2012. augusztus 26., vasárnap

32.fejezet

(Edward)

Pillanatok múlva már sebes léptekkel közeledtem a, még mindig, zavartalanul csevegő párocska felé. Legyürtem magamban az ellenkező faj iránti ösztönös gyülöletemet és próbáltam logikusan gondolkozni. Több mint valószinű, Bella nem tudta, hogy a kutya itt lesz. Hisz az elmúlt napot, és éjszakát velem töltötte, vele meg nem is beszélt. Tehát Jacob csak váratlanul betoppanhatott. És végül is, sose hallottam a gondolatai között semmi olyat, hogy Bella érdekelné őt nőként is. Mindig is féltéssel és rengeteg szeretettel gondolt rá, mint egy igazi barátra, de semmi olyasmit nem hallottam, hogy szerelmes is lenne belé. Biztosra azért mégsem mehettem, annak ellenére, hogy szerelmem is mindig azt hajtogatta, hogy nincs köztük semmi, csak barátok, és, hogy belém szerelmes. És én bízom benne. Tudom, hogy szeretjük egymást és sose csalna meg.

 Ekkor azonban kedvesem észrevett és felpattanva Jacob mellől, boldog mosollyal az ajkain a nyakamba vetődött. Szorosan öleltem magamhoz karcsú derekát, és beszívtam frézia illatát. A karjaiba, mint már oly sokszor, teljesen megnyugodtam és minden zavaró gondolatot kizártam a fejemből. Hisz szeret és én viszontszeretem, mindennél jobban. Egy lágy csókot nyomtam a nyakán lüktető érre, majd eltávolodtam tőle.

- Olyan jó, hogy itt vagy. Hiányoztál - súgta felém, amitől mosoly kúszott az arcomra, majd viszonoztam.

- Helló, Jacob. Hogy s mint? - pillantottam felé próbálva kedves hangnemet megütni, nem igazán sikerült.

- Helló, minden a legnagyobb rendben velem. Hát te? - ugyanaz a hideg közöny, mint ami, minden bizonnyal nálam is észrevehető volt, igyekezetem ellenére.

- Nálam minden tökéletes - mosolyodtam szerelmemre. Ő, érezve a feszült légkört csevegő hangnemmel felém fordult.

- Képzeld, Jake azért jött, hogy meghívjon La Push-ban. Ma este lesz valami buli szerűség, régebben jártam ezekre, tábortűzzel, meg ilyesmi. Zavarna ha elmennék? - az évek óta nem dobogó szívem most biztosan megállt volna.

- Akarsz menni? - kérdeztem reményvesztetten.

- Hát ha nem zavar akkor igen.

- Persze, ha akarsz, menj csak. Mikor jönnél vissza.

- Holnap reggel. - vágta rá gondolkozás nélkül. A megrökönyödés tisztán látszódott rajtam, mert rögtön magyarázkodni kezdett. - Tudod, ezek általában hajnalig szoktak húzódni és akkor meg nyugodtan ülhetek reggelig is. Reggel meg jönnél várni a határnál. Este meg elvihetnél a határig. - egyre jobban magamba roskadtam, de próbáltam ebből minél kevesebbet mutatni. Nem elég, hogy az éjjel nélkülöznöm kell az ölelését, de még az is kínozni fog, hogy Jacobbal lesz.

- Rendben, ahogy te akarod. - adtam meg magam ismét akarata előtt. Ezek után Jacob elment.

- Ugye tényleg nem gond? - kérdezte enyhe megbánással hangjában szerelmem.

- Dehogy kicsim, miért lenne gond?

- Gyerekek, mi elmegyünk vásárolni. Valószínűleg későn jövünk. Van ebéd elkészítve, csak meg kell melegíteni, amikor akartok egyetek - szólt ki nekünk mosolyogva Reneé.

- Anyu, lehet, hogy ma lemegyek La Push-ba, lesz ott egy kis buli, ugye nem gond? - kért engedélyt.

- Persze, hogy nem gond, csak vigyázz magadra.

Ezek után ők elindultak, mi meg, mikor a nap előbújni készült, felmentünk Bella szobájába. Minden igyekezetem ellenére látszhatott rajtam, hogy nem vagyok a legjobb formámban, mert miután az ágy szélére ültem és kis ideig csendben voltunk, Bella megunta ezt és az ölembe ült.

- Komolyan, ha zavar inkább lemondom. - mondta miközben a szemembe nézett. Láttam benne, hogy elkeseredett. Még a kapcsolatunk elején megfogadtam magamnak, hogy az lesz az egyetlen célom, hogy őt boldoggá tegyem.

- Nincs semmi baj szerelmem. Ha akarsz nyugodtan menj és szórakozz. Majd este elviszlek és reggel várni foglak a határnál. Komolyan minden rendben.

- Biztos? - kételkedett ismét. Túlságosan jól ismert.

- Biztos - súgtam mégis, majd megcsókoltam.

Könnyed csóknak indult, azonban hamarosan szenvedélyessé vált. Túl rég volt már az elmúlt éjszaka, és a gondolat, hogy ezen az éjjelen nem leszünk együtt még szenvedélyesebbé tett mindkettőnket. Ki akartuk használni a fent maradt időt. Egyre erősebben simult hozzám és rögtön megérezte a testem reakcióját mind a csókjára, mind a közelségére. Elmosolyodott majd az eddig hajamba botorkáló ujjai az ingem gombjaihoz csúsztak, és lassan, őrjitően lassan elkezdte kigombolni rajtam. Én sokkal hamarabb szabadítottam meg a ruhájától, ezért is kellett annyira gyakran menjen vásárolni. Ezzel azonban öngólt rugtam. Most már csupán egy csipkés fehérnemű szett takarta el csábító idomait.

Miután megszabadított az ingemtől, leszaggattam róla a vadító fehérneműt, így már csak a nadrágom állta útját vágyaink beteljesülésének. Ekkor azonban hanyatt lökött az ágyon. Végignézett fedetlen mellkasomon, majd alsó ajkába harapva a kezeivel is bejárta ugyanazt az utat. Az ujjai végül a nadrágom gombjainál álltak meg. Gerjedelmem miatt kissé nehezen bár, de megszabadított tőle. Ezután megcsókolt. Forrón, érzékien. A kezeim a combjait simogatták, de még mielőtt elértem volna a célom, lefogta őket és az ágyra szorította. Meglepetten pillantottam vágytól homályos szemeibe. Ajkai forrón folytatták táncukat a bőrömön. Az állam végigcsókolgatása után a nyakamat vette célba ahol először is végighúzta a nyelvét a valamikori ütőerem helyén majd bele is harapott, nyögést kicsalva belőlem. Az egész felsőtestemet végigcsókolta, miközben csípőjét ingerlően mozgatta máris túlhevített vágyamon.

Mikor ajkai már a köldököm körül jártak, megszabadított a boxeremtől is. Vártam már a pillanatot, bár tudtam, hogy annak ellenére, hogy máris halhatatlan vagyok, biztosan bele fogok ismét halni a gyönyörűségbe, amikor az ajkai megérintik férfiasságomat. Ő azonban mindenhol érintett, csak ott nem. Már már könyörögni kezdtem neki, hogy legalább egy röpke simitással ajándékozzon meg, amikor ő még ennél is többet adott. A nyelvét végighúzta rajtam, perzselő csíkot hagyva maga után. Majdnem rögtön elélveztem, minden igyekezetem ellenére. Nem ment könnyen. Sőt szinte sehogy sem ment, főként amikor miután nyelvével ismét körbesimogatott, ajkai közé vett és lágyan szopogatni kezdett.

Ismét könyörögni akartam neki, de ekkor megkegyelmezett nekem. A csípőm két oldalára térdelt majd rámhajolt, hogy megcsókoljon. Készségesen viszonoztam számba kúszó édes nyelve simogatásait, a morgásaimat azonban nem tudtam visszatartani, mert a csípője ismét mozgásba lendült. Az egyetlen probléma az volt, hogy még mindig nem voltam benne, ahogy rajtam feküdt, minden porcikánk tökéletesen összeért és pontosan éreztem csiklója lüktető simogatásait férfiasságomon. Zihálva szakadt el tőlem, majd felemelkedve lassan magába vezetett.

Hátra vetett fejjel nyögött fel a testén áthullámzó gyönyörtől. Az egyik kezem a mellére rebbent, míg a másikat az ajkaitól kezdve végigvezettem a testén majd célt talált a lábai között. Előbb lassan majd egyre gyorsuló ritmusban mozgott rajtam szüntelen nyöszörgés közepette. A gyönyör pillanatok múlva dermesztette meg testünket egyszerre. Szorosan összebújva kapkodtuk, a számomra nem, de számára éltető oxigént.
Az elkövetkezendő időt is forró szeretkezéssel töltöttük.

Pontban kilenckor már a határnál álltunk egymás ölelésébe bújva. A kutya még nem ért ide, úgyhogy kiélveztük az együtt töltött idő utolsó pillanatait is. Az elmúlt hónapok során olyannyira összeszoktunk, hogy már csak ez a pár óra is, amit külön kell töltenünk, egy örökkévalóságnak tűnt. Egy utolsó szerelmes csókkal búcsúztunk amikor megjelent Jacob kocsija a határ túloldalán.

Haza akartam menni átöltözni. Szivesen futottam volna egyet, de mivel kocsival hosszabb lenne az út inkább arra esett a választásom. Nem volt kedvem senkivel se beszélni, és szerencsére senki se bolygatott. Aggódó gondolataik az agyamba kúsztak de próbáltam kizárni őket. Amilyen gyorsan csak tudtam eltüntem otthonról. Visszaérve a határhoz életem leghosszabb éjszakájának néztem elé.

A percek csigalassúsággal teltek. Tulajdonképpen mivel is töltöttem el az időmet, mielőtt Bella az életem  része lett volna? Most ő a mindenem, de ezelőtt? Vajon mi töltötte ki a gondolataimat, az életemet? Semmi - jött rögtön a felelet. Csupán próbáltam elviselhetővé tenni a mindennapokat, főként azért, hogy a családom ne aggódjon miattam. Akkor  kezdtem el igazán élni amikor megismertem Bellát.

Ha ember lettem volna valószínűleg ez az egy éjszaka alatt megőszültem volna. Rengeteg idő után végre felkelt a nap. Kilencig azonban volt még mit várni, akkorra beszéltük meg ugyanis, hogy Jacob visszahozza őt ide. Pontban nyolckor azonban kocsi közeledett a határhoz. Felismertem, ezért rögtön kiszálltam a sajátomból. Alig fékezett le a kocsi, szerelmem máris kipattant belőle és hozzám szaladt. Érződött rajta az ázott kutyaszag, azonban az ő illatát még ez sem tudta teljesen elnyomni, ezért örömmel öleltem magamhoz.

- A barátnőd egy őrült. Hajnalig fent voltunk, most meg kirugott az ágyból, hogy hozzam ide. Úgyhogy én megyek is tovább aludni, őt meg rád bízom, bajlódj te vele a továbbiakban. - puffogott a kutya kómás fejjel.

- Hiányoztál már - a szemeiben ugyanazt a gyötrelmet láttam ami engem is egész éjjel kínzott. Nekem is hiányzott, pokolian. Ezt közöltem is vele, mire elmosolyodott és széditő csókkal ajándékozott meg.

A suli kezdés utáni két hónap gyorsan és többé-kevésbé kellemesen telt el. Az idő nagy részét Bella tanulással töltötte, nekem nem volt szükségem erre, ezért neki segítettem, hogy hamarabb végezzen vele.

Egy borús szombat reggel volt amikor szerelmem, miután felébredt, nem a szokásos reggeli csókunkkal kezdte, hanem kipattant az ágyból és a fürdő felé futott. Rögtön mellette álltam én is és a haját összefogva tartottam míg ő a vécé felé görnyedt. Utána fogat mosott és visszamentünk a szobájába. Rettentően sápadt volt.

- Mi történt? Valami rosszat ettél? - aggodalmamnak hangot is adtam rögtön.

- Nem tudom, valószínűleg. Nem nagyon volt étvágyam se a tegnap óta. Lehet, hogy csak egy egyszerű gyomorrontás. - egyetértettem vele, azonban mindenképp szerettem volna, hogy Carlisle megvizsgálja. Ma otthon volt, ezért felöltöztünk és hazamentünk.

Az egész Cullen család aggódva várta, Tanyan kivül persze, hogy kijöjjenek végre Carlisle otthon berendezett "rendelőjéből". Fél óra múlva, ami mindannyiunk számára sokkal többnek tűnt, végre kinyilt az ajtó és előbb szerelmem, kissé értetlen kifejezéssel az arcán, na meg félelemmel a szemében, amit nem értettem, majd Carlisle lépett ki rajta. Utóbbi arca semmi jót nem kecsegtetett.



Itt is a friss. Köszönöm az előzőhöz kapott komikat, ezt a fejezetet nekik ajánlom. Ide is várom a komikat, nem teszek komihatárt, de nagyon jó amikor valamilyen véleményt is írtok. Feltettem egy közvélemény kutatást is, kiváncsi vagyok az eredményre, légyszi szavazzatok :) A kövi nem tudom mikor jön, igyekszem vele.
puszi mindenkinek,
Anita


4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett! Tuti, hogy Bella terhes! Csak meg ne gyanúsítsa Edward, hogy talán Jacobtól van a gyerek! Izgatottan várom a folytatást! Puszi.Pati.:)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon tetszett a fejezet :D!
    Szerintem is terhes Bella, de remélem Edward nem kezd el minden féle összeesküvés elméletet gyártani. Így is eléggé féltékeny volt Jacobra.
    Nagyon várom a kövit :D!
    Netty

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nekem is tetszett!
    És csak egyet érteni tudok az előttem szólókkal! Terhes! Ez biztos. És félek hogy Ed azt fogja hinni nem is tőle van. És asszem Carlisle is ilyen valamin gondolkodott mikor kilépett az ajtón, ha már semmi jót nem igért az arkifejezése.... Ajjjaj!
    Remélem Ed normális marad és nem fog képzelegni össze vissza! Amúgy ha történt volna valami Bella-Jacob között, akkor kitudta volna olvasni a kutya fejéből!!!
    Várom a kövit!
    Orsy

    VálaszTörlés
  4. Szia! :D
    nagyon jó fejezet volt :D
    Edward nagyon cuki, hogy lerendezte ezt magában, hogy Jake csak egy barát :D
    és az az este, kész kínszenvedés volt :D
    szóóóval, akkor Bella terhes? :D a fontosabb, Ed mit fog majd hozzá szólni? :D
    és Tanya, nem tetszik ez nekem, már túl régóta nem akart közéjük állni ... bár nem zavarna, ha békén hagyná őket xD
    várom a kövit :D
    puszi<3
    xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxo

    VálaszTörlés