2016. január 22., péntek

53. fejezet

- Igen Jacob. Mit akarsz mondani nekem? - fordult felé mosolyogva Bella.

Edward kaján mosolyra húzta ajkait. Biztos volt benne, hogy szerelme is épp olyannyira furcsának és lehetetlennek fogja találni Jacob bevésődését mint ő. Bár kezdett beletörődni és kiverni a fejéből a gyilkos gondolatokat a férfivel szemben, azért ha komolyan belegondolt még mindig rettenetes düh kerítette hatalmába. Nem létezik - gondolta sokszor - hogy a férfi, akire hónapokon keresztül gyűlölettel és féltékenységgel gondolt, és akibe még azután is kételkedett miután megtudta, hogy Bella terhessége tőle van, ugyanaz a férfi most a lányát akarja. Tény, hogy egyre inkább elfogadta a jelenlétét az igazság kiderülése után, de azért mégis. A lánya még csak egy baba. Milyen elvetemült tudná többnek látni, mint ennyinek, egy pár napos babának?

- Hát, tudod... ez az egész teljesen váratlanul történt. Én... én nem is tudtam elképzelni, hogy ilyesmi előfordulhat, legalábbis nem velem. Vagy... vagy, hogy így - nyögte ki hosszas csend után Jacob. Félt Bella reakciójától. Edward is rettenetesen ideges lett azután, hogy kiolvasta az érzéseit. De ő igazán nem tehetett róla. Nem tervezte, még csak nem is vágyott erre a mindent elsöprő érzésre. Minden ellenére még mindig nem érti azért Edward felháborodását. Elvégre ő nem úgy néz Scarlettre mint egy nőre. Messze sem. Számára, legalábbis jelenleg, Scarlett olyan volt, mint a nap, mint a csillagok. Örök, vezérlő fény, áldás, akit imádni, értékelni, védeni kell. 

Bella érdeklődve nézte az érzéseket amik legjobb barátja arcán suhantak végig. Félelem, értetlenség, meghökkent csodálkozás, aztán felháborodás, s végül, legnagyobb meglepetésére Bella szeretetet talált. Jacob arcán átszellemült kifejezés vette helyét a felháborodásnak. Szeretetet, csodálatot, elérzékenyülést látott tekintetében. Nem értette mi történhetett. Aztán egyszer csak megvilágosodott és elmosolyodott. Hát persze - gondolta Bella. Tudja már, hogy mi történt. Hisz látta ezeket az érzéseket a többi vérfarkas arcán. Jacob bevésődött. Megtalálta élete, szíve párját. Az élet - érezte Bella - egyre csodálatosabban alakul mindannyiuk számára. 

- Jacob! Úgy örülök neked. Látod, bármennyire hitetlen is voltál a bevésődéssel kapcsolatban veled is megtörtént végre - nevetett Bella miközben erőteljesen magához szorította elmélkedéséből kizökkentett férfit, ezzel a tettével még inkább zavarba ejtve őt. És a többieket is mellesleg. Az egész család összegyűlt megnézni, egyesek kajánkodva, egyesek sajnálkozva, az újszülött vámpír és a hibás vérfarkas összecsapását. Csakhogy ez az összecsapás elmaradni látszott Em és Edward legnagyobb keserűségére.

- Ez a lány megőrült? - kérdezte meghökkenve Em. Kérdést, amit a másodperc töredéke múlva hitvese jókora nyaklevessel jutalmazott.

- Hogyhogy? - bontakozott ki értetlenül Bella Jacob sopánkodó öleléséből. - Nem értelek, Emmet. Miért zavar az téged, hogy a legjobb barátom bevésődött? - nézett rá idegesen a nő.

- Téged is zavarni fog amikor megtudod, hogy kibe - kotyogott közbe Edward. 

- Már miért zavarna? - nézett értetlenkedve körbe Bella, majd Jacob felé fordult. - Jacob, ugye tudod, hogy én, hozzájuk képest örülök neked. Csakis az tudna zavarni, ha ő nem érezne irántad ugyanígy. De... ugye nem egy vámpírba szerettél bele és azért van mindenki így kiborulva? - nevetgélt Bella, bár hamar rájött, hogy ő az egyetlen aki viccesnek találja eme kérdését, annak ellenére, hogy Emmet halványan elmosolyodott.

- Bella - kezdett bele Jacob - te tudod, hogy a bevésődés nem tőlünk függ. Nem mi döntjük el, hogy ki lesz az a bizonyos személy akit kiválasztunk magunk mellé. Én ezt nem terveztem, nem is lehetett volna. De abban a pillanatban amikor megláttam őt rájöttem, hogy miről is szól ez az egész. Azt éreztem, hogy az egész életem megváltozott, és mindennek a középpontjába ő került. Nem mint nő, semmiképp sem mint nő, legalábbis egyelőre nem. Egyszerűen csak ő. A boldogsága. 

- Te... te bevésődtél a lányomba? - szakította félbe meghökkenve Bella, mire Jacob csak bólintani tudott. 

Az egész család kiváncsian fürkészte a jelenetet. Edward magabiztosan és fölényesen pillantott Jacobra mikor Bella járkálni kezdett. Bár nem teljesen úgy indult ahogyan a férfi elképzelte, reménykedett, hogy legalább egy kicsit kergeti meg szerelme a kutyát, de azért még így is biztos volt benne, hogy Bella is egyetért majd vele. Bár próbált engedékeny, megértő lenni, legszívesebben elkergette volna már az első pillanattól kezdve Jacobot.

Bella viszont másképp látta a dolgokat, Edward legnagyobb értetlenségére. Bár őt is meglepte a dolgok eme fordulata, úgy érezte, hogy nem foszthatja meg legjobb barátját ettől az érzéstől. Ismerte Jacobot évek óta. Tudta milyen ember, és azt is tudta, hogy mit jelent ez a bevésődés. Ha elszakítanák a férfit a lelke választottjától életének értelme is megszűnne. Nem tehette ezt vele. De mi lesz majd, ha Scarlett nem fog idővel, miután felnő beleszeretni Jacobba? - gondolta Bella aggódva. Mit tenne barátjával az, hogy lássa a szeretett személy más férfi mellett? Bár tudta, hogy most még nem a nőt látja benne, de egyszer annak is elfog jönni az ideje. De Scarlett nem egy vérfarkas. Ő nem vésődhet bele Jacobba. Egy napon lehet, hogy szerelmes lesz. Lehet, hogy sose fogja Jacobot férfiként látni. Félt, Bella nagyon félt attól, hogy ez a helyzet milyen drámákat is hozhat majd az életükbe. 

- Jacob, te arra gondoltál, hogy mi lesz ha majd ő nem érez ugyanígy irántad? - adott hangot aggodalmának a nő, teljes mértékbe meglepve ezzel az egész családot, beleértve a szóban forgó férfit is.

- Hogy mi van? - szólalt meg fennhangon Edward is. - Te ezt egyáltalán normálisnak találod? Normálisnak találod, hogy egy huszonéves vérfarkas szerelmes legyen az alig párnapos gyerekünkbe?

- Vedd le a hangerődet Edward - nézett keményen a szemébe Bella. - Hogy normálisnak találom-e vagy sem az már nem kérdés. A bevésődés megtörtént. A lányom igen, még csecsemő, de pár év múlva felnőtt nővé fog változni. Igenis örülnék neki, ha ő is hasonlóan érezne Jacob iránt. Jacob egy fantasztikus ember. Biztos vagyok benne, hogy soha, soha semmi olyat nem akarna ami a lányomnak rossz lenne. Sem most, sem a jövőbe, soha. De az is lehet, hogy a lányom nem fog soha beleszeretni. Talán szerelmes lesz egy másik férfibe. És ez Jacobnak a végét jelentené.

- Már megbocsáss Bella, hogy nem az ő boldogságát helyezem a lányomé fölé - szólt közbe szarkasztikusan Edward.

- Én sem helyezem senki boldogságát a gyerekeim boldogsága felé, Edward - kiáltott rá mérgesen Bella. - De nem vagyok egy érzéketlen nő. Imádom a lányomat és a fiamat, de szeretem Jacobot is. Nem szeretném azt látni, hogy tönkreteszi ez a bevésődés. Te ezt nem érted, és úgy látom, hogy nem is akarod megérteni. Fogalmad sincs, hogy milyen mély érzéseket jelent ez. Én csak aggódom, félek, hogy nagyon sok probléma alakulhat majd ki ez az egész miatt.

- Nem kell aggódj Bella. Én azt akarom, hogy Scarlett boldog legyen. Hogy évek múlva ez mellettem, vagy valaki más mellett valósul meg az nem számít. Én mindig mellette leszek amikor és amilyen formába szüksége lesz rám - mondta nyugtatólag Jacob.

- Tökéletes - morogta Ed, s ugyanabban a pillanatban sírt fel Scarlett. 

Egyszerre Jacob, Bella és Edward indultak felé. Bella a karjaiba vette és finoman ringatni kezdte. Pillanatok múlva Anthony is felsírt s apja felé nyújtotta karjait. Scarlett lassan megnyugodva körbenézett és Edward legnagyobb meglepettségére Jacob felé nyújtotta kezecskéjét. A más pillanatokban félelmetes és erőteljes vérfarkas arcán bamba mosoly és elérzékenyült kifejezés ült ki miközben gyengéden hatalmas tenyerébe vette a felé nyújtott kezet. Szinte elveszett benne. Ezen ő is és Bella is elmosolyodtak. Edward csak fújtatott magába, ezzel magára vonva szerelme neheztelő tekintetét is. Miután a két baba ismét álomba szenderült visszamentek a többiekhez a nappaliba.

- Edward, beszélni szeretnék veled. Négyszemközt. És természetesen négyfülközt is - mondta Bella rögtön, körbenézve.

Az egyetlen lehetőséget választották ahhoz, hogy senki se hallja azt amiről folyni fog a valószínűleg vita, és befutottak az erdő fái közé. A folyónál álltak meg, ahol alig pár röpke órával ezelőtt szeretkeztek. Annak ellenére, hogy a szülés és az átváltozását követően Bella úgy érezte, hogy minden rendben lesz kettejük között, most ismét kétségek kezdték hatalmukba keríteni. Úgy érezte, főleg látva vehemens ellenszenvét Jacobbal szemben, hogy ismét egy idegen mellett van.

- Elmondanád, hogy mi volt ez az egész az előbb? - kérdezte enyhe szemrehányó éllel hangjában a nő, méginkább felborzolva az amúgy is ingatag lábon álló kedélyeket.

- Tehát csak nekem kell magyarázkodnom? Jacobnak még csak megjegyzést sem tettél, sőt, csak az érdekelt, hogy ő vajon mit fog érezni engem meg most kérdőre vonsz? - nézett rá megrökönyödve a férfi.

- Te tényleg nem érted, hogy ez nem tőle függ? A vérfarkasok nem tudják ezt kontrollálni. Ez valami ami jóval hatalmasabb mint az akaratuk. Mint bármilyen más érzelem. Mint bármilyen másik lény szeretete, szerelme másik iránt. Ezt nem tudják megváltoztatni. Csak akkor fog megszűnni amikor a farkas meghal, nem előbb. Minek tettem volna megjegyzéseket egy olyan tényre amit ő nem tudott befolyásolni? Téged meg azért vonlak kérdőre, mert nem ismerek rád. Mikor váltál ennyire lehetetlenné? Ennyire érzéketlenné? Te, jobban mint bárki más kéne tudjad, hogy mi van Jacob fejében. Tudod, hogy sosem csinálna semmi rosszat a lányunknak, mert ez a kapocs által hamarabb taszítaná önmagát a boldogtalanságba, vagy bármi rosszba minthogy megengedje, hogy Scarlettnek bármi baja essen. És te akkor is így viselkedsz - fakadt ki Bella.

- Értem Bella. Tudom, hogy nem tudja megváltoztatni. Tudom, hogy nem tőle függ. De akkor is, az én lányomról van szó. Hónapokon keresztül voltam féltékeny rá miattad. Igen, - folytatta mikor Bella közbe akart szólni - tudom, hogy nem volt köztetek semmi, de akkor is. És most csak úgy egyszerűen bevésődik a lányomba és máris többet akar mint amennyit valaha is akartam volna neki adni. Nem beszélve arról, hogy innentől kezdve örökké része lesz az életünknek. 

- De csak próbálnád megismerni igazán Edward. Sosem adtál arra esélyt neki, hogy megismerkedjetek. Azt sem tudod, hogy milyen ő.

- Igen, ezt is tudom. De azokat az érzéseket, az ellenszenvet iránta nem lehet úgy egyik napról a másikra eltörölni.

- Igazad van - mondta beletörődően Bella. - Én sem felejtettem el azt, hogy nem bíztál bennem. Hogy lekurváztál. 

Mielőtt bármit is mondhatott volna még Edward, mellettük megjelent Victoria. 

- Gyertek vissza. Alicenek látomása volt és nem akarja elmondani ameddig nincs jelen az egész család.

Mindketten felsóhajtottak majd visszaindultak. A nappaliban jelen volt mindenki, beleértve Jacobot és az éppen ébredező babákat is. Alice aggódva nézett bele a semmibe. Valami nagyon nem volt rendben. Bella ezt rögtön érezte amikor barátnéja szemébe nézett.

- Vendégünk lesz - szólalt meg Alice vészjósló hangon.





Remélem tetszett! És azt is, hogy még vagytok itt akik olvassátok a történetem! Kérlek jelezzétek valamilyen formában, hogy még vagytok, hogy van-e kiért feltegyem a következőt! :)

Szeretnék bocsánatot kérni a rengeteg idő miatt amióta nem volt friss. Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a történettel és szükségem volt egy szünetre hogy rájöjjek, merre fog haladni ez az egész. Lehet, hogy a következő fejezetek nem lesznek annyira happy részek, de azért a vége, amit még nem tudok, hogy hogy fog alakulni, az lesz. Mindenképp. A friss a napokban fog jönni!    

Anita

7 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Szia gratulálok ez szuper remélem nem aro aki érkezik de Edwardot nem értem mért ilyen ostoba Bella lenyűgözött
    Puszi
    Ui:nagyon várom a folytatást

    VálaszTörlés
  3. szia! Én csak tegnap találtam rá az oldaladra de olyannyira lenyűgözött a történet, hogy az éjszaka folyamán sikerült is eljutnom idáig!!! :) Egyszerűen nem tudtam abbahagyni az olvasást. :D
    Nagyon tetszik és izgatottan várom a folytatást!!!
    Üdv: Laura

    VálaszTörlés
  4. Szia. Nagyon jó lett a folytatás!!!! Várom már a következőt!!!!!!! Puszi Ula D.

    VálaszTörlés
  5. haliii
    jajj de jó folytatod itt vagyok olvasom nagyon nagyon jó volt
    és edyt még szivatnám kicsit kiérdemelte
    várom a kövit
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
  6. Szia ! Én is csak most találtam a blogodra. Tetszik a történet és örülök, hogy folytatod ! Már várom a következő részt !:) Esetleg, A szív útjait is folytatni fogod ?
    Margit

    VálaszTörlés
  7. hello miért nincs friss fejezet?

    VálaszTörlés