2013. augusztus 13., kedd

49.fejezet

Sziasztok!

Ezer bocsánat a hosszas késés miatt, de el voltam utazva, illetve ezernyi dolgot kellett elintézzek, ezernyi dologra kellett figyelmet fordítsak. S az írásra nem igazán már jutott idő, sajnos. 



A nap utolsó sugarai finoman simogatták végig a tájat. Mint megannyi apró gyémánt, csillantak meg az esőcseppek a fák élénk zöld levelein. A távolban egy kismadár vidám csiripelése töltötte be a teret.

A teraszon Bella ücsörgött gondolataiba mélyedve, hisz annyi minden történt az elmúlt hetekbe. A szülés pillanata  egyre inkább közeledett, és bár alig várta, hogy karjaiba tartsa a babákat, mégis rettenetesen félt. Tudta, hogy az egész család mellette van, és nem fogják hagyni, hogy bármi baja essen, de mégis rettegéssel töltötte el a gondolat, hogy valami mégis rosszul sülhet el. Nem akarta magára hagyni gyerekeit. Emellett még ott volt Ed egyre furcsább viselkedése, na meg az új vendég érkezése.

Egy hasonló csodás este volt, két héttel korábban. Bella, mióta kicsit felmelegedett az idő, szerette az estéit kint tölteni a friss levegőn, s ha már a családtagok nem engedték túl messzire, akkor legalább a teraszon szórakoztatta magát. Általában egész addig ameddig engedte Ed. Hisz legtöbbször csak egyszerűen felemelte, és kérelmeivel, könyörgéseivel nem foglalkozva bevitte a házba, nehogy megfázzon. 

S amint így ücsörgött ezen a szép, kellemesen meleg estén, figyelve az egyre inkább megjelenő csillagokat, a házat körülvevő erdő lehajló lombjai, bokrai vészjóslóan rezegni kezdtek. Ijedten felpattant, már amennyire ezt egyre nagyobb pocakja engedte, és Edet kiáltotta. Ő nyomban meg is jelent, a család többi tagjával együtt. Védelmezően elé állt, s figyelmeztetően morogni kezdett. Majd hirtelen fejébe meghallotta a gondolatokat. 

Feszült teste azon nyomban ellazult, majd ismét megfeszült, mostmár teljesen más okokból. Pár pillanatra rá a fák közül kilépett egy fiatal férfi. Jacob Black - morogta magában Edward. Mostmár tudta, hogy sosem kellett volna vádolja Bellát azzal, hogy vele volt, de attól még féltékenység mardosta a lelkét a másik férfi láttára. Hallotta a gondolatait, s tudta, hogy csupán az aggodalma miatt van itt, s azért, mert túlságosan féltette Bellát. Tiszta volt Ed számára is, hogy Jacob csupán testvérként, egy nagyon jó barátként tekint szerelmére, érzéseit, féltékenységét azonban ez sem tudta csillapítani. S mégis érzéseit gondosan felépített maszkja mögé rejtette. Mint ahogy az elmúlt időszakban is. 

- Jacob? - hallotta meg Bella döbbent, s mégis örömteli hangját. - Jacob!

Majd őt kikerülve óvatosan lelépdelt a pár lépcsőfokon s barátja kitárt karjaiba vetette magát. Jacob felemelte és finoman megpörgette a levegőben. Mindkettejük arcán hatalmas mosoly volt, majd Bella vidáman felkacagott. Miután letette még pár pillanatig a karjaiba tartotta, majd gyengéden eltolta magától.

- Jól vagy? - kérdezte még mindig mosolyogva, ismét erőteljesen fellobbanó aggódással. Bella csupán aprót bólintott, majd kezeit pocakjára csúsztatta s ezer wattos mosolyt villantott legjobb barátjára. Jacob elmosolyodott, majd csak ennyit mondott: - Gyönyörű vagy, Bells - majd ismét megölelte.

- Úgy nézel ki, mint akinek savanyú a szőlő - üzente Alice gondolatban kedvenc bátyjának kedvesen, ártatlanul mosolyogva. A pillantás amit érte kapott még szélesebb mosolyt varázsolt angyali arcára.

Jacob érkezése után sok változáson ment keresztül Bella. Első sorban Ed. Igaz, hogy mióta azt mondta neki, hogy szeretkezésük csupán szex volt, érezhetően távolabb került, de most, miután Jacob is idejött a kettejük között lévő szakadék még inkább kiszélesedett. Már alig látta. Inkább vadászni ment, vagy csak egyszerűen bárhol máshol tartózkodott, mint ő, mint Jacob. Ez elmondhatatlanul fájt Bellának, annak ellenére, hogy igyekezett nem kimutatni.

S emellett Tanya. Pár napra Jacob megérkezésére bejelentette, hogy szeretné meglátogatni családját. Ezt mindenki örömmel fogadta, senki sem síránkozott távozásán. Egyedül Bella félt attól, hogy ez a hirtelen mehetnékje hova fog vezetni. Nem tudta, hogy mit tervez. Remélte, hogy talán végre békén hagyja őket. Bár ez hiú remény volt, hisz sosem fogja elfelejteni az a gyűlölettel telt pillantást amivel a nő ajándékozta távozásakor.

S mégis, most nem ez aggasztotta a leginkább. Főként szerelme viselkedése zavarta. Amikor visszajött akkor este, csupán megcsókolta, majd gyengéden, szenvedélyesen szeretkezett vele, de semmi más nem történt. Nem mondta sem azt többé, hogy szereti, nem is hozta újra szóba azt, hogy szeretkezéseiket minek tekinti Bella. A nő aggódott, hogy ezzel talán teljesen eltaszította magától. S bár csókolóztak, szeretkeztek, gondolataikat, érzéseiket sosem osztották meg egymással. Volt olyan is, hogy egyszerűen csak ültek csendben, mint két idegen, akinek semmi közös témája sincs a másikkal.

Annyira szerette volna elmondani Ednek, hogy teljes mértékben szerelmes belé, s egyetlen pillanatig sem minősítette le a szeretkezésüket, hogy szeretné, hogy minden olyan legyen mint régen, sehogy sem tudott elég erőt összegyűjteni ehhez. Túlságosan gyáva volt. Félt, hogy Ed is elutasítaná, visszaadván így a neki okozott fájdalmat.

- Föld hívja Bellát - találta hirtelen szembe magát Alice mosolygós arcával. - Mire voltál úgy elgondolkozva, hogy nem hallottad, hogy szólítottalak?

- Biztos valami forró képkockák pereghettek le a szemei előtt, Ed hatására - röhögte Em, hozva a formáját.

- Nem számít - mondta Bella, ő is elmosolyodva.

- Biztos?  Minden rendben? - kérdezte mostmár aggódva Alice. Tudta ő, hogy Bella és Ed között a dolgok nem rózsásak, de fogalma sem volt mit tudna tenni, azért, hogy ez megváltozzon. Azért is eszelte ki ezt a hosszabb vadászatot, mert gondolta, hogy ha kicsit kettesben vannak, lehet sikerül megbeszélniük a kettejük között égő feszültséget, problémákat.

- Persze, Alice. Minden rendben. Mentek is? - váltott hirtelen témát Bella, hisz nem akart most erről az egészről beszélni.

- Igen. Találkozunk három nap múlva - mondta Rose mosolyogva, majd puszit nyomott Bella arcára, s kecsesen lelibegve a lépcsőkön, beleveszett az erdőbe. Az egész Cullen család követte példáját. Majd Victoria, s Jacob is elmentek. Jacob természetesen nem vadászni ment, de Alice meggyőzte, hogy menjen ő is velük egyet kirándulni. A fiatal férfi nem volt hülye, jól tudta, hogy mire megy ki a játék, s mivel már ő maga is, pár nap után, megunta azt a távolságtartást, a feszültséget ami vibrált Bella és Ed között, gond nélkül beleegyezett, remélve, hogy talán végre minden rendbe jön.

A teraszon már csak Bella és Edward maradt. Hosszú ideig figyelték az erdőt, ki-ki a maga gondolataiba mélyedve. Mindkettejük fejében az forgott, hogy hogyan is juthattak el idáig, hogyan is fajulhatott el ennyire ez a kapcsolat. S mégis, mindketten ódzkodtak attól, hogy megtegyék az első lépést. Edben még túl élénken élt a múltkori vitájuk, ezért inkább maszk mögé rejtette összes érzelmét.

- Gyere, menjünk egyél valamit - mondta Ed elmosolyodva, mikor meghallotta Bella hasának korgását.

A nő csak szó nélkül felállt, majd belépdelt a konyhába. Hiába akart volna ő is segíteni, a férfi csak leültette egy székre, majd nekiállt vacsorát készíteni. Bár érzett egy enyhe éhséget, mégsem kötötte ez le teljesen figyelmét. Főként a csönd zavarta. A csönd, ami közte és a szeretett férfi között húzódott.

- Ed... - kezdte, megpróbálván összeszedni az összes létező bátorságát - mi a baj?

- Milyen baj lenne? - kérdezte a férfi, hátrafordulva teljes megdöbbenéssel. - Nincsen semmi baj.

- De igen. Az utóbbi időben szinte hozzám sem szólsz. Még ha egy szobában is vagyunk, vagy ha csak mi ketten vagyunk itthon, akkor sem igazán mondasz semmit. Annyira közeli vagy, s mégis annyira távol vagy tőlem. Mondd meg, hogy mi bánt. Tudom, hogy megsértettelek, de... - tört ki Bella, felpattanva a székről.

- Megsértettél? Nem, nem sértettél meg. Egyszerűen csak elvágtad a reményeimet, a pillanatnyi boldogságomat. Csupán ennyi. De hát ez nálam amúgy sem számít. 

- Nem számít? Mi az, hogy nem számít? - kérdezte Bella döbbenten.

- Soha a büdös életben nem számított senkinek, hogy mit érzek, vagy mit gondolok. A családomnak számít, de őket már évekkel ezelőtt megtanultam kizárni. Hisz mindegyikük boldog. Miért is terhelném az én problémáimmal őket. Amikor megismertelek azt hittem, hogy végre megtaláltam azt a nőt, akire, bár tudattalanul, de évek óta vártam. S ez így is van. S mégis, ezt is sikeresen tönkretettem. Igaza volt az apámnak, amikor tizenéves koromban azt mondta, hogy én mindent csak tönkretenni tudok.

- Ed, én ... - kezdte Bella könnyeit nyeldesve. Annyira önző volt. Csak a maga oldalát nézte, s nem vette figyelembe, hogy ezzel mennyi fájdalmat okoz a szeretett férfinek. Nem tudta, hogy jóvá tudja-e majd tenni, de meg kellett próbálja, Edért, magáért, a gyerekeikért. Hirtelen azonban zihálni kezdett.Kezeit pocakjára szorította, s könnyes szemeit Edre emelte, aki meghallva súlyos lihegését nyomban feléfordult. - Azt hiszem... - kezdte, majd összeszorította a szemeit egy erős fájdalom hullám hatására, - hogy itt az idő.
 

3 megjegyzés:

  1. hali

    áá ezt nem sziem el most mikor már beszélgetnek
    na mind1 azért kiváncsi vagyok milyen lesz a szülés és az átváltozás több szemszögböl is csak remélni tudom h Tanya nem most csap le
    várom a kövit
    Üdv
    Reni

    VálaszTörlés
  2. Szia. Régen írtál már és nagyon vártam már. Remélem hamar folytatod mert ez is nagyon jó lett. Ed és Bella kibékülnek ugye? Úgy sokkal jobb lenne a vége majd a történetnek. Folytasd hamar mert kiváncsi vagyok rá nagyon. Puszi.Ula D.

    VálaszTörlés