2012. november 11., vasárnap

41.fejezet

 Sziasztok!

Szörnyen sajnálom, hogy ennyi ideig nem volt friss, de eléggé zűrös, nehéz periódusom van. Nem vagyok túlságosan jó hangulatban most és lehet, hogy nem tetszett volna senkinek az amit írtam volna, sőt. A történetet azért mégsem akartam mégjobban elrontani úgyhogy inkább neki se fogtam. Köszönöm a komizóknak és sajnálom, hogy eddig kellett várni. Remélem tetszeni fog és megosszátok velem a véleményeteket.
puszi mindenkinek,
Anita




(Edward)

A nappaliban ültünk és vártuk, hogy valami történjen végre. Az utóbbi hónapokban minden lehetséges tervet kidolgoztunk, folyamatosan kerestünk, de hiába. Bellának, esetleg Victoriának is nyoma veszett. Az aggodalomtól, a féltéstől szinte megőrültem már. A többiek is nagyon kétségbe voltak esve, de nem igazán szóltak, nem igazán beszéltek róla. Egyrészt, mert érezték, tudták, hogy nekem főként nehéz most és, hogy minden pillanatban rá gondolok, folyamatosan a legrosszabbtól félek, másrészt, mert mindenkiben még tisztán élt Alice múltkori, jogos kifakadása.

Rajtam kivül talán csak ő volt még hasonlóan őrült állapotban. Néha úgy tűnt, hogy jobban is. Míg én magamban szenvedtem, ő nem folytotta vissza érzelmeit. Hónapok óta tartjuk mind a három lépés távolságot. Még az elején, mikor az első kifakadása után kicsit megnyugodott, először Esme, majd Jasper próbáltak közeledni hozzá. Nem volt szép látvány. Ismételten mérges lett és nem válogatta meg szavait. Én nem is mertem közeledni hozzá. Ha csak meglátott, ha véletlenül egy helységben voltunk, máris mérges lett. Tudtam, hogy neki is nagyon nehéz, ezért próbáltam a lehető legkevesebbszer belebotlani.

Leginkább Tanyara volt mérges. Sőt, szinte százszor mérgesebb mint rám. Őt szinte még a házban sem tűrte már meg. Tudom, hogyha csak ő lenne a házban, ha nem lenne Carlisle és Esme, már réges régen kidobta volna. De Esme nem engedte volna meg soha. Bár Tanya nem viselkedett mindenkivel jól, Esmehez mindig kedvesen viszonyult. Főleg az utóbbi időben. Talán érezte, hogy ő és Carlisle az egyetlenek akik nem őt hibáztatják a történtekért. Meg én sem, hisz miért hibáztatnám őt? A történtekért én vagyok egyedül hibás. Nem Tanya. Ezért én sem egyeznék belé, hogy őt kidogja Alice. Lehet, hogy Tanya mindig is féltékeny volt Bellára, de bántani sosem bántotta, sőt kétlem, hogy akár fizikailag valaha is bántaná.

Épp a nappaliban ültünk mind amikor egyszer csak Alice megmerevedett s szemei homályossá váltak. Látomása volt. Az egész család vele egyszerre feszült meg. Talán végre sikerül látnia valamit Belláról. A másodpercek óráknak tűntek. Türelmetlen voltam, látni szerettem volna szerelmemet. Mellette szerettem volna lenni és vigyázni rá, megóvni őt mindentől. Vigyázni rá és a gyerekünkre.

A terhesség biztosan máris legyengítette. Számításaim szerint már a terhesség végén kell legyen. Zafrina szerint ritka az amikor egy emberi nő eléri a kilenc hónapot. A félelem, a féltés ezredjére is elszorította a torkomat. Ez az egész az én hibám. Először is, hogy óvatlanul teherbe ejtettem, majd pedig magára hagytam, sőt... még azt a sok szörnyűséget is vágtam a fejéhez. Sosem fogja megbocsátani nekem ezeket. Emellett még ott van Victoria is, akit nem tudjuk, hogy mit akart, illetve csinált Bellával. Lehet, hogy bántotta. Az is lehet, hogy... A kétségbeesés egyre jobban kerített hatalmába.

Próbáltam visszakanyarítani figyelmemet húgomra. Egy végtelennek tűnő pillanat után Alice szemei kinyiltak. Tágra nyilt szemekkel figyeltük mind és vártuk, hogy végre mondjon is valamit, ő azonban meg sem szólalt csupán elmosolyodott. Hosszú idő után a szemei ismét boldogan csillogtak. Biztosan látott valamit Bellával kapcsolatosan. Viszont nem osztotta meg velem is. A látomást nem tudtam kiolvasni gondolatai közül. Csupán egy valamit ismételgetett magában: Végre!

A család többi tagja nem bírta tovább és kérdezgetni kezdték, azonban választ nem kaptak kérdéseikre. Mintha transzba lenne, nem látott, nem hallott semmit. Vagy az is lehet, hogy egyszerűen nem akart válaszolni.

Egyszer csak, pár perc elteltével felpattant és ránk sem nézve kirohant a házból egyenesen az erdőbe. Meglepve, meghökkenve néztünk egymásra, a következő pillanatban azonban követtük példáját. Az erdőben az illatát követtük, hiszen neki szinte nyoma veszett. Még sosem száguldott ennyire gyorsan azt hiszem. A boldogság az arcáról és a mostani siettsége erősítette a hitet, hogy Bellát látta és, hogy minden rendben vele.

Enyhén havas tájakon száguldoztunk. Alice már csak pár lépéssel járt előttünk. A nap ragyogóan sütött, dél körül lehetett. A családom gondolatai szinte fejfájást okoztak már. Elég lett volna a saját gondolataimmal, érzéseimmel birkózni, nem volt szükségem az övékre is. Azonban a képességem nem tudtam kikapcsolni. Hosszas száguldás után egy réthez értünk. Kiléptünk a ragyogó napsütésben és megláttuk őt...


(Alice)

Egy erdőben futottam. Boldogan. Egy rét kezdett körvonalazódni szemeim előtt. Kilépve a vakító fényességben megláttam őket. Bellát és Victoriat. Boldogan kacarásztak. Épp a születendő csöppségről beszélgettek. 

A látomásnak vége szakadt, azonban ennyi elég is volt, hogy a hónapok óta tartó fájdalom, feszültség, rosszkedv egy pillanat alatt semmivé foszlodjon. Végre, végre láthattam őt. Bár a látomásnak vége szakadt a szemeim még mindig homályosnak tűntek, még mindig az a pár pillanat hatása alatt voltam. Cselekednem kellett.

A következő pillanatban felugrottam és nem törődve a, minden bizonnyal kiváncsi és ideges családommal, az ajtó felé vettem az irányt. Onnan pedig az erdőbe. Szerencsére évekkel ezelőtt jártam Colorado-ban és most felismertem a tájat, úgyhogy semmi sem akadályozott meg abban, hogy azonnal barátnőm után induljak. Sokkal gyorsabban száguldottam mint általában szoktam, de most sürgetett a türelmetlenség, a vágy, hogy lássam őt. Emellett oda kellett érjek délig, hogy ők is kint legyenek a réten.

Gyönyörű szép Bella terhesen. Annak ellenére, hogy látszik rajta a kimerültség, hogy fogyott, láthatóan ragyog. A pár pillanatban amikor láthattam őt, a keze a máris hatalmas pocakján pihent, néha-néha végigsimítva rajta. Tökéletes anyuka már most. Az aggodalom azonban az eszemet vette. Hisz a baba mégiscsak egy vámpír magzat. Ami lényegesen megnehezíti az amúgy sem könnyű helyzetet. Az agyamban visszatértek a mesék amelyeket Zafrináék meséltek amikor nálunk jártak. Nem! Az nem lehet, hogy Bellával ugyanaz történjen. Bármilyen módon, de neki élnie kell. Erről majd én teszek. Én, és... a látottak szerint Victoria.

Victoria. Különleges lánynak tűnik. Amikor James elrabolta  Bellát, mind megvoltunk győződve, hogy Victoria féltékeny és pokolian dühös rá, később meg ránk amiért megöltük a párját. Ez azonban mást bizonygatott.Egész idő alatt attól féltem, hogy talán Victoria bántotta őt, de nem. Hisz ha bármi rosszat cselekedett volna ellene, biztosan nem nevetgélnének együtt a réten.

A családom a nyomomba volt. Biztosan mind aggódnak és idegesek most, főleg rám, de nem volt sem időm, sem kedvem leállni magyarázkodni. Hisz megtaláltam a barátnőmet. Igazán senki se várhatná el tőlem, hogy nyugodtan beszélgessek ilyen helyzetben. Várjunk csak. Egy személlyel több száguld utánam. Tanya. A méreg elöntötte az agyam. Miért jön ő is? Neki semmi köze Bellához. Legalább egy kicsi szégyene lenne. El kellett volna menjen már azután, hogy valamennyire az ő hibájából is történt mindez. Esmenek köszönheti csak, hogy még nem dobtam ki a házból. De ami késik nem múlik, szokták mondani.

A nap valóban ragyogóan sütött amikor közel értünk a réthez. Máris hallani lehetett őket. Illetve Bella gyöngyöző kacagását. Az ajkaim ismét hatalmas mosolyba szaladtak. Edward mellém ért. Rápillantottam és láttam rajta a boldogságot, ugyanakkor a félelmet. Bár elítéltem azért amit tett, mégis tudom, hogy szereti és azt is, hogy egy cseppet sem lesz könnyű visszaszerezni őt. Kiléptünk a rétre és megláttuk őket...

6 megjegyzés:

  1. hali

    jajj de jo friss
    nagyon izgi lett bár rövid de izgi alig várom a kövit
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ez a fejezet is nagyon jó lett:)
    Remélem hamar tudod folytatni:)
    És remélem Bella megbocsát Edwardnak
    Siess a kövivel!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia!:)
    :):) Érdekes lesz a helyzet:D nem tom Bella mit enged majd meg nekik és mit nem :o Hmm Ednek fel kell kötnie a gatyáját:D Remélem hogy még legalább pár fejezet erejéig szenvedni fog a srác és Bella nem omlik a karjaiba... Természetesen azt sem szeretném hogy Bella esetleg valaki mással szűrje össze a levet az borzalmas lenne:D :D De Ed szenvedhet még...:D köszi

    VálaszTörlés
  4. Szia!!!

    Ez szemétség volt, ugye tudod. Itt abbahagyni... Most izgulhatok, hogy mi lesz...
    Nagyon jó volt a rész... légyszi hozd minél hamarabb!!!!
    Előre is köszi!
    Puszi
    Szilvi

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Most olvastam az utóbbi pár fejit el, és nagyon tetszik a történet alakulása!! Victoria teljesen meglepett!! Birom a csajt! :D
    Örülök hogy végre volt Alicenek látomása és megtalálták őket!!
    Alig várom már, hogy Vic beárulja a kis árulót! Cullenék mind megutálják és reményeim szerint ki is nyírják!! Amúgy ideje lesz már a leplezésnek. Bár ha jobban belegondolok Vic nem beárulni fogja, hanem egyenesen neki megy!! :D Ed meg Alice pedig csatlakozik majd hozzá. Na meg a többiek is! :D :D
    Most hogy megtalálták Bellát, Ed birja majd átváltoztatni! :) Remélem Bella hamar megbocsát majd nekik!
    Ezt a fejit imádtam, nagyon örülök hogy végre rátaláltak Bellára és kicsit felvidultak, mert boldogság csak akkor lesz, ha újra egy család lesznek. A kövit pedig már nagyon nagyon várom! Most téll nagyon remélem hogy hamarabb tudod hozni!!
    Orsy

    VálaszTörlés
  6. Sziaaaa*-*
    ahh annyira örültem, hogy végre megtalálták :D remélem Ednek azért nem lesz oylan könnyű dolga :D
    Alice még mindig a kedvencem *-*
    és megint itt hagytad abba :D van ozzá érzéked te lány :D
    de nagyon imádtam :D
    puszi<3
    xoxo

    VálaszTörlés