2012. november 25., vasárnap

42.fejezet

Sziasztok!

Itt is a friss, már megint késve, de annyi dolgom volt, van, hogy szinte aludni sincs időm. Már várom a karácsonyi vakációt :) Köszönöm szépen a komizóknak, név szerint: Reni, Névtelen, Ati, Szilvi, Orsy és LilyVolturi :) Hálás vagyok nektek, hogy rendszeresen komiztok és erőt, energiát adtok a folytatáshoz :)
Ide is szívesen várom a komikat :D

puszi mindenkinek,
Anita





(Alice)

A havas fűre egy pléd volt leterítve, azon ücsörgött Bella és Victoria, előbbi egy narancsot rágcsálva. A valóságban még szebb volt, mint látomásomban. A terhesség valóban nagyon jól áll neki. Bár észrevehető, hogy ez az állapot nem teljes egészében tesz jót az egészségének. Gyengének, fáradtnak tűnt. Egyből félteni kezdtem. Az agyamban még mindig csengtek Zafrina szavai. Valamit kell tegyünk majd, hogy megmentsük őt. Az nem lehet, hogy meghaljon.

Victoria, vámpír hallása révén, egyből felfigyelt közeledtünkre és észrevéve minket az arca eltorzult, majd felpattant és védekező állásba állt Bella elé. Bella is, már régen hozzászokva a vámpírokhoz, észrevette, hogy valaki közeledik, majd meglátott minket kilépni a fák közül. A kezéből kihullott a narancs maradéka és a kezei védelmezően simultak hatalmas pocakjára. Az arcán az előbbi vidámságnak nyoma veszett, helyét átvette a keserűség, a fájdalom, ez tisztán látható volt.

Tisztes távolságban megálltunk Victoria előtt. Halk, mégis erőteljes morgást eresztett felénk. Örültem, hogy megváltozott, és, hogy ennyire védelmezi barátnőmet. Biztosan nem esett semmi baja mellette. Már a látomásomba is ezt vettem észre, és most megbizonyosodtam. Victoriáról a szemem Bellára siklott.

A szemeit végigjáratta rajtunk, egyikünkön sem túl sokáig pihentetve. Egyetlen személyre nem vetett egyetlen pillantást sem. Edwardra. Szemem sarkából láttam bátyám arcán átsuhanni a fájdalmat, de tartotta magát. Bella hosszasan elidőzött Tanya arcán, aki azonban nem viszonozta pillantását. Ez elgondolkodtatott. Eddig Tanya mindig rosszul viselkedett Bellával és mindig bántotta, de most még csak rá sem nézett. Sőt, mióta mindenki elhitte és elfogadta, hogy Bella igenis terhes lehet lökött bátyám gyerekével, és megtudtuk, hogy Victoriával látták őt utóljára, azóta szinte a hangját sem hallottuk. Vajon miért? Mi az ami megállítja őt? És miért néz így rá Bella? Ők valamit tudnak amit én nem. És ehhez köze kell legyen Victoriának is.

Végül, Bella szemeit rám emelte. És a szemembe nézett. Egy ideig csak egymás szemébe mélyedtünk, mintegy kiolvasva az elmúlt időszak fájdalmait, gondolatait. Végül, Bella elszakította tekintetét az enyémtől és nehézkesen felemelkedett a földről. Az arca fájdalmas grimaszba torzult miközben mozgott. Számításam szerint még csak a hatodik hónap környékén kell legyen, de a hasa nagyobbnak hatott. A gyerek mozgolódott benne, biztosan nem tetszett neki a hirtelen hangulat és pozició váltás. Amikor végül sikeresen lábon állt, szeretet teljesen simitott végig pocakján. Majd egyetlen nevet suttogott:

- Alice - majd tétován kitárta felém a karjait. Victoriával mit sem törődve, vámpír sebességgel teremtem mellette és karjaimba zártam. Erősen, mégis vigyázva rájuk, szorítottam magamhoz, hasonló intenzítással ölelt ő is.Az arcát a nyakamba temette és éreztem törékeny testét megremegni.


(Edward)

Ennyi hónap után ismét láttam létem szerelmét. Gyönyörű volt, mint mindig. Vidámság csillogott arcán miközben Victoriával beszélgetett. Még nem vett észre minket. Gyönyörű volt terhesen, mégis annyira törékenynek tűnt. Méginkább mint eddig is. A féltéssel egyaránt növekedett az elhatározásom is, miszerint bármi áron, de megvédem, megmentem őt a saját gyerekünktől. Nem fogom engedni, hogy meghaljon, nem veszíthetem el őt. Fájdalmasan hasított belém a gondolat, hogy ő már nem az enyém, hogy máris elvesztettem szerelmét, bizalmát saját hülyeségem miatt. De újabb elhatározás született szívemben. Újra el fogom nyerni a szerelmét, a bizalmát, muszáj meggyőznöm őt, hogy szeretem. Bármibe is fog kerülni, de nekem szükségem van rá, és remélem, hogy talán még neki is. Hisz egy ilyen szerelem mint a miénk nem fejeződhet be így. Mindent meg fogok tenni, hogy ismét enyém legyen.

Victoria amint észrevett minket, főként engem, kilépni a fák közül, felpattant és védelmezően, morogva állt Bella elé. Bella pedig kiejtette a kezéből az addig rágcsált narancsot, majd kezeit védelmezően tette hatalmas pocakjára. A mozdulaton látszott a gyerekünk iránt érzett szeretet, ragaszkodás. Csodálatos anya lesz belőle. Pár pillanatig csak kapkodta a levegőt, majd tekintetét családunkra emelte.

Mindenkin végignézett. A szemei elidőztek Tanyan, bár nem értettem miért. Hisz igaz, hogy Tanya régen nagyon rosszul bánt vele, de az utóbbi időben szinte hozzánk sem szólt. Mintha megváltozott volna. Lehet, sőt remélem, és a viselkedése ezt bizonygatja, hogy már nem érdeklem annyira, hogy lemondott arról, hogy megpróbáljon elválasztani Bellától. Lehet végre megértette, hogy semmi esélye, hogy semmi értelme kinlódnia. Ez lenne a legjobb.

Bella mindenkin végignézett, rajtam kivül. Egyetlen pillantásra sem méltatott. Az előbbi elhatározásom máris meginogni látszott. Hisz hogyan is remélhetném én azt, hogy újra az enyém lesz, holott még csak rámnézni sem tud. Vajon ennyire gyülöl? Nem csodálkoznák. Hisz minden amit tettem ellene... amit mondtam neki...

Újrakezdődő marcangolásomnak Bella vetett véget. Nehezen felemelkedett a földről. Amikor az arca fájdalmas grimaszba torzult, nehezen tudtam fékezni magam, hogy ne rohanjak hozzá. Victoria és az esetleges elutasítástól való félelem megállított ebben. Amint felállt, kezeit a pocakjára szorította és megsimogatta a bent nyugtalankodó gyereket. Majd tekintetét ismét ránk emelte és húgom nevét suttogta kitárva karjait. Alice egy tizedmásodperc múlva már szorosan ölelte a nőt akit teljes szívemből imádok.


(Bella)

Mintha a szívem is megállt volna egy pillanatra amikor megláttam a Cullen családot, Tanyaval együtt kilépni a fák közül. Victoria azon nyomban előttem állt védelmezően. A hasamban a babák is mozgolódni kezdtek ezért kezeimet pocakomra tettem, próbálva magamat összeszedni. Annak ellenére, hogy imádtam amikor éreztem őket mozogni, néha kicsit túl erősek voltak és enyhe fájdalmat okoztak.

A szemeimet végijártattam a valamikor oly nagyon szeretett családon. Egyetlen személyre nem haragudtam, Alice. És egyetlen személyre nem is tudtam ránézni. Egyrészt, mert túl élénken él bennem mindaz amit a fejemhez vágott, másrészt, félek, hogy elgyengülnék. Egyetlen személynél időztem el. Tanya. De ő nem nézett rám. Lehet tudja, hogy Victoria elmesélte nekem, lehet, hogy csak fél ettől. Tulajdonképpen én is féltem. Rettegtem attól, hogy majd kieszel valamit azért, hogy engem bántson a gyerekeim kapcsán. Próbáltam kiűzni ezeket a gondolatokat a fejemből. Hisz Victoria ismeri, tudja hogyan gondolkodik, biztosan nem fogja engedni, hogy bármi bajunk legyen.

Aprót nyögve felemelkedtem a földről. A babák máris túl intenzíven mozgolódtak enyhe fájdalmat okozva. De értük bármit. Értük képes vagyok az életemet is feláldozni. Szeretetteljesen végigsimitottam pocakomon próbálva megnyugtatni őket. Sikerült, mintha érezték volna szándékomat. Felpillantottam egykori családomra, majd Alice nevét suttogva kitártam karjaimat.

Alice, legjobb barátnőm, a következő másodpercben már a karjaiba zárt és szorosan, mégis vigyázva pocakomra ölelt magához. Már alig tudtam visszatartani könnyeimet. Remegés futott végig a testemen. Nem akartam, hogy lássák azt, hogy mennyire fáj még mindig, ezért ajkamba harapva tartottam vissza magam, majd pár perc után elengedtem Alice-t.

- Velünk jössz? - kérdeztem tőle halkan, tudomást sem véve senki másról. Fáradtnak, kimerültnek éreztem magam. Szerettem volna mihamarabb leülni és elfogyasztani a mai adagomat a babáknak illő táplálékból. 

- Persze - suttogta Alice, majd várakozóan Victoriához fordultunk, aki egy utolsó fenyegető pillantást vetett a többi Cullenre, majd elindultunk.

- Bella, várj - azonban ekkor megszólalt ő.

6 megjegyzés:

  1. Hali!
    Huhh :D hát elérkeztek ide is:D érdekes lesz:D Na most légy okos Ed :D Köszi kíváncsian várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
  2. hali

    jajj huzod az idegeimet zalán szándékosa talán nem de várj tutti szándékosan
    na de a nézö pontok csodásak
    kiváncsi vagyok h a klán s vele együtt edward h fogja vissz nyerni a bizalmat
    várom a kövit
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Szerintem is szándékosan húzod az időt...
    Már annyira vártam ezt a részt, és csak ennyi?? Ugyanazt olvashattam el 3 szemszögből...csodás. :/ De most téll! Mért kellett ezt?? Olyan kis rövid lett! Az egészből csak az a haladás, hogy Ed megszólal!
    Nagyon remélem hamar hozod a frisst!! Nagyon kíváncsi vagyok mik történnek majd! És hogy Bella mikor fog megbocsátani nekik! És nagyon várom hogy elmondják Cullenéknek hogy Tanya áruló!! Ki fognak borulni!! :D
    Siess a kövivel!!!
    Orsy

    VálaszTörlés
  4. NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE.....

    Itt abbahagyni, ne már....
    Úgy megörültem ennek a résznek. Jó látni, hogy végre rendeződnek a dolgok.
    Várom a folytatást.

    Szilvi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Én új olvasó vagyok, de sikerült teljesen lehengerelj! 1 nap alatt (nm aludtam valami sokat XD)elolvastam mindent :) Alig várom a frisset! Látom szeretsz az olvasók idegein táncolni...Helyes, helyes! ;) Na de siess az új fejezettel, mert lekaparom a vakolatot a falról a várakozástól :$ :)

    Puszi Szelena

    VálaszTörlés
  6. Szia ! :D
    Senkinek nem okoz meglepetést, hogy megint késtem, bár gondolom senkit sem érdekel annyira :D
    De ahh imádtam :D nagyon jó volt Anita :D örülök, hogy végre megtalálták Bella-ékat :D és örülök Alice miatt <3
    Remélem Tanya tényleg belátta, hogy ez már régen elvesztett harc, bár lehet ez túl nagy naivitás lenne, ezt elhinni, de aztán ki tudja? :D
    és megint itt hagytad abba! :D komolyan mondom ezzel a befejezéssel megint a legjobb résznél sikerült befejezned :D de így a legizgibb :D
    várom a folytatást :D
    puszi<3
    xoxo

    VálaszTörlés