28. fejezet

(Edward)

Az őrület határán álltam. Nem tudom, hogy egy vámpír egyáltalán megőrülhet, de ha igen, én lehetnék az élő példája. Belláról több mint egy hete nem tudunk semmit. Egyre gyakrabban veszekedünk egymás között, stressz levezetés gyanánt. Charlie és Renee is egyre inkább idegesíteni kezdtek. Nagyon jó, hogy ennyire szeretik és aggódnak érte, főként, hogy Renee is megváltozott, de azzal nem segítenek semmit ha folyton hívnak. Pár napja megkértem Esmet, hogy legyen szives hozzájuk menni és nyugtatni őket, addig is, nyugodtabban kereshetjük Bellát.

A többiek különféle stratégiákat dolgoznak ki. Az elején én is részt vettem ezeken, de mikor láttam, hogy semmi haszna, s bármennyire biztosak is voltunk magunkban nem találtuk meg, inkább egyedül, megállás nélkül kerestem tovább. Annyit tudunk biztosan, hogy még itt vannak. James nem vitte messze. Ennyit látott Alice. Meg azt, hogy a nő nincs vele. Őt sem tudjuk, hogy hova tűnt, csak annyi biztos, hogy James egyedül rabolta el Bellát és vitte valahova. Alice folyton a jövőt figyeli, de szinte semmit se lát konkrétan és ez teljesen kiborítja. Ő is és Rose is halálra aggódták már magukat barátnőjük miatt. Az egyetlen aki nem aggódik, akit nem érdekel, hogy mi történik, az természetesen Tanya. A legjobb az, hogy az utóbbi időben mindig otthon ül és senki útjában sem áll. Legalább egyikünket sem zavar. Habár, ha jobban belegondolok, őt ismerve ez nem a legjobb. Hallottam egyszer a gondolatai között, hogy reméli, hogy sose találjuk meg, de túl nagyon siettem, hogy ezért veszekedjek vele. A fontos az, hogy nem áll az utunkban.

Megőrjit a gondolat, hogy annak a vadállatnak a kezeiben van. Hogy bánthatja, ismét. Rettegek attól, hogy talán elkésünk, és nem találjuk meg. Attól, hogy elveszíthetem, örökre. Ilyenkor mindig megpróbálok ismét reménykedni és bízni abban, hogy minden rendben lesz, lehetőleg mihamarabb. De nehéz. Az nem lehet, hogy neki, egy ilyen angyalnak, csak ennyi adatott az életből. Az nem lehet, hogy meghalt, vagy bármikor megölhetik.

Ezekben a gyötrelem teli napokban egyre többször villant át az agyamon, hogy talán békén kéne hagyjam. Talán örökké el kéne tűnjek az életéből, hogy végre nyugalomra, boldogságra, stabilitásra leljen, talán..Jacob oldalán. Nem az én hibám, hogy évekkel ezelőtt James megerőszakolta, de az, hogy most ismét bánthatja igenis az én hibám. James fejéből olvastam ki ezt, amikor pár nappal ezelőtt, egy röpke pillanatra hallottam a gondolatait. Bár nem felejtette el Bellát, de nem akarta ismét bántani, viszont amikor látta, hogy én védelmezem, beteg agyában megszületett ez a terv. Ezt és egy másik nőt láttam a gondolatai között. Ezt a nőt látta Alice is. Fogalmam sincs ki is ez. Miért akar rosszat Bellának. Természetesen vámpír, de, hogy kicsoda azt nem tudom. Nem tudom, hogy egyáltalán ismerjük-e. És ami a legfontosabb, honnan ismeri Bella őt, vagy ő Bellát. Miért akarja büntetni? Ezek a gondolatok gyötörtek amikor meghallottam a hangot.

(Bella)

Fájdalom hasított a fejemben amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen. Nem tudom, hol lehetek. Küszködve a fájdalommal körülnéztem a helységben. Egy elhagyatott kis kunyhó lehetett. Rettentően piszkos volt. Amikor megpróbáltam megmozdulni vettem észre, hogy a kezeim és a lábaim is össze voltak kötve. A félelem, a rettegés méginkább erőt vett rajtam. Alattam egy régi, mocskos pokróc szerűség volt. Hányingerem támadt. Aztán megláttam. A helységben egyetlen kicsi, ugyanolyan mocskos mint minden más, ablak volt. Ez az ablak előtt állt ő. Az aki már egyszer tönkretette az életemet. Ugyanúgy nézett ki mint akkor. Kopott farmer és csizma volt rajta, illetve egy bőrdzseki. Szőke haja ugyanolyan lófarokban volt kötve mint akkor. A lélegzetem mégjobban felgyorsult amikor megfordult. Az arcán kaján mosoly jelent meg és közelíteni kezdett felém. Félelmemben próbáltam minél kisebbre összehúzni magam. A várttal ellentétben, nem bántott. Legalábbis nem abban az értelemben amelytől én féltem.

A következő napok során próbáltam a lehető legkevesebbszer megmozdulni is akár. Igaz, hogy eddig csak egy pár ütést kaptam, ami a helyzethez mérten nem sok, de féltem, hogy ez bármikor megváltozhat. Illetve rettegtem attól, hogy ismét megerőszakol.

Egyre kimerültebbnek éreztem magam. Nagyon keveset aludtam az elmúlt napok során. Kimeritett a félelem, az aggodalom. Ezen a reggelen viszont valami megváltozott.Mikor pár percnyi alvás után kinyitottam a szemem és a rablóm szokásos helye felé néztem, ő nem volt ott. Körül néztem a kunyhóban, már amennyire a póz amelyben kényszeritve voltam megengedte, és sehol se volt. Reménykedni kezdtem abban, hogy talán elmenekülhetek. Az eddigi ütések okozta fájdalommal mit sem foglalkozva, megpróbáltam a kezeimről leoldozni a kötelet és nagy nehezen sikerült is. Már a lábamról oldoztam le amikor meghallottam a kaján nevetését a hátam mögött.

 Tudtam, hogy most nem fogom könnyen megúszni. Elém ugrott és első körben egy pofot adott. A kezeimet megfogva visszakényszerített a földre majd a teste beborította az enyémet. Hát bekövetkezett az amitől féltem. Egy keserves sikoly szakadt ki a torkomból.

(Edward)

Szerelmem sikoltását hallottam meg amikor az erdőben a szokásos köröket róttam. Eszeveszett tempóban futottam a hang irányában, a hegyen felfelé. Erre sose jöttünk. Mennyire hülyék voltunk. Több sikoly nem hallatszódott, a kétségbeesés ismét urrá lett rajtam. Aztán a szél felém sodorta szerelmem, az ő vérének az illatát. Az illat irányában szaladtam tovább amikor megláttam egy kicsi, elhagyatottnak tűnő kunyhót. A félelem elszorította a torkomat, nem tudván, hogy milyen látvány fog fogadni. Az ajtót berugtam és megláttam Jamest amint Bellát a földre szegezve tartja. Mindketten felém tekintettek. Bella szemei mégjobban megteltek könnyel amikor látta, hogy én vagyok az, és felfedeztem még az ezernyi érzelem között a szerelmet és a hálát.

James arcán látszott, hogy erre nem számított. Vadállatiasan felmorogtam, majd rávetettem magam. Ott ütöttük egymást ahol csak értük, nekem viszont a képességem ismét segítségemre volt. Annak ellenére, hogy tisztában van a képességem működésével és azzal, hogy hogyan lehet kijátszani, a váratlan felbukkanásom miatt nem tudott már koncentrálni. Amikor az egyik karját leszakítottam, bukkantak fel a testvéreim az ajtóban. A két lány egyből Bellához sietett aki eszméletét vesztve hevert a koszos padlón, míg a bátyjáim nekem segítettek. Miután Jamest darabokra szaggatuk és tüzet gyújtottunk, Em és Jazz ott maradtak, míg mi a házunk felé siettünk. A lányok átadták nekem szerelmemet, míg ők telefonálnak Carlislenak és Esmenek.

Magamhoz szoritottam karcsú testét és amilyen gyorsan csak tudtam, száguldottam haza. Lefogyott ez a pár nap alatt és több sebből vérzett. Tudtam, hogy épp idejében érkeztem és, hogy annak az állatnak nem volt ideje ismét megerőszakolni őt. Boldog voltam, hogy végre megtaláltuk és biztonságban van, de mikor fáradt, megviselt arcára és testére néztem az aggodalom ismét átvette a hatalmat felettem.


Itt a friss. Remélem tetszett :) Az elején úgy terveztem, hogy még nem fogja megtalálni Bellát, de végül változtattam a terven, nem akartam kinozni már őket illetve titeket :)
Nagyon szépen köszönöm az öt komit :)
Remélem most is kapok egy párat :)
puszi
Anita