2012. február 12., vasárnap

26. fejezet

(Edward)

Az idegen eltűnt a fák és egyre távolodott. A karjaimban kaptam kedvesemet és az ellenkező irányban futottam. Pillanatok alatt a házunkhoz értem. A riadt és dühös tekintetek láttán Alicenak biztos látomása volt.

-Ed, én úgy sajnálom. Láttam már egy ideje, hogy ezek a vámpirok errefele járkálnak, de nem láttam tisztán és nem is fordult meg a fejemben, hogy ő lehet az. Most is akkor láttam csak amikor elment. Bocsáss meg, az én hibám. - csuklott el a hangja.

Tudtam, hogyha ember lenne, már biztos srna. Megnyugtattam, hogy nem hibáztatom őt. Végignézve a családomon mindenki arcán különféle érzelmeket véltem felfedezni. Egy viszont mindenkién jelen volt: a düh. Rose mérges volt, de nagyon. Gondolom, most még gyilkolni is képes lett volna. Eszembe jutott mit tett azokkal akik őt erőszakolták meg. Most pedig Bella, akit húgaként szeret ugyanolyan helyzeten megy keresztül. Láttam a gondolatai között az elszántságot, sose engedné, hogy Bellának még egyszer bármi baja történjen, vagy akár csak találkoznia kelljen azzal a vámpírral. Carlisle és Esme is bármit megtettek volna, hogy legkisebb lányukat biztonságban tudják. Em pedig, mivel nem tudta megbosszulni felesége meggyalázását, egyfajta elégtételnek tekint most erre a helyzetre, és biztos benne, hogy Bella nem fog szenvedni többet miatta.

- Ha most megbocsátotok, felviszem Bellát - mondtam nekik. Azért mégsem tudtam nem észrevenni, hogy a családban mégis van egy valaki akit nem zavar, nem idegesit a kialakult helyzet. Tanya. Közönyös arccal nézett és megfojtani lettem volna képes amiért kárörvendőn pislantott Bellára.

Lefektettem kedvesemet az ágyra és mellette ülve vártam, hogy felébredjen. Valamit motyogott álmában, de nem értettem. Végül tisztán ejtette ki a nevem. Melléfeküdtem és amint megérzett maga mellett rögtön belémkapaszkodott és szorosan hozzám simult. Szorosan öleltem magamhoz, hogy érezze: biztonságban van.

Már besötétedett mire felébredt. Még nem nyitotta ki a szemeit amikor a szuszogása felgyorsult és még szorosabban bújt hozzám. Puszit nyomtam a hajára, rámemelte bánatos mégis szerelmesen csillogó szemeit. Percekig, ha nem órákig mélyedtünk egymás tekintetében. Szavak nélkül kommunikáltunk. Belegondolva, sosem volt szükségünk szavakra azért, hogy megértsük egymást. Már az első pillanattól kezdve, amikor legelőször megpillantottam a suliban, majd amikor játszottuk a "csak barátok vagyunk" játékot, akkor is elég volt egy pillantás, hogy tudjuk mire gondol, mi játszódik le a másikban. Majd amikor hivatalosan is egy pár lettünk ez felerősödött. Sose reménykedtem benne, vagy jobban mondva sose kivántam, hogy megtaláljam a lelkem másik felét. Mindig is magányos voltam, és sose éreztem szükségét a szerelemnek. Egész addig amíg megismertem Bellát. Nélküle az életemnek már nem lenne értelme, üresebb lenne mint valaha.

-Min mosolyogsz? -kérdezte szerelmem egy apró puszi után. Nekem viszont ennyi nem volt elég, magamhoz húztam és lágyan kóstolgatni kezdem mézédes ajkait. Hevesen viszonozta. Csak akkor szakadtunk el egymástól amikor pötöm húgom bekopogott és lehívott minket az ebédlőbe. Még pár percig feküdtünk szorosan egymáshoz simulva, majd sóhajtva lesétáltam karjaimban életem értelmével az ebédlőbe.

Mind, még Tanya is ott ült a hatalmas ebédlőasztalnál, amit általában fontos megbeszélésekkor szoktunk csak használni. Már csak az a kérdés, hogy ő vajon mit keres itt. A családunkhoz tulajdonképpen nem tartozik és ha még sok kárörvendő gondolatot kell halljak felőle nem biztos, hogy vissza tudom, majd fogni magam és megfojtom. Rámorogtam miközben leültem Bellámmal a karjaimban. Volt ugyan Bellának is helye az asztalnál, de nem tudtam, nem akartam elválni tőle akár rövid időre sem. Bella pirulva vette ezt tudomásul és Em rögtön póénkodni akart volna, de látta Rose feszült testtartását és annak ellenére, hogy csak jót akart, felvíditani egy kicsit mindannyiunkat, jobbnak látta ha most hallgat. Mindenki feszült volt.

- Sajnálom Bella.- kezdte megint Alice - Csakis az én hibám. Bocsáss meg. - Hiába mondtam már neki, hogy nem haragszunk és nem az ő hibája csak bűntudatos amiért nem látta. Képességének hála mindig mindent tudott és most rettentően zavarta, hogy pont azt nem látja ami legjobb barátnőjének árthat.

- Nem haragszunk rád Alice. Hisz hogyan lehetne a te hibád. Előfordulhat, hogy nem látsz mindent, bárki képességével előfordulhat ez. - mondta Bella neki nyugtatólag.

- De az utóbbi időben annyira kúszák voltak a látomásaim. Láttam, hogy vannak itt idegenek, de nem láttam, hogy találkozni fogunk, fogtok velük. Hárman vannak. Egy vörös hajú nő, egy néger férfi és ő. A nő és a másik férfi gyakrabban szerepeltek a látomásaimba, míg őt csak érzékeltem. Nem látok tisztán. És azt sem tudtam, hogy ezt tervezi. - fakadt ki.

- Ha nem látta, hogy találkozni akar velünk akkor azt jelenti, hogy nem határozta el.- mondtam ki gondolataimat.

- Mintha ismernék, hogyan működik a képességetek, a tiéd és Edé. Mintha tudnák, kik vagyunk. - mondta Bella és szorosabban bújt hozzám.

- Láttam még valamit. Valaki beszélt velük. Nem tudom, hogy ki az aki velük volt.

- Nő vagy férfi? - kérdezte Rose gyanakodva.

- Nem tudom biztosan, nem láttam tisztán. Azt hiszem nő, csak annyit láttam, hogy valakivel beszélgetnek. - az arcát a kezébe temette és Jazz védelmezően ölelte magához.

Tulajdonképpen nem értettem Rose miért kérdezte ezt olyan hangsúllyal de amint meghallottam a gondolatait, bennem is gyanút ébresztett. Tanyara gondolt. Ránéztem. Sose gondoltam  volna, hogy ennyire gyülölje Bellát, hogy ilyesmire képes legyen. Nem láttam a gondolatai között sem semmit ami arra utalt volna, hogy ismeri azokat, de a gyanú bennünk maradt.

- A legfontosabb az, hogy most senki se maradjon egyedül. Főleg Bella nem. Ők hárman vannak és ezek szerint van még egy segédjük is és sajnos ismerik a képességeink működését. Úgyhogy mostantól lehetségesen senki se menjen vadászni egyedül és valaki mindig legyen Bellával. Szerintem nem fog semmi rossz történni. Többen vagyunk mint ők és erőssebbek is vagyunk.

Mind egyetértettünk ebben. Mind bizakodtunk, nem hittük, hogy bármi történhet. Eszünkben sem jutott, hogy könnyűszerrel sebezhetőkké válhatunk.


(Bella)

Tudtam, hogy amíg családom mellettem van, semmi rossz nem fog történni velem. Meddig ők folytatták az eszmecserét, én elmerültem a gondolataimban. Eléggé kényelmetlenül érintett, hogy most középpontban vagyok, főleg mert arról van szó ami akkor történt velem. Tudom, hogy senki se néz le, vagy ítél el, de akkor is zavarba hoz. Azt hittem, hogy mostmár minden rendben lesz és végre nyugodt életem lehet szerelmemmel. De a múlt árnyai még most is kínoznak és bár tudom, érzem, hogy biztonságban vagyok, félek és féltem a családomat. Mindkettőt. Nem értem viszont, hogy miért jött vissza. Nem volt elég neki amit akkor tett? Még most is meg akarja keseríteni az életemet. Ez nem lehet véletlen. Mellesleg kijátszotta Alice képességét, és tudja, hogy szerelmem hallja a gondolatokat.

- Mintha ismernék, hogyan működik a képességetek, a tiéd és Edé. Mintha tudnák, kik vagyunk.- mondtam ki a gondolataimat.

Nekem is szöget ütött a fejemben az amit Rose kérdezett Alicetől. Valaki tájékoztatja őt és a társait a családunkról és Alice szerint nő az illető. Egyetlen olyan nőt ismerek aki rosszat akarna nekem. Tanya. Ránéztem, csak nézett ki a fejéből pókerarccal. Vajon tényleg képes lenne ezt megtenni? Az egy hogy engem utál, de, hogy az egész családot, beleértve Edet is veszélybe sorolja azért, hogy tőlem megszabaduljon az már kicsit sok. Új elhatározás égett a szívemben: legyen akár Tanya, akár más, nem érdekel. Amíg Ed szeret semmi egyéb nem számit. Ez a legfontosabb számomra, és bármi történjen ezt védeni fogom.

- Ma itt alszol nálunk, beszéltem apuddal - mondta Alice kicsivel jobb kedvűen. Nekem is és szerelmem arcára is mosolyt csalt ez a mondat.

- Jaj, ne! Ez azt jelenti, hogy megint egy perc csend se lesz az éjjel ebben a házban. Megint hallgathatom Bellácska nyögéseit és Eddy morgásait - mondta Em drámaian felsóhajtva. Mindenki nevetésbe tört ki, én inkább rákvörösen, kínosan feszengve bújtam szerelmemhez közelebb.

- Akkor talán el is kezdhetnénk a kínzásod kedves bátyánk.- mondta még Ed vigyorogva mielőtt felszáguldott velem a karjaiban a szobánkban. Még hallottam családunk nevetését. Mégis Em elültette a bogarat a fülemben.

 Felérve Ed a fürdőben vitt és a kád szélére ültetve töltötte azt tele vízzel, majd gyorsan megszabadított mindkettőnket ruháinktól. Velem a karjaiban ereszkedett bele a kellemesen forró vízben. Puszilgatni kezdte a nyakamat és én rákérdeztem:

-Tényleg ennyire hangos vagyok?

-Dehogy szívem- mondta szerelmem kaján mosollyal ajkain.

- Jézusom! Soha többet nem szeretkezem veled amíg a családod a közelünkben van - mondtam neki ismét elpirulva.

- Ezt úgysem bírnád ki - mondta meggyőződéssel a hangjában, míg kezei elérték a melleimet. Az ajkamban harapva fojtottam el a sóhajomat. Tudtam, hogy igaza van, de nem akartam kihagyni ezt a lehetőséget.

- Csak tegyél próbára - mondtam még neki önkéntelenül is incselkedő hangon.
Hamar bebizonyosodott az igaza..


Hát ennyi lenne. Nem lett a legjobb, de ennyire telt most tőlem. Remélem tetszeni fog. Köszönöm dorityikának és LilyVolturinak az előzőhöz írt komikért. Ide is várom. Amint tudom hozom a kövit.
puszi mindenkinek
Nitus

3 megjegyzés:

  1. Kíváncsian várom, h mikor fog Tanya lelepleződni és, h mit tesznek vele a többiek, ez azért elég aljas húzás a részéről!
    Egyébként Em beszólása, nálam tarolt! ;)
    Már várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. szia :D
    áááh nagyon nagy volt :D
    Tanya áskálódik? :D
    jajj, kíváncsi vagyok mi lesz majd mi fog történni :D
    a történet vége meg nagyon muris volt xD végül is vámpírok, persze, hogy hallják őket :D Egyébként sem hinném, hogy Emm-et annyira zavarná :D
    nagyon várom a kövit *-*
    pusszi <3
    xoxoxoxoxoxo

    VálaszTörlés
  3. gyorsan írd a következő fejezetet. hamarosan megölhetnéd a történetben Tanyát és James-et is. az lenne a legtisztább. pont azért annyira jó a történet mert eddig nem volt semmi komolyabb bonyodalom, csak nyugis volt minden...nem szeretem a bonyodalmakat. de bella átváltoztatása se lenne hiba szerintem lassan :D

    VálaszTörlés