2012. október 24., szerda

40.fejezet

Sziasztok!

Bocsi a késésért, csak a gépem felmondta a szolgálatot és eltelt kis időbe míg újra meggyőztem, hogy induljon el végre. Itt a feji, remélem tetszeni fog. Köszönöm szépen a komizóknak :) nagyon sokat segít a folytatásba az, hogy írtok. A kövit nem ígérem, hogy vasárnap hozom, de igyekszem vele.

puszi mindenkinek,
Anita


(Bella)

Az idő gyorsan telt. Megérkezésünk után rövid időre leesett az első hó. Fenségessé vált a táj. Méginkább beleszerettem. Igaz, hogy lényegesen megnehezítette a városban való közlekedést, de többnyire amúgy is Vic szokott menni. Mióta elkezdett nőni a pocakom nem igazán mozdulok ki a házba. Leginkább a rétre szoktam kisétálni, vagy szokott kivinni Vic.

Elképesztő, hogy mennyire gyorsan nőnek a babáim. Szinte most volt amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, most meg már a hatodik hónapban járok. Lassan a télnek is vége van. Lényegesen érződik már az idő felmelegedése. Egyre inkább közeledik a szülés pillanata. Még magamnak sem akarom bevallani, de félek. Félek attól, hogy mi fog történni majd. Hisz igaz, hogy itt van Vic és, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy rendben legyünk, de akkor is. Mi van ha nem tud megmenteni? Ha túl késő lesz?

Tisztában vagyok vele, hogy amikor megszületnek majd csecsemőim az én életemnek, emberi életemnek is vége lesz. De mi van ha Vic nem fog tudni elég hamar megharapni? Mi van ha a méreg nem fog bejutni a szervezetemben? Mi lesz akkor a gyerekeimmel? Tudom, hogy itt lenne Vic és vigyázna rájuk.

Próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat. Hisz itt van melletünk ő.Amikor egyre inkább rosszul voltam és fogyni kezdtem, mert a szervezetem nem akarta befogadni az emberi táplálékot, akkor is elment és szervett valahonnan, sosem kérdeztem, hogy hogyan jutott hozzá, de a fontos az, hogy szervett vért számunkra. Ezek után jobban viseltem a terhességet. Igaz, hogy főleg az első alkalommal nagyon furcsa volt vért inni, de mivel a babáknak erre volt szükségük megtettem gondolkozás nélkül.

Egyre inkább világossá vált, hogy egyáltalán nem könnyű félvér gyerekeket kihordani. A hónapok előrehaladásával a babák is mozgolódni kezdtek. Mikor legelőször megmozdultak leírhatatlan boldogságot éreztem, hisz ez volt az első kézzel fogható, illetve érinthető jele annak, hogy ők valóban léteznek és nem csak egy csodás álom ez is. Azonban nem mindegyik mozdulat volt ennyire kellemes. Minden egyes alkalommal boldogan, könnyes szemekkel simogattam pocakom, mikor mozogtak, de néha a szemeimben csillogó könnyek nem csak az örömöt, hanem a fájdalmat is jelezték. Komolyabb gond nem történt egyelőre, de ha már most ennyire erősek, mi lesz majd amikor teljesen kifejlődöttek lesznek.

Zihálva, izzadtan ébredtem. Ismét egykori szerelmemmel álmodtam. Elképesztő, hogy még ennyi idő után is ennyire tud fájni, ennyire az emlékezetemben, a szívemben él még mindig. Szinte nem telik el nap anélkül, hogy rá ne gondolnák, vagy ne álmodnék róla. Minden egyes alkalommal amikor álomban mélyülök róla álmodok újra és újra megforgatva a kést a még be sem heggedt sebben.

Sóhajtva, nehézkesen kászálódtam ki puha ágyamból. Magamra kaptam egy köntös, és kicsoszogtam a konyhába. Vic ismét ott szorgoskodott. Fantasztikusan főzött, annak ellenére, hogy még csak a szagát sem tűri annak amit épp alkot, csak úgy mint... Nem, Bella, most nem gondolhatsz megint rá!

- Jó reggelt. Jól aludtál? A reggeli mindjárt kész. - sugárzott Vic.

- Jó reggelt. Fogjuk rá. Mennyei illata van - mosolyogtam rá. - Később kimegyünk a rétre? - kérdeztem, bár tudtam a választ.

- Persze, ha akarod. Jót tenne neked egy kis séta meg friss levegő - mondta miközben tálalta az inycsiklandó ételt. Még jó, hogy a babáim már az este megkapták táplálékukat, így én is nekem való ennivalót fogyaszthattam most gond nélkül.

Reggeli után felöltöztünk és elindultunk a rétre. Lassan haladtunk. A terhesség, bár minden rendben volt, eléggé lefárasztott, Vic szerint ehhez hozzájárul még a lelki kimerültség is. Máris hatalmasra nőtt pocakom miatt sokkal kevesebbet tudok mozogni, mint előtte. De semmit sem bántam. A rétre érve Vic egy többszörösen összehajtott plédet tett a még havas fűre és végre leültünk. A rétet mindig megvilágította a nap, így most is élvezhettük egy kicsit lágyan cirógató sugarait. Azonban hamarosan meglepő dolog történt...


(Edward)

A percek órákká, az órák napokká, a napok hetekké, a hetek hónapokká váltak és mi még mindig nem találtuk meg Bellát. Mindenki egyre ingerültebb, idegesebb lett az idő teltével. Az első napokban folyton keresgéltük őt, de hamarosan rádöbbentünk, hogy semmi értelme, főleg, hogy Alice nem lát semmit.Hisz bárhova mehetett volna. Vagy bárhova vihette volna Victoria. 

Victoria. Mit akarhatott Bellától? Mit tett vele? A féltés, a bűntudat mindannyiunk eszét vette. Főleg engem borított ki mindez. Hisz Bella miattam van ilyen helyzetben. Az amazonok megmondták, hogy egy emberi nő sem éli túl a szülést. Nem, az nem lehet, hogy meghal, az nem lehet, hogy elveszítsem őt. Már elveszítetted - visszhangzott a fejemben. Igen, elveszítettem, hisz képtelenség az, hogy ne utáljon azért amit mondtam. Elveszítettem, de változatlanul imádom őt.

És féltem. Féltem attól, hogy a belőlem származó magzat bántani fogja őt. Próbáltam arra gondolni, hogy ez a magzat nem lehet rossz, hisz egy része Bellából van. Szerettem arra gondolni, hogy ő lesz az a baba akiről szerelmem tudatalatt mindig is vágyakozott. Hogy jó lesz és pontosan anyukájára fog ütni.

Meg kell találnom őt. Meg kell találnom őt mielőtt még késő lenne. Lehet, hogy Victoria nem bántotta, ebben reménykedtünk, de akkor is, számításaim szerint lassan közeledik a szülés időpontja. Szeretnék mellette lenni ezekben a pillanatokban. Szeretném látni a gyerekem amikor megszületik. Szeretném ha az én mérgem változtatná át szerelmemet.

Első sorban meg kell találjuk őt. Azután pedig majd kigondolok valamit, hogy megszerezzem bocsánatát és szerelmét...


(Tanya)

Próbáltam a lehető legkevesebb feltűnést kelteni. Hisz a fél család engem tart hibásnak mindenért. Főleg Alice. Eleinte nem féltem, sőt, imádtam bosszantani őt, de most senki sem meri megközelíteni, mindenki, még Jasper is megtartja a három, esetleg több lépés távolságot. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogja majd Bellát. Igaz, hogy mindig is hülye izlései voltak, de, hogy testvére mellé ezt az embert képzelje el...

Habár jelenleg az egész család, bár nem mindeki kimondottan, Bellát magasztalja, Edwardot szídja, engem  pedig gyűlöl a történtekért. Természetesen, hogy én is hibás vagyok, hisz a vak is láthatta, hogy az a liba szereti Edwardot, de én csak helyeseltem az ő viselkedését és egy kicsikét bátorítottam. Sosem gondoltam volna, hogy mindazt ki fogja mondani, bár így nekem kedvez. Hisz a szentséges Bella biztosan nem fogja megbocsájtani ezeket a szavakat neki.

Mindenki le van törve, magába van roskadva. Naphosszat nem csinálnak mást csak Alice figyelik, hogy nincs-e valamilyen látomása, terveket, meg elméleteket gyártanak, hogy hova tünhetett. Edward pedig néha jelen van, de nagyon ritkán szólal meg. Láthatólag teljesen maga alatt van. Csak tudnám miért. Sajnos most még vigasztalni sem vigasztalhatnám, biztosan nem fogadná el.

De tényleg, vajon mégis, nem mintha szeretném, hogy megjelenjen, de hol lehet Bella? És mi köze van Victoriahoz? Annyit tudunk, hogy találkoztak az erdőben. Ezek után pedig mindketten eltüntek. Lehet, hogy valahova együtt mentek, együtt szöktek meg. Vagy reményeim szerint Victoria megölte Bellát gyerekestől...

(Alice)

Ismét a jövőt kémleltem. Mint a nap minden percében mióta legjobb barátnőm eltűnt. Mi lehet vele? Miért nem látok róla semmit? Mi köze Victoriahoz mindehez?

Tudom, hogy a családom számára elviselhetetlenné váltam ezek a hónapok alatt. Mindenki másképp fejezi ki aggodalmát és fájdalmát. Ed magába roskad és csöndesen szenved. Én veszekszem és csapkodok. Azért mert úgy érzem, hogy ez az ők, a mi hibánk. Bármi is történt Bellával. Talán Victoria nem bántotta, talán segíti, ebben reménykedtem. De biztosra semmit sem tudtam.

Csak annyit, hogy Tanyatól meg kell szabadulnunk valamilyen formában. Igaz, hogy Ed mondta ki a végzetes szavakat, de az ő keze is benne van és ezt sosem fogom elfelejteni, vagy megbocsájtani neki. Addig nem nyugszom amíg nem látom távol a családomtól és legjobb barátnőmtől.

Senki sem értette, hogy miért kaptam fel ennyire a vizet. Ed a szerelmét, én a legjobb barátnőmet vesztettem el. A többiek számára is fontos volt Bella, de nem annyira mint nekünk, mint nekem. Főként, hogy bármit elhittek róla, első látásra.

Hirtelen elhomályosult előttem a nappali. Végre, mióta vártam erre. Havas tájat láttam, hegyeket. Egy piciny rétet, amit gyönyörűen világít meg a kora délutáni nap. Szemeimet elragadta a táj szépsége. Aztán körbenéztem. A réten két nő ült. Bella és Victoria. Nevettek, első jó jelként. Bella egy pléden ücsörögve simogatta hatalmas pocakját, miközben babáiról áradozott Victoriának, aki érdeklődve és mosolyogva hallgatta őt.

A látomásnak vége szakadt. Vámpír szemeim égni kezdtek...


4 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett a fejezet! :) kíváncsi vagyok, h most mi lesz, h Alicenek volt egy látomása, vajon felkerekedik a család és megkeresik Bellát/ vagy inkább úgy kérdezem, h ezen látomás alapján vajon meg tudják találni?
    várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. szia gratulálok remélem alice kinyúvasztja tanyat és bells átvészeli a szülést és soha nem bocsát meg cullenéknak
    puszy

    VálaszTörlés
  3. hali

    u bocs h csak most irok
    na isteni volt mint mindig imádtam
    remélem Alice lesz a réten s nem rohamozza le mindeki Bellát
    kiváncsi vagyok majd mikor meglátják Bellst ki mit gondol róla és a történésekről
    én bizom a vasárnapi frissbe bár szerintem még Bells nem most fog szülni
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
  4. Szió! :D
    ááá ez most komoly? :D
    Úgy értem, nem tudjuk, hogy mi történt Bellval :D ahogy láttam utána Edward szemszögét, meg voltam róla győződve, hogy megtalálták őket, erre nem :D aztán Alice látomás, azt hittem meg tudunk belőle valamit és megint csak nem! :D sóval akkor most mi van? :D megindul a szülés vagy neeem? :D ajj, nagyon kíváncsivá tettél ám! :D
    és Alice *-* jajj hogy egyem meg a kis törpét :D na igen ő egy igazi barátnő! <3 imádom, ő a kedvenc szereplőm ( na jó meg Vic :D)
    várom a folytatást :D
    puszi<3
    xoxoxo

    VálaszTörlés