2012. október 16., kedd

39.fejezet

Sziasztok!

Bocsi a késést, az internet nem akart most működni rendesen, szerencsére mostanra már megjavult. Itt is a fejezet. Köszönöm a három komizónak: Demon, P.Lott, Reni. Ide is várom őket :D A friss elvileg vasárnap jön, remélem ezuttal nem akadályozza majd meg semmi.

Jó olvasást!
Anita


(Bella)

A levegő friss és hűs volt. Lágyan cirógatta arcomat. Érződött már a közelgő tél lehelete. Egy apró tisztást találtunk Victoriaval a séta közben. A velünk hozott plédet leterítette és letelepedtünk. Elképesztő, hogy már ez a rövidke séta is mennyire kifárasztott. Barátnőm gondosan készített nekem ennivalót amire most éhesen vetettem rá magam. Örültem neki, hogy megvette az a szakács könyvet és nem én kell főzzek. Ez most csúnyán hangzott, de eléggé kimerültnek érzem magam, annak ellenére, hogy végigaludtam az éjszakát. Lehet, hogy a normális fáradsághoz, ami a terhességgel jár, hozzá adódik az is, hogy lelkileg nagyon kimerültem. A kezdeti falánkságom viszont hamarosan alábbhagyott és teljesen elment az étvágyam az ennivalótól. Sőt felfordult a gyomrom.

- Mi a baj? Nem finom? - kérdezte Vic enyhe remegéssel hangjában. Nem szerettem volna megbántani, főként, hogy tényleg nagyon finom volt a kaja, emelett meg fantasztikusan bánt velem, és sokat köszönhetünk már most is neki.

- Nagyon finom - biztosítottam. - Csak valahogy most a gyomrom nem akarja befogadni ezt. Valószínűleg a babák nem erre vágynak - merengtem el egy pillanatra. Hisz a babák valóban félig emberek, de félig vámpírok is.  A vámpírok pedig vérrel táplálkoznak. Ez azt jelenti, hogy lehet nekik is szükségük lesz majd rá.

- Babák? Ikreket vársz? - kérdezte enyhén megdöbbenve, mégis hatalmas mosollyal arcán.

- Hát, az az igazság, hogy nem tudom. De voltak álmaim az utóbbi időben, még mielőtt megtudtam volna, hogy valóban terhes vagyok, s mindegyikben két kisbabát láttam. Egy kisfiút és egy kislányt. Ezért gondoltam, hogy lehet ... tényleg ketten vannak - mosolyogtam én is gyerekeimre gondolva.

- És ... az álmaidban ... - elhallgatott mintha nem tudná, hogy hogyan is folytassa, illetve folytassa-e egyáltalán. Várakozóan néztem rá. - Edward is jelen volt? - bökte ki mély levegővétel után. Neve hallatán fájdalom nyilalt darabokra hullt szívemben.

- Igen - suttogtam. - Ő is benne volt. És szerette őket - szünetet tartottam miközben szemeim előtt ismét leperegtek azok a képkockák. - De az álmaim ezen része nem vált valóra - a könnyeimmel küszködve bámultam az erdőt.

Percekig csendben voltunk. Elmerengtem azon, hogy mennyire szép lett volna, ha álmaim teljes mértékben igaznak bizonyultak volna. Ha Edward hisz bennem, a szerelmemben és együtt várjuk ezt a két tüneményt. Ha együtt lettünk volna egész végig. Jóban rosszban. Viszont nem így történt. Eszembe jutott egy régen nagyon szeretett dal*. Magamba dúdolgatva gondoltam végig, hogy hol is siklott félre a kapcsolatunk. Hisz minden annyira tökéletes volt. Annyiszor merengtem el, hogy vajon hogyan érdemeltem ki e földöntúli boldogságot. Lehet, hogy azzal, hogy Jacob az életem része volt hibáztam. Bár Edward nem mutatta, tudtam, hogy mindvégig zavarta amikor a közelemben volt.

Mégis, a barátom, sőt, Alice felbukkanása előtt egyetlen legjobb barátom volt Jake. Nem is barát, inkább testvér. És tudtam, mindig tudtam, hogy ő is ugyanúgy érez irántam. Ez már akkor eldőlt amikor tizenévesen találkoztunk. Mindvégig győzködtem, bizonygattam egykori szerelmemnek, hogy számomra csak ő létezik, hogy szívem érte dobog, mégsem volt elég. Mégsem volt elég ahhoz, hogy bízzon bennem. Inkább elhitt rólam mindent. Nem hibáztatom azért amiért kétségei támadtak. Azért hibáztatom amiért anélkül vádolt, hogy egyáltalán bizonyítékai lettek volna, anélkül, hogy megbeszéltük volna.

Alice. Alice, a legjobb barátnőm volt az egyetlen aki hitt bennem. Hitt a gyerekeimben. Ő az egyetlen akiben nem csalódtam. Annyira hiányzik. Igaz, itt van nekem Vic, de Alice helyét szívemben, életemben soha, senki se fogja tudni betölteni. Szeretném látni, szeretném magamhoz ölelni. A többi Cullen... a szívem mélyén még mindig szeretem őket. Mindig is fogom. De nem tudom, hogy valaha képes leszek-e megbocsátani nekik azt, hogy hittek a látszatnak és mindaz amit addig tettem, amit addig átéltünk semmivé vált.

Hirtelen szöget ütött valami a fejemben. Hisz amikor James és Victoria megjelentek azzal a másik férfivel Forks területén, Alice nem látott szinte semmit. Csupán annyit, hogy ők hárman beszélnek egy nővel. Egy nővel aki minden bizonnyal rólunk számolt be nekik. Ezért ismerték tökéletesen a képességüket. Ezért tűnt úgy, hogy mindig egy lépéssel előttünk járnak. Ezért nem látott Alice semmit. Kijátszották a képességeket.

- Victoria - szólítottam meg - Emlékszel amikor a nyáron James elrabolt? - hülye kérdés volt, hisz vámpír, hogyne emlékezzen. Lehet, hogy az is butaság volt, hogy Jamest említettem előtte. De bólintott. - Akkor Alice képessége nem működött. Mármint nem látott semmi veletek, majd velem kapcsolatost sem. Csupán annyit, hogy ti hárman, te, James és Laurent, azt hiszem, beszélgettetek egy másik vámpírral - ismét bólintott. - Ki volt az a vámpír? Ki volt és mi köze volt hozzátok, hozzánk? - kérdeztem. Féltem a választól.

- Tényleg tudni akarod? - kérdezte, mire bólintottam. - Hát jó. Amikor átutaztunk Forkson, nem terveztünk túl sokat maradni. A nomádok, tudod, sehol sem maradnak sokat. Ott azonban James megtalált titeket. Nem részletezte, hogy hogyan és mikor. Csak annyit tudtunk, hogy tovább maradunk, mint terveztük. Mikor rákérdeztem, hogy miért, elmesélte az évekkel ezelőtt történteket - sajnálatot, bosszút olvastam ki tekintetéből. - Azt hiszem az volt az egyike azon sok dolognak amivel James meggyülöltette magát velem - szünetet tartott, borzolgatva idegeimet. - Aztán, egyszer csak megjelent ő. Tanya.

- Tanya? - kérdeztem hiszérikusan. Tudtam, hogy utál, hogy szívesen megölne, azért, hogy Edward az övé lehessen, de azt sose gondoltam volna, hogy ő az aki mindenkit veszélyben sodorva Jamessel "barátkozik".

- Igen? Meglep? - kérdezte csodálkozva. - Az a nő bármire képes lenne, csak azért, hogy elérje vágyait. Mikor legelőször megjelent, elmesélte, hogy hogyan müködnek a többiek képességei.

- Hogy aztán ti kijátszhassatok minket.

- Igen. Az elején minden a terve szerint működött. James elrabolt. Ott viszont, nem tudom milyen okokból, de szerencsére nem tett semmilyen kárt benned, nem ölt meg, ahogyan Tanya szerette volna. Ekkor Laurent elment, James halott volt, úgyhogy egyedül kellett szembenéznem vele. Nem szeretném valaha is a te, vagy a gyerekeid közelébe látni. Lehet, hogy majd egy nap, lehet az közeli, vagy távoli, de a Cullen család ismét belép az életedben. Ettől függetlenül, Tanya ne merészkedjen közeledni - jelentette ki vészjósló hangon.

Kicsit kábán a mai napon megtudtak miatt lépkedtem hazafelé. A házba érve erőt vettem magamon és a telefon után nyúltam. Apu számát tárcsáztam. Alig csengett ki egyszer és máris felkapta. Rettenetesen aggódtak mindketten. Próbáltam megnyugtatni őket, több-kevesebb sikerrel. Szerencsére megértették, hogy nem megyek most haza és hiába is keresnének, nem fognak megtalálni. Elmondtam nekik, hogy merre vagyok, de pontos címet semmiképp. Megnyugtattam őket, hogy jól vagyok, és, hogy minden rendben lesz. Egyetlen akaratomat kellett teljesítsek: senkinek, senkinek nem szólhattak arról, hogy beszéltek velem, vagy hogy hol vagyok.


* Kate Alexa - Another now

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Tetszett a rész, csak rövidke lett! :/
    De legalább Bella megtudta, h Tanya mennyire egy aljas dög!
    Már nagyon várom azt, h Edwardék is megtudják!
    Örülök, h Bella szólt a szüleinek, h jól van, kíváncsi vagyok, h Edwradékkal mi van, h szólnak e nekik, h Bella telefonált!
    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. szia gratula remélem a babák rendben lesznek és bells kinyírja vickkel közösen tanyat
    puszy

    VálaszTörlés
  3. hali

    nagyon jo feji lett csak kevés na de mind1
    remélem hamarosan hozod a kövit
    alig várom
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
  4. Hello :D
    Igazából nem lepődtem meg azon, hogy Tanya volt az a nő :/ bármit kinézek belőle és eléggé várható volt, hoyg készül valamire ... :/
    remélem Alice valahogy megtalálja Bellat :D hogy őszinte legyek Edward nyugodtan főhet a saját levében de Alice-nek örülnék :D
    és amikor Bella azon gondolkozott, hogy hol rontották el ... szerintem egyáltalán nem az ő hibája volt ... nyilván mindkét fél hibás ( és blhablhablha xD) de azért Bellanak akkor sem kéne magát hibáztatnia :)
    nagyon várom a folytatást remélem holnap be tudok nézni hozzád :D
    puszi<3
    xoxoxoxo

    VálaszTörlés