől Ő ismét lelassult. Ekkor jött el az idő, hogy én vegyem át az irányítást. Magam alá gyűrtem és gyorsabban kezdtem mozogni benne. Láttam a szemébe az elégedettséget. Elégedett volt magával amiért ennyire képes az őrűletbe kergetni.
Szorosan egymás karjaiba bújva köszöntöttük a gyönyört. Percekig, ha nem órákig maradtunk még így, apró csókokat és vallomásokat váltva.


(Bella)

Szombaton, ahogy megígértem Alicenak elmentem velük vásárolni. Szinte egész nap járkáltuk az üzleteket, és együttes erővel rám beszéltek olyan darabokat is amiket sose gondoltam, hogy megvenném, illetve viselném. Az utolsó megállónk egy fehérnemű bolt volt. Alice és Rose rögtön belevetették magukat a vállogatásba, míg én csak tétovázva álltam az üzlet közepén. Ahogy elnéztem a szebbnél szebb fehérneműket arra gondoltam, hogy miért is ne. Végül is szerelmem lehet szívesen látna egy pár darabba. Rögtön különböző képkockák lepték el az agyamat. Fülig pirulva ráztam meg a fejemet, így próbálva elűzni a pajzánabbnál pajzánabb gondolatokat. Vajon mikor lettem én ilyen, ezt is csak Ed váltja ki belőlem. Sóhajtva vetettem bele magam a keresgélésbe. Kaptam is pár igazán szép darabot, amik még rajtam is jól álltak. Mindketten hatalmas vigyorral az arcukon figyletek ahogyan vállogatok. Ettől ismét elpirultam.

- Szép éjszakátok lesz. - kacsintott rám Alice. - Láttam - hatalmas szemekkel néztem rá. Csak remélni tudtam, hogy nem néz végig minden egyes alkalmat amikor a bátyjával szeretkezek. - Nyugi, azért nem néztem végig minden részletet. Ennyire én sem vagyok kiváncsi - mosolygott rám nyugtatólag. Kis ideig még folytattuk a vásárlást majd végre, egy ilyen fárasztó nap után indultunk haza.




Ennyi volna. Én pár napra elutazom, tehát jövő hét végéig biztos nem lesz friss. Azért igyekszem majd valamit írni amíg el leszek menve de nem igérek semmit. Köszönöm a komizóknak, hogy ismét leírták a véleményüket, név szerint: Kinga, LilyVolturi, Ágika, DestinyHope. Megkérnélek, hogy ide is írjatok pár komit. Amint meglesz jön a kövi.
puszi mindenkinek
Anita