Sziasztok!
Itt a friss, remélem tetszeni fog. Eljutottunk ehhez a fejezethez is :D, bár mikor elkezdtem írni nem gondoltam, hogy idáig eljutok.
Remélem tetszeni fog, s megörvendeztek a véleményetekkel.
Ismét szeretnék boldog szülinapot kivánni Reninek, s azt, hogy minden álma, vágya teljesüljön! :)
puszi mindenkinek,
Anita
- Azt hiszem... - kezdte, majd összeszorította a szemeit egy erős fájdalom hullám hatására, - hogy itt az idő.
Amint ez a mondat elhagyta a száját, teste összecsuklani látszott. Edward, bár a mondat hallatára sokk hatása alá került, vámpír reflexeinek köszönhetően ölbe kapta Bellát, mielőtt még a földön kötött volna ki. Karjaiba tartva ernyedt testét fogalma sem volt, hogy mit is tegyen most. Hisz valahányszor megpróbálta elképzelni, hogy mi fog történni amikor a gyerekei a világra jönnek, a képben mindig ott volt Carlisle is. Mit fog ő most tenni. Hisz a család már rég távol van a háztól, s vissza csak három nap múlva fognak jönni.
Alice és az ő nagyszerű ötletei - gondolta mérgesen Ed, miközben óvatosan ellépdelt Bellával a szobájáig. Pont most kellett eltervezze ezt a hosszú vadászatot, mikor Bella terhessége végére ért. Így is pokolian félt ettől a szüléstől, s attól, hogy mi lesz Bellával, most még egyedül is kell végigcsinálja mindezt. Minden sokkal jobb lenne, ha Carlisle otthon maradt volna. Ő biztosan megtudná menteni Bellát. A férfi teljes mértékben kétségbe volt esve.
De tudta, hogy nincs más választása. A babákat mihamarabb ki kell venni szerelme pocakjából, majd a mérget a testébe kell juttatni. Bármi áron. Hisz mit érne az ő élete ez a nő nélkül? Mit érne a sűrű sötétség az egyetlen fénylő csillag nélkül? Félre kellett tehát tennie félelmeit, s erősnek kellett lennie. Belláért.
Vámpírsebességgel végigszaladt a kis házban előkerítve az összes olyan dolgot amire szüksége lehet. Még szerencse, hogy Carlisle már előkészítette a szüléshez szükséges eszközöket. Mikor visszaért a szobában látta, hogy Bella teste aprókat vonaglik a fájdalomtól, s gyönyörűszép arcán könnycseppek csorogtak végig.
- Ed... - kezdett bele a nő, majd hirtelen elhallgatott amikor egy újabb, erősebb fájdalomhullám száguldott át testén. - Nagyon fáj - sikerült neki kinyögnie Edwardra emelve könyörgő szemeit.
- Ne aggódj, szerelmem. Mindjárt vége lesz - mondta a férfi letérdelve az ágy mellé, hogy arcuk egy magasságba legyen. - Ígérem. Mindjárt kiveszem a kicsiket, s utána átváltoztatlak. Minden rendben lesz - mondta nyugtatólag, bár belül nem érezte az a nyugalmat amit arcáról s hangjából sugárzott.
- Vigyázz rájuk - kérte hallkan Bella, miközben picit pihent, felkészülve az újabb fájdalomra.
- Vigyázok rájuk. Ameddig felébredsz. Utána majd együtt gondozzuk őket - mondta Bellának, majd felemelkedve puszit nyomott a homlokára.
Az injekciós tűt kezében fogta, majd óvatosan szerelme bőrébe mélyesztette. Az érzéstelenítő szer lassan Bella testébe került. Kicsit várnia kellett, hogy hasson, s ez a várakozás förtelmesen zavarta. Hisz annak ellenére, hogy beadta neki a szert, Bella testét időnként ugyanúgy rázták a fájdalom hullámok. A nyugodtabb pillanatokban a tekintetük összekapcsolódott. Edward látott a nő tekintetében félelmet, szerelmet, s mindenek felett feltétel nélküli bizalmat. Kis idő múltán, mély sóhaj után felemelkedett mellőle. Felhúzta a blúzt a nő hatalmas pocakjáról, majd mélyet sóhajtva a szikét az érzékeny bőr fölé emelte. A vér illata egyből az orrába hatolt, azonban a benne élő vámpír most meg sem moccant. Csupán az előtte álló feladatra koncentrált.
Ahogy a szike egyre nagyobb véres vonalat hagyott maga után, úgy nőtt Edward aggodalma is. Oly sok minden forgott most kockán, s félt, hogy valamit rosszul fog csinálni. Amint a vágást megfelelően nagynak gondolta, letette a szikét a kezéből, s aprót sóhajtva felpillantott szerelme arcára. A szemei csukva voltak, s ajkai vékony vonallá préselődtek.
Óvatosan széthúzta a bőrt, majd megpillantotta a burkot melyben gyerekei lakoztak. Eme burok épp oly sérthetetlennek bizonyult, mint az ő bőre. Egyetlen módja volt tehát, hogy megmentse szerelmét a fájdalomtól, hogy kiszabadítsa a gyerekeit. Hallotta a legendákat, miszerint a vámpír gyerekek saját erejük által rágják ki magukat édesanyjuk pocakjából. Már amikor először hallotta ezeket a meséket féltette Bellát ettől a sorstól.
Ajkait a burok felé emelte, majd óvatosan felhasította azt. Ezt megismételte párszor. Majd felemelkedve kezeit finoman a burokhoz érintette. Feltekintve Bella arcára látta, hogy a szemei hatalmasra nyiltak, s aggódva, kiváncsian várta a következő lépést. Edward ajkain apró mosoly jelent meg, hisz mindjárt a karjaiba tarthatja a gyerekeit, akikért akár meghalni is képes lett volna.
A kezei szétfeszítették a burok falát, s kiemelték onnan az első kis véres csomagot. Finoman, óvatosan fektette le a máris síró babát az elkészített törölközőre, majd felitatva róla a vércseppeket, karjaiba emelte. Mosolyogva tekintett fiára. Hatalmas zöld szemei voltak, s gesztenyebarna haj borította kerek fejecskéjét. A szemeken kivül minden Belláé volt. Finoman megsimogatta az arcát, majd Bellához lépve a kitárt karjaiba adta a fiukat. Bella arcán kövér könnycseppek száguldottak végig, miközben szorosan magához ölelte a babát.
Edward pár pillanatig mosolyogva tekintett szerelmére, majd ismét a pocakja fölé hajolt. Hasonlóan óvatosan kiemelte onnan a második kisbabát is, lefektetve a másik törölközőre. A szobában a kislány sírása mellé máris társult kisfia sírása is. Vigyorogva gondolt arra, hogy vajon mindig mindent egyszerre fognak csinálni. Finoman megtörölgette, majd őt is a karjaiba emelve szemügyre vette.
A kislánya megnyugodva tekintett fel kiváncsian rá. Elmosolyodott amint meglátta az oly nagyon szeretett szempárt. Kislánya anyja szemeit örökölte, s ez mérhetetlenül boldoggá tette. Imádta Bella szemeit. A kislány fejét bronzvörös tincsek borították, s ő mégis csak Bellát látta a lánykában is.
Óvatosan Bella másik karjába tette a második kisbabát is. Bella szinte zokogva ölelte magához két gyerekét, majd a kisbabák anyjuk példáját követve sírni kezdtek. Pár pillanatig gyönyörködött a látványban, majd elszakítva tekintetét családjáról, szerelme sebét látta el. Kis idő múlva feltekintett, hisz Bella nem dúdolt már a babáknak. Szemei csukva voltak s erősen zihált. Egyből mellette volt, s megpróbálta elvenni a babákat, hogy át tudja változtatni, de Bella ráemelve tekintetét könyörgött még egy pár pillanatért.
- Annyira... gyönyörűen - suttogta teljes ámulattal nehezen kiejtve a szavakat. - Anthony... - tekintett a kisfiúra, -... és Scarlett - pillantott most kislánya arcára mérhetetlen szeretettel.
- Anthony és Scarlett - ismételte Edward ismét elmosolyodva, majd kezeit a babákért nyújtotta. - Kérlek, Bella. Kis idő múlva újra együtt lesztek, de most... kérlek - mondta neki, majd Bella, látva szerelme tekintetében a könyörgést.
Előbb Anthony, majd Scarlett került a kiságyba. Bella puszival búcsúzott mindkét gyerekétől. A kicsik már majdnem aludtak. Jobb is - gondolta Ed, legalább csak az utolsó feladatra tud majd koncentrálni. Finoman megsimogatta a gyerekek fejét, majd visszalépett az ágyhoz. Mindent vér borított, s Bella arca hófehér volt, egyre nehezebben szívta be a levegőt. Hozzálépett, s ajkait finoman közelítette a nyakán lüktető érhez amikor Bella kinyitotta a tekintetét. Ezernyi érzelem kavargott azokban a gyönyörű szemekben. Ed remélte, hogy legalább feleannyi megtalálható az ő tekintetében is.
- Szeretlek, Edward - mondta Bella összegyüjtve az összes erejét, apró mosollyal ajkain.
- Én is szeretlek, Bella - válaszolta Ed, érezve, hogy lelke szárnyalni kezd eme rövid szótól.
Majd ajkait ismét az ütőérhez közelítette.
hali
VálaszTörlésjajjj de imádtam köszönöm nagyon jo rész volt és nagyon is vártam már rá
a köszöntést is köszönöm hálám üldözzön csak utol ne érjen
várom a kövit
üdv
Reni
Szia. Ez a fejezet is nagyon király lett. Remélem nagyon hamar jön a következő. Siess vele léci mert már alig várom. Puszi Ula D.
VálaszTörlésSzia nekem is nagyon tetszett hozd a kövit hamar ... am menni fejezet lesz????,?? ha tudod akkor ird már meg .. nayon jol irsz . nem rág találtam rá erre a történetre és nagyon fairrr !!!!! :DD:D::::::::::: ADRYENN
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésÖrülök a fejinek. :) Ideje volt már hogy történjen valami. :D
Ezek a kis vallomások nagyon kellettek már! Jacob jelenése kicsit meglepett mert kicsit se számítottam rá, de végülis senkit se zavar. Annyira... :D
Akkor Tanya mikor bukik már le?? -.-
Aliceben most se csalódtam. Nem látta amúgy véletlen előre hogy most indul majd meg a szülés? De mindegyis. A lényeg, hogy jól időzített a vadászattal. Így legalább tisztázódtak a dolgok.
Remélem hamar lesz folytatás. Az engem is érdekelne hogy kb hány feji lesz még...
Orsy