44. fejezet + díj

Lejjebb görgetve megtaláljátok a fejezetet is :)

Köszönöm a díjat Rosalice-nek és LilyVolturi-nak!

Tudom, hogy nem lehet, de első sorban nekik küldeném a díjat :)

 Szabályok:
1. Másold át a képet és a kérdéseket a blogodra!
2. Minden kérdésre őszintén válaszolj!
3. Add tovább a díjat 7 személynek!
4. A díjat visszafelé nem lehet adni, viszont többször meg lehet kapni.

Kérdések:

1. Melyik pilótával (ha nem szereted a F1-et, akkor más sportolóval) töltenél el egy hétvégét?

Nem szeretem a F1-et és úgy általában nem rajongok a sportolókért.

2. Miért vele?

...

 3. Milyen az álomrandid? (Hova mész és kivel?)

Nincs egy bizonyos szabály. Fontos az, hogy azzal a személlyel legyek, akit tényleg szeretek és aki viszont szeret, és ezzel máris megvan az álomrandi. A hol pedig annyira nem számit.

  4. Milyen számodra a férfiideál?

Nincs férfiideálom. Szerintem bármilyen férfi lehet annak a bizonyos nőnek az ideálja, minden ellenére.

5. Álomlánykérés?

Nem gondolkodtam még ezen. 

6. Voltál már úgy igazán szerelmes?

Fogjuk rá.

7. Miért szereted a Forma1-et? (Ha nem szereted, akkor a kedvenc sportodat)

Nem szeretem a Forma1-et, de úgy általában semelyik sport sincs igazán közel hozzám. Legfennebb a tánc, de arra egy nap is kevés lenne, hogy elmondjam miért szeretem :D

8. Van szerencseszámod/tárgyad?

Hát... szeretem a 3-as számot...

9. Tipikus lány vagy? (sok cipő, smink és rengeteg táska)

Hú... Hát igen, elég sok cipőm van, szinte a fél szekrény csak azzal van tele, smink... egy óriási fiók, táskáról inkább ne beszéljünk. Gyerekkorom óta a táskák a hobbym. Ettől függetlenül még véletlenül sem vagyok az a tipikus cicababa. Sok dolgom van, igen, de azok mind a normál kategóriába sorolhatóak :D

10. Mindent megtudsz beszélni anyukáddal/apukáddal? Melyikükhöz állsz közelebb?

Lényegében igen, mindent megtudunk beszélni egymással(ettől függetlenül nem kötök mindent az orrukra, hisz amit nem tudnak, nem fáj, nemde? :D) Közel szerintem mindkettőhöz állok, de ez általában változik :D (főképp anyu)

11. Hogyan vetemedtél rá, hogy végig néz egy Forma1-es futamot? (a legelsőt)

Hát az biztos, hogy nem volt önszántomból. 5-6 éves lehettem. Az uncsijaim 14, ill. 10 évvel idősebbek nálam. Mindketten imádták még akkoriban (azt nem igazán tudom, hogy most is szeretik-e még, akkortól nem firtattam a témát). Igy hát, én is kénytelen kelletlen néztem velük. Főként velük gyerekeskedtem, úgyhogy gyakori program volt ez, ameddig egyszer felháborodtam és azóta sem vagyok egyetlen futamra sem kiváncsi :D

Akiknek küldöm: 

Nora 

Mese

Becca W

44. fejezet

A Cullen nappaliban a hangulat kezdett egyre paprikásabb lenni. Egyik oldalon állt Edward, a saját elképzeléseivel, természetesen egyedül, a másikon Alice és Rose próbálva rákényszeríteni akaratukat. Azaz Ed javát. A család többi tagja csak ült és hallgatta őket. Tanyan kivül természetesen mindenki Alicék oldalán állt, de segítség nélkül is látszott, hogy a lányok fognak nyerni. Hiába, havalamit a fejükbe vesznek senki sem tudja már megállítani őket. Sőt külön-külön is szinte képtelenség volt legyőzni őket egy vitában, hát még amikor egy oldalon harcoltak. És ezt Edward is tudta. Ennek ellenére még próbálkozott.

- Ez képtelenség, én ebbe nem megyek bele - mondta sokadjára. - Egyszerűen csak hagyni fogjuk, hogy nyugodtan éljék az életüket. 

- Jaj, Ed, abbahagynád már ezt? Úgysem fogjuk engedni, hogy ismételten baromságot csinálj. Egyszer már elszúrtad, és ha kell, megkötözve is, de itt leszel Bella és a gyerekeid mellett. Nem fogod megfosztani a gyerekeidet az apjuktól...

- Az apjuk egy szörnyeteg - mondta Ed, de Alice tovább folytatta szónoklatát, és csak szeme villanása árulta el, hogy hallotta a megjegyzést. 

- Engem és a család többi tagját sem fogod megfosztani tőlül. És én tudom, hogy van értelme harcolni.

- Harcolni? Miért? Bella már nem szeret - súgta megtörve Ed.

- Hidd el, hogy számomra is érthetetlen okokből, de Bella még mindig változatlanul szeret. Ezért, és a két csöppségért, akiket a szíve alatt hord érdemes harcolni. És harcolni is fogsz - mondta elszántan a pöttöm vámpír.

Mindenki csodálattal figyelte Alicet.

- Nem mondom, hogy könnyű lesz. Semmikép. Túlságosan megbántottad azért, hogy csak úgy megbocsásson. De meg fog. Idővel. Kitartónak kell lenned. Biztosan undok lesz és sokszor fog visszautasítani, de minden rendben lesz majd.

- Miért vagy ennyire biztos ebben? - kérdezte Ed, de Alice máris látta a remény apró sugarát megcsillani tekintetében.

- Egyrészt, mert a legjobb barátnőm és jobban ismerem a tenyeremnél is, másrészt... láttam - magyarázta Alice hatásszünetet tartva.

- Láttad? Mit láttál? Mutasd meg - sürgette Ed és Alice csak egy pillanatig vacillált. Talán majd ez megadja a kellő motivációt - gondolta és megnyitotta elméjét.

A nap gyönyörűen ragyogta be a rétet. Ugyanazon a réten ült Bella, ahol hónapok múltán ismét találkozott a Cullen családdal. Valami azonban megváltozott. Már nem volt nagy pocakja, helyette azonban két kicsi csomag volt a karjaiba és a bőre szikrázott a napsütésben. Vámpír lett. Edward állt a rét szélén és figyelte őket, majd közelebb sétált. Bella felnézett és rámosolygott. A mosolya még a bőrénél is ragyogóbb volt. A férfi letérdelt melléjük és átvette a rózsaszín kicsi csomagot. A nő a szabaddá vált kezének ujjaival a férfi hajába túrt, majd megcsókolta. 

A látomásnak itt vége szakadt.

- Ilyen lesz a jövőtöl - mondta Alice.

- Tényleg megtörténhet ez? - kérdezte hitetlenkedve Ed, de látszott rajta, hogy lelke máris új erőre kapott.

- Persze, hogy megtörténhet. És meg is fog, ugye? - kérdezte szinte parancsolóan Alice. A férfi csak csendben bólintott. 

Alice ujjongott. Azt azonban nem közölte már Eddel sem, és senki mással sem, hogy ez a látomás már nem most volt. Legnagyobb kétségbeesésére nem látott semmit Belláról. Hónapokkal ezelőtt látta ezt, még közvetlen azután, hogy Ed oly csúnyán megbántotta. Utána hónapokig nem látta őt. Majd az a látomás, aminek segítségével végül megtalálták őt. És most ismét semmi. Feketeség, sötétség vette körbe az elméjét, ha Bellára koncentrált. Csak reménykedni tudott, hogy ezt nem azt jelenti, hogy barátnéja élete veszélyben van.

Az éjszakának lassacskán vége lett, miután Alice ismertette mindenkivel a terveket. Az egész család elindult vadászni, a terv szerint. Csak Tanya kommentált volna, de Alice egy gyors és szinte gyilkoló pillantással elnémította. 

Csak Alice és Edward maradtak a házban pirkadatkor. Nem szóltak egymáshoz. Alice még mindig aggódott és próbálta ezt titkolni, illetve próbálta leküzdeni az elméjét körülvevő magas falakat, hogy eljutthasson Bella jövőjéig. Ed pedig szokásához híven a bűntudatával birkózott. Bűntudata volt azért, mert elhagyta szerelmét, sőt még meg is alázta. Ugyanakkor erőt adott neki az, hogy látta a jövőt. Mire a nap teljesen felkelt, döntésre jutott. Igenis harcolni fog a szerelméért. Ha Bella tényleg szereti, mégpedig jelenleg úgy tűnik, és végülis Alice rettenetesen ritkán szokott tévedni, akkor érdemes harcolni érte. Belláért és a babákért. Be fogja bizonyítani neki, hogy imádja őt - gondolta.

Később kettesbe indultak el Victoriáék háza felé. Az ajtónál azonban Ed megtorpant.

- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte.

- Ed - kezdte fenyegető hangnemben Alice, de nem tudta befejezni a mondatot, mert az ajtó hirtelen kinyilt és egy mérges Victoria állt előttük.

- Ő mit keres itt? - kérdezte Alicetől hanyagul Edre mutatva, cseppett sem titkolva rosszállását.

- Victoria, kérlek. Hallgass meg és segíts - mondta neki Alice, használva a már túlságosan is jól ismert bociszemeket, amelyeknek, bár mindenki próbálkozott, még soha senki sem tudott ellenállni.

Victoria is, mindenki máshoz hasonlóan meglágyulni látszott az átható, könyörgő aranybarna tekintet hatására. Bementek a házba. Mindenhol csend honolt, csak az egyik szobából hallattszott ki Bella szuszogása. Ed megbabonázva nézte az ajtót.

- Szóval, miért jöttetek? Illetve, félre ne érts Alice, miért jött ide Edward? - kérdezte ismét Vic.

- Azért, hogy ... - kezdte Alice, de a férfi megszólalt. 

- Azért jöttem, mert szeretem Bellát - mondatára Vic felhorkant és már hangot is adott volna gondolatainak, de Ed folytatta. - Tudom, hogy egy őrült voltam, amiért úgy bántam vele, de a féltékenység elvette az eszemet. Azért vagyok itt, mert mindenképp szeretném őt visszakapni. Szükségem van rá, de ha ő mégis úgy gondolná, hogy nem kér belőlem, amit mellesleg tökéletesen megértenék, akkor is a gyerekeim mellett szeretnék lenni. Jóvá akarom tenni a múltat és mindent meg fogok tenni, hogy mellettük lehessek. Mindent.

Alice meghatottam tekintett bátyjára, míg Vic enyhén megdöbbenve, de aprócska örömmel nézett rá, majd megszólalt:

- El sem tudod képzelni, mennyire szenvedett ez a lány. Kérlek, ha komolyan gondolod mindezt, ha tényleg akarod őt és a babákat, akkor tegyél meg mindent érte. Ha pedig nem, akkor hagyd őt békén és tűnj el az életéből. 

- Komolyan gondolom...

- Tudnod kell, hogy nem lesz könnyű. Ezt valószínűleg már Alice is elmondta - pillantott az említettre. - A fájdalom miatt falat emelt maga és szíve köré. Rengeteg türelemre és akaraterőre lesz szükséged. Biztosan rengetegszer fog elutasítani, vagy megalázni.

- Nem számít - válaszolt Ed. - Imádom őt.

- És ő viszontszeret. Ebben biztos lehetsz.

- Akkor pedig, méginkább érdemes harcolni - mondta elszántan Edward.

Kis idő múlva Alice, Victoriával karöltve, egész hamar összebarátkoztak, bár Alicet ki nem tudná megszeretni egyből, elindultak vadászni. Csak Ed maradt egyedül a házban várva, hogy Bella felébredjen és észrevegye jelenlétét. Az egyik fotelben valami rózsaszín és kék egyveleget látott. Közelebb lépett és kiváncsian felemelte. Két, körülbelül félig kész kötött rugdalózó volt. Ed ellágyult a látványtól. Ismét tudatosult benne, hogy tényleg lesz két babája. S reményei szerinte pont olyan gyönyörűek lesznek mint az anyjuk. Féltette Bellát, sőt rettegett attól, hogy a gyerekek bánthatják, de ugyanakkor alig várta, hogy a karjaiba tarthassa gyerekeit.

A ruhácskákat visszatette a fotelre és a konyha felé lépdelt. Gondolta, összedob valami reggelit Bellának. Lehet ez is egy mód, hogy elkezdje meglágyítani a szívét. Belenézett a hűtőbe, majd kiemelt pár tojást és nekiállt rántottát készíteni. A gondolataiba mélyedt és a konyhaajtóban hallatszódó hald neszezésre riadt fel. Az ajtónak háttal állt és várta, hogy kész legyen a rántotta, illetve, hogy Bella megszólaljon. 

Erre nem kellett sokat várnia. 

- Hát te meg mit keresel itt? 

Tudom, hogy a késés ismét rengeteg volt, de vagy nem jött össze a fejezet, vagy pedig, időm nem volt rá, hogy feltöltsem. Remélem, hogy írtok pár komit :D még mindig szeretem őket. A kövire nem kell ilyen sokat várni, mert máris kész van. Úgyhogy legkésőbb hétvégén feltöltöm. Persze ez attól is függ, hogy lesznek-e komik :D

puszi mindenkinek,

Anita