2012. május 13., vasárnap

27.fejezet

(Edward)

Az utóbbi napok, hetek meglehetősen ambivalens érzésekkel töltöttek el. Egyrészt Bellámmal élveztük egymás társaságát, a nyarat, a családunkat , másrészt, bár nem igazán beszéltünk róla, mindenki rettentően feszült volt. Tudtuk, hogy az idegenek itt vannak és amíg a közelben tartózkodnak egy perc nyugtunk sincs. Próbáltunk nem foglalkozni vele, de folyton figyeltünk mindenre, talán jobban mint valaha.
Alice volt talán a legkiborultabb. Az idegen vámpírok tisztában voltak képessége működésével és kihasználták ezt. Napról napra egy kimerültebb és fáradtabb volt.

Egyik este elmentünk vadászni, én, Alice és Em. Megígértem szerelmemnek, hogy mire felébred én is ott leszek. Addig Rose vigyázott rá, bár szerintem Bella se aludt egy szemhunyásnyit sem ahogy ismerem őket. Épp egy hegyi oroszlánra vadásztam amikor meghallottam a gondolatot.

"Én nem értem Jamest. Miért nem elég neki, hogy egyszer megerőszakolta azt a lányt? Miért akarja megint? Hisz az csak egy ember. Talán én nem adok neki eleget? El kell viseljem ezeket mert másképp elveszíthetem. Tudom, hogy nem tűri ha valaki korlátozni akarja. Tudom, hogy bármelyik pillanatban el tudna hagyni, ha elege lenne belőlem, de én nem tudnék nélküle élni. Túlságosan szeretem. Talán valóban nem érdemli meg, de ez van. Nem tudok parancsolni az érzéseimnek."

A bátyám lépett ki először a fák közül majd rögtön utána Alice. Intettem, hogy inkább menjünk. Még egyszer belehallgattam a gondolataiba. Színtiszta gyülöletet és féltékenységet sugároztak felém gondolatai. A féltésem Bellával kapcsolatban egyre csak erősödött. Nemcsak Jamestől, de még ettől a nőtől is tartanunk kell. Tudom, hogy bármire képes lenne Jamesért. Mint később kiderült félelmem egyáltalán nem volt alaptalan.


(Bella)

Furcsa volt az elmúlt időszak. Biztonságban éreztem magam amikor szerelmem velem volt, de amikor valamelyik családtagjával voltam féltem. Nem azért, mert ők nem védtek volna meg szükség esetén, hanem azért mert nem akartam veszélybe sodorni őket is.

Anyuval is javult valamilyen szinten a kapcsolatom. Sokat beszélgettünk, pont mint mielőtt férjhez ment volna Philhez. Hiányzott ez nekem és ahogy láttam ő is boldog volt, hogy ismét közelebb kerültünk egymáshoz. Apa örül annak, hogy boldognak lát, bár néha észreveszem rajta az aggodalmat.

Ezen a napon anyu vásárolni hívott. Boldogan mondtam neki igent. Szerelmem természetesen aggódott egy sort, de megnyugtattam, hogy egy olyan helyen ahol többtíz ember nyüzsög biztosan nem fog semmi történni. Különféle módszereket bevetve győztem meg az igazamról. Végül sóhajtva, de beadta a derekát. Megkért, hogy szóljak ha valami nincs rendben.

Anyuval elhúzódott a vásárlás és már besötétedett amikor elindultunk a kocsi felé. Mikor jöttünk nem volt parkoló hely ezért messzebb parkoltunk az erdő mellett. Már majdnem a kocsinál voltunk amikor megláttam az árnyat. Aztán minden annyira gyorsan történt. Anyu felsikkantott és ájultan esett össze. Mellé térdeltem és nem értettem, hogy mi történt. A fején egy jókora ütés volt, úgy tűnt mintha nekilökték volna a kocsinak.
Ekkor mellénk lépett valaki. Tudtam, még mielőtt ránéztem volna, tudtam, hogy ő az. Hát rám talált. Minden hiábavaló volt. A hajamba markolt és felhúzott a földről. Felnyögtem a fájdalomtól. Elkezdett maga után húzni. Ellenkezni próbáltam. Tudtam, hogy semmi értelme, de nem tudtam szó nélkül, tett nélkül tűrni azt, hogy ez az állat elraboljon. Felmérgesedett és visszafordulva pofon vágott. Nekicsapódtam a kocsi oldalának. A világ, a támadóm cinikus mosolya egyre jobban elmosódott.


(Edward)

Aggódtam. Jobban mint valaha. Az órák csigalassúsággal teltek, ahogy vártam az estét. Szerelmem meggyőzött, hogy minden rendben lesz és nem kell féltenem, de nem tudtam szabályozni az érzéseimet. Nem tudtuk, hogy James és a nője mikor akarnak támadni. Arról nem is beszélve, hogy van még egy férfi velük akiről nem tudunk semmi.

Háborgó lelkemet nem nyugtatta meg az sem, hogy már besötétedett és Bellám még mindig nem hívott. Többször próbáltam hívni de nem vette fel. Alice azt mondta, hogy nem látja őt. Bár ez az utóbbi időben nem meglepő, hisz semmit sem lát tisztán. Amúgy is idegbeteg állapotom csak romlott amikor csörgött a telefonom, de nem szerelmem, hanem Charlie neve villogott a kijelzőn.

-Igen, Charlie? - szóltam bele és magam is meglepődtem mennyire kétségbeesett a hangom. Tudtam, hogy szerelmemmel történt valami.

- Ide tudnál jönni, Edward? Most? - az ő hangja se volt külömb.

-Bellával történt valami?

-Igen, siess kérlek.

Megszakítottam a vonalat és a következő másodpercben, nem törődve családom riadt tekintetével, száguldottam a garázsba, majd padlógázzal indítottam a kocsit. Rosszabbnál, rosszabb képek jelentek meg lelki szemeim előtt. Hirtelen állítottam meg a kocsit és rohantam szerelmem háza ajtajához. Kopogás nélkül rontottam be.

- Mi történt? - kérdeztem a kanapén helyet foglaló Renee-től. A fején egy seb tátongott és egész testében remegett.

- Bella eltűnt.- mondta helyette Charlie.

-Hogyhogy? - kérdeztem az őrület határán állva. Mérges voltam magamra amiért engedtem magam meggyőzni, Bellára amiért hősködött és az egész mindenségre amiért ez történik velünk, vele.

-Az anyjával jöttek hazafelé amikor valaki megütötte Renee-t. Ő elájult és mikor magához tért Bella már nem volt sehol. Csak a táskája és a vásárolt cuccok voltak az utcán. mellette.- mesélte Charlie. - Csak azt nem tudom, hogy ki lehet az aki a lányomnak rosszat akar. - suttogta hasonló kétségbeeséssel a hangjában.

- Szerintem te is tudod, hogy ki volt. - mondtam, és rettegtem. Féltem, hogy nem fogjuk megtalálni őt idejében.

Renee rámnézett és könnyes szemekkel felemelkedett a kanapéről.Charlie rögtön utána kapott amikor elindulva felém meglibbent. Renee szorosan kapaszkodott belé. A másik kezével megragadta a karom és sírva könyörgött.

-Bocsáss meg amiért úgy viselkedtem veled eddig. Csak túlságosan féltettem a lányomat. Kérlek, csak annyira kérlek, hoy mentsd meg Bellát.

-Megígérem, hogy visszahozom. -suttogtam majd eltűntem.

Napokon keresztül kerestük őket de semmi nyomra nem bukkantunk. Már mind az őrület határán álltunk és pengeélen táncoltunk. Fogalmunk se volt mi történt, hol van Bella. Alice az az este óta nem látta egyáltalán.
Ezen a hajnalon azonban meglepő dolog történt. Az erdőben voltunk mind és újabb és újabb terveken gondolkoztunk amikor kilépett a fák közül a harmadik vámpír. Egyikünk se látta még őt. Néger volt és ridegen végignézett rajtunk, majd belekezdett mondandójában.

- Nem tudom, hogy milyen szál köti Jamest ehhez a lányhoz de azt tudom, hogy mióta ide jöttünk folyton az adandó alkalmat keresi, hogy lecsapjon rá. Napok óta nem láttam őt. Nem tudom hova tűnt. Azért jöttem ide, mert nekem semmi közöm hozzátok, semmi rosszat nem akarok nektek. Csupán figyelmeztetni akartalak. James nagyon feszélyes vámpír lehet, de Victoria...még nála is veszélyesebb. Ő se tud Jamesről semmit és már teljesen ki van borulva. Ha Jamestől meg is fogtok szabadulni valahogy, vele nagyon vigyázzatok. Féltékeny a lányra és képes lenne bántani, megölni őt bármelyik pillanatban ha találkozna vele. Én elmegyek. Nem tudok segíteni nektek, de nem is akarok már velük lenni. - mikor a mondandója végére ért menni készült és én úgy éreztem, hogy a maradék reményem is elszállt.


Ennyi volna. Tudom, hogy megint hónapok óta nem jelentkeztem, és szörnyen sajnálom ezt. Remélem, hogy még akad egy két személy aki kiváncsi a történetre. Nem tudom mikor jön a friss de igyekszem vele.
puszi mindenkinek
Anita

5 megjegyzés:

  1. szia ez szuper de bella nagyon felelőtlen remélem minél előbb megtalálják
    puszy

    VálaszTörlés
  2. szia!
    tetszett a feji, és remélem, h sikerül Bellát megmenteni!

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nagyon jó lett a feji. Remélem megtalálják Bellát, és megfizet a két vámpír amit tett.

    Nóci

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Én is nagyon remélem hogy minél előbb megtalálják Bellát! Szegény Ed most halálra aggódja magát... Na de ez van, ha valaki olyan nagyon makacs mint Bella...
    Siess a kövivel. :)
    Puszi, Orsy

    VálaszTörlés
  5. szia! :D
    nagyon jó lett :D Bella tényleg eléggé felelőtlen és meggondolatlan volt :/ kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele ... :D
    és hogy mikor találják meg :D
    siess majd a kövivel, ah tudsz :D
    puszi<3
    xoxoxoxoxoxoxoxoxo

    VálaszTörlés