2013. március 12., kedd

45.fejezet

Sziasztok!

Itt lenne az új fejezet, tudom ismételten késve, s sajnálom, hogy megint így jött össze. Nem ígérek semmit  a kövit illetően, igyekszem vele, talán, ha nem igérem, akkor hamarabb sikerül hozni. Nagyon szépen köszönöm a komizóknak :) 
Az új blogra is fogok ma feltölteni fejezetet akit érdekel.
Jó olvasást,
Anita
 


- Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte Bella döbbenten, fájdalmasan.

A tegnapi nap mély nyomokat hagyott benne. Újra látni azt a férfit, aki oly mély sebet ejtett lelkén, és akit még így is, minden ellenére imád. Próbálta visszafogni magát, mert legszívesebben a nyakába ugrott volna, és addig csókolta volna, míg csak szusszal bírja. Azonban ismét belé villant az a végzetes délután és a vágy nyomban dühhé változott és ha lehetett volna, illetve értelme lett volna, tíz körömmel kaparászta volna az arcát. Ekkor azonban Edward megfordult, ellenállhatatlan mosollyal, bár belül retteget, és megszólalt lazán:

- Reggelit készítek.

- Az tökéletesen rendben van, de miért pont itt? Miért az én konyhámban? És különben is, hol van Victoria? - kérdezte Bella flegmán.

- Victoria elment vadászni Alice, illetve a család többi tagjával. A reggelit pedig, azért itt készítem, mert neked van.

- Victoria elment vadászni velük? - hülledezett  Bella. - Tudja, hogy itt vagy?

- Igen, ő engedett be - mondta Ed hezitálva, látva a csodálkozást, sőt, a megrökönyödést Bella arcán, így gyorsan témát váltott. - Gyere enni, nehogy kihüljön.

- Miért vagy itt? - kérdezte ismét Bella.

- Bella... - suttogta megtörten Ed és Bella szinte meglágyult ettől. - Azért vagyok itt, mert szeretlek. Tudom, hogy megbántottalak, és ezerszer átkoztam már el magam érte. Annyi mentségem van, hogy elvakított a féltékenység. És akkor még nem tudtuk, hogy egy vámpír is nemzhet gyereket. De ettől függetlenül imádlak, téged és a gyerekeinket is, és mindent meg fogok tenni azért, hogy megbocsáss.

Bella csak szó nélkül ereszkedett le a székre és, bár esze cseppett sem az evés, vagy az inycsiklandó ételen járt, mégis gyomra kérte a jussát, így hát elkezdett enni. Ezzel azonban pokoli kínokat okozott Ednek. Nem reménykedett abban, hogy a nyakába borul a lány, de azért arra sem várt, hogy vallomása után, teljesen érdektelenül falatozni kezd.

Amit azonban a férfi nem tudott, az az, hogy Bella azért foglalta le magát, hogy ne vesse a karjaiba magát. Hat hónap telt el, és ez idő alatt rettenetesen hiányzott neki.Emellett a terhesség is növelte vágyát. Ha az agya engedte volna, már a karjaiban lenne és odaadóan csüngne meggypiros ajkain.

Gyorsan evett. majd felállt és Ed mellét sétálva betette a mosogatóba a tányérját. Egymás szemébe pillantottak. Percekig álltak így, próbálva kilesni a másik tekintetéből az egyéni kérdéseikre a választ, néhol megtalálva, néhol nem. Majd a férfi tekintete lesiklott a lány ajkaira.Bella érezte, hogy az ajkai kiszáradnak ettől a tömény vággyal töltött pillantástől, s nyelve hegyével gyorsan megnedvesítette.

Az idilli pillanatot Bella szisszenése és összegörnyedése szakította félbe.

- Bella - kiáltott fel Ed, majd karjaiba kapva szerelmét, a kanapéhoz vitte és óvatosan lefektette rá. Az aggodalom eltorzította vonásait.

Bella tenyereit pocakján nyugtatva pillantott fel rá. Meghatotta az a mély féltés amit rajta látott.

- Nyugodj meg. Minden a legnagyobb rendben. Csak néha kicsit túl hevesen mozgolódnak.

Pár pillanatig csak némás vesztek el ismét egymás tekintetébe, majd Bella kinyújtotta kezét és megragadva a férfiét a pocakjára húzta. Ed tenyere lágyan, védelmezően simult rá, majd szemei tágra nyiltak, mikor apró, hol erős, hol gyengébb rugásokat érzett. Ha még lett volna könnye, biztosan a meghatottság könnyei csillogtak volna most szemeibe. Csodás érzés volt.

Felpillantott Bella arcára. A szemei csukottak voltak és arcán átszellemült kifejezés ült. Talán, azért, mert itt vagyok vele és a babák is tudatták jelenlétüket - gondolta Ed. Bella is valami hasonlón elmélkedett. Fantasztikus volt érezni a szeretett férfi kezeit gyerekeik lakhelyén érezni. Bár az agya egyre csak súgta neki, hogy ez nem helyes, emlékezzen vissza arra, hogy mit tett vele, de a szíve egyre inkább szárnyalni kezdett és hajlott arra, hogy megbocsásson neki, és csak a jelennek, a jövőnek éljen. Ennek ellenére - gondolta - megérdemli, hogy megbűntessen. Szinte ördögi mosoly kezdett játszani ajkain.

Ekkor azonban megérezte ajkain Ed leheletét. Szemei nyomban kinyiltak és rémülten pillantott rá. Erre még nem volt felkészülve. Félt, hogy hogyha tényleg megcsókolja, akkor sutba fog dönteni mindent és túlságosan ellágyul irányában.


A Cullen család vadászni készült. Kivéve Tanyat. Ő csak felült egy fa magas ágára és onnan figyelte a család többi tagját. Szépen sorban mindenki elindult párjával vadászni. Victoria egyedül akart menni, azonban megvárta míg mindenki eltűnik a fák között, majd körülnézett és felugrott Tanya mellé. Vámpír létére majdnem leesett az ágról amint Victoria macskaszerű teste és vörös lobogó haja feltűnt előtte.

- Ha egyetlen ujjal is bántani mered Bellát, megöllek, érted? - vicsorított Vic kecses ujjait Tanya nyaka köré szorítva. - Szállj le végre Edwardról, fogd fel, hogy ő Bellát szereti és vele lesz együtt, bármit is tennél. Legyen már egy kis méltóságod. Tudod, hogy mi mindenre lennék képes, hogy megvédjem azokat akiket szeretek. Ne húzz ujjat velem.

Ezzel amilyen váratlanul feltünt, épp oly váratlanul tűnt is el a lombok között. Tanya egyedül maradt. Most egy ideig csendben lesz - gondolta. Nem tehetne semmit, míg Alice, Rose, Victoria, sőt szinte mindenki rajta tartja a szemét. De majd egyszer, hamarosan bosszút áll. De úgy, hogy az a kis cafka vért fog sírni - gondolta bosszúszomjasan.

Pár óra múltán hazaindultak.


Bella figyelte amint a férfi nagyon lassan, de közeledik felé. Vágyott erre a csókra. Jobban mint bármi másra. De nem volt biztos benne, hogy meg tudna állni egyetlen csóknál. Vacillálása közben Ed ajkai lágyan az övéihez értek. Pár gyöngéd puszi után, mikor már épp elmélyíteni akarta a csókot, Alice hangját hallották meg az ajtóból.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Na végre Ed lépett egyett! Ideje volt már...
    Eddig azt hittem hogy Alice velem van! :s Mért szakítja félbe őket?? Mire nagynehezen végre eljutottak a csókig! Olyan aranyosak voltak kettesben! Ahogy Ed meghatódott... Romanikus pillanat volt. :)
    És ideje volt már hogy valaki beszéljen Tanyával! Csak ez a kis fenyegetés nekem nem volt elég! Bár már kíváncsi vagyok pontosan mit tervez és sikerül neki megvalósitani azt?? De valahogy sehogyse érünk oda... xD
    Várom a kövit! Remélem Bella nem szenved tovább, hanem enged Ednek!!
    Orsy

    VálaszTörlés
  2. hali

    huu volt minden aminek kellett lennie
    imádtam
    bár tudnám Tanya mit tervez??
    Bella huu mikor is kell szülni e szeretem a szarkazmusát
    várom a kövit
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés