30.fejezet

(Bella)

Hosszú idő után először ébredtem tökéletesen kipihenten. A szememet kinyitva észrevettem, hogy szerelmem szobájában vagyok és sötét van. Vajon mennyit aludhattam?- tűnődtem magamban. A szobában egyetlen lámpa pislákolt az éjjeliszekrényen, mellette a valószínűleg késői vacsorámmal. Az ablaknál állva fedeztem fel szerelmemet is, valamit épp nagyon figyelt. Aztán megfordult és mosolyogva közeledett az ágyhoz, majd szorosan magához ölelt. Boldogan bújtam hozzá a lehető legközelebb. A legjobb érzés, szerintem, amikor annak a személynek a karjaiban vagy akit mindennél jobban szeretsz. Tudtam, hogy most már biztonságban vagyok, és semmi rossz nem érhet el. Hamarosan az ajkaink is találkoztak és egy végtelenül szerelmes, édes csókban forrtak össze. Mindenről tökéletesen megfeledkezve csókoltam életem értelmét, ő viszont, pár perc múlva, mikor már épp hanyat dönteni akartam, elszakította az ajkait az enyémektől és lefogta az inge gombjaival foglalkozó kezeimet. Morcos pillantást vetettem rá, mire méginkább elmosolyodott és egy puszit lehet az orromra, majd az éjjeliszekrényen lévő tálcáért nyúlt. Ellentmondást nem tűrően tette az ölembe, és én megadóan falatozni kezdtem.

- Biztosan éhes vagy. A lányok előreláthatóan elkészítettek mindent mielőtt elmentek - mondta Ed.

- Elmentek? Hova?

- Vadászni. Az egész család. Alice szervezte, most értem már miért - mosolyodott el. -  A szüleid is hazamentek pár órával ezelőtt, úgyhogy üres a ház. - észrevettem a tekintetében a fellobbanó, alig kordában tartott vágyat, és máris elment az étvágyam az előttem felsorakozó finomságoktól. Helyette egészen másra éheztem. Azonban tudtam, hogy semmiképp se fogja hagyni ezt, hogyha nem eszek rendesen, úgyhogy folytattam az evést és mindkettőnk figyelmének elterelése végett tovább kérdezgettem.

- Hogy vannak apuék? Anyu ugye jól van? Begyógyult a sebe?

- Mostmár jól vannak. Anyud is jól van. A seb is szépen gyógyult, Carlisle ellenőrizte rendszeresen. Halálra aggódták magukat miattad. Csak nagy nehezen tudta rávenni Esme őket, hogy ne akarjana segíteni a keresésben. Phil viszont elment. Nem birta már, hogy Reneé figyelme kizárólag rád irányul és azt mondta neki, hogy majd amikor csak vele akar foglalkozni akkor keresse meg, de anyud jelenleg nem fontolgatja ezt a lehetőséget - döbbenten hallgattam amit mesél.

Tudtam, hogy Phil egoista, de, hogy ennyire... És elvileg szerette anyut, akkor meg, hogy tudja így magára hagyni.  Holnap beszélek anyuval és megmondom neki, hogy menjen utána, legyen boldog, ha úgy akarja. Időközben befejeztem a vacsorámat és az érzéseim ismét kiéleződtek szerelmemre. Ő mégis komolyan nézett a szemembe miközben közelebb vont magához.

- Igérd meg nekem, hogy soha többé nem csinálsz ilyesmit. Soha többet nem leszel ennyire felelőtlen, és nem teszel ki engem ennyi aggódásnak. Tudod te mennyire féltettelek, mennyit aggódtam érted? Tudod te mennyire szeretlek? - egyre kétségbeesettebb volt.Az arcát két kezem közé fogta és rámosolyogtam, majd lágyan megcsókoltam. Szenvedélyesen kapott az ajkaim után. A következőkben nem a szavaké volt a főszerep. 

A nyakam végigcsókolgatása után, megszabadított a trikómtól, majd a melleimre vetette magát. Lágyan csókolgatta őket, majd a figyelmét kizárólag a mostanra megkeményedett bimbóim kötötték le. Kéjes sóhajok hagyták el a számat. Miután az inget lesimogattam izmos vállairól, az öve felé tapogatóztam, de lefogta a kezeimet. Méltatlankodva pillantottam rá, egyrészt, mert megállított, másrészt mert abbahagyta a kényeztetésemet.

- Ez az éjszaka a tiéd. Ma csak én kényeztetek. - suttogta igézően a szemembe pillantva, majd ellentmondást nem tűrően végigfektetett az ágyon.

Lágyan végigizlelte minden porcikám miközben megszabadított a falatnyi bugyimtól. Gátlástalanul tártam szét a combjaimat amikor ajkaival egyre közeledett nőiességem tüzelő középpontja felé. Ő azonban kikerülte és a combomon folytatta a csókolgatást. Szenvedve vergődtem az ágyon amikor mindenhol érintett csak éppen azon a helyen nem ahol leginkább vágytam rá. Hiába toltam felé a csipőmet, ő galád módon kikerülte azt. Majd meghaltam egyetlen érintéséért. Végül, hosszas kínzás után megkegyelmezett nekem és végighúzta nyelvét szemérmemen. Az első orgazmusom pillanatok alatt ért el. Addig nyalogatott amíg két hasonlóban nem hajszolt.

Miután a harmadik után többé-kevésbé csillapodott a remegésem, a hajába markolva húztam fel magamhoz és csókoltam meg, kimondatlanul kérve, hogy tegyen végre a magáévá. Megtette. Egyazon ritmuson vonaglottunk a következő, immár közös gyönyör felé.

 Már pirkadt amikor elnyomott az álom pár elsuttogott szeretlek után.Ismét gyönyörű, ám lehetetlen álmom volt. Azt a két gyönyörű babát láttam megint.

Reggel,  amikor felébredtem még mindig az álmom hatása alatt voltam. Mindig is szerettem volna kisbabát, de csakis szerelmemet tudtam elképzelni az apának. Az a két kisbaba az álmomban mintha kettőnk tökéletes mása lett volna. De tudtam, hogy ez sajnos lehetetlen, úgyhogy nem is álmodoztam tovább. Sóhajtva másztam ki az ágyból és elmentem zuhanyozni.

Szerelmem nem volt sehol, tehát biztosan visszaértek a többiek a vadászásból. Sokáig álltam a langyos vizsugár alatt, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy le kéne menni. Felöltöztem majd leindultam. A lépcső aljánál jártam amikor hirtelen megszédültem. A korlátba kapaszkodtam meg, majd szerelmem mellettem termett.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Persze, csak kicsit megszédültem. - nyugtattam meg.

- Ejnye Eddy, ennyire kifárasztottad az éjjel Bellát? Délig alszik, most meg még szédül is. - Em szóáradatát, aminek természetesen ismét én és szerelmem voltunk a főszereplői egy csattanás állította le. Valószinűleg a menekülést megint csak Rosenak köszönhetjük.

Ed magához ölelt és az ebédlő felé húzott. A családunk már körülülte az ebédlőasztalt és Esme épp akkor hozta a reggelimet. Jobban mondva egy egész hadseregnek elegendő reggelit. Szerelmem eltámogatott a székig és miután leültem falatozni kezdtem, közben a történtekről beszélgettünk.

Tanyara pillantottam. Ő az asztallapot tüntette ki a figyelmével, bele se szólt a  beszélgetésbe. Fogadni mernék, hogy  ő az egyetlen aki még csak a kisujját se mozdította a megtalálásom érdekében, sőt. Nem tudtam, hogy miért, de úgy éreztem, hogy most méginkább tartanom kell tőle. Volt egy egyre erősödő, furcsa érzésem vele kapcsolatban. A többiek épp Victoriáról beszéltek. Ed elmesélte, hogy mit hallott a gondolatai között. Féltékeny volt rám, amiért Jamest érdekeltem. Fogalmam sincs, hogy tud valaki szeretni egy ilyen férfit. Azonban, mivel a nőt nem találták meg, még mindig vigyáznunk kell. Jobban mondva nekik kell rám vigyázniuk.

Később hazamentem anyuékhoz. Kimondhatatlanul örültem, hogy láthatom és magamhoz ölelhetem őket ismét. Még aznap beszéltem anyuval Philről, azonban azt mondta, hogy esze ágában sincs utána menni. Tulságosan sok időt fecsérelt el már így is rá, és majdnem elvesztette azokat a személyeket akik igazán fontosak számára, amikor ezt mondta épp apura mosolygott. Nagyon örülnék ha kibékülnének, így nem lesz egyik se egyedül majd amikor én e kell hagyjam őket.

A vakáció utolsó három hetét többnyire szerelmemmel és a családjával töltöttem. Azonban időt szakítottam arra is, hogy anyuékkel legyek, illetve, hogy Jacobbal is találkozzak párszor. Nagyon jó barátok voltunk és már nagyon hiányzott. Persze Ed ezeket az alkalmakat nem nézte túl jó szemmel és mindig azon nyafogott, hogy Jake talán mélyebb érzéseket táplál irántam. Mindig próbáltam neki megmagyarázni, hogy minket csakis baráti, sőt mondhatni testvéri szeretet köt össze, de nem hitt igazán nekem, úgyhogy általában megmutattam neki, hogy kiért dobog a szívem és lángol a testem.

A vakació utolsó hetében voltunk amikor Alice kitalálta, természetesen Roseal karöltve, hogy menjünk el piknikezni. Egy szép, nem annyira mint a mi rétünk, de mindenképp nagyon szép tisztáson kötöttünk ki ahol játszottunk, beszélgettünk. A kellemes időtöltést azonban megzavarták a fák közül kilépő idegenek.



Itt az új fejezet. Remélem tetszett. Nagyon köszönöm az előzőhöz kapott komikat, ide is szivesen várom őket. A fejezet már meg volt jó két napja, de történt valami anyuval és nem volt se időm se kedvem, se idegem leülni és feltenni. Nem akartam még többet késni vele, úgyhogy ma rávettem magam, hogy írjam meg.Nem tudom, hogy mikor jön a kövi, igyekszem vele, elvileg jövő hétvégére elutazok, de előtte mindenképp még lesz egy fejezet.
puszi mindenkinek
Anita